Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-04 / 127. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 4. Vélemény és háttér 7- Megőrültek? Tudom, hogy nem teljesítem a választás előtti ígéreteimet, de a politika erről szól! (Peter Gossányi rajza) A nagy elhatárolódási hajlam nem csak a szlovák pártokra jellemző Kampány - ígéretek nélkül TALLÓZÓ KRÓNIKA A szlovák-magyar együttműködés megalapozásához arra lenne szükség, hogy Pozsonyban felismerjék: nem a magyar állampolgárság kiterjesztése jelent nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az, ha a kicsinyes sovinizmus miatt elszigetelődnek, és kimaradnak egy esetleg létrejövő közép-európai szövetségből - állapítja meg tegnapi vezércikkében az erdélyi Krónika. Kezd körvonalazódni a Fidesz-kormány külpolitikai stratégiája, amelynek a jelek szerint szerves része a nemzetpolitika - állapítja meg a szerző. Egyértelműnek tartja, hogy Orbán Viktor kormányfő első külföldi útja, amely Varsóba vezetett, önmagán túlmutató esemény. Úgy véli: a lengyelországi útnak semmi köze ahhoz a magyarázathoz, amelyet Robert Fico fűzött hozzá, mely szerint Orbán ezzel Szlovákiát kívánta megalázni. A látogatás fő célja az, hogy megnyerje Lengyelországot a kelet-közép-európai régió országai közötti szorosabb együttműködés ügyének, amely elősegíthetné az érintett országok hatékonyabb érdekérvényesítését az EU-n belül és kívül is - úja a kommentátor. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb területű és nagyobb népességgel rendelkező államok nagyobb befolyással bírnának - állapítja meg a lap. Szerinte „itt jöhet be a képbe a kettős állampolgárságról és a nemzeti összetartozásról elfogadott törvény: mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország súlya növekedjen”. Előbbi révén megnövelheti polgárai számát magyar identitású és kultúrájú személyek százezreivel, utóbbi pedig ezen identitás megerősítését szolgálhatja azáltal, hogy szimbolikusan az összetartozás mementójává változtatja a trianoni diktátum aláírásának eddig csupán negatív konnotációkkal rendelkező napját - folytatja fejtegetését a szerző. Egy ilyen együttműködésből nehezen hagyható ki Szlovákia és Románia, ehhez azonban szlovák részről fel kellene hagyni az olyan primitív provokációkkal, mint a trianoni diktátum államfői méltatása és a Trianon-emlékművek felállítása - szögezi le a vezércikk írója, aki szerint a viszony szorosabbra fűzéséhez a problémák kibeszélése szükséges, Trianonig visszamenően. „Ha mi, magyarok elismerjük, hogy a szlovákok és a románok számára a diktátum a nemzeti önazonosság kiteljesedését jelenti, elvárhatjuk, hogy ók is elismerjék: mi a súlyosan igazságtalan határok miatt tragédiaként éljük meg a döntést” - állapítja meg a szerző. Szerinte az együttműködés megalapozásához már ez is kiindulópont lehetne, akárcsak az, hogy Pozsonyban felismerjék: nem a magyar állampolgárság kiterjesztése jelent nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az, ha a kicsinyes sovinizmus miatt elszigetelődnek, és kimaradnak egy esetleg létrejövő középeurópai szövetségből. (mti) Szűk két héttel a választások előtt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minden idők egyik legszokatlanabb választási kampánya folyik az országban. TOKÁRGÉZA Azért szokatlan, mert az egyszerű érdeklődő képtelen lenne megnevezni bármiféle ígéretet is, amit a nagy pártok politikusai hangoztatnának. A valóságtól elrugaszkodott ígérgetések és központi kampánytémák híján az elhatárolódás jött divatba. Csoda, hogy nem lehet látni a különbséget a két oldal között? Kezdjük a pártokkal. Az SaS egész politikája a régi elittől való elhatárolódásra épül, a KDH és az SDKÚ politikájának egyetlen stabil eleme pedig az, hogy egyértelműen elhatárolódtak a Smertől és az SNS-től. A Radičová vezette SDKÚ a múlt héten már annyira belejött az elhatárolósdiba, hogy még az MKP-t is kizárta a lehetséges szövetségesek közül, aztán feleszmélt, és gyorsan felülvizsgálta álláspontját. így aztán nehéz eldönteni, hol is húzódnak valójában a frontvonalak. A nagy elhatárolódási hajlam nem csak a szlovák pártokra jellemző. A két magyar párt vezetőinek kijelentéseit megvizsgálva kiderül, Csákyék és a Híd is azt hangoztatja, hogy mit nem akar. Az MKP előszeretettel emlegetett első számú politikai hitvallása, hogy nincs semmi szükség a Hídra - Bugár Béláék szerint pedig a mesterségesen szított nemzetiségi feszültségekre nincs szükség. Hogy mire van akkor szükség? Rejtély, idáig még senki sem tartja fontosnak érthetően közölni a választókkal. Ilyen környezetben nem csoda, hogy csupa frusztráció és elutasítás övezi azt a kevés témát is, ami a kampány során felmerül. A szlovák parlament a múlt héten egyöntetűen eldöntötte, hogy nem kell kettős állampolgárság, mert nincs szükség arra, hogy a felvidéki magyarok akár csak egy szemernyivel is jobban érezzék magukat. Minden párt egyetért abban, hogy nem kellenek a radikális reformok és nem kell a hirtelen újítás, megfontoltan, a lakosság szociális biztonságát szem előtt tartva kell cselekedni. A marihuána legalizációja sem téma, hiszen minden párt egyöntetűen állítja - az SaS-t kivéve -, hogy nincs rá szükség. Korrupció? Úgy tűnik, hogy ez a téma az újságok számára jóval fontosabb, mint a pártoknak, egyébként pedig mindenki állítja, hogy ez súlyos probléma. Szlovákia olyan ország, ahol a fontos témákban minden párt egyetért. Csoda, hogy egy ilyen kampány után a szavazók nem látják a különbséget a pártok között? JEGYZET Szlovák vagyok, magyar leszek JÁN ORAVEC Szlovák vagyok, a szüleim is szlovákok voltak, sőt a nagyszüleim is szlovákok voltak. Hol Szlovákiában, hol Kanadában élek. A közeljövőben teljesítem azokat a feltételeket, amelyek szerint fölvehetem a kanadai állampolgárságot, és mivel Kanadában vállalkozom, szükségem van a kanadai állampolgárságra, föl is veszem. A kanadai állampolgárságot nyilvánosan fogom használni, ezért bevallom, aminek következtében elveszítem a szlovák állampolgárságot. Pontosabban: Robert Fico a törvényeivel ellopja szlovák állampolgárságomat. Mivel nemcsak Kanadában vállalkozom, hanem Európában is, feltétlenül szükségem van arra, hogy egy európai uniós ország állampolgára legyek. Kihasználom hát a lehetőséget, és kérvényezni fogom a magyar állampolgárságot. Mint már említettem, csak szlovák felmenőim vannak, de meggyőződésem, hogy teljesítem a feltételeket. Elődeim Nagy-Magyarországról származnak. Egy genetikai vizsgálat bebizonyította, hogy a magyarok és a szlovákok DNA-ja hasonló. Sőt sokkoló tényt tárt fel: mivel az ázsiai finnugor törzsek férfijai, miután a Dunamenti-síkságra jöttek, több feleségük, tehát több gyerekük volt mind a Felvidéken, mind a Délvidéken, a mai magyarok kisebb mértékben hordozzák magukban a finnugor géneket, mint a szlovákok. Ez a meglepő felfedezés valószínűleg annak következménye, hogy az akkori Felvidék elmaradottabb volt, az ázsiai törzs tagjainak ott nagyobb volt a hatalmuk, és megengedhették maguknak, hogy akár tíz feleségük legyen, s azok mind utódokat szüljenek. Az eredményt tudományosan bebizonyították. Tehát valószínű, hogy az én DNA-m (de akár Slotáé, Mečiaré, Ficóé vagy Dzurindáé) több finnugor gént tartalmaz, mint Orbán Viktoré. Meggyőződésem, hogy származásom révén teljesítem a magyar állapolgárság felvételének feltételeit. Egy szót sem tudok magyarul, de vettem egy nyelvkönyvet, és tanulni kezdtem. Remélem, hogy 2010. június 12-én keresztülhúzzuk Fico elvtárs számításait, ellenkező esetben nem lesz más választásom: szlovák vagyok, magyar leszek. GLOSSZA iniiiiiWB'iíiiiiimiiiiiii'Ti'iT-r ■ íi|j n i<rim'in i»ii»i—>inw—Bnnwľiw-ii 'Ninmhm—i—i Nonstop harci tánc MOLNÁR IVÁN Őseink a vadászat és harc előtt eltáncolták, mi fog történni. A harci tánc közben önkívületbe estek, így indultak vadászatra vagy a szomszédos nép kiirtására. Azt is tudjuk azonban, hogy már őseink körében is voltak olyanok, akik harci táncukkal, a mozdulatok kidolgozottságával és az átélés fokával kitűntek a többiek közül. Már a puszta táncukkal képesek voltak elhitetni a környezetükkel, hogy ők a legjobb harcosok. A természeti népek valóban hittek abban, hogy aki jóljátja a harci táncot, az a csatatéren is sikeres lesz, és ezen a nézetükön akkor sem változtattak, ha a valóság az esetek többségében egészen mást mutatott. A legújabb tudományos kutatások szerint az emberek génjei az elmúlt évezredek során csak rendkívül kis mértékben módosultak. Alaptermészetünk nem sokban különbözik a több ezer éve élt őseinkétől. Ugyan már nem dobolunk és ugrálunk vérbe borult szemmel a tűz körül, a parlamenti választások előtti rítusok azonban nem sokban különböznek az ősi harci táncoktól. Mindenki igyekszik a lehető legjobbat kihozni magából, elhitetve a „törzs” tagjaival, hogy a harcban vagy a vadászaton ő lesz a legjobb. És természetesen most is vannak olyanok, akik a táncban sokkal jobbak, mint magában a vadászatban. Az ő érdekük, hogy a harci tánc a lehető legtovább tartson, sőt, ha nem feltéüenül szükséges, a vadászat, vagyis a tényleges munka sorra se kerüljön. Szlovákiában finisei a választási kampány, így természetes, hogy a törzs magukat harcosoknak gondoló tagjai vad táncot járnak. Többen habzó szájjal, önkívületi állapotban hörögnek, az ellenséget a végletekig démonizálva ordítanak. Ezzel így a választások előtt nem is lenne nagyobb gond. Akkor mégis mi a probléma? Csak az, hogy a törzs nagy része most is ugyanazokat kívánja elküldeni vadászni, akiket ezzel négy éve is megbízott. Fico és csapata azonban már négy éve is bebizonyította, hogy a vonzó harci táncot követően, esze ágában sincs hozzálátni a munkához. A választások után is folytatta a harci táncot, elhitetve a törzs tagjainak nagy részével, hogy a tűz körüli ugrabugrálás maga a vadászat. Az elmúlt négy évben ennek köszönhetően szinte a kisujjukat sem kellett mozdítaniuk, a törzs tagjai mégis vakon hittek bennük. A soha véget nem érő tánc révületében a többség sokáig észre sem vette, hogy a vadászok tétlensége miatt felkopik az álluk, és a törzs egyre rongyosabb. Ha valaki erre mégis figyelmeztette őket, azt azonnal a legnagyobb ellenségnek kiáltották ki. A harci tánc az előttünk álló egy hétben soha nem látott csúcspontjára hág, és lassan azok is elvesztik a fejüket, akik eddig higgadtan figyelték a kollektív őrületet. A harcosok többsége beállt a körbe, saját magával is elhitetve, hogy a tánc már maga a vadászat, a jövő héten így valószínűleg megismédődik a négy évvel ezelőtti forgatókönyv. Az általunk kiválasztott vadászokat szimbolikusan elküldjük ugyan vadászni, ezek azonban a valós munka helyett négy éven keresztül újra csak vad táncot lejtenek, meggyőzően bizonygatva, hogy ők így vadásznak. Hogy közben még szegényebbek leszünk, és nem lesz mit ennünk? „Ez a kormány katasztrófakormány” - ismerte el a rideg valóságot saját kabinetjéről maga Robert Fico is. Ha ilyenre vágytunk, valóban nincs mire panaszkodnunk, ellenkező esetben azonban ezúttal nem szabadna hagyni magunkat elkábítani azoktól, akik a harci táncon kívül semmi máshoz nem értenek. Ha nincs jó, a Jobbik is jó GRENDEL ÁGOTA Vicces dolog a politika, még viccesebb a választás előtti kampányolás. Mindenki mindent belead, nyilván apait és anyait is, de még dédapáit és dédanyáit is, főleg nemzetiségi alapon. Az egyik kivont karddal hirdeti, hogy ez itt őseink földje, nem, nem soha, a másik valaskával a kezében hőbörög, hogy itt aztán semmi keresnivalója a kunfajta, nagy szemű legénynek, itt mindig is kék szemű, szőke hajú kisfiúkat és kislányokat ringattak a bölcsők, akiknek anyukája nem azt dúdolta, hogy csicsíja, babája, hanem csak és kizárólag azt, hajaj, buvaj, krászné gyietya, s aki ezt nem hiszi, húzzon a Duna túloldalára, de ott sem marad sokáig, csak addig, amíg innen meg nem indulnak a tankok Budapest felé - ami tulajdonképpen felér egy önroncsolással, hiszen a magyar fővárost szlovák kőművesek, Kolomanok építették, s alapja tulajdonképpen egy bódé (Buda - búda - bódé). Az persze érthetetlen, miért is kellene megtanulnia minden kunfajtának az állam nyelvét, ha úgysincs itt helye. Az egyik - a Duna túloldalán menetelő - fél védelmére eddig, a magyarországi választásokig még találtak mentséget, elvégre nem volt sem kormánykoalícióban, de még az Országgyűlésben sem, míg a másik vezére a kormánykoalíció tagjaként (félre)vezette az országot, s jó, hogy nem a parlament erkélyéről „szentelte” meg a főváros földjét aranysárga nedvével. Mentségére legyen mondva, általában óriási erőfeszítésébe került az artikuláció, mivel józanul se a tank, se a bohóc, de még a kócos asszony se jutott volna eszébe, viszont azt mondják, borban az igazság. No de most, a szlovákiai választások előtt, az SNS talán egy (alkohol)csöppnyit megriadt: a felmérések nem szavatolják, hogy nemzetiék a Jobbik mintájára bemasíroznak a parlamentbe. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy nem saját kútfőjükből merítettek választásiplakát-ötletet, hanem egyszerűen lenyúlták és megfordították a Jobbikét, hátha ezzel simán belovagolnak álmaik nemzeti tanácsába.
