Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-18 / 139. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 18. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Gyűlölködő náci propagandafilm vetítését akadályozta meg szerda este a fővárosi rendőrség - írta csütörtöki számában a Népszava. A lap közlése szerint a zsidókat elítélő filmet (Fritz Hippier: Az örök zsidó című munkáját) is az antiszemita tárgyú könyvek és filmek kiadásáról elhíresült Gede testvérpár mutatta be. Mint a Népszavában írták, a budapesti, Hegedűs Gyula utcai helyszínt sokáig titkolták, ezért a rendőrök már csak a vetítés közben érkeztek a pincehelyiségbe. Azonnal félbeszakították a műsort, a nézőknek pedig távozniuk kellett. A Népszava úgy tudja, hogy a szervezők közül többeket is előállítottak. (mti) A Híd klubjában hét olyan szlovák van, akivel minden szlovákiai magyar szövetségeseként számolhat Kiváló döntés Amikor egy héttel ezelőtt azt írtam, hogy a szlovákiai magyaroknak Bugár Hídját kellene választaniuk, nem sejtettem, hogyan végződik a parlamenti választás. Ma már minden világos - hála az önök Hídra leadott szavazatainak végre ésszerűbb kormány alakul és Csáky nem tisztességes politizálása végrefeledésbe merül. ŠTEFAN HRÍB Elsősorban szeretném mindnyájuknak megköszönni, hogy a Híd jelöltjeire - beleértve az OKS négy jelöltjét - adták szavazatukat. Tudom, hogy nehéz választás volt, mert az évek során azt szokták meg, hogy az MKP-ra voksolnak. De ez jó választás volt. Előnyben részesítették az együttműködést az elzárkózással szemben, az egyenes beszédet az intrikával szemben. Az, hogy a Híd több mint nyolc százalékot szerzett és az MKP nem jutott a parlamentbe, azt jelzi, hogy a szlovákiai magyar választó is felnőtt. A szlovák választók tanulhatnak önöktől, s ha az SNS nem jut a nemzeti tanácsba, leírhatom, hogy tanult. Az öröm mellé fokozatosan érkeznek a gondok. Hallom, hogy a parlamentbe most jutott a legkevesebb magyar képviselő, amiért sokan Bugán okolják. Nevetséges. Csáky pártjának szavazati megbuktak, de ez kizárólag az ő és Duray felelőssége. Csődöt mondtak, mert Bugárral szemben nem voltak tisztességesek, mert bezárkóztak, túlságosan nagy súlyt fektettek Budapestre. Mi köze ehhez a Hídnak? Az ő szavazati nem vesztek el, ellenkezőleg, a Híd több szavazatot szerzett a vártnál. Tehát ha valaki okolható azért, hogy kevesebb magyar jutott be a parlamentbe, az Csáky. És ez ok arra, hogy sem a helyhatósági, sem más választásokon ne válasszák az MKP-t. Bugár a magyar kisebbség jövője, nem az MKP nem tisztességes vezetői. Igaz, hogy a Híd klubjában hét szlovák van, de ők olyan szlovákok, akikkel minden szlovákiai magyar szövetségeseként számolhat. Erről szól a Híd - a két nemzet együttműködéséről, egymás támogatásáról és megértéséről. A szóbeszéd, hogy kevés a magyar a parlamentben, már a múlté, amikor a szlovákok és a magyarok még bizalmatlanok és távolságtartók voltak egymással szemben. A Híd az új, baráti korszak nyitányát jelentheti. A parlamentben nincs kevés magyar, ellenkezőleg, a Híd klubjában sok olyan képviselő van, aki tudja, mit jelentenek az emberi jogok, a kisebbségi jogok, akik tisztelik az embert - nemzetiségétől függetlenül. Egyébként a Híd klubhoz tartozó OKS szlovák képviselőinek első követelése az, hogy az állam kérjen bocsánatot Maiina Hedvigtől. Van jobb bizonyíték az ellen az értelmetlen elmélet ellen, hogy a szlovák parlamentben kevés a magyar képviselő? Végül egy bíráló megjegyzés - a Híd, a két nemzet együttműködésének pártja a koalícióról tárgyaló küldöttségébe Bugáit, Simont és Sólymost választotta, tehát három magyart. Ez nem jó előjele az együttműködésnek. Sőt a Híd klubjába tartozó négy OKS-essel szemben sem viselkedik Bugár nagyvonalúan. Bizonyára azért, mert meglepődtek, hogy az OKS mind a négy tagját fölkarikázták, és váratlanul elvettek néhány mandátumot a Hídtól. De ez olyan politika kinyilvánítása, amelyből hiányzik az úriemberség. Közben nem pénzre, s nem is posztokra megy ki a játék. Bizalomról és az együttműködés alapjairól van szó. A Híd nem akarhatja lehengerelni az OKS embereit, sem bekebelezni, bármennyire csábító lenne is. Az egyetlen járható út a legszorosabb együttműködés, amelynek vége mindkét fél javát szolgáló közös munka. A választások jól végződtek. Szlovákia és a magyarok szempontjából is. Bugár megmutatta, hogy jó és merész politikus. És önök, Új Szó-olvasók, hogy kiválóan döntöttek. A szerző a .týždeň főszerkesztője és a Joj plus Lámpa című műsorának vezetője. Az új kormány legalább két fontos, etnikai vetületű problémával fog szembesülni Hány pillére lesz a Hídnak? TOKÁR GÉZA Lassan elmúlik a választási láz, az MKP a sebeit nyalogatja, a Híd kormányzati szerepre készül. A következő négy évben mind a két párt meg fog változni, a szlovák és a magyar közösség közöttt egyensúlyozgató Híd pedig szembesül egy kényelmetlen dilemmával: nyíltan felvállalja-e a szlovákiai magyar közösség problémáinak megoldását, vagy továbbra is a konfliktusok látványos elkerülésére épít. Jókor, jó helyen: Bugárék kézenfekvő választásnak tűnhettek egy olyan helyzetben, amikor Slota és Fico kormányoldalról támadta a magyar kisebbséget, az MKP pedig semmit sem tett a nemzetiségi feszültségek feloldására. Most új idők jönnek. Csákyék távoznak a parlamentből, Slota és a Smer ellenzékbe szorult, a nemzetiségi témát eddig félszívvel vállaló Híd pedig hirtelen a felvidéki magyarság érdekeinek első számú képviselőjévé lép elő. Olyan politikai környezetben, amelyben az előző kormány több aknát is hátrahagyott. Az új kormány - bármennyire idegenkedik is a nemzeti témáktól - legalább két fontos, etnikai vetületű problémával fog szembesülni. Nem tudni, miként kezelik majd a betarthatatlan nyelvtörvényt, illetve a kettős állampolgárság betiltását követő gyakorlati problémákat. Vajon valóban szép lassan kivételt kapnak a cseh, az ausztrál, az angol kettős állampolgárok? Mind a két témában ismét előkerül a magyarkártya, a Hídnak pedig megoldásokat kell szolgáltatnia - úgy, hogy ne veszítsen szlovák szavazókat, egyúttal megtartsa „nemzeti” jellegét az etnikai magyar szavazók körében. Az is kérdéses, hogy Bugár milyen viszonyt alakít ki a jobboldali szlovák sajtó által is előszeretettel bírált Fidesszel, hiszen Orbán pártja a következő négy évben gyakorlatilag Magyarország szinonimájának számít a közvélemény szemében. A túlzottan szívélyes viszony elriaszthatja a szlovák szavazók egy részét, sőt, belülről oszthatja meg a pártot, az ellenséges hozzáállás pedig a magyar választókat tántorítja el hosszú távon a Hídtól. Bugár rendkívül ügyes, kompromisszumkész taktikusnak bizonyult az előző egy évben: a jelenlegi alapelveken működő Híd fenntartása viszont roppant nehéz és kényes feladat. A párt olyan, mint egy ingatag mérleg, amelyet állandóan egyensúlyban kell tartani. Ha az egyik oldalára túl sok súly kerül, magával húzza a többit. Ezzel a dilemmával kell együtt élnie a Híd vezetőségének további négy évig - hacsak nem döntenek úgy, kényelmesebb megoldás végleg elkötelezniük magukat az egyik, vagy a másik oldalon. Kötéltánc MOLNÁR IVÁN A pénzügyminisztérium számára a korábbi években nem okozott gondot akár már márciusban közzétenni az állam előző évi zárszámadását, vagyis azt, hogyan is gazdálkodtunk az előző esztendőben. Idén ezt a végsőkig halogatták, arra hivatkozva, hogy nem szeretnék elsietni a dolgot, kitartóan cáfolva, hogy ezt a választások miatt tennék. Hogy ezúttal is durván hazudtak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tárca már a választásokat követő első munkanapon közzétette a jelentést. A mentségükre csak annyit hozhatunk fel, hogy valóban volt miért szégyenkezniük. Az állam tavaly 4,289 milliárd euróval költött többet a bevételeinél. A kormány még a saját, egyébként is hatalmas pénzszórást feltételező terveit sem tartotta be, hiszen az elmúlt évre elfogadott költségvetésben szereplő deficitet 1,15 milliárd euróval lépte túl. Csak az elmúlt egy évben így az ötödével, csaknem 22,6 milliárd euróra nőttek a tartozásaink, Szlovákia minden egyes lakosára, a csecsemőktől az aggastyánokig, átlagosan 4181 eurós tartozás jut. Egy háromtagú családra számítva ez 12 543 euró, amiből manapság már egy vadonatúj személyautót lehet vásárolni. A Fico-kormány az elmúlt négy évben természetesen nem foglalkozott ilyen földhözragadt dolgokkal, hiszen nem a saját pénzét szórta. Hogy Ficóék pénzszórásából az egyszerű választóknak szinte semmilyen hasznuk nem volt? Hogy a százmilliók a magát baloldalinak hazudó kormányhoz közeli vállalkozók zsebébe folytak? Ez most lényegtelen. Ha sikerül is kideríteni a törvénytelenségeket, és esetleg ezért véletlenül meg is büntetnek valakit, a számlát végül úgyis nekünk kell kifizetnünk. A lelke mélyén tudja ezt a választók egy jelentős része is, épp ezért tette lehetővé egy jobboldali kormány létrejöttét. Aválasztókmásikfele, nagyrészt azok, akiknégy évvel ezelőtt is hatalomra segítették Ficót, ezt még nem fogta fel, vagy nem is akarja felfogni. így ha Iveta Radičovának sikerül kormányt alakítania, egyáltalán nem lesz könnyű dolga, hiszen kormányzása leginkább egy veszélyes kötéltánchoz hasonlít majd, amely során egymásnak igencsak ellentmondó érdekek között kell egyensúlyoznia. A piac és a közvélemény egyjelentős része azt váija tőle, hogy az eddigi kormánynál lényegesen felelősebb gazdaságpolitikát folytasson, ami elképzelhetetlen bizonyos megszorítások nélkül. Hogy ezek elkerülhetetlenek, azt e héten már ajegybank is elismerte, amely szerint, ha nem kezdünk el takarékoskodni, az államháztartási hiányunk a tervezett 5,5 százalék helyett, akár 7,5 százalékos is lehet, további eurómilliárdokkal növelve tartozásainkat. A kormánynak közben szem előtt kellene tartania azt is, hogy négy évvel ezelőtt az akkori jobboldali kabinet miért is veszítette el a választók bizalmát. A takarékoskodásnál és a reformintézkedések bevezetésénél kényesen ügyelnie kellene a választók szociális érzékenységére is. A most formálódó kormány politikusainak egyjelentős része a második Dzurinda-kormányban is ott volt, és a legutóbbi nyilatkozataikból arra lehet következtetni, hogy tanultak a hibáikból. A takarékoskodást nem a nyugdíjasokon, a diákokon és a legszegényebb rétegeken kezdenék, hanem a Fico-kormány méregdrága sztrádaprogramján és a pénznyelő állami vállalatokon, amelyektől remélhetőleg mielőbb megszabadulnak. Ha tartják magukat ezekhez az elképzelésekhez, és a reformokat nem az élettől elszakadt neoliberális guruk vadkapitalista receptjei alapján erőszakolják rá a társadalomra, akkor legközelebb is jó eséllyel folyamodhatnak a választók kegyeiért. Ellenkező esetben saját maguk egyengetik Fico miniszterelnöki székhez vezető útját. _____________ TALLÓZÓ_____________________ DER STANDARD A szlovákiai választás eredményét elemezte a Der Standardban Paul Lendvai. A három kormánypárt „nacionalista agitációja” ellenére többséget szereztek a mérsékelt polgári pártok - írta az ismert ausztriai publicista a liberális osztráklapban. A 17éveönálló Szlovákiában az is a választás tétje volt, hogy a diszkreditálódott koalíciós kormánynak sikerül-e a „magyarkártya” kijátszásával elterelni a figyelmet a nagy gazdasági gondokról és a saját soraiban előforduló korrupciós ügyekről. Nagy meglepetésre - jegyezte meg - nem vált be a számításuk a nemzeti és magyarellenes kártyával. Mindenesetre intő jel, hogy koalíciós partnerei visszaeséséből elsősorban Robert Fico kormányfő profitált és pártja messze a legerősebb párt maradt. Mégis ez a „dörzsölt baloldali populista” a vesztes, mert nincsenek partnerei a kormányalakításhoz. A polgári ellenzék sikere két, egy éve alapított pártnak, a liberális SaS-nek és a Híd magyar pártnak köszönhető. A Híd vezetőjére, a mérsékelt és tekintélyes, „a Fidesz által manipulált és radikalizálódott” kisebbségi képviselőkkel szakító Bugár Bélára szavazott a szlovákiai magyarok kétharmada és a szlovákok 2,2%-a - írta Lendvai. A Híd 8,2%-ot kapott, az „egyre inkább nacionalista módon politizáló” Magyar Koalíció Pártja 4,3%-kal kiesett a parlamentből - jegyezte meg a szerző. A kettős állampolgárságról szóló törvénymódosítás után Orbán Viktor és Martonyi János elutasított minden találkozót Bugár Bélával, és nem vett tudomást a pártról - állt a cikkben. A választási eredmény kettős pofon a szlovák és a magyar nacionalistáknak. Kérdés, tartós lesz-e a létrehozni szándékozott négypárti polgári koalíció, és ha igen, meddig, mindenesetre a populistanacionalista Fico-kormány leváltása reménysugár a Kárpátmedencében, „nem több, de nem is kevesebb” - vélekedett Lendvai. (mti)
