Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-16 / 137. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 16. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ ROMANIA LIBERA Bukarest realizmussal és higgadtan tekint a kettős állampolgárságról szóló magyaror törvényre, hiszen a román-magyar megbékélés történelmi tény - mondta a Romania liberának Teodor Baconschi. A román külügyminiszter kifejtette: a román fél realizmussal és higgadtan fogadta a magyarországi döntést, hiszen a román és a magyar megbékélés történelmi tény, amelynek mindkét fél számára pozitívhozadéka volt. „Azt várjuk Budapesttől, tartsa tiszteletben a nemzetközi jog elveit, áttekinthető módon bocsássa rendelkezésünkre e törvény alkalmazásának részleteit, de nem akaijuk dramatizálni a dolgod’-mondta. (mti) Nem a politikai autonómia intézményét, hanem az autonóm intézmények politikáját kell folytatni Az magyari képviselet Harmadik napja folyik az osztozkodás, vajon a szlovákiai magyarok politikai képviselete most jobb lesz-e, rosszabb lesz-e, változatlan lesz-e, mennyire tudnak nemzeti, nemzetiségi, nyelvi jogokat képviselni nyelvünket nem beszélő emberek, s a Híd nem abból a minimumból indul-e ki, amit a szlovákok még lenyelnek. LOVÁSZ ATTILA Magasröptű gondolatok százai után talán okosabb lenne, ha a magyar érdekek megfogalmazása terén végre nem valami elvont nemzeti minimumról, a politikai képviselet terén pedig nem a szimbólumokról, hanem pontos, értékelhető tartalmakról szólnánk. Talán nem tűnik most, a koalíciós egyezkedések során radikálisnak, ha újra (s most nem egy agyalágyult garnitúra ámokfutó lépéseire reagálva) leírjuk, hogy jogaink nem azért vannak, mert valaki kegyeskedik megadni azokat, hanem azért, mert vagyunk! A nyelvi jogaink is ilyenek, egyeden ember sem él e kis hazában, akinek bárminemű befolyása lett volna arra, hová szülessen, milyen nyelvi közegbe, a határokat nem mi tologattuk, a szlovákok sem, hagyjuk egy pillanatra aludni a történelmi publicisztikát, és foglalkozzunk a lehetséges jó közérzetünkkel. Hogy az MKP hol rontotta el, azt van időnk később is boncolgatni, de hogy a Híd a politikai érdekképviselet terén marketingpárt lesz-e vagy valódi képviselő, azt konkrét lépései rövidesen elárulják. Mert 1998-ban lehetett az akkori MKP felkészületíen, halászhatta pecabottal és kereshette nagyítóval a megfelelő embereket, s tanulhatott politikai alkujátékot. Most nem teheti, a hazai magyar politikai élet legtapasztaltabb kormányzati politikusai vannak a pártban. 1998-ban azzal kezdte a kormány, hogy a nyelvtörvény szankcióit eltörölte. Ondrej Dostál szlovák ajkú demokrata és most már Híd-képviseló a megmondhatója, hogy nem a szankciókat, hanem az egész ostoba törvényt kell érvényen és hatályon kívül helyezni. Vele együtt a futóbolondok marketingjátékát, a hazafiassági rögeszme-törvényt is, mert itt az ideje. Ez a kezdet. Sokkal fontosabb, hogy a Ficót megelőző nyolcéves kormányzati ciklus megbocsáthatatlan hibái ne ismétlődjenek meg. Ha a Híd komolyan gondolja a magyarság politikai képviseltét, gyorsan nézze meg, az elmúlt négy évben kisebbségi intézményeink kapcsán mi mindenről írtunk. Pl. arról, hogy a kisebbségi intézmények agyaglábakon állnak, azok léte vagy ellehetetlenítése tollvonás és pofátlanság kérdése csupán. Jogszabályi beágyazottságuk stabilnak nem mondható, pénzelésük a mindenkori kormány kénye-kedve besorolásba esik. Egyetem, múzeum, színház, rádió, tévé, csak első nekifutásra. S lehet a be nem jutott MKP számlájára bármit mondani, elő kell venni az autonómia kifejezést. De a pártban ülő, önmagukat liberálisként megfogalmazó politikusok bizonyára megértik az üzenetet: nem a politikai autonómia intézményét, hanem az autonóm intézmények politikáját kell folytatni. Igaz, önmagukban, önmagukért azok sem érnek semmit, de nélkülük nincs közösség, nincs közösségi kultúra, nincs egy hely, nélkülük bárminemű kollektív szlovákiai magyar identitás csak mese habbal. Az autonóm intézmények politikája is csak akkor „megy át” (copyright by B.B.), ha a közösségi, közszolgálati intézmények autonómiája szlovákiai trend lesz, nem csak kisebbségi vonalon. Itt lehet nagyot alakítani, még a fejlett Nyugatnál is nagyobbat. Erre a vonalra az MKP a nyolcéves kormányzás idején nem figyelt. Nem mondhattok, fiúk, semmit, most időben szólunk. A Számvevőszéktől a megyei múzeumokig, a szétlopkodott és a történelem során harmadszor is tönkretett köztévétől a helyi műsorszórás szabályozásáig, a politikát nehezen megtűrő egyetemektől a látszólag ebben nem is érdekelt kis művelődési házakig lehet új modellezés, szabályozás, új demokrácia- és szabadságépítés úttörőjévé válni. Igaz, akkor szépen lassan a politikai pártok mozgástere is szűkül, de ha adóvonalon, közigazgatási reformnál eltűrték, most nem nagyobb a tét. Csak a szabadság, ugye... A behűtött pezsgő elfogyott, a snajderfánira eltáncolt körcsárdás után a láb kipihenve, az ellenzék beül malmozni a padsorokba, kormányvonalon indul a munka, a politikai újságíró meg újra elkezd jogszabály-tervezeteket olvasni. Ma már ugyanannak a nyolc+négy évnek a tapasztalatával, tudva, hogy a mečiarizmus nem ért véget. Csak ellenzékbevonult. A 79 fő bár négy párt listájáról verbuválódott össze, annál jóval több kisebb-nagyobb csoportból áll A konszenzus tétje RAVASZ ÁBEL Miközben az ország jelentős része még magához sem tért a választási eredmények okozta sokkból, máris megindultak a találgatások arról, mit érhet az a parlamenti többség, mellyel az egyre bizonyosabban körvonalazódó jobbközép koalíció rendelkezik majd. Ez a 79 fő ugyanis, bár négy párt listájáról verbuválódott össze, annál jóval több kisebb-nagyobb csoportból áll, melyek nem minden kérdésben értenek egyet. Egyrészt, az SDKÚ megosztottnak tűnik Iveta Radičová követői és a Dzurinda-féle szárny között. Az SaS sajátos módon négy mandátumot a preferenciális szavazás útján átpasszolt az Egyszerű Emberek (Obyčajný ľudia, OĽ) civil formációnak. A párt listáján a parlamentbe jutott a magyar nemzetiségű Somogyi Szilárd is. Az első ránézésre stabilnak tűnő KDH-ban is érdekellentét húzódik meg a vezetés és Dániel Lipšic követői között. A Híd 14 mandátumot szerzett képviselője közül négy a Polgári Konzervatív Párt (OKS) tagja, további három pedig szlovák nemzetiségű politikus. Ez a képlet tehát azt jelenti, hogy a négy párt, két mini alakulat és több érdekcsoport mentén oszlik meg a társaság, az etnikai vonal pedig nem fedi át a pártok közti megoszlást. A 79 fős többség azt jelenti, hogy akár az 0Ľ, akár az OKS, akár valamelyik érdekcsoport, akár a magyar nemzetiségű képviselők képesek lehetnek megakasztani bármely törvénykezési folyamatot, és veszélybe sodorni a koalíciós egységet. Az első ránézésre ijesztő kirakójáték tovább bonyolódik a pártok és a csoportok közti ellentétes szándékok megismerése után. Tipikusanilyenpéldaa könnyűdrogokhoz való hozzáállás: míg az SaS dekriminalizálná a marihuánát, a KDH és az OĽ élesen elutasítják. A romaprobléma megoldására az SDKÚ és az OĽ nagyobb rendőri jelenlétet és keményebb fellépést támogatna, míg a Híd, az OKS és az SaS tagjai egy ilyen megoldást aligha tudnának támogatni. Az SaS szeretné privatizálni a vasutat, ebben részben a KDH is támogatná, az SKDÚ és a Híd azonban ellenezné. A sor folytatható: a nyugdíjemelésen és a PPP projektek eltörlésén át egészen a karácsonyi járulék megtartásáig. Ezek az ellentétek azonban elsősorban társadalompolitikai kérdéseket érintenek, nem a pártok közti együttműködés magját jelentő gazdaságpolitikát. Széles körű az egyetértés a felek között olyan központi kérdésekben, mint a kiegyensúlyozott költségvetés, az államadósság mérsékelése, adócsökkentés, a nyugdíjrendszer második pillérének megerősítése, a korrupció elleni harc, a bíróságok integritásának visszaállítása és a szlovák-magyar viszony rendezése. A feladat számukra tehát konszenzus elérése a periférián levő konfliktusok esetében azért, hogy sikerüljön a fókuszban levő gazdaság- és társadalompolitikai változások megvalósítása. Ehhez a feladathoz pedig fel kell nőni - hacsak nem szeretnék ajobboldali koalíció tagjai a hatalmat idő előtt visszapasszolni Robert Ficónak és a Smemek. A szerző a Publicus Slovensko vezető kutatója. Unalmas klasszikusok MÓZES SZABOLCS Siker és bukás - minden választás velejárója. Előbbi idén a jobboldal, utóbbi az eddigi koalíciós pártok és a nagy kiesők sajátja. Látszólag. Ugyanis miközben a választások után szinte mindenki a HZDS és az MKP bukását vesézgette, sokaknak fel sem tűnt, hogy az idei parlamenti választásokon távolról sem csak ők szerepeltek le. Sőt, nagy vesztesek a győztesek térfelén is találhatók. Hajobban szemügyre vesszük a hétvégi eredményeket, feltűnik, hogy a Smert kivéve az összes lényeges párt vesztett népszerűségéből. Mečiarék és Csákyék pechje csak az volt, hogy gyenge rajtpozícióból várták a vokscsatát, a további népszerűségvesztés a bűvös 5 százalékos határ alá tolta őket, szembetűnőbbé téve bukásukat. Nem lehet felhőtlen az öröm az SDKÚ, s főként a KDH háza táján sem. BárDzurindáékellenzékbőlkritizálhattakegysokszorvégletesen baloldali-populista politikát folytató kormányt, szavazatokatvesztettek,akereszténydemokratákvesszőfutásapedigmégnagyobb.A KDH nyolc éve próbál a jobboldal vezető erejévé emelkedni, ám2006 után idén másodszor éri őket csúfos vereség. A15, illetve a 8 és fél százalék elgondolkodtató, feltehetőleg azt mutatja, ajobboldali választóknem voltak elégedettek„klasszikus” pártjaikkal, hiányolták az új arcokat, az új témákat, új hozzáállásokat. Több mintkérdéses, mire ment volna ahagyományos jobboldali trojka (SDKÚ, KDH, MKP) a friss SaS és a Híd választási eredménye és mobilizációja nélkül. Ma aligha beszélhetnénkkormányváltásról. Főként akereszténydemokratákmélyenvárakozásonaluli eredménye mutatja, nem elég lecserélni az elnököt és hozni két-három új alelnököt. Új témák, új ötletek kellenek, melyekkel újabbszavazókis megszólíthatok. Arégi lózungokkal és klisékkel nemhogy új voksok nem érkeznek, még a korábbi választókegy része is elpártolhat. A KDH 2002-höz hasonlóan ismét csak a harmadik legerősebb kormánypárt lesz, ez is csak annak köszönhetően, hogy idén a magyar szavazatok két párt között oszlottak meg. Pozíciójukat pedig tovább ronthatja, hogy eddigimeghatározóagendájukkal valószínűlegmagukra maradnak az új koalícióban. Az SDKÚ egyre inkább csak nevében keresztény, az aktuális magyar partner pedig-a2002 és 2006 közötti időszakkal ellentétben - vélhetően nem velük, hanem a liberális SaS-szel fog szorosabb kapcsolatokat ápolni a kormánykolícióban.KöszönhetőenrészbenakereszténydemokratákutóbSi években képviseltmagyarellenesmegnyilvánulásainakis. A „klasszikus” vesztesek kategóriájába tartozik az SNS is, mely négy év múlva a HZDS sorsára juthat. A nacionalista retorikára fogékony választók ugyan 2014-re nem halnak ki, ám könnyen lehet, hogy a korrumpálódott Slotáék helyét a politikai paletta jobbszélén a fiatal szélsőségeek - Kotleba vagy mások - veszik át. Ahogy Magyarországon a Jobbik fiataljai váltották le a régivágású MIÉP-es nacionalistákat. Ám Magyarország példája is mutatja, ez a rosszabb forgatókönyv. ________ JEGYZET Fanyűvő politikusok PUHAJÓZSEF Gondolom, a fáknak sem mindegy, hogyan végzik. Talán faigazság, faelszámoltatás is létezik. Ajók, az arra érdemesek hasznosítva tovább élnek, a rosszak, lusták elégnek. Bizonyára az utóbbi csoportba tartoznak azok is, amelyekből választási plakát, szórólap lesz populista ízű szöveggel, mint az „Autópályát a Csallóközbe!”. Fameghurcoltatás a köbön, amikor autópályát fával hoznak hírbe. A mostoha sorsú Csallóköz sok mindenben hiányt szenved, és nem autópályáról álmodozik, legföljebb gyorsforgalmi útról. Nem tudom, hány fát kellett kivágni a szlovákiai választások népszerűsítése miatt. Szakemberek állítják, hogy a politikai billboardoknak, plakátoknak, röpcéduláknak nincs sok értelmük, elenyésző azok száma, akik ezek láttán döntenek. Én is előre tudtam, kire adoma voksomat, kiket karikázok, nem befolyásoltak a postaládámba tucatjával begyömöszölt „reklámanyagok”, melyek többsége szűzen, olvasatianul végezte a kukában. Természetvédő lévén már ez felháborított, amit fokoztak az azóta látottak. A választások napján az egyik körzet előtt kilónyi szórólapot hordott a szél. Miután az aktivisták belátták, hogy nincs érdeklődés a portékájuk iránt, lerakták az ajtó elé, sorsukat a természetre bízva. Amúgy is rengeteg a szemét, s most a politika újakat termelt. Szanaszét hevernek a röpcédulák. Mivel láthatjuk rajtuk, kik a megrendelők, ha rajtam múlna, velük, a pártokkal vagy az aktivistáikkal tisztíttatnám meg az országot. Ám nem érném be ennyivel. Utasítanám a parlamentbe bekerülteket, meg a hoppon maradottakat is, mutassanak példát: ültessenek annyi fát, amennyit elfogyasztottak. Mert hiába védem én a természetet, hiába nem nyomtatok ki feleslegesen semmit sem, hogy fákat mentsek meg, ha mások zabálják őket. Persze nem csak a politikai élet szereplői, de most legyen kizárólag róluk szó, az elmúlt napokban nekik is csak mi léteztünk. Olyan közel kerültünk egymáshoz, amilyen közel csak a választások előtt szoktunk. A szerencsésebbjeinek mostantól mindenben példát kellene mutatniuk. Első lépésben helyrebillenthetnék azt a természetbeli egyensúlyt, amit a népszerűsítésükkel megbontottak. Az autópályát felejtsék el...
