Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-22 / 116. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 22. www.ujszo.com ■mmWM Új igazgatókat neveztek ki Pozsony. A Szlovák Nemzeti Galéria eddigi megbízott igazgatóját, Alexandra Kusát nevezték ki csütörtökön az intézmény főigazgatójává. A kilenctagú, szakemberekből álló bizottságot Alexandra Kusá szakmai tudása és koncepciója győzte meg döntésük helyességéről. Ondrej Šoth, a Szlovák Nemzeti Színház új főigazgatója viszont leváltotta posztjukról a prózai, az opera- és a baletttársulat igazgatóit. Az új színházi évadtól Štefan Buckó helyét Vladimír Strnisko, Pavol Smolíkét Peter Dvorský, Mário Radačovský- ét a prágai Vlastimil Harapes tölti be. (tasr) Befejeződik a Lost - Eltűntek New York. Hat izgalmas évad után holnap véget ér a Lost - Eltűntek amerikai televíziós sorozat. Damon Lin- delof és Carlton Cuse, a széria írója és executive producere titokban tartja az ABC csatornán futó misztikus thriller végkifejletét, a rajongók azonban alig váiják a helyi idő szerint holnap este kilenckor adásba kerülő két és félórás finálét. Cuse a héten azt nyilatkozta, hogy elégedett az utolsó epizóddal, és most csupán annyit fedett fel, hogy „egyfajta spirituális befejezés” lesz, valami olyasmi, amivel „megfelelőképpen megjutalmazzák a rajongókat, a szereplőket és mindenkit, akinek része volt a műsorban”, (mti) Cannes-i Filmfesztivál Godard üzenete Cannes. Az állatokról szóló filmeket, a történelmi tematikus csatornákat és a Doktor House-t szereti a televízióban Jean-Luc Godard. A francia újhullám egyik legjelentősebb rendezője erről legújabb filmje, a Film Socialisme (Szocializmus film) cannes-i bemutatója alkalmából a Les Inroc- kuptibles francia kulturális magazinnak adott interjúban beszélt. A folyóirat azon kérdésére, hogy a nyolcvanas évek legendás botrányai után miért vonult ki teljesen a médiából, a filmrendező azt válaszolta, hogy egyszerűen nem érdekli a médiaszereplés, mert már nem akarja a televíziós műsorokat felforgatni. Godard egyébként a filmje bemutatója előtti nap Thierry Frémaux művészeti igazgatónak küldött néhány soros, rejtélyes értelmű faxban tudatta, hogy nem megy el a 63. cannes-i filmfesztiválra. „A fesztivállal tartok mindhalálig, de egy lépéssel sem teszek többet” - írta a rendező, aki előző filmje, a 2004-ben készült A mi zenénk bemutatója óta nem járt Cannes- ban. A Le Monde című napilap értelmezése szerint az üzenet egyértelmű: Godard azt szeretné, ha Cannes-ban kizárólag a filmekről és nem-egyéb megszólalásokról lenne szó. (mti) Beszélgetés Liliane Csukával, a Somorja város díjával kitüntetett svájci képzőművésszel, aki visszatérő vendége az At Home Gallerynek Izgalmas kaland számára az alkotás Liliane Csuka és somorjai csapata a zsinagógában (Kiss Csaba felvétele Május 20-án, az Újrahasznosítás című kiállításának a somorjai zsinagógában tartott megnyitóján vette át Liliane Csuka svájci képzőművész Somorja város díját Domsitz Károly polgármestertől, a város kulturális életében való tevékeny munkájáért. MISLAY EDIT Liliane Csuka 1997-ben járt először Somorján, azóta rendszeresen visszatérő vendége a Kiss Csaba és Suzanne által vezetett At Home Gallerynek. Az azóta eltelt csaknem másfél évtizedben több kiállítása is látható volt Somorján, s az At Home Gallerybe az ő közvetítésével számos külföldi művész látogatott el. Liliane Csuka a képzőművészet iránt érdeklődő fiataloknak workshopokot is vezet, ezek az alkotóműhelyek kiállítással fejeződnek be - akárcsak a mostani, csütörtökön nyílt Újrahasznosítás című kiállítás is, amelyet a somorjai művészeti iskola diákjaival készített. Liliane Csuka egyik fő inspiráci- ós forrása a természet, amelyet nagyon szeret, emellett művészetének egyik jelentős témája az - emberek, nemzetek közötti - kommunikáció. Fontosnak tartja egymás kultúrájának megismerését, tiszteletét. A hetvenes éveiben járó képzőművész magánemberként is bűbájos személyiség. Energiájával, kreativitásával, optimizmusával, pozitív kisugárzásával pillanatok alatt kellemes hangulatot varázsol maga köré, bárhol is van. Milyen érzéssel fogadta Somorja város díját? Rettentően meglepődtem, őszintén mondom. És egy kicsit zavarban is voltam. Miért? Nem vagyok hozzászokva a kitüntetésekhez. Ez a legelső díj, amelyet a pályám során kaptam. Egyébként soha nem foglalkoztatott az a gondolat, hogy jó lenne, ha valamilyen díjat kapnék. Azért lettem képzőművész, mert nagyon élvezem ezt a munkát. Ez az életem. Mondana valamit arról a kiállításról, amelyet most készített a fiatalokkal Somorján? Először arra gondoltam, hogy wc-papír gurigákból egy ágyat készítünk, vagy valami hasonlót. Gyakran eszembe jut, milyen szörnyen pazarló világban élünk, annyi mindent eldobálunk, kidobálunk. Pedig a tárgyakat sokféleképpen felhasználhatjuk és hasznosíthatjuk, ahelyett, hogy a szeméttelepen végzik. És az jutott eszembe, miért ne csinálhatnánk valami hasonlóan „újrahasznosított” alkotást a zsinagógában is. Fontosnak tartom, hogy a fiatalokat rávezessük, nem kell feltétlenül mindent eldobálni, amire már, úgy tűnik, nincs szükségük, mert lehet, hogy valaki más még fel tudja használni valamire. Elég hozzá egy kis fantázia, és a dolgok beindulnak. Ugyanúgy, mint most, amikor Somorján a fiatalokkal dolgoztam. Egyikük, Gábor azzal az ötlettel jött, hogy készítsünk fákat a wc-papír gurigákból, aztán az egyik kislány, Kitti azzal állt elő, legyenek belőlük padok. És ahogy meglódult a fantáziájuk, beindult a közös munka. Nagyon kellemes volt velük dolgozni. Mondana valamit a családi gyökereiről? Mert a neve alapján letagadhatatlan, hogy magyar származású... Az édesapám Budapesten született, egyéves volt, amikor a szüleivel elköltözött Elzászba, a nagyanyám ugyanis onnan származott. Amikor kitört az első világháború, az édesapám 17 évesen bevonult a német hadseregbe, harcolt Oroszországban, részt vett ezekben a szörnyűségekben. A nagyszüleim később Svájcba költöztek, Bázelbe, ahol a nagyanyám cipőboltot nyitott. Az édesapám már nem beszélt magyarul, a nagymama szintén nem tudott, csak a nagypapa volt magyar. Kinek köszönheti a képzőművészet iránti vonzalmát? A gyerekeimnek. Kis korkülönbséggel jött a világra a fiam és a lányom, és mivel otthon voltam velük, sokféle dolgot „kézműves- kedtem” nekik különféle maradék alapanyagokból. Meg a magam örömére is, mert egyre inkább úgy éreztem, magamra találtam ebben a tevékenységben. Később aztán, 34 évesen, mikor a gyerekeim már nagyobbak lettek, Zürichben, a szülővárosomban be is iratkoztam egy különleges képzőművészeti iskolába. Egy nagyon közeli barátom beszélt rá, azt mondta, nekem ott a helyem. Kísérleti iskola volt, nem a festés, a rajzolás technikájára oktattak bennünket, hanem megkaptuk a különböző témákat, és azokkal kellett kezdenünk valamit. Hogy mit, azt már teljesen ránk bízták. Készíthettünk festményt, grafikát, fotót, szobrot, bármit. Csodás iskola volt. Ott tanultam meg a különböző anyagok használatát. Sokféle alapanyaggal dolgoztam már, cementtel, fával, papírral, később a land art, a tájinstalláció is nagyon vonzott. Számos alkotásom született természeti környezetben. Ez a legkedvesebb műfajom, nagyon szeretem. A land arttal akkor kezdtem el foglalkozni, amikor Angliában éltem, mert ott varázslatos a táj. Táj installációkat akkor is készítettem, amikor Franciaországba költöztem. Ma már sajnos erről le kell mondanom, mert nem vagyok olyan jó erőben, mint valamikor. Élt Angliában, Franciaországban, majd visszatért Svájcba. Hogyan befolyásolták művészetét a különböző kultúrák? Angliai éveim során, mint említettem, főleg tájinstallációval foglalkoztam. Franciaországban abból a szempontból volt nehezebb a helyzetem, hogy ott idegenként és ráadásul nőként nagyon nehéz bejutni a galériákba, különösen Párizsban. Zürich városának azonban van Párizsban egy művészeti központja, ahol a különböző országokból érkező művészek műtermet bérelhetnek. Ott dolgoztam egykét évig, de végül elegem lett Párizsból. Normandiába költöztem, ahol találkoztam néhány művésszel, akikkel egy művészeti csoportot alakítottunk. Közös kiállításokat rendeztünk, a saját magunk erejéből, tehát nem galériákon keresztül. Ez is egy csodálatos időszaka volt az életemnek, mert ezeket a kiállításokat Normandia különböző szegleteiben készítettük. Hogyan születnek meg az alkotásai? Milyen módszerrel szeret leginkább dolgozni? Nem szoktam terveket készíteni. Hagyom, hogy az anyag, a tárgy vagy a környezet, a hely, ahova meghívnak dolgozni, hasson rám, és elindítson bennem egy ötletet, egy gondolatot. Az is előfordul, hogy amikor belekezdek egy munkába, még magam sem tudom, mi születik belőle. Ettől még izgalmasabb kalanddá válik számomra az alkotás. A tavalyi irodalmi termés javából válogatott antológia bemutatója a dunaszerdahelyi Budapest Kávéházban Szlovákiai magyar szép irodalom 2010 ANGYAL SÁNDOR Dunaszerdahely. Két részben zajlott a múlt csütörtöki irodalmi est a helyi Budapest kávézóban. A rendezvény első felében bemutatásra került a Szlovákiai magyar szép irodalom 2010 című antológia, melyet Csanda Gábor ismertetett. Elmondta, hogy számos írótársaság van az országunkban, de kizárólag kettő ad ki könyveket. Az egyik a Szlovák írók Társasága a másik pedig a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Ez utóbbi gondozásában jelent meg a bemutatott könyv is. A szövegeket Csanda Gábor válogatta, aki kijelentette, jövőre mindenképpen többen szemezgetnek majd az írások közül. A kötetben szereplő írók, költők pedig: Ardamica Zorán, Barak László, Csehy Zoltán, Duba Gyula, Grendel Lajos, György Norbert, Hizsnyai Zoltán, Ho- dossy Gyula, Juhász R. József, Kulcsár Éerenc, Mizser Attila, H. Nagy Péter, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Tallósi Béla, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Veres István és Vida Gergely. Az est második programjaként a tavalyi év irodalmi termését értékelték. Az irodalomtudományt Beke Zsolt irodalomkritikus, a lírát Jitka Rožňová műfordító, a prózát pedig Szalay Zoltán prózaíró. A költészet bemutatásakor szó esett többek közt Polgár Anikó, Tőzsér Árpád, Hizsnyai Zoltán, Juhász Katalin és Tóth László lírájáról. ,Az erő a szövegek sajátos felépítéséből és a témaválasztásból fakad” mondta Jitka Rožňová Polgár Anikó Régésznő körömcipőben című kötetéről. Szalay Zoltán leszögezte, hogy a 2009-es év a próza szempontjából eléggé szerteágazó volt. Az elmúlt év prózai palettáján helyet kapott Szászi Zoltán regényszerű prózája, Tóth László naplókötete, az Egy öngyűjtő feljegyzései, valamint Bolemant Éva tárcakötete. Az elmúlt év elbeszélés-termésében helyet kaptak a mesék is, mégpedig Póda Erzsébet Pi- licke meséi című kiadványa és Csóka Ferenc Szivárványlovag legújabb kalandjai című könyve is. Végül pedig Beke Zsolt az elmúlt év irodalomtudományi munkáit értékelte, ahol felmerültek olyan nevek, mint Keserű József, Gazdag József, Németh Zoltán és Vida Gergely is. Az est házigazdája Tóth László József Attila-díjas költő volt. ^ ________________ Tóth László, Béke Zsolt, Jitka Rožňová, Szalay Zoltán és Csanda Gábor __É_ÉL______________ (Fogas Ferenc felvétele)
