Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-15 / 110. szám, szombat
Feltámadt a kislánykor óta féltve őrzött, menedékbe kényszerített varázslatos álom (egy százszor és ezerszer újraélt „teadélután a szalonban...’’) KRASZNAHORKA1 LÁSZLÓ: SÁTÁNTANGÓ C7ÄT ON i3 ZjxjüLjV/ IN A néni kiment, rábízta Sülét az öltöztetőkre, s leült az első sorba, olyan büszke arccal, mintha övé lenne ez a szalon. CSUKÁS ISTVÁN: KEMÉNYKALAP ÉS KRUMPLIORR 2010. május 15., szombat 4. évfolyam, 18. szám Tóth László Péterfi Vilmos-díjas Folytonosság, folytathatóság ETŰDÖK , , ' A 60 éves Esti Pressburgban Az 1980-as esztendő Tóth László személyes életének és a csehszlovákiai magyar irodalomnak is fordulópontja. Ekkor jelent meg a pozsonyi Irodalmi Szemle októberi számában a Feljegyzések egy én-ontológiához című verse. PÉCSI GYÖRGYI Amely ürügyén az állampárt normalizátorai kapitális botrányt gerjesztettek; a szerkesztőséget 35 ezer korona pénzbüntetésre ítélték, Tóth Lászlónak pedig, mondvacsinált ok miatt el kellett hagynia a Szemlét. Tóth László nem magánáldozat volt, a 68-at követő visszarendeződés husáki sötétkorszakának szisztematikus fejvadászai sorra hatástalanították, lehe- tetlenítették el a szabadabb szellem képviselőit: korábbról Varga Imrét, Roncsol Lászlót. Valószínűleg Moszkvában döntöttek az el-, le- és fölszámolásokról, ugyanis ekkortájt függesztették föl a budapesti Mozgó Világ és az újvidéki Új Symposion működését is. Az ominózus vers az Istentelen színjáték című nagykompozíció része - a kötet hosszas huzavona, csonkítás után végül 1983-ban jelenhetett meg. A mű, amelyet a szerző „regénynek” nevezett, nem csak kiadáspolitikai hírhedtsége miatt lett az év eseménye - elsősorban borzongató poétikai, szemléleti mássága, radikális újszerűsége miatt. A II világháború után az úgynevezett ötvenhatos nemzedék, Tőzsér Árpád, Dobos és Cselényi László nemzedéke hirdette és sürgette meg a csehszlovákiai magyar irodalom modernizációját. Ennek az első modernizációs nemzedéknek lett első tanítványi nemzedéke az először az Irodalmi Szemle Vetés rovatában, majd pedig 1970-ben az Egyszemű éjszaka című antológiában megjelenő hatvannyolcas költőnemzedék; a vetés főleg az antológia két meghatározó költője, Tóth László és Varga Imre műveiben érett be. Az Istentelen színjátékot Tóth László két évtized alatt, az Ötödik emelet és A vet/cőzés szövegrészekkel kiegészítve grandiózus trilógiává bővítette, idáig ez legimpozánsabb s egyúttal önmagában is a teljes költői életművet reprezentáló műve. A Színjátékot „regénynek” nevezte a költő - merthogy ennek is van főalakja meg vannak mellékalakjai, lírai szubjektuma, cselekményszála stb. Valójában egy olyan, nagy teherbírású formabontó formai vázat épített föl, amelyre a 20 századi én egyszerre groteszk és tragikus pokoljárását, énkeresésének történetét ráépíthette. A szerkezethez az avantgárd hetvenes-nyolcvanas években fölújított közép-európai technikáját használta föl - terheléséhez a korabeli modemek sokféle útkeresésének az eredményeit. Vladimír Holan, Zbigniew Herbert, Tandori Dezső, Tolnai Ottó, Domonkos István, Szilágyi Domokos, Cselényi László versnyelve mellett Csoóri Sándor, Juhász Ferenc és Nagy László látomásos szürrealizmusának, líraiságának az esztétikai tapasztalatait is magához szublimálta, azaz egy nagyon sajátos költészeti szintézist hozott létre egy saját műfajú, kivételesen impozáns és erőteljes hosszúversben. Indulásakor Tóth László verseit némelyek érthetetlennek tartották. Kétségtelen, erősen enigmati- kus és szimbólumokkal átitatott a nyelvi regisztere később is, ám ahogy egyre merészebben kísérletezik, játszik a formával, hagyománnyal, megőrizve és gazdagítva stílusalkotó jellegzetességeit, az elvont gondolatiságot és a konkrét anyagszerű tárgyiasságot, úgy válik egyre inkább - nem érthetővé -, hanem érzékletessé. Mert Tóth László monumentális énkereső pokoljárásában a belső világot próbálja fölkutatni, az én ontológiáját és ontogenezisét körüljárni - a lét titkát inkább, mint a sorsét, a lét pedig dilemmákkal, titkokkal, jelzésekkel terhes. A Színjáték alapvetően, azt hiszem, ebben különbözik el a kortársak hosszúverseitől. Hogy Tóth László sajátos hosszúverse, „regénye” milyen helyet foglal el a múlt századvég magyar költészetének megújulásában és megújításában, pillanatnyilag nem látható, a vers esztétikai eredménye ugyanis sajnálatos módon nemcsak nem épült be a magyar irodalomtörténeti kánonba, de a régió határain túl léte is alig-alig ismert. ♦ ♦ ♦ Pályája elején, egyik verse kapcsán úgy fogalmazta meg ars poeticáját Tóth László, hogy „keresem a szubjektum helyét a történelemben, térben és időben. Főleg a történelmi összefüggések keresésének jegyében írtam, egyetemes szintézisben önmagámmal.” Versei azonban rácáfolni látszottak a történelmi összefüggések közvetlen kijelölésére. Ő ugyanis mintegy szétválasztotta azt, ami a költészet anyaga és terepe, és azt, ami az irodalom történetiségében megragadható. Az előbbiben nagy költői invencióval a nyelvi meg- előzöttséget valósította meg, az utóbbiban viszont rendkívül szisz- tematikus, irodalomtörténészi szakmunkával más irányban tágította a szellemi horizontot. Budapesttől Pozsonyig, nagyjából kétszáz kilométeren belül, a természetes családi, szülőföldi vonzáskörzetben történt meg az élete, mégis három országnak is állampolgára lett - jellegzetes kisebbségi magyar sors. Nem meglepő, ha költészetének és szerkesztői munkájának centrumát a személyes és a nemzeti identitás dilemmája és problémája képezi. Hivatalosan 86-tól visszahonosodik Magyarországra, és minden erejét a szlovákiai magyar múlt tisztázására fordítja. 1990-ben megalapítja a Regio című folyóiratot, amely a csehszlovákiai magyarság második világháborút követő kálváriájának, eltagadott és elfeledett múltjának dokumentatív földolgozását tűzi ki célul. Létrehozza az Ister könyvkiadót, és itt, illetve a Széphalom Könyvműhely, majd a Kalligram. Kiadó égisze alatt elképesztő termékenységgel ontja a régió múltjához, hagyományához kapcsolódó szöveggyűjteményeket, forrásokat. [Mint fészkéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949 [1990]; Szélén az országúinak. Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989 [1990]; Tudósítás egy ország elvesztéséről. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1919-1989 [1992]; „Hívebb emlékezésül...” Csehszlovákiai magyar emlékiratok... a jogfosztottság éveiből 1945-1948 [1995]). Esz- székben, tanulmányokban dolgozza föl a felejtésre ítélt vagy már el is feledett éveket - sokat tett azért, hogy a felvidéki magyarság szellemi és erkölcsi képviselői, mint Peéry Rezső és Szalatnai Rezső, méltó helyet foglaljanak el az utókor emlékezetében. Annak idején az Irodalmi Szemlétől való eltávolításának az volt a fedőoka, hogy nem fejezte be felsőfokú tanulmányait. Boldog lehetne az az egyetem, ahol Tóth László tartaná előadásait a szlovákiai magyar irodalom, művelődés, egyáltalán: a régió szellemiségének a történetéről. ♦ ♦ ♦ Tóth Lászlónak harmincöt önálló könyve, háromtucatnyi általa összeállított válogatása, tucatnyi műfordításkötete, féltucatnyi gyermekkönyve jelent meg eleddig. Legutóbbi elegyes műfajú prózakötetének ezt a címet, alcímet adta: Egy öngyűjtő feljegyzései. Eszmék rögeszmék, toposzok. Mik is hát Tóth László eszméi, rögeszméi, toposzai? Azt hiszem, alapvetően a folytonosság és a folytathatóság dilemmája. A jelen az ő számára szoros kapcsolatban áll a múlttal, az élő irodalom újabb és újabb művei mind a magyar irodalmi hagyományt építik tovább, a személyes élet pedig a felmenők láncolatának újabb láncszeme. Persze, Tóth László is önmagából tekint a világra, csakhogy az ő origója, gyönyörű záróesszéje szerint mostanában a temetőben van. A sírok között bóklászva emlékmorzsákat rakosgat össze, s megpróbálja rekonstruálni elei életét, s újrakötni az emlékezet elszakadt szálait. „Nekem már csaknem bizonyosan nem lesz sírom gyermekkorom falujában. Sokáig azt gondoltam, odafekszem majd édesapám mellé szülővárosomban, a magyar fővárosban az Új Köztemetőben: legalább a halálunkban pótoljuk azt - az együtt tölthető időt -, ami életünkben nem adatott meg nekünk... Anyai ágú dédszüleimés nagyszüleim, illetve a szüleim mind maguk választottak sírhelyet maguknak. A pádról, amelyen most lábamat kinyújtva, kényelmesen elhelyezkedve ülök, tekintetemmel be tudom fogni mindegyiket. Úgy érzem, mintha a világ közepén lennék itt köztük, ahonnan egyaránt vezetnek utak az előttem elmúlt idők mélyébe is, a velem kezdődő idők félhomályába is. Ki tudja, az én majdani sírom hol s kinek és milyen közepét fogja majd jelenteni a világnak?” ♦ ♦ ♦ 1971-es recenziójában azt írta Szepesi Attila, kétségtelen, hogy Tóth László a szlovákiai magyar költészet ígérete, de... „ilyen tucatnévvel nehezen lehet költő valaki... Változtasson hát nevet - amíg nem késő.” Nos, azóta kiderült, a tucatnév is lehet védjegy. Évtizeddel később Varga Imre megszámolta, hogy a dunaszerda- helyi telefonkönyv nyolc Tóth Lászlója közül egyedül ő szerepel ezen a keresztnéven, a többiek mind Ladislavok. Köszönet névrokonainak, Kamondi Tóth Lászlónak és Ungvámémeti Tóth Lászlónak, hogy előzékenyen fönntartották a Tóth László nevet a mi Tóth Lacinknak. TŐZSÉR ÁRPÁD Születésnap idegen nyelven Szerelmet vallani anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Regényt írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul. A harmincadik születésnapomat Pesten akarom ünnepelni, a hatvanadikat Pressburgban. Szlovák mondatok Peter Esti sa v strede dunajského mosta v Komárne a pri druhej tretine životnej dráhy zastavil: ísť či neisť, to je otázka. Spomenul si, že naposledy to bolo dilemou dákeho maďarského politika a v Tao zas nejakej stonožky, ktorá sa potom nemohla pohnúť z miesta a odvtedy je na všetky nohy chromá. Magyar mondatok Esti Péter a komáromi Duna-híd magyar felénél és az ember útjának kétharmadánál megállt: menni vagy nem menni, ez itt a kérdés. Úgy emlékezett, ez utoljára valamelyik magyar politikusnak, a Tao-ban pedig egy százlábúnak volt a dilemmája. Ez utóbbi, miután megkérdezték tőle, hogyan tud mind a száz lábával egyszerre lépni, megállt gondolkodni, és nem tudott többé elindulni. Esti a pozsonyi Művészetek Házában Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Esti Péter Daniel Fischerrel találkozott: a magyar író és a szlovák képzőművész közös születésnapját 36 föstő és 8 Schreiber ünnepelte. Esti és Fischer hatvan évig meneteltek egymás felé úgy, hogy nem tudtak egymásról. Mélységes mély a szüle- tésnapokkútja. Ebben maradtak. Még egy magyar mondat Esti Péter és Dániel Fischer picit megvonta a vállát, alig, csak mintha Rózsa Sándor a szemöldökét össze: most akkor hatvanévesek vagyunk vagy százhuszonöt? Esti Pressburgban templomba megy Karl Hugo Frechnek az egykori Irgalmasok terét ábrázoló rézkarcán markánsan látszik, hogy a Szentháromság-templom dombon van. Érdekes, mikor az ötvenedik születésnapomat ünnepeltem, még csak a vár volt dombon. Orosz mondatok A Széplak utcában (valamikor Magyar utcának hívták) van egy kocsma, neve: KGB (Komityet Go- szudársztvennoj Bezopásznosztyi). A keresztapa tudhatott oroszul: „bezopásznoszty” = félelemnélküliség. A nyelvet komolyan venni maga a dúsított komolytalanság, a hasadni készülő urán. Egy Mikszáth-mondat Ott, a Széplak utcában állított meg egy szovák atyafi tört magyarsággal: „Maga írt Pomocné slovesá srdca románt?” S miután a „szerca” szóból A szív segédigéire következtettem s öntudatosan kihúztam magamat, tetőtől talpig rám nézett, s Mikszáth ízes palócságával folytatta: „Evvel termetvei?” Esti Péter a Szent Márton- dómban idegenvezet Feleim, mindannyian a múltból élünk és a múlton megyünk tönkre. Donner Georg Raphael mikor Szent Mártont szoborta, maga Esterházy Imre hercegprímás édesapám ült neki modellt. - Attól, hogy valaki hatvan, még nyugodtan vanhat - morogja mellettem (az ÉSben) Hizsnyai Zoli. Van egy nő a Kecske utcában Az Artforum könyvesbolt mellett. Mindene van. Úgy teszek, mintha az Artforumba. Egy hét alatt a seggére verek. Van egy barátom (sok van) Pozsonyban Még nálam is öregebb. Egyszer azt mondta nekem (Gyulán): Ba- sompierre -c’esttoi. Két német mondat 1. „In Peter Esterházys Bestseller »Harmonia Caelestis« (2001), der seine eigenen Vatererinnerungen zum Thema hat, finde ich ein ganzes Kapitel aus meinem 1979 in erster Auflage erschienenen Buch »Vaterspuren« wieder. (Sigfrid Gauch) 2 .......ez az olcsó másolat »olyan kifinomult és titkos bölcsesség hordozója, melynek az eredeti- mű teljes híjával van«”. (Hans Ro- bertJauss) A pressburgerek összefoglalják a 60 éves Esti Péter életét Helyéről elmozdítani a beszédet annyi, mint forradalmat kirobbantani. Városunkban az utolsó forradalmár a cseh exuláns Drábik Miklós volt, aki anno haza akarta hozatni II. Rákóczi Ferencet Rodostóból, s a Szent Márton-dómban saját kezűleg hetedik magyar királlyá kívánta koronázni. (Lux in teneb- ris!) A Főtéren fejezték le, 1771. július 16-án. Azóta a Főterünk üresen ásít. De reménykedünk. (Somogyi Tibor felvételei) A személyes élet a felmenők láncolatának újabb láncszeme (Somogyi Tibor felvétele)
