Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-15 / 110. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. 2010. MÁJUS 15. Szalon 15 „A családomban, a legjobb, a legdrágább emberek között idegenebbül élek, mint egy idegen. ” (Franz Kafka) Néhány szó az idegenekről Sehol sem szeretik az ide­gent. Ki ő? Honnan jött? Mit akar? Az idegen meg­foghatatlan. Valami más. GAZDAG JÓZSEF Tükröt tart, s ez senkinek sem kellemes. Hogy miért van ez így, ar­ra próbál választ adni Az Idegen. Va­riációk Sióiméitól Derridáig című tanulmánykötet is. Ki az idegen? Az „idegen” nem csupán a sci-fi filmek földönkívülijét jelenti. Ide­gen a turista, a vendégmunkás, a bevándorló, a magányos sétáló, a csavargó, bárki, aki nem beszéli jól a nyelvet, aki képtelen alkalmaz­kodni a helyi viszonyokhoz, aki másként gondolkodik, de idegen­nek számít a többévi távoliét után hazatérő személy is. A vademberek Amikor a 16. században néhány dél-amerikai bennszülött Francia- országba érkezett, elképedtek a helyi viszonyokat látva. Nem ér­tették, hogy erős, felfegyverzett férfiak (testőrök és gárdisták) mi­ért engedelmeskednek egy gye­reknek (a 12 éves IX. Károly ki­rálynak) - náluk ugyanis az volt a király kiváltsága, hogy a csatában az első sorban harcolhatott. Mi­csoda műveletlen barbárok, mi­csoda vademberek ezek - finto­rogtak a franciák. Csak a filozófus Montaigne gondolkozott el azon, hogy vajon ők (ezek a műveletlen barbárok) mit gondolhatnak a művelt európaiakról, akik az eret­neküldözés során - a keresztény jámborság és szenthitűség zászla­ja alatt - élő embereket égettek meg lassú tűzön, vagy kiéhezte­tett disznókkal tépették szét a másként gondolkodókat... A kisbolt szaga Amikor definiálni próbáljuk az „idegent”, nehézségekbe ütkö­zünk. Fogalomkészletünk szegé­nyes. Még azt is nehéz meghatá­roznunk, hogy mihez képest idegen az idegen. Az otthonhoz képest? Rendben. De mit is jelent az „ott­hon”? Nem olyan egyszerű pontos választ adni erre. Egyes (fennköl- tebb) meghatározások szerint „az otthon az a hely, ahonnan elindul az ember” (T. S. Eliot), vagy ahová vissza szeretne térni, ha távol van. S gyakorta azonosítják az otthont a szülői házzal, az anyanyelvvel, a családdal, a szülőfölddel is. Egy amerikai folyóirat 1944-ben úgy próbálta definiálni az „otthont”, hogy körkérdést intézett az ameri­kai tengerészekhez. Mi hiányzik a leginkább, amikor az otthonukra gondolnak? A leggyakoribb válasz az volt: a reggeli újság, a friss tej - meg a kisbolt szaga. Kisebbség Az idegent sehol sem szeretik. Gyanakodva méregetik. Zavaró, hogy más a nézőpontja. Hogy sem­mit sem tudnak róla. Csak annyit, hogy más. Nem olyan, mint ők. Ez kétségkívül frusztráló tudat, ezért azonnal uralni akarják az idegent, mindenestől. Törvényeket hoznak, hierarchiát teremtenek. Az idegen ebben a viszonyban alárendelődik, mivel ő van kisebbségben: nem be­széli jól a nyelvet, nem ismeri a ha­gyományokat, nincs se támasza, se patrónusa, s tulajdonképpen véde­lem nélkül áll. Száműzni, deportálni Első lépésként a többség felvér­tezi magát a megfelelő ideológiá­val, amivel bebizonyítja az idegen­nek, hogy jelenléte nem kívánatos, s hogy legjobb esetben is csak meg­tűrt személy. Az uszító propagan­dát addig folytatják (kihasználva erre a célra minden lehetséges fó­rumot), míg az „idegenellenes” ré­torika kulcskifejezései („kárté­kony’, „élősködő”, „parazita”) a közbeszéd részévé nem válnak. Az ellenségképre szükség van, ez iga­zolja a „harc” létjogosultságát, íme, itt az idegen, aki köztünk él, mégsem közülünk való. Ezért kell őt diszkriminálni. Száműzni. De­portálni. Bebörtönözni. Elhallgat­tatni, Megsemmisíteni. (Lásd az európai zsidóság vagy a kisebbsé­gek történetét.) Sakkban tartani Az „állam” számára minden ide­gen gyanús. Titkosszolgálati mód­szerekkel, kérdezés nélkül behatol ] Az Idegen Variációk Simmeltől Derridáig 'j?r­W AtiIRBPOS __;_i____________ bárkinek a „privát szférájába”, és megpróbálja definiálni magának az idegen elemet. Kartotékozni, ural­ni, felfedni a gyenge pontjait, sakk­ban tartani. Hogy ez bűncselek­mény? Igen, az. De mihelyst kimon- datik, hogy ez az idegen, ez a más­ként gondolkodó az állam integritá­sát veszélyezteti, a megfigyelés le­gálissá válik. (A témában ajánlható Zsoresz Medvegyev A levelezés tit­kosságát a törvény garantálja című könyve is, magyarul Kenedi János nagyszerű fordításában olvasható). Mikor, miért, kinek A hatalomnak tulajdonképpen könnyű dolga van. Amióta chipek- kel aggatott tele bennünket, szük­ség esetén fél perc alatt bármit megtud rólunk. Kinek és milyen e- maüt írtunk; kivel és mikor telefo­náltunk; milyen könyvet rendel­tünk az interneten vagy kölcsö­nöztünk ki a könyvtárból (ez már a cédulás katalógusok korában is visszakereshető volt). A hitelkár­tyánk elárulja, hol és mit vásárol­tunk, mennyi pénzünk maradt (centre pontosan), hány liter ben­zint tankoltunk és így tovább. S ha majd az egészségügyi biztosító kártyáit is elektronikus adathor­dozóval (chippel) látják el, akkor azt is tudni fogják, nyugalomban mennyi a vérnyomásunk, mire szedünk gyógyszert, s volt-e bá­rányhimlőnk gyerekkorunkban. „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotomi azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.” Az Idegen. Variációk Simmeltől Derridáig. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004, 208 oldal 2200forint Dorothea Lange: A vándorló anya (1936)

Next

/
Thumbnails
Contents