Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-28 / 147. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 28. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Erősödő magyar antiszemitizmus Megerősödött az antiszemitizmus Magyarországon a Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédének nyilvánosságra kerülése óta eltelt időben - írta tegnapi számában a bécsi Die Presse. Mindennapos, hogy szidalmazások érnek - idézte a lap riportja Köves Slomót, a Egységes Magyarországi Izraelita Hitköz: ség vezető rabbiját. A zsidók elleni nyílt ellenségeskedés csak 2006 óta érezhető - mondta a rabbi a konzervatív napilapnak. A választóvonalat Gyurcsány Ferenc elhíresült „hazugságbeszéde” jelentette, amely alapjaiban rázta meg az országot. Sokan arculcsapásként értelmezték a beszédet, sokan kétségbe vonták a Gyurcsány-kormány legitimitását. (MTI) Évike, ön inkább Gézát választaná? Abban az esetben élek vétójogommal! (Peter Gossónyi rajza) Azok próbálnak szavazatokat vásárolni, akik másokat gyanúsítanak ezzel a politikai bűntettel Hol van az MKP 50 míllája? A beígért pénz késik, így több mint kérdéses, ki használta fel a soha nem látott összeget az árvízkárosultak szavazatával történő kufárkodásra. BARAK LÁSZLÓ A szlovákiai magyar és a magyarországi közélet történéseiről naprakészen informált olvasót nyilván nem lepte meg különösebben az Új Szó szombati számában közzétett hír, amely szerint sem a pozsonyi nagykövetségen, sem pedig a budapesti kormányhivatalban nem tudnak annak az 50 millió forintnak a sorsáról, amit a pozsonyi magyar nagykövet, Heizer Antal ígért a szlovákiai árvízkárosultaknak. Figyelem, az ígéretet a Magyar Koalíció Pártja kampánygyűlésének „vendégszónokaként” tette őexellenciája. Közölvén, a szóban forgó összeget az MKP oszthatja majd szét, miután megérkezett a pártszámlára! A kínos eset mindössze annyi meglepetéssel szolgálhat, hogy immár nemcsak az MKP távozófélben levő elnökével, Csáky Pállal szemben merülhet fel a verdikt, hogy akkor is hazudik, ha kérdez, hanem a magyar diplomáciai testület és a kormány érintett tagjai is alaposan beleléptek... Méghozzá korántsem csendben... Utóbbi sommás állítást az a parlamenti választások előtt két nappal eszközölt Csáky-nyilatkozat támasztja alá, mely szerint Orbán Viktornál ő maga intézkedik a szóban forgó támogatás átutalásával kapcsolatban. Hogy a pénz, úgymond, már a választásokat megelőző napon rendelkezésre álljon... Belátható talán, nem kell ahhoz az MKP és a Fidesz-kormány kákáján mindenáron csomót keréső ellendrukkernek lenni, hogy megállapíttasson, ennek az „anyaországi” segédlettel kiagyalt és lekommunikált kampányprojektnek körülbelül annyi köze van a Csáky Pál által évek óta oly szorgalmasan ragozott elegancia kifejezéshez, mint az esőerdőkben élő indián törzseknek a budapesti Operabálhoz. Sajnos abban az esetben is így van ez, ha a pénz - végső soron a sajtó oknyomozásának, interveniálásának köszönhetően - valamilyen úton-módon átutalódik az MKP számlájára. Ahogy mondani szokás, kissé megkésve, ám annál nagyobb szeretettel... Es nem csupán azért, mert ezek után bármely kívülállóban joggal merülhet fel a kérdés, vajon nem sógor-koma alapon kerül-e majd Ezzel épp az MKP és „anyaországi“ keresztapái keveredtek a szavazatvásárlási szándék „bűnébe"... szétosztásra? Avagy uramobocsá! valamilyen furmányos kerülővel Csáky és a választási eredmények tükrében most már hozzá hasonlóan állásinteijúkra ítélt kollégái zsebében köt ki...? A projekt egyik legkiábrándítóbb vonatkozása az a tény, hogy általa épp az az MKP és „anyaországi” keresztapái keveredtek a szavazatvásárlási szándék „bűnébe”, akik fő ellenlábasaikat kezdetektől fogva holmi mágnás Luciferek túszaiként igyekeztek lefesteni a köznép előtt. Vagyis kiderült, eredendően ki prédikált vizet, miközben bort ivott. Ennél a billognál azonban egy sokkal csúfabb is került a rajtakapottak homlokára. Arról van szó, hogy a szóban forgó közszereplők identifikálható nyereségvágyból - szavazatmaximálási szándék - lehetséges szavazótáboruk egy részének, az árvízkárosultaknak a nyomorúságából szerettek volna tőkét kovácsolni. Ami pedig a legkeserűbb habja ennek a „magyar megmaradás” álszent lózungja jegyében ki/sütött szimbolikus tortának, hogy, sem a főcukrász - Csáky Pál -, sem pedig az alkalmi segédeivé szegődött magyarországi politikusok nem állnak ki a nyilvánosság elé, hogy férfimód beismerjék tettüket. És megkövessék mindazokat, akiket nyereségvágyból mocskoltak, meg azokat, akiken élősködni igyekeztek. _________________________________ TALLÓZÓ PRESS . A nyugati országok gyakorlatiasságukból fakadóan idővel Koszovó fölosztását javasolhatják - mondta egy tegnap megjelent interjúban a szerb kormány Koszovó-ügyi minisztériumának államtitkára. „Tartok a nyugati pragmatizmustól, mert a pragmatikus hozzáállás néhány olyan megoldást kínál (a Szerbiától elszakadt Koszovó problémájára), amelyek a terület megosztásához vezethetnek” - mondta Oliver Ivanovics a Press című belgrádi lapban megjelent nyilatkozatában. Az államtitkár ugyanakkor elutasította, hogy Koszovó „csendes felosztásával” lenne egyenértékű, hogy a belgrádi kormány Brüsszelnek tett engedményként döntött az Ibar folyótól délre elterülő hét koszovói járás megszüntetéséről. Koszovóban nagyjából 120 ezer szerb él, ezzel becslések szerint az összlakosság alig hat százalékát teszik ki. A szerb népesség nagyjából fele egy tömbben él Koszovó északi, Szerbiával határos csücskében, a kanyargó Ibar folyó bal partján. A többiek elszórva az egykori tartomány területén; egyedül a déli Strpce járásban varinak jelen jelentős számban, illetve keleten, Novo Brdóban. Az államtitkár elmondta, hogy David Lidingtonnak, az új brit kormány Európa-ügyi miniszterének e heti koszovói látogatásán szóba került a „ciprusi modell” is, vagyis az az elképzelés, hogy Szerbia „teljes területével”, tehát Koszovóval együtt csatlakozna az Európai Unióhoz, de az EU-előírások nem lennének érvényesek az egykori tartományra. Oliver Ivanovics utalt rá, hogy ez a megoldás összhangban lenne a szerb alkotmánnyal és a nemzetközi joggal egyaránt. Oliver Ivanovics elmondta, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) Koszovó függedenségének jogszerűségéről szóló, hamarosan nyilvánosságra kerülő állásfoglalása lehetőséget teremt a szerbek és a koszovói albánok közötti tárgyalások felújítására. Úgy vélte, addig lehetetlen megegyezni a Koszovóban élők mindennapjait érintő „technikai kérdésekről” - az áram- és telefonszolgáltatásról, a személyi igazolványokról, a rendszámról, a biztosításról -, amíg nincs rendezve a „státuskérdés”, vagyis a tartomány-jogállásának ügye. A koszovói albán vezetés szerint Koszovó jogállása eldöntött ügy, a terület független állam, ezért erről nincs mit tárgyalni, de a „technikai kérdésekről” hajlandó egyeztetni Belgráddal. Szerbia nem ismeri el volt tartományát önálló államnak; azt szeretné, ha az ICJ-döntés után ismét tárgyalnának Koszovó státusáról. Mit ismeretes, Koszovó két évvel ezelőtt nyilvánította ki függetlenségét, amit eddig a világ államainak megközelítőleg harmada ismert el. Az európai országok nagy része ugyanakkor elismerte a szakadár tartomány függetlenségét. A kérdés az uniós államokat is megosztotta, közülük néhányan - például Görögország, Spanyolország vagy Szlovákia - továbbra sem ismerik el Koszovói. (MTI) KOMMENTÁR Vadhajtások MOLNÁR NORBERT Az a különbség a négy évvel ezelőtti és a mostani koalíciós tárgyalások között, hogy négy éve a legnagyobb párt azt nyomott le a partnerek torkán, ami a keze ügyébe akadt, míg most mindenki megpróbálja megőrizni arcát, több-kevesebb sikerrel. Az egyértelmű volt, hogy a vadhajtásokat mindenkinek le kell nyesegetnie a programból, s egy mindenki számára elfogadható közös nevezőt kell találni. A vadhajtások azonban sokszor a sarkalatos pontok lettek: az SaS és a KDH azt adta fel, amitől más volt, mint a többi jobboldali párt, az SDKÚ-nak pedig szinte semmit sem kellett feladnia, az ő programjuk valójában a közös nevező. A Híd a kisebbségekről szóló komplex törvényt vette ki a közösből, ami, valljuk be őszintén, inkább blöff. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy pár év alatt össze lehet hozni egy kisebbségi önkormányzati rendszert, amely választásokkal és nem kis pénzzel jár, miközben egy skicc sincs előkészítve, a társadalmi vitáról már nem is beszélve. Le$z viszont négy év és valószínűleg egy hivatal, amely megfogalmazhatja ennek jogi alapjait. Ennél - rövidtávon - sokkal fontosabb a kisebbségi kultúrák stabil finanszírozásáról szóló törvény, ami viszont bekerült a kormánytézisek közé. Már csak végre kell hajtani. De ki hajtsa végre? Az annak idején Csáky Pálnak kitalált kisebbségi miniszterelnökhelyettesi posztot már rég meg kellet volna szüntetni. Vagy tartalommal megtölteni. Paradox módon ez utóbbi történik majd. Létét valószínűleg annak köszönheti, hogy az új koalíció megszüntette az úgynevezett keresztellenőrzést, vagyis műiden minisztériumban abból a pártból kerül ki az államtitkár, ahonnan a miniszter. Finoman szólva is korrupciószaga van a döntésnek, még akkor is, ha az államtitkár nem ellenőr, de legalább esélye volt ellenőrizni egyik pártnak a másikat. Iveta Radičová miniszterelnök-jelölt szerint a koalíciós partnereknek bízniuk kell egymásban. Ezt az első korrupciós botrányig meg is tehetik. Logikátlanul nagy a támadási felület. Visszatérve azonban a miniszterelnök-helyettesi posztra: a keresztellenőrzés megszüntetésével a Hídnak nem lett volna államtitkára sem a kultúrában, sem az oktatásban, vagyis a nemzetiségi szempontból érzékeny tárcáknál. így a - minden logika szerint - halálra ítélt posztba kellene életet lehelni. Az életvizet pedig minden bizonnyal a kulturális és az oktatási minisztériumból hordják át kannákban a miniszterelnöki hivatalba. Ha a koalíciós partnerek engedik. Márpedig ez a Hídnak nem lehet vadhajtás. JEGYZET ____________ Slovenskooo, Slovenskooo...! JUHÁSZ KATALIN Lassan, de biztosan kiszívják az összes véremet a szúnyogok, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, de ez utóbbival most ne foglalkozzunk. Június 24-én konkrétan a fülembe repült egy, mintha vuvuzelával támadtak volna azok a boldog fiatalok, akik a Szlovákia-Olaszország meccs után a szúnyograjokkal egyszerre lepték el Pozsony belvárosát. Fülemhez kaptam, aztán a homlokomat kellett védenem, koordinálatlanul csapkodtam magam körül, néha úgy, mintha egy SNS- es politikust intenék csendre, néha meg úgy, mintha vádiin lőttek volna csúzlival. Ezek a vérszívók mások, mint a tavalyiak: agresszívabbak, nagyobbat csípnek és lassabban gyógyul a seb. Szóval, az idei nyár ldímaváltozási vetélkedőjének szuverén győztesei ők, nincs hová menekülni előlük. De eltökéltem, hogy nem hagyom elrontani a hangulatomat, hiszen a választások óta először kapott el az a bizsergető érzés, melyre a „hazafias” szó a legtalálóbb, még ha sokan a szúnyogok közé vetnének is érte. Aznap este magyarországi vendégekkel sétáltam végig a Mihály-kapu utcán, és büszkén zsebeltem be a gratulációkat, mintha én lőttem volna azt a három gólt. Bizony, leigáz„tuk” a címvédőket, szépen hazaküld„tük” őket! Leírhatatlan jókedv dúlt az egész városban, igazi mediterrán fieszta, ha hiszik, hanem,méga villamoson is mindenki mosolygott, ismeretlenek elegyedtek szóba egymással, ami sima hétköznapokon elképzelhetetlen a szlovák főváros tömegközlekedési eszközein. Még a sarki trafikos is becsempészett a bódéba egy apró tévét, készségesen tájékoztatva a vásárlókat a meccs állásáról. Soha nem írtam még fociról, mert legalább annyi sportszakértővel vagyok körülvéve, mint amennyi önjelölt politikai elemzővel, és bár szinte minden meccset megnézek, pisszenni se mernék előttük. Ez itt szigorúan szociálpszichológiai nézőpont, olyasfajta romantikus érzéssel fűszerezve, amilyet egy-egy hollywoodi happy end, vagy a legkisebb fiú győzelmével végződő népmesék váltanak ki az emberből. Egy esélytelen, bicebóca kis ország boldog polgárai voltunk mi mindannyian, egy hosszú estén át, egy zsibongó, lüktető városban. Már csak ezért sem mindegy, . hogyan boldogulnak ma a hollandokkal fiaink, akik tulajdonképpen a Visegrádi Négyek országait képviselik ezen a világbajnokságon. Ezt nem én találtam ki, hanem egy cseh csúcspolitikus, már nem tudom, kicsoda, tán épp a miniszterelnök bókolt át a szomszédba ilyen ügyesen. Szóval, történelmi időket élünk, úgyis mondhatnám, az egyedüli szenvedést jelenleg a szúnyogok okozzák nekünk. Remélem, nem a hollandok...
