Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-21 / 115. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 21. Kultúra 9 Cannes után és Karlovy Vary előtt Moszkvában jön össze a filmes világ, és Eszenyi Enikő is ott lesz Beszédet mondott a parlamentben Eszenyi Enikő és Fekete Tibor a filmben (Gáspár Miklós felvétele) Mészáros Márta Utolsó jelentés Annáról című alkotásával idén a moszkvai filmfesztivál vendége lesz Eszenyi Enikő, aki a 20. századi magyar politika egyik legnagyobb formátumú és moralitású személyiségét, Kéthly Annát jeleníti meg a vásznon. SZABÓ G. LÁSZLÓ Azt az asszonyt, aki a szociáldemokrata párt emblematikus hőseként ugyanolyan bátran száll szembe a kommunistákkal, mint korábban a fasisztákkal. Eszenyi Enikő ebben a filmben dolgozott először Mészáros Mártával. A moszkvai fesztiválnak azonban másodszor lesz a vendége. Először 1983-ban, Szurdi Miklós Hatásvadászok című rendezésével töltött néhány napot az ottani nemzetközi seregszemlén. „Az Egri nővérekkel, Mártával és Katival, valamint Végvári Tamással voltunk jelen személyesen a filmből. Nagyon élveztük a pár napos kintlétet. Egri Katival a Vörös téren álltunk sorba, hogy a mauzóleumban megnézzük Lenin bebalzsamozott testét. Nagyon emlékezetes fesztivál volt ez számomra, mert ott találkoztam először Nyikita Mihalkowal. Odaült az asztalunkhoz, és felkért táncolni.” Az Oscar-díjas orosz rendező a Csalóka napfény folytatásával lesz jelen az idei moszkvai seregszemlén, így Eszenyi Enikőnek ismét alkalma lesz találkozni vele. „Ez lehetne a harmadik találkozásunk, hiszen pár évvel ezelőtt Karlovy Varyban is láthattam őt. Mészáros Márta rendezése több okból is fontos számomra. Az elsődleges meghatározó élmény: a szerepnek köszönhetően megismerhettem egy rendkívüli nő életét, akinek minden kiállása morális tett volt. De ugyanilyen élmény marad számomra Mészáros Márta is, akivel eddig sajnos nem dolgoztam. A harmadik fontos tényező: a reményteljes ifjú irodalomtörténészt és Kéthly Anna megfigyelőjét alakító Fekete Tiborral, a Katona József Színház művészével is most kerültem össze először, aminek később az lett a gyümölcse, hogy vígszínházi rendezésemben, az Othellóban Jágót alakítja. És nem utolsósorban az is örömmel tölt el, hogy hosszú idő után újra forgathattam.” Méghozzá főszerepben. A Kéthly Anna-film előtt ugyanis két epizódszerepet játszott el bravúrosan Eszenyi Enikő. Az elsőt Antal Nimród Kontrolljában, a másikat Török Ferenc Overnight című filmjében. Előbbiért a cannes-i mustra közönsége állva tapsolta meg, utóbbival Ukrajnában, a ber- gyanszki fesztiválon a legjobb női mellékszereplő díját nyerte el. „Kéthly Annát kevesen ismerik a történelemből, Mészáros Márta szinte minden fellelhető dokumentumanyagot megszerzett róla, és el is küldte nekem. Régi híradó- felvételekben láttam őt, és a levelezését is megkaptam. De olvastam a műveit, az írásait is. Ez mind nagyon hasznos volt számomra, hiszen történelemórákon semmit nem tanultunk róla, így most alkalmam nyílt jó mélyen beleásni magam az anyagba. Mivel jórészt a már visszavonult, brüsszeli száműzetésben élő, idősödő Kéthly Annát játszottam a filmben - azt, hogy 60-65 éves, egyszer sem mondjuk ki -, elmentem az idősek otthonába, hogy megfigyeljem az ott lakók mozgását, reakcióját, és hogy halljam, hogyan beszélnek. De ugyanilyen fontos volt számomra, hogy a film díszlettervezője, Banovich Tamás, akivel korábban Török Ferenc tévéjátékában, a Csodálatos vadállatokban találkoztam, mindig a segítségemre volt, ha az adott korról akartam tudni különféle politikai részleteket. Tamás, akárcsak Márta, izgalmas történetekkel szolgált, amelyek nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy a szerepet el tudjam játszani. Márta végtelen könnyedsége is kapóra jött, mivel ezt megelőzően rég nem forgattam, az első három napot szinte végigizgultam, hogy ez milyen lesz. A munka legelején ugyanis a színész még nincs kész a figurával, nem tudja, milyen a hatása, hogy néz ki az öregítés. Tehát volt bennem némi feszültség, de nagyon szerettem dolgozni Mártával.” A miértre egyszerű választ ad Eszenyi Enikő. „Ilyen szabad, nagy tapasztalaid és bölcsen gondolkodó nővel még sosem dolgoztam. Márta rengeteg mindent tud az életről, a történelemről, és próbálta finoman átadni ezt a mérhetetlen tudást.” Nem kis feladat hárult a film maszkmesterére is, aki órákat dolgozott a színésznő arcán. „Nekem mindig korábban ott kellett lennem a forgatás helyszínén, mint a többieknek, mert iszonyatosan sok időbe telt, míg elkészült a maszkom. Ráadásul tömésben jártam, ami folyamatosan melegített. Túlzás nélkül mondhatom: erőpróbáló napokat éltem meg a stúdióban. A paróka mindig plusz sapka, a lámpák erős fényében állni és koncentrálni nem könnyű, hiszen a vastag tömés is melegít. A legnagyobb természetesen a belső nehézség: megformálni egy igazán nagy formátumú politikusnőt. Ezer ember előtt mikrofon nélkül üvöltözni elég megerőltető és fárasztó a hangszalagoknak. Mivel poros gyárépületekben is beszélnem kellett, nagyon berekedtem. Kéthly Anna különleges ember volt, aki a nők közül elsőként került be a parlamentbe, elsőként és egyedülállóként szólalt fel a zsidótörvények ellen, és egy csomó olyan dolgot hajtott végre, ami történelmi szempontból is nagyon figyelemre méltó volt. A filmet több mint harmincezren látták a magyar mozikban, s remélem, Moszkvában is sikere lesz.” Három napra utazik Eszenyi Enikő az orosz fővárosba. Titkos kívánsága valóban csak az, hogy újra találkozhasson Nyikita Mi- halkowal. „Főiskolás korom óta szeretem a filmjeit. A Pereputtyot, az Öt estét, a Cserét, sőt még Á szibériai borbélyt is nagy élvezettel néztem. Színészként is nagyon szeretem őt, mások rendezéseiben többször láttam. Tényleg boldoggá tenne, ha úgy jöhetnék haza, hogy sikerült, megint válthattam vele néhány szót. De táncolni is szívesen elmennék vele, ha nyílna rá lehetőség. A Rossziját, ahol annak idején táncoltunk, lebontották. Csak az emléke maradt meg annak a réges- régi estének.” Hatalmas értékű lopás egy párizsi múzeumból Öt festményt vittek el MTl-HÍR Párizs. Öt festményt, köztük egy Matisse-t és egy Picassót loptak el csütörtökre virradóra a Modern Művészetek Párizsi Múzeumából - közölték rendőrségi forrásból. A kár mintegy 500 millió euró. A lopást a reggeli nyitáskor, helyi idő szerint tíz perccel 7 óra előtt fedezték fel a Szajna partján, az Eiffel-toronnyal átellenben lévő múzeumban. Ügyészségi forrásból származó közlés szerint a nyomozók rendelkezésére áll egy videofelvétel, amelyen egyetlen behatoló látszik, amint ablakon át lép be a múzeumba, és onnan elviszi a festményeket. Az eltulajdonított képek a Le Párisién című lap internetes oldala szerint: Picasso - Le pigeon aux petits pois; Matisse - La pastorale; Braque - L'olivier pres de l'Esta- que; Modigliani - La femme a ľéventail; Léger - Nature morte aux chandeliers. Franciaországban az elmúlt hónapokban több, nagy port felvert műkincslopás történt. Januárban világhírű festők, köztük Picasso és Rousseau vagy harminc művét emelték el egy Cote d'Azur-i birtokról. Nem sokkal ezt megelőzően Degas egy képét tüntették el a marseille-i Cantini-múzeumból, amely a párizsi Musée d'Orsay-tól kapta kölcsön az alkotást. Tavaly júniusban a párizsi Picasso-múze- umból lopták el fényes nappal a mester rajzait tartalmazó, 3 millió euró értékűre becsült naplót. Cannes-i fesztivál - Mike Leigh és Innaritu az élen Bardem a legjobb színész? MTl-TUDÓSÍTÁS Cannes. A brit Mike Leigh és a mexikói Alejandro Gonzalez Inar- ritu filmjei vezetik a népszerűségi listát az újságírók körében a 63. Cannes-i Filmfesztiválon. Az eddig látott filmek közül a szaklapok, a Fűm Francais és a Screen international listájának élén Mike Leigh filmje, az Another Year áll, amelyet az újságírók hatalmas tapssal fogadtak a sajtóvetítésen. A legelismerőbb kritikákat eddig azonban - a Le Monde kivételével - a mexikói versenyfilmről írták, amelyet a díszbemutató közönsége állva, ovációval jutalmazott. Inarritu Biutiful című filmjének története a szinte felismer- hetetlen Barcelonában játszódik; a film a képeslapokról ismert napsütötte mediterrán világ helyett egy európai nagyváros nyomorúságos oldalát, piszkos és lerobbant negyedeinek durva világát tátja fel. Háttérben a rendőrség által üldözött afrikai bevándorlókkal, illegálisan foglalkoztatott kínaiakkal. Javier Bardem alakítja a prosztatarákban szenvedő főhőst, aki gyermekeit egyszerre próbálja megvédeni saját, közelgő halálától és ideggyengeségben szenvedő anyjuktól. A filmben nyújtott játékáért az Oscar-díjas spanyol színészt tartják sokan a legesélyesebbnek a legjobb férfi alakításért járó elismerésre is. Az amerikai Hollywood Reporter szerint „nehéz elképzelni, hogy bárki más kapja a díjat”. PEHGE Mintha mi volnánk Jan Novák Eddig megvolnánk (Žatím dobrý; Beke Márton fordítása) című regényéből alighanem az év bestsellere lesz. A páratlanul kalandos cselekmény és a sodró nyelv olyan robbanó erejű egyvelegét hozza létre az irodalomnak, hogy a 624 oldalas mű felülmúlja minden várakozásunkat és elképzelésünket. Amint alcíme is jelzi (A Mašín család és a hidegháború egyik legizgalmasabb története), az alkotás valós eseményeken alapul, ezt nemcsak a szerzői előszó teszi egyértelművé, hanem fotográfiák is. Megismerjük a csehországi Masinákat, az apát, idősebb Jozef Mašínt, majd a családját és rokonságát: ezeket a nyakas, a természeti és történelmi csapásokkal büszkén és életre-halálra elszántan dacoló embereket, akik családon belül is élik a maguk öntörvényű, senki által nem befolyásolható életét. A Mašín-fajtát az jellemzi, hogy falkában élő vezértípus, akinek az eszme (esetünkben a függetlenség és a szabadság) mindennél fontosabb. Persze, elég nehéz dolog egy népeket, nemzeteket mozgósító eszméért harcolni (más népek, nemzetek és eszmék ellen) akkor, ha az ember egyéniség is. Idősebb Jozef Mašín például derekasan kiveszi részét a két háborúból úgy, hogy nem egészen eldönthető, hős-e vagy áruló. De kicsiben ez mondható el mindenkiről: a nagymamától kezdve a családba beházasodott vagy velük baEDDIG MEGVOLNÁNK rátságban, ismeretségben állókig. Apjuk sorsának folytatói a fiai is, akiknek az ötvenes évek sztálini Csehországában a kommunizmus, a rendőrállam és a titkosszolgálat elleni ádáz küzdelmük miatt nincs is más választásuk, mint hogy Nyugatra szökjenek s megvalósítsák életük álmát: Amerikába jutni, s belépni a hadseregbe. Lényegében erről szól a regény: arról, hogyan lövöldözi keresztül magát öt fiatal Kelet-Németorszá- gon keresztül Berlin amerikai zónájáig. Eddig megvolnánk, gondolhatja az olvasó, de mi ebben a rendkívüli? A cselekményből egyéb természetesen nem árulható el, hiszen akár egy vérbő kriminek, ennek is a megoldás a tétje, hogy eljutnak-e a fiúk Nyugat-Berlinig. De említhetek sok erénye közül néhányat. A leginkább a kalandregényt idéző szerkezet két- és háromoldalas fejezetekben bomlik ki s halad előre időrendi sorrendben, s a fejezetek feszültsége is halad- ványosan emelkedik: ha eldöntjük, hogy ma legföljebb eddig olvassuk és nem tovább, az előre megszabott határt leküzdhetetlen kíváncsiságunk lépteti át velünk. Továbbá: egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy minél kilátástalanabb a szereplők helyzete és minél kisebb a túlélésük esélye, annál jobban izgulunk értük. Aztán már drukkolunk is a sikerükért, nem feledve, mégis figyelmen kívül hagyva, hogy a szó legszorosabb értelmében gyilkosok. Valamint: a Novák-regény választott nyelve olyan, hogy előbb csak mintha a szereplők szemével látnánk az eseményeket, aztán mintha mi magunk volnánk azok, mi látjuk így a világot, nekünk kell ezt az egészet valahogy túlélnünk, ott lapulunk a fagyos keletnémet homokban, a hideg pajtában, a farakás alatt, a sínek mellett settenkedve, esszük a földeken talált fagyos rohadt káposztát, bennünket lő ripityára a Volkspolizei meg a vörös hadsereg, bennünket üldöznek és bújtatnak, bennünket visznek akasztani... Mintha mi volnánk azok, akik a szabadság eszméjéért ölni és meghalni bármikor és habozás nélkül készek vagyunk. Akkor is, ha tudjuk, hogy mindez nem túlélhető, ráadásul mindezért otthon a családtagjainkat meghurcolják, uránbányába és börtönbe küldik, kivégzik. (Persze, nem mi vagyunk, ez világos, mi még olvasóként is könnyen leigázható alak vagyunk - feltéve, hajót olvasunk.) S közben, mintegy észrevétlenül, de annál valóságosabban feltárulnak előttünk az ötvenes évek keleti blokkjának társadalmi viszonyai, a közélet és az emberi kapcsolatok millió színes mozaikja. Végül, egyáltalán nem utolsósorban: roppant szellemes, nyelvében leleményes és humoros (!) regényről van szó. Jan Novák: Eddig megvolnánk. Kalligram, 2010 Értékelés: •••••§••00 Két tárlat a Vermes-villában Dunaszerdahely. Két kiállítással várja a közönséget ma 18 órakor a Kortárs Magyar Galéria a Vermes-villában. A földszinti termekben a Materia Művészeti Társaság csoportos kiállítását Novotny Tihamér művészettörténész ismerteti; az emeleti Luzsicza Teremben megrendezésre kerülő X. Illusztrált Könyv Biennále című tárlatot pedig Németh Bozó Andrea művészettörténész méltatja, (ú)
