Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-17 / 138. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 17. Vélemény És háttér 7 Szöveg nélkül (Kocsis Ernő karikatúrája) Példátlan „ugrással" a párt egyik alelnökét is maguk mögé utasították Egyszerű emberek TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Romaellenes lincshangulat alakult ki a vajdasági Torontálalmáson, miután kiderült, hogy egy cigány fiatalt gyanúsítanak egy vele egykorú szerb hat nappal ezelőtti megölésével - írta tegnap az újvidéki Magyar Szó. A Vajdaság déli határán fekvő településen csütörtökön megkéseltek egy 17 éves szerb fiatalt, aki a kórházban belehalt sérüléseibe. Miután a rendőrség emberölés megalapozott gyanújával letartóztatott egy 17 éves helybeli romát, feldühödött lakosok egy csoportja tüntetni kezdett a falu cigányok lakta részén. Több ház ablakát, ajtaját betörték, egy házat felgyújtottak. A lincshangulat egy hete tart, a rémült romák nem mernek kilépni az utcára. Azt mondják, a nem roma lakosság éjszakánként felvonulásokat tartott, ezeken rasszista jelszavakat skandált, kövekkel, téglákkal dobálták a' romák házait. Miután vasárnap ismeretlen tettesek felgyújtottak egy faluszéli házat, hétfőn meglátogatta a települést Veszna Martinovics pancsovai polgármester és a helyi rendőrfőnök. Betiltották az esti felvonulásokat, nemzeti és faji gyűlölet szításának alapos gyanújával előállítottak öt helybeli fiatalt. Apolgármester bejelentette, élelmiszercsomagokat juttat azon roma családoknak, amelyek nem mernek kijönni házukból. Kedd este a falu romák lakta részét a rendőrök őrizték, a helyzet nyugodt volt, de a légkör feszült. Rendkívül aggasztó, hogy Almáson négy napon át szabadon garázdálkodhattak huligánok, rasszista, cigányellenes jelszavakat skandálhattak és ablakokat törhettek be. Csak az ötödik napon érkezett ki a rendőrség, pedig az első naptól ott lett volna a helye - mondta a Magyar Szónak Sznezsana Ilics, a nagybecskereki Civil Társadalomfejlesztési Központprogramfelelőse. (mti) Hatezer karikát kért - Isten segítségével - Igor Matovič, az Egyszerű emberek polgári társulás vezetője, a szombati, nagy meglepetéseket hozó parlamenti választás egyik nagy kérdőjele, és több mint a hatszorosát kapta: 6000 helyett 38 429-et. KOCUR LÁSZLÓ De a másik három „egyszerűt” is szívükbe zárták a szavazók, 29 210, 26 185 és 24 353 preferenciaszavazatot kaptak, így az őket befogadó Szabadság és Szolidaritás listájának farkáról, az utolsó négy - a szavazók többsége által bizonyosan megválaszthatatlannak gondolt - helyről tornázták fel magukat a 4-7. pozíciókra, több preferenciaszavazatot gyűjtve néhány politikai párt össz-szavazatmennyiségénél. A hazai parlamenti választások történetében példátlan „ugrással” a párt egyik alelnökét is maguk mögé utasították, aki eredetileg a 3. helyre volt rangsorolva, és most 8. Ahirdetési újság kiadója - és általában az új hazai pártok - sikerének van valami LMP-feelingje, 1998 óta nem tudta új párt bedolgozni magát a törvényhozásba, mindig ugyanazok a fáradt arcok, ugyanazok a - nem ritkán megélhetési - politikusok, a parlamenti tudósító már a lépésük zaj áról megismeri őket, az átlagember pedig elkapcsol, ha megjelennek a képernyőn. (Az érdemeik kisebbítésére irányuló szándék nélkül: bizonyosan volt némi proteszt-törekvés abban a 512 825 választópolgárban, aki a két, újonnan bekerült pártra szavazott.) Ugyanakkor a rengeteg zöldfülű, a parlamentet eddig csak kívülről látott képviselővel bíró (potenciális) koalíción belüli további frakciók a törékeny többség miatt kétségeket is ébreszthetnek: ha ajobbközép koalíció alakíthat kormányt, éppen néggyel több képviselője lesz - négy pártból, mely voltaképpen hat -, mint Robert Ficónak és Ján Slotának együttvéve. A „különutasok” is négyen-négyen vannak. A Polgári Konzervatív Pártból a Híd listáján négyen jutottak be. Esetükben Bugár Béla sietett leszögezni, a frakció részei lesznek. Az OKS egyébként - noha eddig értelmiségi rétegpártként sosem tudott egy százalék feletti eredményt produkálni - olvasható politikai erő. Nem így a min-. den politikai tapasztalat híjával levő Egyszerű emberek, akik még a választás előtt jelezték, Richard Sulik pártelnök 120 pontjából kilenccel nem értenek egyet, de egyébként lojálisak lesznek a koalícióhoz. Az etikus politizálásra oly nagy hangsúlyt fektető, a Dzurindára jellemző, ravasz, „minden hájjal megkentségnek” híján levő Iveta Radičovának lesz mit csinálnia, hogy négy évig sikeresen egyben tartsa ezt a koalíciót. KÉZ,ÍRAT Célfotó MIKLÓSI PÉTER A választási eredményeket nyilvánosan is kihirdették, remélhetőleg országszerte a kedélyek is megnyugodhatnak már. Nekünk, itt élő magyaroknak, szerencsére, nem kell kétségbe esnünk - egyik együttesünk ott lesz az új parlamentben. Törzsolvasóim bizonyosan emlékeznek rá, napra pontosan két hete ezzel az élccel zártam ama (s)óhajomat, hogy szívből szeretném, ha mind az MKP, mind a Híd bejutna a törvényhozás házába. Végül is, sajnos, nem így sikeredett; mi gyalogmagyarok pedig azóta kérdezgetjük egymástól: vajon mi lesz a parlamentből kibukott Magyar Koalíció Pártjával, ami egyben azt is felveti, mi lesz Csáky Pállal. Ugyanis a dilemma épp abban áll, hogy egyiket nehéz elképzelni a másik nélkül. Vezére útmutatása híján a párt pillanatnyilag érdemben működésképtelen, hiszen napi tevékenységének egésze úgy épült fel, hogy lényegében egyetlen személy akarata határoz (hat) ott meg mindent, a kampány stílusát s témáit, a pozíciók betöltését. E szisztéma természetesen azért alakulhatott így, mert Csákyn kívül nem volt/nincs abszolút tekintély a pártban; az elnökség is inkább nagyszámú, semmint komoly súllyal bíró testület. Az utóbbi esztendőkben - a kusza hátterű elnökváltás óta - egyszerűen nem akadt, aki a választópolgárok széles rétegei számára hozzá hasonlóan elfogadott, vagyis mitizált lett volna. Még a szlovákiai magyar közösség „főmérnöke”: Duray Miklós sem, aki egyébként képviselőségének több mint másfél évtizede alatt egyetlen alkalommal sem szólalt fel a pozsonyi parlamentben! Csáky Pálról ez utóbbi mulasztás nem mondható el; az viszont igen, hogy pártelnökké avanzsálása óta szinte hónapról hónapra egyre jobban Orbán Viktornak, a nemzet pökhendi „főmérnökének” felföldi pajzshordozójává rukkolt elő. Meg kell adni, ezt a célt Cs. P. buzgón teljesítette; sőt, Bugár Béla és társainak kiválása után még rá is erősített. Részint a Fidesz iránti kritikátlan behízelgéssel, részint a 2009 nyárelőjén alakult Híd ócsárlásával. Ez utóbbival oly alaposan megrakta a kemencét, hogy a kémlelőn hónapokon át egyre sárgásabban világított a gyűlölködés salakja. Ezzel saját tábora ugyan megcsappant, viszont sikerült elérnie, bogy hű és még hűbb követői a pártbajok útvesztőiből majdan kivezető Mózesüket lássák benne. És ebben a valóban érzelmi elvakultságban az alvezérek egyre csak szürkültek, elvégre: aki nem lép egyszerre / nem kap rétest estére... így aztán senki soha nem reszkírozott; nem merészkedett elébe állni a Híddal szembeni és a korrekt versengés írott s íratlan szabályait felrúgó politikai hasbeszélésnek. Ez a stílus csakis arra fókuszált, hogy kijelölje a szlovákiai magyarság árulóit, akik kiközösítendók az üdvözítő igazak táborából; illetve felmagasztalta a ,jó felvidéki magyarokat”, akik kebelre ölelendők. Ez a kampány frontot nyitott Pozsonytól Tőketerebesig, és a párt úgy számított, hogy ezáltal a szlovákiai magyarok zömét biztosan a befolyása alá vonhatja. Az MKP értelmezésében s tálalásában a Jó és a Rossz, a Fény és a Sötétség erői vívták döntő küzdelmüket. Nos, e harcmodor előnyeit egy párt s annak legfőbb fője legeslegföljebb akkor élvezheti, ha győz. Kudarc esetén viszont duplán ott a nem egyszerű lélektani lecke: szembenézni a vereséggel. Bár az igazi kihívás mégsem ebben rejlik, hanem abban, hogy az MKP- nak továbbra is a politika homlokterében kell(ene) maradnia. Ám erre csak egy olyan csapat szánhatja el magát, amely a politikai vetélytársát nem gyűlölendő és leköpni való ellenfélként kezeli, s amelynek meglesz mind a személyes, mind az orbánizmustól is független hitele ezt véghezvinni. A demokrácia hátulütője ugyanis az a pech, hogy senki sem választhatja meg a választóit! A pártatlan újságírás alfája pedig a tények őszinte szembemondása. Baráti hangnemben. KOMMENTÁR Zötyög a szekér AAALINÁK ISTVÁN Sok mindent mondhatanak egymásnak, csak szépet nem az állam- és kormányfők a ma kezdődő, kétnapos uniós csúcstalálkozón, igaz, ezt udvariasan fogják tenni, s megpróbálnak valamiféle látszategységet felmutatni a közvélemény megnyugtatására. Úgy, ahogy kedden tett rá kísérletet Merkel és Sarkozy, miután több szakértő sürgette az unió - elmúlt hetekben ledöglött - motorjának számító német-francia egység helyreállítását. Amit kiötlöttek, az valamiféle uniós gazdasági kormányzat létrehozása, amelyről senki sem tudja, micsoda. Sarkozy egyfajta állandó titkárságot is elképzelt, de Merkel elutasította, valószínűleg tartva azoktól a bírálatoktól, hogy a válság közepette egy újabb uniós intézmény zabálná az adófizetők pénzét. Ez a motor azért sem hatékony, mert a főszereplői sem azok. Odahaza Sarkozy, de különösen Merkel támogatottsága a mélyponton van, Németországban - több más nagy uniós országhoz hasonlóan - egymást érik a tüntetések, sztrájkhullámok, s már nemcsak az ellenzék, hanem a mértéktartónak és pártsemlegesnek tekintett Der Spiegel is lemondásra szólította fel a kancellár asszonyt. A most demonstrálandó egység fogaskerekeibe a britek máris dobtak egy lapát homokot. A Cameron-kormány közölte, London sosem fog beleegyezni abba, hogy a brit költségvetést ne a brit parlament hagyja jóvá, és nem lesz hajlandó a saját büdzséjét előzetes jóváhagyásra megküldeni a brüsszeli uniós bürokratáknak. Rossz időket él az EU. Válságból válságba tántorog, az euró mélyrepülése folytatódik, pénzügyi szakértők körében sikk lett arról cikkezni, meddig húzhatja még, mikor szűnik mega közös pénznem. Ezen a csúcson búcsúzik az éppen soros spanyol elnökség, amelynek teljesítménye nem hagy mély nyomot az annalesekben. Madrid hetek óta a saját gazdasági válságával van elfoglalva, s azokat a sajtóhíreket cáfolgatja, amelyek szerint hasonló pénzinjekciókra van szüksége, mint Görögországnak. Olyannyira, hogy már a német kormány is segített a spanyol vezetésnek a német lapértesülések tagadásában. Tegnap pedig az Európai Bizottság volt kénytelen cáfolni azt a spanyol lapértesülést, hogy az EU, a Nemzetközi Valutaalap és az USA közös mentőcsomagot készít Spanyolország számára. Miért nem hisz a média a madridi kormánynak? Két hét múlva a spanyoloktól a belgák veszik át az uniós elnökséget. Ekkor még csak ügyvivő kormány lesz Brüsszelben, hiszen a vasárnapi választások után még hónapokig elhúzódhat az új kabinet felállása. És mivel Flandriában az ország kettészakadásán munkálkodó pártok győztek, a belga politikai elit a saját gondjaival, pártharcaival lesz elfoglalva, nem azzal, hogy az unió szekerét kirángassa a kátyúból. Az EU nem sok vizet zavaró elnöke, Van Rompuy azt mondta, bízik abban, hogy Belgium a saját politikai (és gazdasági) válsága ellenére jól el tudja majd látni az elnökségből reá háruló feladatokat - nem is mondhatott mást, hiszen ő is belga. Az egyetlen jó hír: ezen a csúcson elbúcsúzhat Európától Fico is. Uniós politikai körökben ő sem zavart sok vizet, nem hagyott mély nyomot senkiben. Lehet, talán észre sem fogják venni egy aprócska feszültségforrás eltűnését. TALLÓZÓ ÚJ ÁAAGYAR SZÓ miségiek irányába tett gesztusait- fejti ki az ÚMSZ kommentáto- A szlovákiai választás azt bi- ra. Szerinte a felvidéki magyarzonyította, hogy már Szlovákiá- ság azonban pragmatikusnak ban sem lehet „magyar- tartotta ezt a közeledést, hiszen a kányával” választást nyerni, ez a több évszázados kollektív emlészlovák és a magyar pártokra kezet is igazolja, hogy mégis az egyaránt vonatkozik - állapítot- együttműködés a célravezető, ta meg az Új Magyar Szó kom- Csáky Pál sikeresen elhitette mentátora. Ä szlovákiai válasz- önmagával, hogy a szigorral, látások a szerző szerint olyan ta- rekesztéssel megtere’mtett egynulságot is rejtenek a romániai ség a legfontosabb kohéziós erő, magyarság számára, amely sze- s ezt megértik a választók is, akik rint a nemzeti kisebbségek poli- kritikátlanul és egyhangúlag tikai pluralizmusa nem féltétle- szavazzák meg az „egyedüli iganül és nem szükségszerűen való- zán magyar pártot” - írja a szersítja meg a parlamenti érdek- ző. Szerinte megosztó, „egyedüli képviselet sokszínűségét. Fő- magyar pártozó” és „nemzetáruként akkor nem - úja -, ha a ki- lózó” megnyilatkozásaival Csáky sebbségi pártok identitásukat Pál elérte, hogy a HÍD az MKP-val egymás ellenében fogalmazzák ellentétben a tárgyalóképes, meg, abban versengve, hogy „ki kompromisszumra kész politika a magyarabb”. Emiatt százezer megtestesítőjeként tűnjön fel. felvidéki magyar szavazat ve- „Szükség van arra, hogy az önszett kárba - teszi hozzá a cikk- magát a hűség pártjaként definiíró, úgy vélekedve, hogy az MKP áló MKP már ne önmagához és és Csáky Pál ellenzékben ered- vezetőihez, klientúrájához leménytelenül politizált, a szlová- gyen hűséges, hanem a választói kiai közéletben a szlovák-ma- akarathoz. Felismerje, hogy nem gyár ellentéteket nem sikerült a dicső történelmi múlthoz, a tompítani. A felvidéki magyarok szebb jövőhöz kell a politikus, a pedig még élénken emlékeztek a képviselő, hanem a mindennakormánykoalícióban elért, Bu- pokhoz, az életminőség megőrgár Béla fémjelezte sikerekre, zéséhez, és az életminőség a ugyanakkor Csáky Pál árulás- többség-kisebbség viszony függként igyekezett feltüntetni Bu- vénye is”-olvasható akommengár Bélának a szlovák elit értei- tárban, (mti)
