Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-24 / 144. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Népszabadság értesülései szerint egy éven belül - politikai okokból - további 20-25 helycsere várható a magyar külképviseleteken azon a 15 poszton kívül, ahol Martonyi János szerint július végéig lebonyolódik a csere. A15 fős listán Udvardi Iván hágai, Bársony András kijevi, Hajdú András helsinki, Peisch Sándor berlini, Gecse Attila lisszaboni, Horváth István bécsi, Nikicser László párizsi, Vastagh Pál ottawai, Boros Jenő bakui, Balassa János vatikáni nagykövet neve szerepel. Távozik Merényi Miklós Rómából, ő három évet sem töltött ott és Torzsa István frissen kinevezett jekatyerinburgi főkonzul. A külügy értésükre adta, ha nyilatkoznának a sajtónak hazarendelésükről, a döntés 48 órán belül lép érvénybe, (mti) Gates védelmi miniszter azt mondta, ha nem érnek el javulást, megszűnik a háború hátországi támogatása Kincsvadászat Ember legyen a talpán, aki a hivatalos nyilatkozatokból ki tudja olvasni, hogy mi a helyzet Afganisztánban. MAL1NÁK ISTVÁN Az ENSZ-főtitkár különmegbízottja azt állította, a tálibok már belefáradtak a háborúba, tudják, nem nyerhetnek, s ez azért jó, mert lehet velük tárgyalni. Ugyanekkor az ENSZ-főtitkár közzétett egy hivatalos jelentést, amely szerint a biztonsági helyzet nyomasztó, ugrásszerűen megnőtt a merényletek száma. Az amerikai védelmi tárca a biztonsági helyzetben lassú, de állandó a javulást lát. Maga Gates védelmi miniszter a legutóbbi NATO-értekezleten azt mondta, ha nem érnek el javulást, megszűnik a háború hátországi támogatottsága, a hadikoalíció 46 tagországának közvéleménye nem fogja eltűrni, hogy „patthelyzetben veszítsünk el fiatal katonákat”. A NATO védelmi miniszterei szerint továbbra is „nagyok a kihívások, a siker még nem garantált, de a fejlemények bátorítóak”. Abban egyetértettek, hogy még az év vége előtt el kell kezdeni a biztonságért viselt felelősség fokozatos átadását az afgán kormányerőknek. Ezzel négy alapvető baj van. Senki sem tudja, meddig húzódhat a dolog (5 év? 10 év?), nincs elég külföldi kiképző, nincs elég afgán jelentkező, a negyedik pedig maga az afgán kormány, Hamid Karzai elnök korrupt rendszere. Csak két dolog biztos. 1. Már az USA legszorosabb szövetségese, London is kiugrana ebből a háborúból: a britek elvesztették’a 300. katonájukat is, ami sokkolta a közvéleményt, hiszen ekkora veszteségük még a falklandi háborúban sem volt. 2. Ez az USA leghosszabb háborúja, júniusban az afganisztáni hadműveletek a 104. hónapjukba léptek - a vietnami háború (1964-1973) „csak” 103 hónapig tartott. Van két jó hír is. Hamarosan nemzetközi konferenciát rendeznek egy olyan pénzalap létrehozásáról, amelyből földet vennének, szakképzést és munkát biztosítanának a fegyvert letevő táliboknak. Az adományozó országoknak egy gondjuk van: tudja-e biztosítani a Karzai-kormány, hogy a pénzt arra használják, amire adják, vagyis nem lopják el. A másik jó hír: amerikai geológusok ezermilliárd dollár értékű ásványkincskészletet tártak fel Afganisztánban: rezet, kobaltot, aranyat, lítiumot stb. Az optimisták szerint Afganisztánból bányaipari nagyhatalom is lehetne, az ország el tudná magát tartani. Politikai elemzők úgy látják, a kincs a háborúban is fordulópontot jelenthet, a nemzetközi közösség már tud jövőképet kínálni az afgán népnek. A felfedezés bejelentése után két nappal Karzai már Tokióban járt, ahol a bányászati lehetőségekről tárgyalt, hangoztatva: a kincs a háromszorosa is lehet az eredetileg becsült összegnek, s a kiaknázásban azok az országok vehetnek részt, amelyek eddig is nagyvonalúan támogatták országát. Kifejtette: az akkumulátor-alapanyagként használt lítium piacán országa olyan meghatározó szereplővé válhat, mint Szaúd-Arábia az olajpiacon. A lényeg: megkezdődik az egyes országok, mamutvállalatok kíméletlen harca az ásványkincsért. Megerősödhet belőle a korrupt központi hatalom, gazdagodhatnak a helyi törzsi vezetők, s hogy mennyi jut belőle a nép „felemelkedésére”, azt a történelmi tapasztalatok alapján el lehet képzelni. KÉZ,IRAT Tollbeszéd MIKLÓSI PÉTER Halló? Hűségvonal?! Itt egy szlovákiai magyar polgár beszél. Nyüzsgönc oknyomozó firkászként ama fülembe jutott hímek kapcsán zavarok, hogy rákérdezzek: igaz-e, hogy az MKP az új kormányt és benne a Hidat piszkálandó petíciókat fog kezdeményezni, illetve Fidesz-mintára polgári köröket kíván szervezni? Ha igen, csak bejelenteni szeretném, hogy énrám abszolút módon lehet számítani; hogy a magam részéről egyemberként máris megalakultam, a nevem mostantól M. P. Petíciós és Polgári Kör, telefonszámom arégi, jelem a csörgősipka, és sejtjeim is vannak, orvosilagigazoltanjóindulatúak. E demokratikus kezdeményezés meg én olyanok vagyunk, mint a sziámi ikrek, el nem vagyunk választhatóak. .. Eddigi soraim nyilván jelzik: a mai helyzet számunkra, a humortól sem ódzkodó zsurnaliszták részére egyszerűen földi paradicsom. Téma, minta pelyva, kedvünkre válogathatunk, bármikorkinyitjukateletextet vagy bárhol fölütjük a lapokat, nincs olyan bekezdés, amelyet ne lehetne öt perc alatt poénnal toldani. Ezt a választásokkörötti időszakot az isten is nekünk teremtette. Ez a fütykös egyik, örömteli vége. Efustély másikvégén viszont ott a felismerés: ha a szépelgést kerülendő s egyben tárgyilagosságot bizonyítandó, tisztességesen az őszinte véleményét írja meg az újságíró - eközben nekifeszül egy-egy prominens, ám az oktalanságok sorát elkövető személynek-, akkor a címzett holdudvarában (szlovákiai magyar viszonylatban) egyből besorolják őta rosszaks mellőzendők, kinyírandókközé. Ugyanis abban a „demokratikus” táborban és annak vezérsátrában nincs annyi korrektség, hogyelfogadjaaz őszinte bírálatot, hiszen újabban nemcsakanyelwel, gerincességgel kell dokumentálni a magyarságot, hanem kokárdával és nemzeti színekből varrt kampánysállal!... Hogy miről is van szó? Adott egy szókimondásra hajlamos újságíróiszándék, hogy a politikusok balfogásait egyenes szóval és olykor humorral fűszerezve pellengérre állítsa. Azsumaliszta mindenkori dolga ugyanis, hogy aktuális történésekre reagáljon - függetlenül attól, kormányzati vagy ellenzéki oldalról érkező hírről van szó. (Esetünkben akár az MKP avagy a Híd háza táján tapasztaltakról.) Régóta vallom, hogy a pártatlanul őszinte szó nem bántó, hanem segítő szándékú . Kiváltképp csipetnyi humorral sózva. Hiszen az ilyen vélemény nem a címzett ellenzéke, hanem pusztán tükre az ostobaságnak, az elvakultságnak, a szemellenzős akamokságnak, mindennek, ami csípi a szemünket. A nyílt beszéd és a humor nyilai a kisember szemszögéből közelítenek a témához; azújságírónakpedigaza dolga, hogy láttassa mindazt, ami az egyszerű emberszámára meghökkentő és dilemmát okoz, amire a kisember is azt mondj a: nem lehetigaz! Tudniillik nyugodtan kimondható: az ostobaság, a kizárólagosság, az acsarnoktörtetés, az oktondi heccelődés párt- és rendszersemleges. Csakhogy mára, tájainkon, már a kisemberből is kétféle van: kampánysálas és anélküli jó magyar és bedsehelt, hithű és áruló. Újabb súlyos kérdés hát: melyik kisember látószögéből nézzük és mutassuk mega világot? A válasz adott: a tollbeszéddel magunkat adjuk, az évek óta formált s hordott újságírói énünket, nem törődve kormányváltásokkal, kimondva a véleményünket, hogy aztán bármelyik olvasószembesülhessen vele. Eldöntve, képes-e azonosulni vele, vagy sem... Persze, ma még bizonytalan, hogy az új koalíció és benne a Híd hogyan reagál majd egy-egy (iróniával spékelt) írásra, de annyi remélhető, hogy tisztelik a szókimondást és humoruk is marad ahhoz, hogy elviseljékaz őket ért kritikát. Például épp azért, hogy rájuk pártszínekben se vonatkozhassék a szentencia: a polgári engedetlenség elengedhetetlen feltétele a feltétel nélküli polgári engedelmesség. KOMMENTÁR Engedmények KOCUR LÁSZLÓ Sima, majdhogynem protokolláris záró egyeztetésnek indult a reménybeli koalíciós partnerek keddi ülése. Miután a szakértői csoportok végigegyeztették az előző hetet, és az előzetes nyilatkozatok alapján a pártvezetőkre már csak néhány problematikus pont megvitatása várt, a nézők joggal várhatták, hogy már az esti híradókban bemutatják a csillogó szemű pártelnököket, akik az egyezséget lobogtatják a kamerák felé. Nem így történt. Az éjféli harangszó gyűrött politikusokat csalt elő a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió székházából. A szituációt Iveta Radičová „osztályfőnök” úgy jellemezte: intenzív tárgyalások vannak mögöttünk. Annak, hogy négy (hat?) politikai erő fogja alkotni az immár kormányalakítási megbízást kapott Iveta Radičová kabinetjét, ára van. Azt próbáltuk keresni, ami összeköt bennünket, nem pedig azt, ami elválaszt - fogalmazott a megbízott miniszterelnök. Ennek a közhelyszerű mondatnak azonban Szlovákiában nagyon rossz üzenete van, Robert Fico szájából minden, Gyurcsány Ferenccel vagy Bajnai Gordonnal folytatott tárgyalása után elhangzott, jelentése pedig megközelítőleg annyi: valami nagyon minimálisát tudtunk elérni. Az alkunak pedig már konkrét vesztesei is vannak, a katolikusok, a saját nemükhöz vonzódok; azok, akik nem lépnek a fűre, hanem szívják; és a kisebbségek. A kereszténydemokratáknak most sem sikerült elérni, hogy a lelkiismereti szabadságról szóló kitétel a kormányprogram része legyen. A homoszexuálisok és leszbikusok érdekképviseletét egyetlen párt vállalta fel, a Szabadság és Szolidaritás, a többiek úgy tettek, mintha az ország összlakossága heteroszexuális lenne. így a melegek az érdekképviselet reményében tették a borítékba az ötös listát június 12-én, mivel a többi politikai erő levegőnek, vagy valami sokkal rosszabbnak nézte őket. Ugyancsak érthető azok szimpátiája a bloggerből lett politikus iránt, akik azért rokonszenveztek vele, mert azt akarta elérni, hogy egy nem drogfüggő, pusztán kíváncsi gimnazistának, akit elkapnak egy „spanglival”, ne legyen priusza, azaz a marihuána dekriminalizációját (és nem legalizálását, ahogy többek szándékosan igyekeztek félremagyarázni). Ók most koppantak, ahogy a kisebbségek - mi - is: a Fico-kormány által bevezetett, esztelen, nacionalista törvények szankcióinak enyhítésére vagy eltörlésére ugyan mutatkozott szándék, de azt már most kimondták, komplex kisebbségekről szóló törvény nem lesz. Az egyeztetésekből - úgy tűnik - az SDKÚ került ki a legjobban. Persze, amiben sikerült megegyezni, az tiszteletre méltó, és garancia lehet egy jelenleginél jobb kormányzat felállítására. Robert Fico távol tartása a hatalomtól azonban a koalíciós pártok tipikus identitásképző elemeinek egy részét is bedarálta. TALLÓZÓ KRÓNIKA A román kormány fő erejét alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) „erőteljesen gyomrozza” a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), „adja be a derekát” a Verespatakon tervezett aranybánya-projekt ügyében, és a'magyar szervezet járuljon hozzá miniszterei révén a bányanyitás engedélyezéséhez - írta tegnapi számában a Krónika című napüap. A Kolozsváron megjelenő újság kommentárban foglalkozik a verespataki beruházással, annak legutóbbi fejleményével, mely szerint várhatóan hamarosan újrakezdődik a projekt engedélyezési eljárása. A lap szerint nem újdonság, hogy a PD-L teljes mellszélességgel támogatja a sokat bírált beruházást, most viszont a jelek szerint „erőteljesen gyomrozza” az RMDSZ-t is, hogy az ügyben illetékes Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor művelődési miniszterei révén a magyar szervezet is járuljon hozzá a bányanyitás jóváhagyásához. A lap szerint „sokatmondó, hogy a román zöld tárca magyar vezetője az engedélyezési folyamat újraindításáról szóló bejelentésekor - mosom kezeimet formán - megjegyezte: ha a beruházó kanadaiak tiszteletben tartják a hazai jogszabályokat, akkor nem marad más választása, mint rábólintani”. A lap szerint Borbélynak az elveket kell szem előtt tartania a gazdasági érdekek helyett olyan ország környezetvédelmi minisztereként, amelynek korábban többször meggyűlt a baja az ipari létesítmények okozta szennyezésekkel. A lap utal arra, hogý Nagybányán a város önkormányzata nemrég megszavazta azt a határozatot, amely kimondja: nem adható ki építkezési engedély egykori Aurai üzemet is magában foglaló övezetben, ugyanakkor az orosz érdekeltségű Romaltyn Miningnak korábban kibocsátott engedélyeket is felfüggesztették. ,A Nagybányán ciántechnológiás kitermelést tervező orosz multimilliárdosnak nem sikerült meggyőznie arról a nagybányaiakat - amivel Verespatak kapcsán a kanadaiak bombázzák folyamatosan a nyilvánosságot -, hogy a beruházás jelenti az egyedüli mentsvárat a helyi közösség számára” - úja a Krónika, amely szerint a máramarosi város lakossága a saját bőrén tapasztalta meg, mekkora szakadék tátong a törvények betartása leple alatt elhangzó ígéretek és a gátszakadás valósága között. (mti)
