Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-18 / 139. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 18. www.ujszo.com TALLÓZÓ SZEMSZÖG Duray: Bugár a főgörény A győztesek veresege Nem várt vereség érte a Magyar Koalíció Pártját a 2010. június 12-én tartott parlamenti képviselőválasztáson. A szlovák nemzethatalmi és nagyvállalkozói érdekek Bugár Béla képében megmutatták erejüket: ujjuk köré csavarták a felvidéki magyarok egyharmadát és az MKP-t. „Majd úgy táncoltok, ahogyan mi fütyülünk.” Ők fütyültek, mi pedig táncoltunk néhány kikopott magyarországi művész kíséretében, bele a csapdába, a zsákutcába. A szlovák politika részéről ez nem egy hirtelen jött ötlet volt. Már az 1990-es években is azt tervezték, hogyan lehetne a felvidéki magyar politikai képviselet egy részét kipöckölni a parlamentből. A magyar pártok egyesítését is oly módon képzelték el, hogy csak az a része kapjon lehetőséget a szlovákokkal ŕ......................................................~\ Nemzetközi kereskedelmi tevékenységet folytató német vállalat dinamikusan fejlődő csapatába munkatársat keres. • Feladat: Szlovákia területére történő értékesítés (vízadagoló készülékek), szlovákiai telephelyről. • Elvárások: szlovák- és magyarnyelvtudás, használói szintű számítógépes ismeret, jó kommunikációs készség és kapcsolatteremtő képesség. • Amit nyújtunk: alkalmazotti jogviszony, képzés, versenyképes fizetés, karrierlehetőség. • Érdeklődni: info@aquavital.hu, tel.: +36-22-530-030-MP910931 való együttműködésre, amelyik inkább a gazdaság, mintsem a magyar érdekképviselet iránt érdeklődik. Csakhogy ekkor sem sikerült végrehajtatniuk az elképzelésüket. Sőt 2007-ben az MKP-t is így akarták átalakítani, de Bugár elbukása a tisztújító kongresszuson áthúzta tervüket. Bugár, miután az MKP-ban pártelnökként megbukott, vérig sértve, mint a cserbenhagyott kéjhölgy, nyíltan átállt az ellenséghez, hogy az általa hátrahagyott szemétért az ott maradt hűségeseket bírságoltassa, azaz bosszút álljon rajtuk. Kapott a művelethez rengeteg pénzt. A pártját nem véletlenül nevezte el Most/Híd-nak. A választási kampányára elpocsékolt pénzből akár tíz Ipoly-hidat is fel lehetett volna építeni. Könnyű dolga volt Bugámak, hiszen azt a pártot kellett a megrendelők kívánsága szerint két vállra fektetnie, amelyiket ő maga tett tönkre, és amelyik 2007 óta sem tudott kilábalni a bugárizmus mocsarából. Pontosan tudta, hol vannak az MKP gyengéi, ismerte a párt szervezőit, vezetőit. Tudta, kitől kell tartania és kik a gyarlók. Tudta ki milyen hibát fog elkövetni és azt is tudta, kivel nem szabad vagy fölösleges kikezdenie. Főleg azt tudta: ő mint főgörény ha eltávozik, bűze sokáig, évekig ottmarad és fojtogatni fog. Az MKP három évvel ezelőtt elkövetett egy szívrepesztő hibát: nem mondta el a nyilvánosságnak, sőt a legbelsőbb köreiben sem, hogy miért bukott meg Bugár 2007-ben az elnökválasztáson. Ezt az elmaradt számadást röviden így lehetne összefoglalni: az MKP volt elnöke eltékozolta a nyolc kormányzati évet, mert a felvidéki magyar közérdek helyett a gazdasági érdekszövetségeket részesítette előnyben. Akik az MKP-ból kormányban voltak, de nem tartoztak Bugár szárnysegédei közé, nem merték vállalni ezzel a szembesülést, mert cinkosnak érezték magukat, hiszen mindenről tudtak, még ha nem voltak is részesei az árulásnak. Az árulás, akár a hitszegés olyan spirális, mint a légörvény: magába szív, elragad, de egyszer szétterül az energiája és minden, amit elragadott a földre hull. Most még emelkedőben van, mert az MKP elnökeként elkövetett tetteit új pártjában csak tetézte. Megtévesztett mintegy 150 ezer magyart, hogy szavazataikkal hét olyan szlovákot juttassanak a parlamentbe, akik egyébként rendes emberek, de sohasem fognak az ejnyebejnye motyogáson túl bírókra kelni értünk. Sikerült oda zülleszteni a felvidéki magyar közéletet, hogy nincs parlamenti képviselete. Odajutottunk, ahol a kommunizmusban voltunk. Csakhogy most saját hibánkból kerültünk ebbe a helyzetbe. Minden helyzetből van kivezető út, csak keresni kell. Amikor egy vállalkozás csődbe jut, csődbiztos veszikézbe az irányítást. Egy pártot azonban nem szabad vállalkozásnak tekinteni. Önerőből kell felemelkednie az ismert okok miatt keletkezett mélypontról. De tudatosítanunk kell, hol volt az eredete ennek az örvénylésnek. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy kik voltak azok a felvidéki magyarok - egy részük a Most/Híd törzsgárdáját alkotja -, akik aláásták az 1994. január 8-án megszervezett komáromi önkormányzati nagygyűlést, amit önrendelkezési óhajunk kinyilvánítására szerveztünk meg. Ezzel mindmáig nem mertünk szembesülni. A felvidéki magyar politika komoly bajai ugyanis akkor kezdődtek, amikor szembefordultunk magyar közösségünk önkormányzati igényével, illetve lemondtunk a komáromi nagygyűlés által felvázolt közigazgatási tervezet megvalósításáról. Innen kell elrugaszkodnunk, hogy kijussunk ebből az örvényből. Duray Miklós, Az írás az MKP stratégiai alelnökének honlapján jelent meg. A nagy várakozással lezajlott parlamenti választás valószínűleg az emberek igazságszeretete következtében - átrendezte a politikai erőviszonyokat Szlovákiában. Mondhatjuk, végre. Megint bebizonyosodott, hogy a sötétségnek a világossággal szemben hosszú távon nincs esélye. Olyan embereknek van lehetősége vezetni az országot, akik nem csak akarnak. Kevés választáskor van azonban az embernek felhőtlen öröme. Az enyém most hat órán át tartott (szombaton 23-órától vasárnap reggel ötig). Ennyi ideig hittem azt, hogy a szlovák parlametben 20-22 magyar képviselő lesz, ami megfelelne a magyar lakosság részarányának. A lélekfagyasztó állapot reggel állt be, amikor megláttam a tv képernyőjén a 4,33 %-ot az MKP lógója mellett. Utoljára akkor estem mérkőzés után ilyen lelki sötétségbe, amikor 1954-ben Bernben Puskásék 3:2-re kikaptak a németektől a világbajnoki döntőben, úgy, hogy a kilencedik percben már 2:0-ra vezettek. Nem tudott magával ragadni igazán az a jó hír sem, hogy a négy évig nyakunkon ülő kormány Ficóstul, Mečiarostul, Slotástul azt az értékelést kapta a polgároktól, amelyet megérdemelt. A Smerre ez nem teljesen igaz, de annak is megvannak az okai. A mi ügyünk - szlovákiai magyaroké - aggodalmat keltő állapotának belső és külső okairól a politológusok még sok elemzést tesznek elénk. De a szlovákiai magyarokat az már nem teszi boldogabbá. Azzal a szellemi potenciállal, amit az MKP képviselőjelöltjei többségében képviseltek, felelőtlen kijelentésekkel, esetleg döntésekkel nem lett volna szabad játszani se belföldön, se külföldön. Mégis megtörtént. Az ember meg tudja különböztetni a tévedést a szándékos cselekedettől. Tény, hogy a szlovákiai magyar most is megtette, amit lehetett, mert míg az országos választási részvétel 58%-os volt, addig a magyarok a szavazásra jogosult létszámuk közelében szavazhattak, ha megnézzük a Híd és az MKP választási eredményét. Tehát tudták, mi a dolguk. Csak abban nem voltak biztosak, melyik választási jegyzéket dobják be az urnába, hogy ne legyen harmadnyi képviselőnk, mint amennyi lehetne. Mert nem tudhatták. De az egyiket mindenki bedobta, csak az arány sikerült rosszra. Ezt nem látja minden érdekelt így, de tisztelni kell a választás jogát. Aki „pályára” lép, annak azzal is számolnia kell, hogy nem győz. S ami nagyon fontos, minden rossz vég egy jó kezdet is lehet, ha élünk a lehetőséggel. A vonat elment - félig üresen. Mert nincs az a szlovákiai magyar látnok, aki megmondaná a magyar választónak, mi az, amit tennie kell, hogy a lehető legjobb eredmény szülessen. Mert akkor is harc van, amikor béke lehetne. Valahol, valamikor eltört valami. Valakik talán tudják, mi. A polgár is sejti, ha figyelt. S most nézzük a másik fekete levest. A vabankot játszó Robert Fico „vagánysága” annak köszönheti a 30% feletti támogatottságot, hogy Magyarországon akkor fogadtak el két jogszabályt, amikor Fico paripája ugyancsak botladozott lovasával, s lehet, hogy le is esett már róla néhányszor, csak nem láttuk, hogy aztán újra fölpattanjon pejére és vágyott céljába bevágtasson. Megtette. A másik két koalíciós vezérürü közül az egyik elment oda, ahova réges-régen való volt, de a kemény szarvúbb mellbedobással - szintén a magyarországi törvényalkotással összefüggésben (megduplázva) -, a hírhedt komáromi bevonulásával és csörömpölésével, nemzetvédő acsarkodásával, hamis hangokon elénekelt himnusszal és emlékműavatással az Erzsébet híd hídfőjénél június 4-én, a parlamenti választáson egy héttel később 5,07%-al bekerült a szlovák parlamentbe. Sok mindenről tudhattak sokan ezzel kapcsolatban, de megint mindenki magával volt elfoglalva. A polgárok meg nézték a mutatványokat. Aki figyelt, az láthatta, hogy a szlovák politikusokat nyugtalanító magyar országgyűlési szándékokra a szlovákiai magyar politikai képviselet - Petőcz Kálmán, Csáky Pál, Bugár Béla - igyekezett óvatosságra inteni, de a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező, győzelemittas Orbán Viktorékat odaát nem lehetett megakadályozni törekvésükben. Talán semmi visszajelzés nem jött a szlovákiai kérelmekre. Nincs ebben rendellenesség? Pedig magyarokról volt szó Szlovákiában, akik a külhonban rekedtek kilencven évvel ezelőtt. Akiken segíteni akartak a sebtében elfogadott törvényekkel. Az évtizedekig pislákoló tüzet pont akkor kellet megpiszkálni? Természetesen nem arról van szó, hogy a két törvénynek nincs helye Magyarország jogrendjében. Most ki mond azoknak valamit, akik pályán kívülre kerültek és nem kevés munkájuk van abban, hogy a magyar nemzetrész szorongatása Szlovákiában enyhüljön. Vagy nem kell nekik semmit mondani? Mehetnek? A lényeg. Hogyan szenvedhet vereséget a győztes ugyanabban a csatában? Úgy, ahogy Robert Fico és mesterségesen fenntartott koalíciója szenvedett, őt nem szerető szekértolóival együtt június 12-én. Választási eredményével kormányt alakítani nem tud. De, hogy mennyire szeretne, azt az is igazolja, hogy elfogadta a köztársasági elnök felkérését a kormányalakításra. Ami a számok alapján jogszerű. Az viszont nagyon nem az és kimeríti az erkölcstelenség fogalmát, hogy bármelyik pártot behúzná a csőbe, ha menne, azokat, akiket a tisztességtelenség minden eszközével a mélybe akart lökni, s akiket annyiszor mértéktelenül ledorongolt. Velük akar most négyéves, szép, szilárd jövőről terveket szőni és a most már talán nem annyira erős, szociálisan orientált nemzetállamról álmodni, mint korábban. A dolog az előző elv társakkal (szigorúan külön írva) könnyebben ment. Hogy most megy-e, jövő szerdáig kiderül. De ha egy pici igazság van a földön, meg Szlovákiában, akkor nem mehet. Jóba Mihály A hétfői Új Szóval jár az Egészség is! Rendelje meg most lapunkat-kedvezménnyel vagy ajándékkal! Mielőtt irdözni dunk. Fél évre Egy évre TORT Az Oriflame ajándéka: méz- és tejkivonatot tartalmazó fürdőkrém, folyékony szappan és kéztej. Az akció 2010. június 30-ig tart. * Amíg a készlet tart: Az első 30 azok közül, akik egy évre előfizetik az Új Szó hétfői számát, 23 euró értékű Oriflame-ajándékcsomagot kapnak. A lista a befizetés időpontja szerint (nem a megrendelés szerint) alakul ki. Kérjük előfizetőinket, hogy ezért a megrendelőlapon más előfizetési lehetőséget is jelöljenek meg! Akötelezettség időtartama alatt az előfizetést nem lehet megszüntetni, illetve visszavonni! Az előfizetés összegének és időtartamának változásait az előfizetésre vonatkozó általános üzleti feltételek szabályozzák. Az előfizető beleegyezik, hogy a Perit Press Kiadó a megrendelőlapon feltü nterett személyes adatokat postai/ielefonos kommunikációs célokra használja fel. A személyes adatok helyességét az előfizető aláírásával igazolja. Új előfizetőknek minősülnek azon előfizetők - valamint a velük egy háztaitásban/lakcímen lakó személyek akik az utóbbi 6 hónapban nem voltak előfizetői az Új Szónak. A kitöltött és aláírt megrend élőt küldje az alábbi címre: Vydaveíelstvo Petit Press a.s., distribučné oddelenie, Lazaretská 12,818 08 Bratislava 16 vagy a 02/59233 339-es faxszámra, predplatne@petitpress.sk. információ: 02/592 33 411 Megrendelőlap Megrendelem a hétfői Új Szót (válasszon kettőt a lehetőségek közül): □ Fél évre.................................................8£ □ Egy évre...............................................tJMÍpť 16ť □ Eg)'évre + ajándékkal.......................... 19,80£ + ajándék* Keresztnév:.............................................Vezetéknév:.................... Utca, házszám:................................................................................. Település (szlovákul is):.................................................................... Postai irányítószám: ................................Telefonszám; .................. Mobilszám:...................................................................................... e-mail:......................................................Dátum:............................ Aláírás:..........................................................................................
