Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-21 / 115. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Még meg sem alakult az új kormány, a Fidesz kétharma­dos parlamenti többségével visszaélve máris olyan jogsza­bályok megalkotását tervezi, amelyek szabad kezet adnak az új kabinetnek az állami va­gyon kiárusítására - írta teg­nap a Népszava. Az elmúlt két évtizedben állami vagyont csak pályáztatással lehetett eladni. Voszka Éva, a Pénz­ügykutató Zrt. munkatársa a lapnak elmondta: a rendszer- váltás óta eltelt húsz évben a kevés fix pont közül az egyik volt, hogy állami vagyont csak versenyeztetés útján lehetett eladni. Abban az esetben vi­szont, ha a most nyilvánosság­ra hozott jogszabály-módosí­tásokat az újonnan felálló ka­binet végrehajtja, akkor telje­sen ellenőrizhetetlenné válik a kormány privatizációs tevé­kenysége. (mti)---------------------------------------------------------------------------------—------------------ .w.....................................................................- Édesapám, boldogan feleségül mennék a hokivébé gólkirályához! (Peter Gossányi rajza) A törvénymódosítás lehetővé tenné a határon túli magyaroknak az állampolgárság megszerzését A kedvezményes honosítás szabályozása Az Országgyűlés tegnap vittatta, ill. ma vitaija meg a Fidesz és a KDNP képvise­lőinek javaslatát a magyar állampolgárságról szóló törvény módosításáról. MT1-HÁTTÉR Az Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Ko­sa Lajos által benyújtott indítvány alapján kedvezményesen honosít- hatóvá válna az a nem magyar ál­lampolgár, akinek felmenője ma­gyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi szár­mazását, és magyar nyelvtudását igazolja; továbbá ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. A honosítás egyéni kérelemre, nem automati­kusantörténhetne. Martonyi János leendő külügy­miniszter nemrég azzal indokolta a törvénymódosítást, hogy . a kor­mány szándéka a szomszédos or­szágokban élő magyarok hátrá­nyos megkülönböztetésének meg­szüntetése, ma ugyanis például egy Németországban vagy az Egyesült Államokban élő magyar könnyebben juthat magyar állam- polgársághoz, mint ők. A hatályos, 1993-ban elfogadott állampolgársági törvény szerint a magyar állampolgárság születés­sel, honosítással és visszahonosí- tással, illetve nyilatkozattal sze­rezhető meg. A Németországban, az Egyesült Államokban és más nyugati orszá­gokban élő magyarok többsége Magyarországról vándorolt ki. Ha nem szűnt meg állampolgárságuk, leszármazottaik magyar állampol­gársága születésükkel keletkezik. Esetükben csak az állampolgárság megállapítása szükséges, ami álta­lában együtt jár a magyar útlevél iránti kérelem benyújtásával, és független a tartózkodási helyüktől. Azok a volt magyar állampolgá­rok, akiket 1947 és 1990 között ál­lampolgárságuktól megfosztottak vagy elbocsátottak, nyilatkozattal helyreállíthatják magyar állam- polgárságukat. Ezt csak az érintet­tek tehetik meg, de az állampol­gárság helyreállítása esetén a le­számlázok magyar állampolgár­sága visszamenőleges hatállyal, a születésükkel keletkezik, ugyan­csak a tartózkodási helytől függet­lenül. Mivel a szomszédos országok­ban élő magyarok a trianoni béke- szerződés erejénél fogva veszítet­ték el magyar állampolgárságukat (és kapták meg a lakóhelyük sze­rinti államét), leszármazottaik születéssel nem szerezhetik meg a magyar állampolgárságot. Szá­mukra a magyar állampolgárság megszerzése honosítással vagy visszahonosítással lehetséges - utóbbival akkor, ha a kérelmező már rendelkezett magyar állam- polgársággal, de elvesztette (akár a békeszerződések folytán, akár mert 1990 után lemondott róla). A hatályos állampolgársági tör­vény azonban a kedvezményes honosítás és a visszahonosítás ese­tében is magyarországi tartózko­dást ír elő. Ugyanez vonatkozik a Nyugaton élő, de Magyarország­gal szomszédos államokból kiván­dorolt magyar nemzetiségűekre is. A Fidesz által kedvezményezett törvénymódosítás ezen változtat­na, lehetővé téve a határon túli magyarok számára a magyar ál­lampolgárság megszerzését egye­di kérelemre, egyszerűsített és kedvezményes eljárásban anélkül, hogy azt magyarországi lakóhely­hez vagy áttelepüléshez kötné. Jelenleg ugyanis az a kedvez­ményes honosítás feltétele a ma­gukat magyar nemzetiségűnek valló, magyar felmenőkkel ren­delkező nem magyar állampolgá­rok számára, hogy a kérelem elő- teijesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakjanak. iiCYin Myroslav és Pozsony PUHAJÓZSEF A szlovák nyelvtörvény főleg azért abszurd, mert ha az ille­tékesek komolyan vennék, s nem csak ellenünk, magyarok ellen irányulna, ahogy az való­jában van, akkor a nemzetalko­tók egy részének is meggyűlne vele a baja. Köztudott például az erdőhátiakról, hogy jelentős csoportjuk hadilábon áll a szlovák nyelvvel, képtelen el­sajátítani a nyelvtan és a he­lyesírás szabályait, sokuknak az alapkommunikációval is gondjai vannak. Ismerek egy srácot arról a vidékről. Csak nagy nehézségek árán érettsé­gizett le. A szlovák írásbelin az első hibát már a saját nevében elkövette, leírta a Miroslavot y- nal, Myroslavnak. Igen, ez a hi­hetetlen kategória, de tényleg így volt! Mi, az ismerősei nem lepődtünk meg rajta, máskor is elkövette ugyanezt a hibát, s nem csak ezt, a tollbamondásai vöröslöttek a javítás után. Szlo­vák volt, „mint a répa”, közben az anyanyelvvel komoly gond­jai voltak. Jó pár éve nem talál­koztam vele, s a minap azt hal­lottam róla, hogy időközben be­lépett a nemzetmegmentő szlo­vákok pártjába. (Most belegon­dolva, nem lepődtem meg rajta...) Meg is néztem, kandi­dál-e a Nemzeti Tanácsba, de a neve nem szerepel a százötve­nes listán. Miroslav mostaná­ban sokszor az eszembe jut, pártja egyik választási óriáspla­kátja láttán, amelyen szenei kollégája népszerűsíti magát a „Pozsony? Nie, Bratislava!” kérdő- és felszólító mondattal. A mondanivalót inkább hagy­juk, mert az komoly pszicholó­giai problémákat sejtet. A sok szürke billboard között nekem kizárólag a szóban forgó pártéi tetszenek - amíg néhány fazo­non és a sületlen, ötlettelen, kommunizmust idéző szöve­geken felháborodom, ezeken jókat nevetek. Ráadásul ennek a szenei fickónak mi, magya­rok hálásak lehetünk, ugyanis végre láthatják a szlovákok - Miroslavot is beleértve ho­gyan írják helyesen magyarul a szlovák fővárost. Csak akkor lehetnénk rá mérgesek, ha fo­netikusan írta volna, Požoňnak, azt kikérhettük vol­na magunknak, de szerencsére utánanézett, vagy tán tudta is az írásmódot. A plakátból sok van, a járókelők, az autósok minden második utcában szembesülnek vele, s ha sok­szor látják, akarva-akaratlanul beívódik az agyukba az írás­mód, többé nem felejtik el, Miroslavot és a hasonló, a nyelvvel szemben immunisokat leszámítva. Amiről írok, az bi­zonyított tény. Az efféle immu­nitásban élen járó amerikai ne­bulók tömegesen kezdték el he­lyesen leírni a nagy zeneszerző, Beethoven nevét, miután róla neveztek el egy filmbeli kutyát. Szóval, köszönetét mondha­tunk annak a pártnak, amelyik meg nekünk lehet hálás, mert ha mi nem volnánk a Pozso- nyunkkal, ők sem lennének. Ott legalábbis nem, ahol ma vannak... KOMMENTÁR Élvhajhász politikusok MOLNÁR IVÁN A szlovák gazdaság beteg, és minden jel arra mutat, hogy ha a jelen­legi kormány által megkezdett romboló gazdaságpolitika az elkö­vetkező négy évben is folytatódik, gazdaságunk „ágynak dől”, és csak rendkívül fájdalmas kúrák árán nyerheti vissza pár évvel ez­előtti életerejét. Ä politikusok viselkedése e tekintetben leginkább a súlyos alkoholistákéhoz hasonlít. Valahol mélyen ugyan ez utóbbi­ak is tudják, hogy a töméntelen alkohol tönkreteszi a szervezetüket, az ivást azonban akkor sem hagyják abba, amikor az orvos a maga­sabb vérnyomásra vagy a test egyéb negatív jelzéseire figyelmezteti őket. Többségük már csak akkor eszmél, amikor visszavonhatatlan kárt tett az egészségében, a tapasztalatok szerint azonban ekkor sem magukat, hanem a környezetüket okolják a problémáikért. A politikusok szenvedélybetegsége az adófizetők pénzének elherdá­lása, és ezen elsősorban nem a 13. nyugdíjat, a fiatal családoknak nyújtott támogatásokat vagy egyéb szociális programok finanszíro­zását értjük, hanem például a művileg túldrágított és a párthoz kö­zeli vállalkozók által épített autópályákat vagy a kétes állami pályá­zatokat. A politikusokat a gazdasági válság sem térítette észhez, sót, az alkoholistákhoz hasonlóan, akikha problémájuk van, még töb­bet isznak, a politikusok még nagyobb pénzszórásba kezdtek. Az eredmény nem sokáig váratott magára... Szlovákiának e héten újra megmérték a vérnyomását, és az ered­mény ijesztő. A svájci székhelyű IMD gazdaságkutató intézet e hé­ten kiadottversenyképességi ranglistáján, amely 58 országot rang­sorol a vállalkozói környezet szempontjából, Szlovákia a tavalyi 33. helyről a 49. helyre esett visssza. Lehagyott bennünket Csehország, Lengyelország és még a szlovák politikusok által oly sokszor lené­zett Magyarország is. E két utóbbi idén még feljebb is tornászta ma­gát a listán, csak Szlovákia rontott a besorolásán, miközben már 2004 óta stabilan a 33. hely körül mozogtunk. Az IMD azonban a jó orvoshoz hasonlóan a „magas vérnyomás” okait is megmagyarázta. A jelenlegi kormány nem folytatta az előző kormány által megkez­dett, a gazdaság egészséges fejlődését biztosító reformokat, átlát­hatatlan és pénzszóró gazdaságpolitikát folytat. Ugyanakkor csak nagyon keveset tesz azért, hogy újabb külföldi beruházók teleped­jenek le nálunk, és szinte semmit sem tett a hivatali korrupció és a vállalkozókra háruló adminisztratív terhek felszámolása ellen, ar­ról már nem is beszélve, hogy a gazdasági válsággal indokolt állami beavatkozások hatása erősen kétségbe vonható. AZ IMD szerint a vállalkozói környezet j avítása érdekében - amely nélkül csak nehe­zen sikerül csökkenteni az egyre magasabb munkanélküliséget - a kormánynak csökkentenie kellene a korrupciót és a vállalkozókra háruló adóterheket, rugalmasabbá kellene tennie a munkapiacot, jobban oda kellene figyelnie arra, hogy mire is költi a pénzét, és per­sze kerülnie kellene az értelmetlen és alapjaiban elhibázott állami beavatkozásokat a gazdaságba. Csaknem teljesen biztos azonban, hogy a kormány ezúttal is úgy re­agál majd, mint a szenvedélybetegek többsége. Ahelyett, hogy hall­gatna az orvos tanácsára, mentve, ami még menthető, inkább két­ségbe vonja az orvos szakmai felkészültségét és a mérőműszer pon­tosságát, vidáman folytatja az eddigi romboló életstílusát. A szen­vedélybetegek többsége egyedül képtelen felépülni, általában a hozzátartozók aktív közreműködésére van szükség. A szlovák gaz­daságon mi is segíthetünk, ha a pár hét múlva rendezett parlamenti választásokon olyan politikusokra bízzuk a jövőjét, akik a felelőtlen ígérgetések és az értelmetlen pénzszórás helyett; a mielőbbi felépü­lését tartják szem előtt. A kérdés most már csupán az, hogy egyálta­lán találunk-e még ilyen politikusokat Szlovákiában. TALLÓZÓ FIGYELŐ Bajnai Gordon szerint a Fidesz felelőssége, ha bizonyos terüle­teken visszaállítja a kormányzá­sa előtti helyzetet. A leköszönő kormányfő a Figyelőnek adott interjúban ezt olyan „ellenrefor­mációnak” nevezte, mely árt an­nak, hogy Magyarországon több foglalkoztatottra van szükség, mert csak így gyorsítható fel a növekedés. A szuperbruttósítás eltörléséről azt mondta: ez egy­fajta technika, amely önmagá­ban nem adóemelő, vagy adó- csökkentő. Bajnai úgy látja, az elemzők döntő többsége egyet­ért abban, hogy ä 4% körüli defi­cit tartható, a költségvetés terve­zésénél néhány tizedszázalék bizonytalanság mindig előfor­dul, ám egy egész százaléknyi, vagy annak többszöröse már más gazdaságpolitika, vagy drámai változás a külső feltéte­lekben. „A hiány nem olyan, mint egy totószelvény, amit ki­töltünk novemberben, várunk egy bő évet, és meglátjuk, bejött- e a tippünk. Itt mi magunk va­gyunk az a focicsapat, amelyik játssza a meccset.” Arra a kérdés­re, reálisnak tartja-e Horváth Csaba szocialista főpolgármes­ter-jelölt ingyenes BKV-ra vonat­kozó elképzelését, azt válaszol­ta: kormánya áprüis elején aláír­ta a szerződést a fővárosi önkor­mányzattal, amely szerint csak akkor adnak pénzt a közlekedési vállalat finanszírozásához és át­szervezéséhez, ha a főváros a mai tarifákat - bármilyen politikai nyomás ellenére - legalább az inflációval emeli. Bajnai meg­erősítette, nincs szándékában a magyar belpolitikával foglal­kozni, legalábbis professzionáli- sannem. „Kell fél év, hogy kitalál­jam, merre van az előre. Negy­venkét évesen exminiszterel- nökként még valami fontosat, vagy legalábbis nekem fontosat és számomra inspirálót kellene találni az életben.” (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents