Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-22 / 116. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 22. Vélemény És háttér 7- Sohasem egyezne bele a homoszexuálisok házasságába. O a hagyományos család - alkoholista apa, szenve­dő feleség és gyerekek - híve. (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Fico és Társai Kft. TALLÓZÓ PROFIL Szlovákiai magyarlakta te­rületeken készített riportot kö­zölt a kettős állampolgárságról a Profil című osztrák hetilap. A tudósító beszámolt az MKP képviselőjelöltjének, Ladányi Lajosnak Nyitragesztén tartott kampányrendezvényéről, s fel­idézte, hogy a magyar parla­ment a héten várhatóan elfo­gadja a törvénymódosítást, amely a határon túli magya­roknak kérelemre magyar ál­lampolgárság megszerzését teszi lehetővé. A szerző szerint a törvénytervezet egyedülálló az EU-ban. Az unió közepén, egy gyakorlatilag megszűnt határon az egyik tagállam megpróbál állampolgárokat, s ezzel bizonyára területi igé­nyeket is „rekvirálni” a szom­szédban - fogalmazott. A kö­zelmúltban Grúziában történt ilyen, ahol Oroszország Dél- Oszétia és Abházia szakadár tartományokban tömegévelál- lított ki útleveleket - írta, hoz­zátéve: „2008-ban emiatt tört ki háború”. Szlovákiában vá­lasztási kampány van, ennek megfelelően a kormány érzé­kenyen reagált a magyar javas­latra. A „baloldali populista” Robert Fico kormányfő nem­zetbiztonsági veszélyről be­szélt, megfenyegette a magyar állampolgárságot felvevő ha­táron túli magyarokat, hogy elvesztik szlovák állampolgár­ságukat -jegyezte meg a tudó­sító. Ladányinakis kellemetlen a téma, próbálja megnyugtatni a kedélyeket., A szlovák politi­ka mindig hisztérikus egy kicsit” - idézi a képviselőjelöl­tet, aki szerint 1994-ben „nagy cirkusz” előzte meg a két­nyelvű helységnévtáblák be­vezetését, aztán felállították a táblákat „és azzal vége volt”. „Nem sok különbség lesz az ál­lampolgársággal sem” - teszi hozzá. ,A szív követeli meg” - mondja a fórum egyik résztve­vője, amint lehet, igényelni akarja. „Előbb látni szeretném, mit is jelent” - mondja egy má­sik férfi. Nem minden szlová­kiai magyar tartja megfelelő receptnek „a határon átnyúló gesztust” a „populista több- ségipolitikusokfroclizása”el- len-írtaaszerző. (mti) „Tessék mondani, itt lehet parlamenti mandátumot és államtitkári posztot venni?” „Nem, próbálkoz­zon kettővel odébb, mi in­gatlanközvetítéssel foglalkozunk.” „Köszö­nöm, elnézést a zavarásért, viszlát!” MÓZES SZABOLCS A fenti párbeszéd nem egy C- kategóriás, kanadai gyártmányú politikai sci-fiből való, hanem a 2002-es év Szlovákiájából. A helyszín pedig nem Ottawa üzleti negyede, hanem Pozsony egyik szürke városrésze, ahol a legma­gasabb politikai funkció után vá­gyakozó tehetséges politikus (ne­vezhetjük őt akár Robert F.-nek is) próbál gazdasági tőkét ková­csolni magának a soron következő és új pártja számára sorsdöntő parlamenti választások előtt. És - mint ahogy az egykori pártmene­dzser és „pénzkerítő” mondja - a tehetséges politikus ezen a téren is kivételesen rátermett kovács­mesternek bizonyul: nem csak po­litikai, ha kell, gazdasági tőkét is elő tud állítani. Avagy, kissé vul­gárisakban fogalmazva (a 2010-es év Szlovákiájában ez a tehetséges politikus tevékenysé­gének és az általa kormányténye­zővé emelt személyeknek kö­szönhetően egyáltalán nem szá­mít már kirívónak): a politikai prosti, aki céljai elérése érdeké­ben akárkivel hajlandó összeba- bújni a közélet széles francia­ágyán, stricinek sem utolsó. Ha kell, saját termékét - avagy saját magát - futtatja mesteri módon. Self-management, mondanák a humánmunkaerő-specialisták. A 20. században még csak verseny- előny, az új évszázadban már alapvető elvárás. A téma nagyszerű, az időzítés méginkább. Egy hónappal a vá­lasztások előtt a Fico és Társai Kft. üzleti modellje a maga teljes mez­telenségében mutatkozik meg a választópolgárok előtt. X vállal­kozó ad y milliónyi összeget, ezért z számú helyet választhat magá­nak a párt választási listáján. Kormányzás esetén ehhez további bónuszok járulnak: itt már mi­niszteri, államtitkári, állami cég­vezetői szék is választható. Amíg a készlet tart! Nem mintha eddig nem sejtet­tük volna, mi lehet a háttérben, ám a letisztult vonalvezetés, a po­roszos alapossággal kidolgzott részletek még a gyakorlott közéle­ti szemlélőt is meghökkentik. Már csak néhány részlet hiányzik - a pontos árlista, a vásárlók és stró­manjaik neve -, a modell viszont mostantól tanulmányozható. Ha valaki korlátolt felelősségű politi­kai társaságot kívánna alapítani, és nagy volumenű kampányához temérdek pénzre van szüksége, van honnan merítenie. A know­how - hála néhány beszédes egy­kori párttagnak - már közkincs. A nagy kérdés, mint mindig, most is az: és változtat ez valamit a dolgok állásán? A társadalom har­mada által félistenként, legalábbis megváltóként tisztelt tehetséges politikus pártjának támogatottsága vajon mennyire szenvedi meg ezt a botrányt? A politikusok tisztaságát gyermeteg mesének tartó, ezért ezen a téren nagy elvárásokat velük szemben nem is támasztó társa­dalmat mennyire rázza meg az év botránya? Félő, hogy három hét múlva is lesz elég korlátolt ember, akit a korlátolt felelősségű üzleti model­lekről szóló hírek sem győznek meg arról, hogy más politikai kedvencek után nézzen. KOMMENTÁR Váratlan forradalom LAKN ER ZOLTÁN Megalakult az új magyar országgyűlés, amelynek munkáját némiképp váratlanul „forradalminak” minősítette a kijelölt mi­niszterelnök. Orbán Viktor a választás második fordulóját köve­tően közölte híveivel és ellenfeleivel: forradalom zajlott le a szavazófülkékben, minek eredményeként létrejött a „nemzeti együttműködés rendszere”. Átalakul a választási rendszer, a kormányszerkezet és a gazdaságpolitikában is fordulatra törek­szik az új kormány. A politikusok retorikáját nem szabad a kelleténél komolyabban venni: minden győztes párt vezetője hajlamos a történelem fő­szereplőjének tekinteni magát. A kétharmados parlamenti többség - amely mögött a leadott voksok 53%-a áll - valóban lehetőséget ad arra, hogy a Fidesz jelentősen átalakítsa a politi­kai rendszert, olyannyira, hogy Orbán Viktor új alkotmány megalkotását tervezi 2012-re. Mindezt a Fidesznek úgy kellene végrehajtania, hogy megőrzi támogatottságát, nem engedi fel­növekedni az ellenzéki pártokat, s nem követi el azokat a hibá­kat, amelyeket 1998-ban kezdődő kormányzása idején: nem tűnhet ismét arrogánsnak és akamoknak sokak szemében. A forradalom kifejezés ugyanakkor túlzott magabiztosságot is je­lenthet, azt, hogy aki ezzel a kifejezéssel él, valóban mélyen át­éli, hogy a „három harmad” érdekét csak és kizárólag az a poli­tika szolgálhatja, amit ő képvisel. A Fidesz igyekszik kifogni a szelet rövid távon legjelentősebb ellenfele, a Jobbik vitorlájából. Ezt a célt szolgálja a „forradalom” kifejezés használata is, amit Vona Gábor Jobbik­vezér kifogásolt is. Pontosan érzékelte ugyanis, hogy Orbán e szóval azt kívánja jelezni: megvalósítja a radikális átalakítást, szemben a Jobbikkal, amely csak otrombaságra és hangosko­dásra képes. Ebből adódik, hogy a Fidesz a Jobbik által kezde­ményezett Trianon-vitanap megtartását sem támogatja - s mi­vel annak kezdeményezéséhez a képviselők ötödének támoga­tására van szükség, a Fidesz-KDNP és az MSZP ellenállása kö­vetkeztében ilyen vitanap valószínűleg nem is lesz. Ehelyett a kormányoldal a nemzeti összetartozás napjának keresztelné június 4-ét, a trianoni békediktátum napját. Az ehhez kapcso­lódó törvényjavaslat leszögezi, hogy a trianoni trauma gyógy­szere a nemzetek egyenrangú együttműködése, az asszimiláció elutasítása, és a szöveg a magyarok által a többi Kárpát-meden­cei nép ellen elkövetett hibákról is szól, elítélve egyebek között a revizionista törekvéseket. Ehhez képest a határon túli magyarok kettős állampolgársága ügyében, amely szintén a „forradalmi” ügyek egyike, a Fidesz vezette kormány nem folytatna előzetes konzultációkat a kör­nyező országokkal. Orbán Viktor - joggal - a szlovákiai válasz­tási kampány részének tekinti Fico miniszterelnök kirohanásait. A leendő magyar miniszterelnök azzal is igyekszik keménységet mutatni, hogy nem hagyja saját napirendjét a szlovák politikai naptár szerint alakítani. Ám lehet, hogy ezzel a szlovákiai ma­gyar pártok érdekei ellen cselekszik. Tartalmi tekintetben Orbánnak alighanem igaza van: pillanat­nyilag ugyanis arról van szó, hogy a nem Magyarországon élő magyarok kapnának magyar állampolgárságot, s épp mert nem Magyarországon élnek, nem jutnának magyarországi választó­joghoz, vagy más különleges előnyhöz. A szlovák nemzetbiz­tonság fenyegetettségéről tehát szó sincs. Más - de fontos - kérdés, nem lehetne-e mindezzel várni néhány hetet, letudva a szlovákiai parlamenti választást, s felvetődik: ahogy Fico saját érdekei mentén használja fel az ügyet, úgy Orbán Viktor is saját belpolitikai érdekeit helyezi a szlovákiai magyar politika szem­pontjai elé. JEGYZET Kinőtt ülések TALLÓSl BÉLA Csodálattal szemlélem a dizáj- nosnál dizájnosabb új városi au­tóbuszokat, némelyikben le se merek ülni, nehogy kárt tegyek benne azzal, hogy a rendeltetés céljára, vagyis utazásra haszná­lom. Sokszor csak ámulok fel­szállás után: nem akarom elhin­ni, hogy nem műalkotás, per- formansz része vagyok, olyan lenyűgöző belsőterű tömegköz­lekedésijárművek tűnnek fel manapság. Alámélyesztve, fel­emelve ülések, még a fogódzók is dizájnosak, szóval kész eszté­tika. Örülök én ennek, hogyne örülnék, ám néha mégis úgy ér­zem, hogy valami bibi van: mintha gyerekeknek tervezték volna az üléssorokat. Ha egy ere­je teljében lévő szélesebb vállú férfiember helyet foglal az egyik kétszemélyes ülésen, mellette igazából csupán egy alultáplált véznaságnak marad hely, de még neki is jól meg kell magát húznia, hogyne fél fenékkel ülje végig a távot. Egy nagyobb ru­haméretben öltözködő egyén mellett pedig már alig van esélye akár egy rekordok könyvében jegyzett csontkollekciónak is. Úgy tűnik, ez nemcsak nekem szúrt szemet, mások is felfigyel­tek a szűkre szabott ülésekre... illetve nem is. Nekik értelmezé­sem szerint nem is az ülések mé­retével van bajuk, mivel akkor azok méretét kívánnák módosí­tani. Nekik az emberek térfogati kiterjedésével van gondjuk. A nagy Nyugaton ugyanis egy légi- társaság azt fontolgatja, hogyjá­ratain a jövőben pótdíjjal utaz­tatja bizonyos testsúlyon felüli leendő utasait a kisebb test­súllyal megáldottak utazási ké­nyelme érdekében. A hír arról nem szólt, hogy az érintett pótdí­jas két ülést is kap-e a felemelt árú jegyért, avagy ugyanúgy egyetlen szűk ülésen lesz-e kény­telen szorongani, s átfolyni a szomszéd ugyancsak megfizetett felségterületére. Ilyenformán a szomszéd kényelmén a pótdíj mit sem segítene! De azt hiszem, senkin sem. Elsőre azt gondoltam, na végre egy hír, amin nem kell felkap­nom a vizet, hiszen ostoba tar­talmajelen térfogati állapotom­ban nem érint... De aztán to­vábbgondoltam: vajon mennyi­ben kívánják megállapítani a súlyhatárt. S ha annyiban, amennyiben, akkor én attól mi­nimum húsz kilóval kevesebbet nyomok. S ha így állunk, s erre a járatra vetne a sors, kedvez­ményben részesülnék-e? Hogy jönnék ugyanis ahhoz, hogy ugyanannyit fizessek, mint a ná­lam tizenvalahány kilóval súlyo­sabb egyéniség, aki azonban még mindig nem pótdíjköteles, csak „normálsúly”. S lesz-e ún. alsó-felső toleranciaküszöb, vagy menthetetlenül számítani fog egyetlen grammtizednyi súlyeltérés is. Ruhában, vagy anélkül mérendő-e a testsúly - s ha ruhában számítandó, akkor vajon a nagyobb méretű bugyo- gók és alsógatyaságok nagyobb kiterjedéséből adódó súlytöbblet levonandó-e. Szóval, az ötletszü­lemény nem olyan egyértelmű, mint amilyen sértően ostoba, amiként a megkülönböztetések általában. Ettől függetlenül az ülésméretek továbbra is foglalkoztatnak. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG NÉPSZAVA Az eurózóna válságával kapcsolatban a németek vál­nak igazodási ponttá - állítja a Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóinté­zet igazgatója a Népszabad­ságban. A piacok következe­tes, azonos tartalmú üzene­teket várnak a döntéshozók­tól, hajlandók megérteni a magyarázatokat, ha azok megegyezőek - mondta a ku­tatóintézet igazgatója. Hoz­zátette azt is, hogy ezek hiá­nya miatt lettek idegesek a piacok. Jean Pisani-Ferry úgy véli, Görögország összeomlá­sa azt jelezte volna, hogy minden államadósság kocká­zatos, s ez aztán nemcsak a kormányokra hatott volna, hanem az állampapírokat tar­tó bankokra is. (mti) Az Országos Rádió és Tele­vízió Testületnek nincs elnö­ke, a jogerős döntéshez szük­séges öt fő helyett három tag­ja van és a jövője is kétséges - írta pénteki számában a Népszava. A tagok létszáma néhány héten belül bővülhet, ha az LMP és a Jobbik a par­lament által is támogatott de­legáltat jelöl. Kérdéses vi­szont, lesz-e még elnöke a testületnek, az pedig még bi­zonytalanabb, egyáltalán to­vább működik-e. Ha jelenlegi formája marad, akkor a ko­rábbi jelöltet, Pólyák Gábort ajánlhatja a köztársasági el­nök, bár őt a Fidesz február­ban sem támogatta volna. Mások szerint viszont a fide- szes Szalai Annamária lehet az esélyes, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents