Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-01 / 76. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 1. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Szabad vasárnapot Magyarországon - az Európai Unió több tagállamához hasonlóan - aláírás- gyűjtés indul a közeljövőben a szabad vasárnapért - mondta el a Népszavának Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke. A szakszervezeti vezető hozzátette, a napokban Brüsszelben megrendezett első Európai Szabad Vasárnap Konferencia résztvevői megegyeztek abban: összegyűjtenek egymillió aláírást, hogy a vasárnapi munkavégzést európai jogszabály szorítsa ésszerű korlátok közé. Sáling József szerint nincs valós gazdasági indoka az általános vasárnapi nyitva tartásnak. (mti)- Könyörgöm, ne hozzon több beteget, már a folyosó is tömve van. A fél város infarktust kapott, mert az interneten akarta kitölteni az adóbevallását. (Peter Gossányi rajza) Ernesto Garda Rubio a vád szerint 1985 és 1987 között erőszakoskodott az akkor még kamaszkorú férfival A pápát és a Vatikánt vádolja a papi pedofília állítólagos áldozata Megvádolta a pápát és a Vatikánt kedden egy amerikai férfi, azt állítva, hogy a Szentszék segített egy papnak megőrizni hivatalát, miután az állítólag több alkalommal megerőszakolta őt. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A szóban forgó pap, Ernesto García Rubio a vád szerint 1985 és 1987 között erőszakoskodott az akkor még kamaszkorú férfival - derül ki a papi pedofília állítólagos áldozatának ügyvédje által az AFP hírügynökséghez eljuttatott iratokból. A washingtoni nuncius - a Vatikán nagykövete - értesülvén erről, annak idején felszólította a katolikus egyház miami vezetőit, hogy keljenek García Rubio védelmére. A papnak 1968-ban „erkölcsi természetű okok miatt” el kellett hagynia Kubát. García Rubio „30 éven át a parókiáján maradhatott. Több tucat személyről tudunk, aki ez alatt az idő alatt erőszakoskodásának áldozatává vált” - állítja Jessica Arbour, a pápa névtelenséget kérő vádlójának ügyvédje, aki a kamatokkal együtt 20 millió dollár kártérítést követel a miami főegyházmegyétől. Az ügyvéd szerint bizonyítékai vannak arra, hogy a Vatikán, a miami és a kubai egyházi vezetés együttes erővel védelmezte a papot. Arbour XVI. Benedek pápát is vádolja, aki 1981 és 2005 között a Szentszék Hittani Kongregációjának prefektusa volt. Állítása szerint 1990-ben egy püspök kezdeményezte, hogy Gardát fosszák meg reverendájától, a Joseph Ratzinger bíboros vezette vatikáni hivatalnál azonban „elveszett” az ügy dossziéja. Az Arbour által képviselt eset immár a harmadik olyan ügy ebben a hónapban, amellyel kapcsolatban azt állítják, hogy a jelenlegi pápa annak idején szemet hunyt a papi pedofília felett. Megvádolták, hogy figyelmen kívül hagyta annak a Wisconsin állambeli papnak az ügyét, aki 1950 és 1970 között állítólag 200 siketnéma gyereket erőszakolt meg. Németországban azt állítják, hogy a münchen-freisingi püspöki hivatal tanácsának elnökeként hozzájárult egy pedofüiával vádolt pap áthelyezéséhez. Az illető azután új munkahelyén is folytatta üzelmeit. Közben a Vatikán ügyvédei kidolgozták azt a stratégiát, amellyel meg akaiják akadályozni, hogy a pápát eskü alatt hallgassák meg egy Kentucky állambeli perben. Az AP hír- ügynökséghez kedden eljuttatott bírósági iratok szerint a védők azt az álláspontot fogják képviselni, hogy a pápát mint államfőt mentelmi jog illeti meg. Emellett rámutatnak, hogy a pedofil papokat közvetlenül felügyelő amerikai püspökök nem a Szentszék alkalmazottai. Az állítják továbbá, hogy egy 1962-es vatikáni dokumentum - amely a vád szerint felhatalmazta az egyházi vezetőket, hogy ne tegyenek feljelentést megrontási ügyekben - nem tartalmaz olyan utasítást, amely megtiltotta volna, hogy a püspökök értesítsék a világi hatóságokat. A keresetet 2004-ben három férfi nyújtotta be Kentucky állam fővárosában, Louisville-ben. Ebben azt állítják, hogy papi pedofília áldozatává váltak, s hogy sérelmeiket a Vatikán figyelmen kívül hagyta. Ügyvédjük, William McCurry azt szorgalmazza, hogy perüket szélesítsék ki több ezer amerikai áldozat csoportos keresetévé. Ez az első olyan per, amelyet a Vatikán ellen azzal a céllal indítottak, hogy megállapítsák a Szentszék felelősségét az Egyesült Államok területén papok által elkövetett gyermekmegrontási ügyekben. KOMMENTÁR Húsz százalék NAGYANDRÁS Mivel már csak alig két hét van hátra a magyarországi választásokig, az elmúlt hetekben megjelent közvélemény-kutatások eredményeit biztos előrejelzésnek is mondhatjuk. Ezek szerint a magyar szavazók mintegy 20%-a a Jobbikot fogja választani. Magyarországon ekkora jobbratolódás még sohasem volt, ajobbol- dalt és a szélsőjobbot a szavazók mintegy 70%-a választja majd, a parlamentben pedig 80% körül lesz az arányuk. AFidesz győzelme biztos, a kérdés csak az, hogy 50%-ot vagy kétharmadot szerez-e. Ennél sokkal érdekesebb a Jobbik eredménye. 1990 óta Magyarországon nem volt egyetlen olyan párt sem, mely első parlamenti belépőjével ekkora szeletet hasított volna ki a parlamenti patkóból úgy, hogy az általa képviselt értékek egy része avítt, 19. századi romantizmus, egy része blöff, egy része pedig az egészséges értékrendű és erkölcsű ember számára szégyenletes. Hogy lehet az, hogy a 21. században Magyarországon 20%-ot érhet el egy olyan párt, melynek prominens tagjai tagadják vagy megkérdőjelezikaholo- kausztot, nyíltan zsidó- és cigánygyűlölők, azaz rasszisták? Miért van az, hogy a magyarországi 80%-os többség nem határolódik el tőlük? Mintha nem akarnák észrevenni, hogy a Magyar Gárdával támogatva egy olyan párt menetel be áprilisban a magyar ország- gyűlésbe, mely a negyvenes évek hangulatát akarj a visszahozni? Kit nem háborít fel a „Húsz évet a húsz évért” választási szlogen ? A magyarok nagy részét felkészületlenül érte a Jobbik megerősödése. Bár a társadalom egy részében már korábban is kódolva voltak ezek a gondolatok, de a többség erre csak prűd kisasszonyként titokban, lehunyt szemmel mert gondolni, nyíltan nagyon kevesen vállalták az ilyen véleményt, mert tudták, hogy nem szalonképes. Most pedig itt van a húsz százalék, amely számára nem létezik a szalon, így nincs miért szégyellni véleményüket. De Magyarország valóban a 20 százaléknyi szélsőséges országa? Nem arról van szó, hogy a magyar választók egy része annyira csalódott a húsz éve regnáló politikai elitben, hogy bármilyen, új, radikális párthoz csatlakozott volna, legyen annak bármilyen ideológiája, csak támadja ajelenlegi elitet? Nem az eddigi baloldali és jobboldali pártok felelőssége, hogy a Jobbik ekkora támogatottsággal jut be a parlamentbe? Mindenképpen. És semmivelsem lesz könnyebb dolga Orbán Viktornak miniszterelnökként a parlamenten belüli Jobbikkal, mint a szocialistáknak a parlamenten kívüli Jobbikkal. Bár az utcai radikális tüntetések ideje már elmúlt, a szélsőségek a parlamentbe, s ezen keresztül az országos médiába jutnak el. És ne próbálja valaki azt magyarázni, hogy ez a párt nem szélsőséges, csak radikális. Tessék megnyitni bármelyik, a pártot támogató weboldalt, ömlik a gyűlölet, vagy nézzenek utána, mit is mondanak ezek a politikusok egy-egy vidéki kiszálláson. Szlovákiának is megvannak a saját szélsőségesei, de az SNS-t legfeljebb tolvajok, bunkók és kocsmanacionalisták gyülekezetének tarthatjuk. Láthattuk, mi történik, ha az SNS kormányoz nálunk. Ám mi történne Magyarországon, ha a Jobbik kezdene kormányozni? TALLÓZÓ AÁAGYAR NEMZET ez a szabály, így vélhetőleg szabályos volt Orbán Viktor múlt heti Bárazállamiés önkormányzati iskolalátogatása - írta a Magyar iskolákban nem lehet olyan poli- Nemzet. Aáry-Tamás Lajos okta- tikusi látogatásokat szervezni, tási ombudsman kifejtette: amelyeken kötelező a részvétel a bármelyik iskolába bemehet, és diákoknak, az oktatási ombuds- előadásttarthat egy politikus, ha man szerint az egyházi és alapít- nem tanórán történik, és nem ványi iskolákra nem vonatkozik kötelezőarészvétel. (mti) KÉZ,IRAT Húsvét MIKLÓSI PÉTER Született-e már olyan, heti rendszerességgel dohogó toll- forgatója a zsurnalisztikának, aki zöldcsütörtökön ne a húsvét tál kapcsolatos elmélkedésre kapacitálná olvasóit? Mondjuk arról, hogy a mindennapok körforgását tekintve valóban vannak-e a feltámadás közelgő ünnepének gondolatát idéző reményeink; és ha igen, csakugyan biztatóak-e? Vagy arról: ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, tényleg „csak” az ünnep előtti vezeklésen és a húsvét misztériumán át vezet-e az út? Mert az is lehet, hogy a húsvét titka bennünk rejlik, csupán rá kell döbbennünk, hogy a Megváltó kereszthalála és a mi elrontott életünk között közvetlen összefüggés van. Igaz, se jogom, se okom kétségbe vonni, amit a Biblia mond: Isteni szükségszerűség volt, hogy Jézus Krisztus belehaljon a mi bűneinkbe, mint ahogy az is, hogy feltámadjon. De számomra nem kevésbé rokonszenves Pilinszky János tárcáinak egyik visszatérő gondolata: meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami kincsként a miénk. Ez a bennünk élő csöndes kincs - szerintem - nem más, mint az emberiesség. Ha rálelünk önmagunkban, akkor még szebb nevén illethetjük a húsvétot, mondhatjuk róla: feltámadásünnep. Jómagam idestova hatvan éve, elemistaként szembesültem először komolyan a húsvéti gondolatkörrel, amikor a pozsonyi magyar iskola hitoktatói: Farkas Jenő és Burián László (mindenki Laci bácsija) a nagyböjti hittanórákon amolyan „gyermekmiséket” tartottak nekünk - kérdésekkel, rövid magyarázatokkal az egész keresztény egyházi tanok legnagyobb sejtelméről: a szenvedés és az öröm, a keresztre feszítés és a feltámadás tanításáról. Csak utólag, már felnőttként tudatosítottam, hogy talán épp az ő irányító szavaik, illetve a mi érdeklődő válaszolgatásaink alapozták meg bennem a párbeszéd iránti természetes igényt. És van még egy akkori emlékem. Egy ilyen délutáni „gyerekmise” után az egyik buzgó szülő szemrehányóan megkérdezte a katedrára mutatva: a hitoktatóink legalább a hittanórán miért nem tesznek ki az asztalra egy feszületet, mondván, a gyerekek legalább ezen az órán lássanak mást, mint vörös csillagot meg sarlót és kalapácsot! Farkas Jenő és Burián László egymásra néztek, s Laci bácsi csöndben, a szemében szerető derűvel csak annyit mondott: „Azt tartjuk helyesnek, ha a gyerekek a szívükben keresik majd Istent, hiszen még csak most kezdenek el ismerkedni a vallással s annak jelképeivel, így életükben először ne a szenvedő, a keresztre feszített Krisztussal találkozzanak.” Ez a gondolat azóta gyakran jut eszembe. Különösen, ha annak igazolását keresem a lelkemben, hogy a múló évtizedek során kikopott belőlem a gyakorló hívő, s mára „csak” az örökérvényű Tízparancsolatot tisztelő híve vagyok az egyház tanításának. Gondolatvilágom (nyilván sokakéval egyetemben) talán azért alakult így, mert mind idehaza, mind a világban - mi több, újabban még magában a katolikus egyházban gyűrűző botrányok kapcsán is - azt tapasztalni, hogy az erkölcs belső s külső korlátái kitágultak; vagy éppen leomlani látszanak. Én ezért az értelem feltámadásában bízom. Nem kell hozzá egyéb, mint az, ami négy olyan alaperényben határozható meg, melyek megtartása nélkülözhetetlen a hívő és a nem hívő ember számára. E négy alaperény pedig nem egyéb, mint a jó és a rossz közötti különbségre figyelmeztető okosság, abból adódóan az igazságosság, a harmadik érték az önuralmat jelentő mértékletesség, a negyedik erény pedig a bátorság, ami azt jelenti, hogy az embernek helyes öntudata van, amellyel megvall- ja és vállalja meggyőződését. És ha kell, hát anyanyelvét. A húsvét fontos üzenete tehát, hogy az ember visszataláljon önmagához. És akkor majd békésebb lélekkel tudja tálalni a húsvéti sonkát is. Mert arra is illik ám odafigyelni! Már főzés közben megérdemli a forgatást, a nézegetést, a szagolgatást; és ha már megfőtt, ovális, fehér tálon fölszeletelve tálaljuk zsenge hagymaszálakkal, szép kis tálban mustárral, kis ibrikben a mellbevágó tormahalommal, amitől nem szégyen megkönnyezni. A könny is az ünnep üzenete. És segít is.
