Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-21 / 115. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 21. www.ujszo.com SZEMPONT Békétlenségi stratégia A 2006-os választások után, kétéves európai uniós tagsággal mögöttünk a szlovák kormány a békétlenségi stratégiát választotta. Amikor Európa végre nyitott a volt szocialista országok irányába, Szlovákia, valószínűleg a nemzetgazdaság akkori sikerességének következtében, kissé győzelemittasan a nemzetállam alapjainak megerősítésén kezdett munkálkodni. Akkor, amikor az európai integrálódás folyamata pontosan az ellenkezőjét igényelte volna. Ennek csak egyetlen magyarázata van, hogy a kormány „populista középcsatára” Robert Fi- co mögött, két nemzetállamról álmodó, mindenre elszánt „fedezet” áll: Ján Slota és Vladimír Meéiar. A választási kampány hajrájában az éljátékos már nem is nagyon várja a fedezetek „passzait”, úgy gondolja, egyedül is elég nagy gólokat lő az ellenzék és a szlovákiai magyarok hálójába. Hangsúlyozom, gondolja. A stratégia szó közelében valahol mindig ott van a hosszabb táv hangsúlyozása is. A mi esetünkben ez négyéves választási ciklus. Elmondhatjuk, hogy a lezáródó választási időszakban a kormány békétlenségi stratégiája sikeres volt. Egyetlen jó szót nem kapott az előző kormány, amely reformjaival gazdasági stabilitást biztosított Szlovákiának és az eu- róozónába való belépés feltételeinek teljesítésével és egyensúlyban levő államkasszával adta át a kormányzást. A velük szembeni békétlenségi stratégia a szakadatlan, oktondi torzsalkodásban nyilvánult meg és a politikai küzdőtérről való teljes kiszorítás taktikájában csúcsosodott ki. Mindez egy kis köszönet helyett, ami minden rendes országban természetes. Reméljük, ezt a tényt Szlovákia tisztán látó polgárai a június 12-i választásokon méltóképpen jutalmazzák. De békétlenségi stratégiájuk igazi területe a szlovákiai magyarok következetes és módszeres feszültségben tartása, megfélemlítése. Mivel ezzel Szlovákiában - az országgal való törődés és felelősségviselés helyett - választásokat lehet nyerni, az alaptalan vádaskodás a következő három hétben földrengésszerűén felerősödik. Természetesen nem örülünk ennek, de számítanunk kell rá. A felülről jövő békétlenségi stratégia hatása végigvonul az utolsó szlovák kormány megalakulásától napjainkig és minden bizonnyal június 12-ig tart. De jó lenne, ha nem folytatódna! Ismerjük Slota és társai agyromboló vélekedéseit a magyarokról - egy példa: „Szlovákiában nem élnek magyarok csak magyarul is beszélő szlovákok-, az ügyeletes hatalom által levezényelt Maiina Hedvig-ügy megoldatlanságát, a parlamenti övön aluli ütések sorozatát, kezdve a magyarok második világháború utáni jogfosztottsága határozatának érinthetetlenségé- ről hozott törvénnyel, a magyar köztársasági elnök sanda megalázásával 2009 augusztusában Komáromban, folytatva a európai uniós szabályokat és az emberi jogogat felrúgó diszkriminatív nyelvtörvénnyel és az igazi, lélekből fakadó ha- zafiságot lefokozó hazafiassági fiaskóval. Mindez azt bizonyítja, hogy a békétlenségi stratégia Szlovákiában kormánystratégia. Napilapunkban, az Új Szóban és több nem részrehajló szlovák napilapban számtalan példája van annak, hogy jóakaraté és bölcs szlovák emberek, társadalomtudósok hangjukat hallatják, arra intik a részrehajló törvények mestereit, hagyjanak fel a békétlenségi hadjárattal, a megkülönböztető, élet és emberellenes törvények és teljesíthetetlen szövevényeik fárasztó, mesterséges erőltetésével. A hatalom birtokosait semmi nem hatja meg. Többször említettem e helyen a szocializmus négy évtizedét, most sem tudom kikerülni. Ott verték belénk a rémálmaimban megjelenő mondatot: „Szlovákiában a magyaroknak átlagon felüli jogaik vannak” (Maďari na Slovensku majú nadštan- dardné práva). Akkor sem, most sem mondják, melyek ezek. Csak vannak. Mi tudjuk, mire gondolnak, s azt is, miért nem sorolják fel. Mert minden országban, ahol a diktatúrához és autokratizmushoz nem közelálló vezetés van, azok a jogok ugyanúgy megvannak. Sőt! Még ki sem találtunk a nyelvtörvény, hazafiassági törvény, a zoboraljai színjátszók megalázó meghurcolása adminisztratív őserdejéből a tisztásra, már a kettős állampolgárság rémével lihegnek a nyakunkra, amiről korántsem tudunk eleget, s ők még annyit se. Hát ez az a helyzet életemben, amikor valamelyik bibliai tételben vagy egy költeményben keresem a választ. Hogy szellemi épségem megőrizzem. Most egyszerre jutott eszembe mind a kettő. Az egyik, Jézus rövid, meghatározó mondata a kereszten, a másik József Attila „Levegőt!” című költeményének hatodik versszaka. A vélt ellenség bélyegét nyomták ránk - s az anyaországban élő magyarokra-, anélkül, hogy beszéltek volna velünk, pedig csak emberi jogainkat, az EU ránk is vonatkozó szabályait, a jogállamiság biztosította lehetőségeket akarjuk érvényesíteni. Szülőföldünkön, ahonnan ezer év óta nem mozdultunk és most sem akarunk, csak a határt mozgatták felettünk (vagy alattunk). Ebben az áldatlan szellemi hadjáratban a főszerepet Robert Fico miniszterelnök vállalta, aki tudja, hogy a magyar tannyelvű szlovákiai iskolákban a gyerekek nem tudnak szlovákul - ami nem igaz, s ezt ő is tudja -, azt viszont nem tudja, hogy ha meglátogatja Nyitra megye és egész Szlovákia egyik legjobb gimnáziumát Komáromban, nem szerencsés ennek az iskolának a diákjait ócsárolni a szlovák közszolgálati televízióban. Amelyben egyébként a többi politikai versenytárssal ellentétben, azt és annyit beszélhet, amit és amennyit jónak tart. A rémálomban az a jó, hogy amikor felébredünk, esz- mélés után néhány perccel örülhetünk, hogy a rémtörténet csak álom volt. De amit velünk művelnek, az valóság. Jóba Mihály (SÍT A-felvétel) SZEMSZÖG „Szkeptikusok” és „unióimádók” Ha nem jött volna ez a nagy görög felfordulás, kevesebbszer használnánk manapság a szkeptikus melléknevet. Vagy még pontosabban: az említett szó szóösszetételben alig fordulna elő hétköznapi kommunikációnkban. De a görög válság - sajnos - jött, jelen van, s vele együtt a szkeptikus melléknév, ha pedig mondattanilag figyeljük, boncolgatjuk, akkor mint jelző is gyakorta szóba kerül politikai elemzések, gazdaságrészletezések, jövőképalkotások kapcsán. Mégpedig azért ilyen gyakori a használata, mert aki nem akarja megérteni, hogy igenis, Görögországnak szüksége van az anyagi támogatásra, a segítő kézre, az mind euró- meg uniószkeptikus. Persze, nem csupán azon hétköznapi halandók, akik jókat dünnyögnek a híradókban látottakon, hogy hát ezeknek a görögöknek kell segítenünk, akik nap mint nap az utcákon acsarkodnak, dobálják, ütik-verik egymást, ahelyett, hogy dolgozni mennének, s akkor értékeket teremthetnének, és lehetne több pénzük. És nem csupán azokat az átlagpolgárokat sorolják az eurószkeptikusok sorába, akik a híreket hallva felhördülnek, hogy már megint a sok alattomos tárgyalás és gusztustaAhely szelleme (A múzeumok világnapja alkalmából) Történt egyszer, hogy szakmai továbbképzésen vettem részt Kassán. Gazdag volt a program, feszített a tempó, fél órával a zárás előtt egyedül érkeztem II. Rákóczi Ferenc egykori rodostói házának másolatába, ahol a fejedelem és a szabadságharc emlékét idéző múzeum van. Nem kellett sokáig győzködnöm az őrt, be is engedett az épületbe azzal, hogy rám zárja az ajtót, mert a szomszédos börtönre lan vita arról, vajon adni, vagynem adni pénzt a görögöknek a túléléshez. Igen, egyesek szerint ők is uniószkeptikusok. Holott ez - ha alaposan belegondolunk - végképp nincs így. A szóban forgó és manapság annyit emlegetett melléknevet (jelzőt) előszeretettel alkalmazza szociális beállítottságú és mindig is segítő kezet nyújtó, az életszínvonalnak ha nem is emelésével, de legalább jelenlegi szintjének megtartásával bajlódó és azért módfelett aggódó miniszterelnökünk. Igen, Robert Fico szókincsét mostanság gyakorta bővíti a szkeptikus kifejezéssel, bár ő - görögországi és euróügyekben - egyáltalán nem az. Ő menteni akar. Menteni akarja Görögországot, de emellett segítő kezet kíván nyújtani az egész Európai Uniónak, siránkozik, hogy nem szabad veszni hagyni az eurót sem, gondolni kell arra, hogy Szlovákiában is bármikor bekövetkezhet az, ami Görögországot sújtja, és akkor müyen jó lesz, ha nekünk nyújtanak uniós jobbot. Mondja a balos. Szkepticizmusmentesen. És rögvest előkapja szóhasználati adattárából a szkeptikus jelzőt, azzal illetve mondjuk a Dzurinda-féle csoportosulást, de ugyanúgy a Ján Slota kíváncsiakat kell kalauzolnia, később visszajön értem.-Á, bízzon bennem, boldogulok én, a kisujjamban van az egész Rá- kóczi-sztori - legyintettem. Én be, ajtó is be, zár kattan, kulcs csikordul, őr el, hm. Rendkívül különös, „kiszámíthatatlan” az épület: itt egy beugró, ottegykiszögel- lés, mindez különös, sejtelmes, keleties tárgyakkal telezsúfolva. Az első teremben még rendkívül elmé- lyülten tanulmányozgattam a fejedelem hatalmas lovas festményét és a többi kiállítási tárgyat, de ahogy egyre beljebb és feljebb haladtam, nőttön-nőtt bennem a félsz, pláne, hogy a soron következő helyiségek lámpáit rendre nevezette SNS-t, a híres koalíciós partnert. Vagy éppen Bugár Bélát uniószkeptizálja, mert a Híd vezetője a világért nem szavazna a Görögországnak nyújtandó szlovák segítség mellett. Persze, Robert Fico végképp nem tudatosítja, hogy megalapozatlanul és jogtalanul alkalmazza a jelzett jelzőt Radičováékra, valamint Bugár Bélára is. A kormányfő jajcsakszép- ésjólegyek” minősítésében egyetlen dologra összpontosít: a rábó- lintásra. Hogy igen, a segítő csomagot oda kell ítélni a görögöknek, s hozzá kell járulni a közös európai tartalékcsomag összetákolá- sához is. Mert hátha egyszer nekünk... Na ez az! Itt van a kutya elásva. Ján Slotát bátran euró- meg uniószkeptikusozhatja Robert Fico, hiszen az SNS-vezér annak idején igencsak „szépeket” mondott a közös, nagy Európáról. De nem csupán annak idején. Szajkózza azt mostanság is, kiváló asszisztensével, Anna Belousovo- vával együtt. Akikkel Fico oda vezette az országot, hogy bizony - sajnos - emlegetni kell a „mert mi lesz, ha nálunk is felvetődik a görög probléma”. Jogosan véli a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, hogy „Fico útja a görög út.” Ezért uniószkeptikus Iveta kém kellett felkapcsolnom. Mindenütt titokzatos félhomály, zegek és zugok, aztán valami kellemeden búgó hang az egyik földig érő kopott vörös függöny mögül - csupa képzeletet és idegeket tupírozó dolog. Nem ismerem részletesen Alfred Hitchcock életművét, de az ő tollára, akarom mondani celluloidszalagjára való volt ez az egész. A híres zuhanyozós jelenetében egy nagyot sikító csuromvizes nő, míg itt egy rozoga, agonizáló hűtő volt a függöny mögött, lefittyedt szájú bevásárlószatyorral oldalról jól megtámogatva. Kinyitni nem mertem a frizsidert, hátha a gondnok szerény uzsonnáján kívül egyéb (jégbe hűtött turistafiié) is lapul Radičová, Mikuláš Dzurinda meg Ivan Miklós. Legalábbis Fico szerint. Azért, mert az SDKÚ-s politikusok - meg Bugár Béla is - határozottan rámutatnak: Görögország sönmagát sodorta a szakadék szélére. Bankjai ész nélkül szórták a hiteleket, miközben saját maguk külföldről könyörögték ki azokat. És mi lesz, ha más országok is követik a megfontolatlan görög példát, mondván, vannak uniós tartalékok, nem kell félni, kisegít a közös nagy Európa?! Dzurinda és Bugár ettől tart, hogy bárhol tehetnek meggondolatlan gazdasági lépéseket. Ettől szkeptikusak. Nem uniós és euróügyben. Mert ők ott voltak, amikor Szlovákia részéről elhangzott a határozott igen az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz. Valamint a NATO-hoz. Meg akkor is aktívan a szlovákiai politika előterében ténykedtek, amikor az euró bevezetésével kapcsolatosan kellett véleményt nyilvánítani. Akkor is igent mondtak a mostani „szkeptikusok”. A valódi szkeptikus - Robert Fico - akkoriban bizony használt jelzőket a közös Európára. És nem válogatott a szótárban! Sorakoztatta a jelzőket (mellékneveket) a legjavából! Susla Béla benne... Mire az utolsó helyiséget elértem, teljesen „kész” voltam: nem bántam volna, ha a kurucok, de azt sem, ha a labancokjönnekértem, vagy a török szultán küld selyemzsinórt a nyakamra, csak szabadítson már ki valaki. Kattant a zár, csörrent a kulcs, a múzeumőr kiáltása hallatszott.- Jövök már! - nyögtem minden erőmet összeszedve, és lebotorkáltam a rengeteg nyikorgó lépcsőn. Néhány udvarias szóval megköszöntem a rendkívüli lehetőséget, és remegő lábakkal, ámde emelt fővel távoztam. Azóta jobban meggondolom, kivel, jobban mondva, ki nélkül, hova és mikor megyek. B. Mánya Ágnes ___________________ SZUBJEKTÍV
