Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-30 / 149. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. június 30., szerda 7. évfolyam, 25. szám Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Lengyelország és Románia közös árvízvédelmi lépéseket fontolgat Utánunk a vízözön - előttünk az árvizek évtizede?- mondja sok helyen az árterületeket építették be. Jemyén és Izdobán is ez okozta, hogy emberek tucatjai maradtak fedél nélkül. Nem tartom jó ötletnek, hogy az állam a községi hivatalokra ruházta át az építési hatóságok jogköreit. Az önkormányzatok többsége csak akkor kommunikál a vízgazdászokkal, amikor már nyakukon az ár. Törvényi változásokra volna szükség, hogy megszüntessük ezt az állapotot.” Szemléletváltás kell...! Rudolf Pado geológus, a Tatry nevet viselő civil szervezet elnöke és projektmenedzsere azon a véleményen van, hogy az árvizek okozta problémát hosszú távon csakis a természetihez közeli állapotok visszaállítása oldhatja meg. „Magunk idézzük elő az árvizeket - például azáltal, hogy a mezőgazdasági támogatások reményében felszántottuk a meredek domboldalakat, melyekről így gyorsabban lefolyik a víz. Erdeinket közel ötvenezer kilométernyi erdészeti út barázdálja, s ezek vízelvezető csatornaként is működnek. Talajkímélő módszerek helyett még ma is nagyüzemileg, nehéz mechanizmusokkal folyik a fakitermelés, s a tarvágások száma is egyre nő. Helytelen erdősítést folytatunk - a fás területek huszonhat százalékán lucfenyő áll, melynek sekély gyökerei alig kötik meg a talajt és a vizet, míg másutt a kaszálatlan rétekről, legelőkről úgy ömlik alá a víz, mint a tetőcserépről. Kiegyenesítettük a folyókanyarulatokat, kiirtottuk az ártéri erdők nagy részét, az ágvizeket elszigeteltük a főmedrektől. Szóval mindent elkövettünk azért, hogy felborítsuk a természetes hidrológiai egyensúlyt” - foglalja össze a szakember. (Somogyi Tibor felvételei) Pado veszélyesnek tartja, hogy a vízgazdálkodás terén nem ment végbe a rendszerváltás, s az ágazatot ma is érdekcsoportok uralják. Úgy véli, évtizedekkel ezelőtti, elavult módszerekkel tervezik és valósítják meg a vízügyi beruházásokat, s ha valami balul sül el, a szélsőséges időjárási viszonyokra beszélik ki magukat. „Nem elég a négyévente bekövetkező kormányváltás - mondja Pado -, teljes szemléletváltásra volna szükség. Tudatosítanunk kell, hogy ha így folytatjuk, lakhatatlanná tesszük a környezetünket.” Megoldás híján Visszakanyarodva a számszerűsíthető tényékhez, Olga Majerčáková, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet munkatársa arról számol be, hogy ennyi csapadékot, amennyi 2010 májusában leesett, nem mértek Szlovákiában, mióta világ a világ - vagy legalábbis mióta rendszeres légköri méréseket folytatnak. „Az ország némely térségében négyszáz százalékkal több csapadék hullott, mint egy átlagos évben - közli. - Szlovákia fölött összefüggő felhőrendszer alakult ki, mely fokozatosan felvette a Földközi-tenger térségéből érkező meleg, nedves légáramlatokat; ez okozta a tartós esőzéseket. A folyó- és patakmedrek, majd a talaj is fokozatosan telítődött vízzel, míg a végén már nem volt hová elfolynia. Nincs az a geológiai szerkezet, mely ennyi vizet fel bírt volna venni; ekkora mennyiségtől semmilyen tájrendezés, semmilyen gátrendszer nem véd meg.” Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy időről időre előáll ilyen helyzet - vonja le a végső tanulságot a meteorológus. Az igazat megvallva jelen pillanatban nincs is más választásunk. Legtöbb folyónkon még le sem vonult az utolsó árhullám, szakmai és laikus körökben máris megindult a találgatás: mi okozhatta az idei pusztító árvizeket? Elméletek sora látott napvilágot - a helytelen víz- és erdőgazdálkodástól az armageddon eljöveteléig terjedő széles tartományban. LŐR1NCZ ADRIÁN Bármely oldaláról közelítjük is meg a témát, tény, hogy az elmúlt tíz évben Szlovákiában az árvizek megközelítőleg 565 millió euró kárt okoztak. Minthogy hosszabb távon a csapadék mennyiségének növekedése várható, az előttünk álló hét évben az árvízkárok összege megsokszorozódhat - becslések szerint elérheti az 1,2-3,3 milliárd eurót. Az idei árvizek egy június 25-ei összesítés szerint 49 millió euró; ebből 42 milliót a települések, 7 miihót a magánszemélyek kára teszi ki. Az összeg napról napra emelkedik, hiszen a kárfelmérés több településen még nem fejeződött be. A városok és falvak társulása ideiglenes megoldások helyett rendszerintézkedéseket sürget, míg a környezetvédők a természeti vagy ahhoz közeli állapotok visszaállításáért szállnak síkra. A vízgazdálkodási szakemberek pénzre várnak; ha lesz rá keret, bulldózerek százait tudják hadrendbe állítani, hogy új gátakat, töltéseket, védműveket emeljenek. Nem valószínű, hogy erre a közeljövőben sor kerül, hiszen az elmúlt években megvalósított két nagyobb árvízvédelmi projekt költségeit is nyolcvan százalékban Amikor nincs hová menekülni az Európai Unió állta. Ha Brüsszelben 2015-ban elzáiják a pénzforrások csapjait, viheti Szlovákiát a víz, amerre akarja. „Pórul jártunk, de nem annyira, mint a környező országok; sokkal rosszabb is lehetett volna” - értékelte a helyzetet június 22-i sajtótájékoztatóján Marián Hvizdoš, a Vízügyi Beruházó Vállalat vezérigazgatója. Versenyben az idővel Kelet-Szlovákia esete sajátságos, vélik a szakemberek. Az északi hegyvidékről lezúduló vizet az alföld flis üledéke nem tudja felszívni, ráadásul a legyezőszerű folyóhálózat egyik sajátossága éppen az, hogy ha a nagyjából azonos vízhozamú mellékfolyók mindegyikén egyszerre vonul le az ár, az a fő ágban több méteres hirtelen vízszintemelkedéstokoz. A Csallóköz középső része Peter Minárik, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat műszaki igazgatója szerint megúszhatta volna szárazon, ha a Kis-Dunán Gútánál állna az a zsilip, mely megakadályozná a Vág, valamint a Duna vizének visszaduzzadását. „Nem csak a Kis-Dunát, hanem a Tőkési-ágat, a Feketevizet, valamint a Bős és Nyárasd között húzódó S-VlI-es főcsatornát is védené ez a zsüip, mely megakadályozná a talajvíz szintjének emelkedését is - véli a szakember. - Az erre kidolgozott projekt a zsilip megépítése mellett számol a Kis- Duna bal partján húzódó töltés megemelésével is, 114 méteres tengerszint feletti magasságig. A gond az, hogy a vágkirályfai erőmű erodáló hatással van a Vág homokos aljzatára, minek folytán a folyó legalsó szakaszán ötmillió Sok lakóház épült fel az alacsonyan fekvő területeken köbméter kavics és homok halmozódik fel évente. Ez jócskán megemeli a folyó vízszintjét.” A 2006-ban kidolgozott projekt kivitelezési költsége közel negyvenmillió euróra rúg. „Az. érintett területen talán ezernél is több földtulajdonossal kellene egyeztetnünk, s ez akár egy évtizedig is eltarthat - véli Minárik mérnök. - Nagyon sok jó projekt bukik el azon, hogy a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt a hatóságok nem tudják kiadni az építési engedélyt. További gondokat okozhat, ha az Európai Unió 2015 után nem szabadít fel pénzforrásokat a vízügyi beruházások támogatására. Az erőművek, gátak építése valahol mindig versenyfutás az idővel.” Eldugult patakok, beépített árterek Ha hihetünk a számításoknak, Kelet-Szlovákiában az elmúlt hónapokban 75 millió köbméter víz okozott galibát; a vízgazdászok a Csallóközben ennek csaknem a dupláját, 120 millió köbmétert szivattyúztak át a belső, lefolyástalan területekről a Dunába, s további 30 millió köbméter vizet mozgattak meg az Erdőháton (Záhorie). Munkájukat az önkormányzatok mégis bírálják, felróva, hogy a helyi védművek építése helyett inkább a hatalmas kivitelezési költségű erőművekért, völgyzárógátakért lobbiznak. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása most alternatív megoldásokat keres; ilyen lehet az úgynevezett vízelnyelő sávok kialaldtása. Segítségükkel a talaj felszínén lefolyó vizet annak mélyebb rétegeibe vezetnék, mielőtt még zavaros árként jelenne meg a települések területén. Geológusok szerint ez a megoldás hegyes, dombos tájon nem alkalmazható, mivel a talajrétegek elmozdulásához vezethet. Épp az idei esőzések, illetve az azok nyomán jelentkező földcsuszamlások mutatták meg, mennyire veszélyes a szakszerűtlen lejtőművelés. Peter Minárik szerint a községek annyit tehetnek, hogy rendben tartják a folyók és patakok medrét, nem engedik, hogy azok szeméderakattá váljanak. S még valamit... „Az utóbbi évtizedekben rengeteg lakóház és üdülő épült fel úgynevezett rizikós környezetben