Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-24 / 94. szám, szombat
Elküldte a komornyikot, és maga vezette be őket az első emelet terem nagyságú szalonjába. A szalon úgy festett, mintha csövezők lakták volna. NATROID: MOST VAN SOHA SZALON Míg ez a csal-csel zajlott a szalonban, magam fontosabb dolgok után néztem, szendvicskészítés ürügyén. Bekapcsoltam a kis neo-grillt... HC. G. S. SOLENARD: A STEVENSON-BIOZMAGÓR1A 2010. április 24., szombat 4. évfolyam, 17. szám Első benyomása az volt, hogy belülről olyan a pláza, akár a kalocsai női börtön. Volt ott valami átképzésen, hogy miként kell a nőkkel bánni, ha rosszak... Szopóreflex, Sztálin, végbélrózsa A leárazásokat jelző lámpavillogások nyomták a morzét, üzentek: titáti, vegyé' meg, vegyé' meg... (Kép: PetitPress/Vladimír Šimíček) Plázázni mentünk a biztonsági őr Sehonnayval. Sehonnay a szomszédunk. SZÁVAI ATTILA Elsőként, mielőtt belemerültünk volna - a hogy is mondjam, illetve ahogy Sehonnay szokta hívni - a kapitalizmus szopóreflexébe, tehát a fogyasztás, a vásárlás izgalmába, kimentünk a parkolóházba. Azt javasolta Sehonnay, elsőre nézzük meg azokat, akik már túl vannak a hercehurcán, jönnek ki a szatyrokkal, kipirulva a sok akciós plakát láttán. Kicsit füstös volt odakint, de hát hol nincs füst az ember életében, így vagy úgy, de nem mindig vannak a katalizátorok ott, ahol kellenének, nem is megyek bele jobban, ólommentes gondolatok, szellemi biodízel. Ne is, így Sehonnay. Vártunk pár percet, hogy lássunk olyanokat, akik már végeztek. Jöttek is, egy kézben hat szatyor, részletek kitárgyalása, melyik butik miért szar, melyik eladólánynak állt rosszabbul, hogy két számmal kisebb melltartót (ez esetben melltuszkolót) vett fel, nyüván hogy fokozza a már korábban említett szopóreflexét a hátba veregetett kapitalizmusnak. Aztán a csomagok a csomagtartóba, vásárlók az autó vásárlótartójába (szép magyar szóval: utastér), ki-ki haza a saját kis életébe. Az arcokat elnézve felbátorodtunk Sehonnayval, nekünk is menni fog, ilyen arcokat mi is tudunk, ha szopódunk is. Első benyomása Sehonnaynak az volt, hogy belülről olyan a pláza, akár a kalocsai női börtön. Volt ott régebben valami átképzésen, hogy miként kell a nőkkel bánni, ha rosszak, mindegy, fene tudja már. Közösen egyeztünk meg abban, hogy találomra fogjuk feszegetni a plázázás légkörét. Mondtam az öregnek, csukja be a szemét, mutasson az egyik irányba, mint a Sztálin, megforgatom, aztán amerre mutat, arra indulunk a plázán belül. Oké, mondta, de nem kellene sztálinozni, kiköpi a lókolbászt a bepörgéstól. Tekertem, forgattam Sehonna- yt, libegett-lobogott a kicipzára- zott bomberdzsekije, fekete-sárga, fekete-sárga, többen azt hitHANDÓ PÉTER- Halleluja, kapás van!- Magának ráharapott?- Noná! Nem segítene?- És ha közben nekem is ráharap? És elviszi a botom?- Csessze meg!- De kérem! A feleségem mindig mondja: Drágám - mert így szólít -, a te botod sokba van, nem a mi kasszánkhoz méretezték. No most, ha lehúznák a mélybe, hogy állhatnék a szeme elé? Se bot, se hal, csak a kiadás. ték, valami mutatvány jön, következik. Jött is, kiderült az irány. Egyenesen egy aurafényképezős boltra mutatott. Na, mondtam, most megnézhetjük magunkat. Azért van némi ellentmondás abban a szóban, hogy aurafényképezés. Mondtam ezt a Sehonnaynak is, ja, ja, válaszolta, ugyanúgy, mint abban a szóban is, hogy végbélrózsa. Azt mondta, nyugodtan kimondhatom hangosan is, jobban szokom. Miután ki- mondtam néhányszor, karon fogott, elég lesz, mondta. Majd, miközben halkan belekezdett a mü- lió, millió, millió rózsaszál című közismert vendéglátó-ipari szerzeménybe, finoman bevezetett az aurafotóshoz. Aztán megtörtént, két színes papírt nyomtak a ke- Akkor is, csessze meg! Én segítenék magának.-Úristen, nekem is! Hogy húz.- Alaposan bevágott neki? Le ne akadjon.- Kezdőnek néz? Amikor én egyszer bevágok, akkor az a potyká igencsak bizonyos lehet abban, hogy halpaprikás lesz belőle.-Az jó. Es köretnek?-Nokedli.- Ember, meg van őrülve? Kapros túrós csuszával az igazi, de végszükségben rizs vagy főtt krumpli is megteszi. Nokedlivel zünkbe, amiken mintegy buborékban voltunk láthatóak. A Bu- bor család két tagja: Buborék. Elektromos buborék. Érdekes módon a szóban forgó, plázás nap során több forgatócsoporttal is találkoztunk. Ha találkozás az velük, ha lefilmeznek, ahogy mész, ahogy mennek, ki-ki a saját baja után. Mint később (aznap este) kiderült, több tévéhíradóban is felbukkantunk mint statiszták, az adott vágóképekben. A gazdasági híradó a lakosság reálbérhelyzetéről beszélt, miközben a lakosságot mutatta a plázában, köztük természetesen minket is, ahogy megyünk, nézünk előre, mint a trolibusz. A kereskedelmi tévé esti híradójának kétperces híradója a elcseszni egy halpaprikást? Rázza le azt a halat a horgáról!- Még mit szeretne? Akasszam át az ön horgára? Egy frászt. Azért is nokedlivel eszem.- Pancser kocahalász. Egyáltalán tudja, hogy kell egy halpaprikást elkészíteni? Fogalma van róla?- Természetesen. A halat megtisztítom a pikkelyétől, majd megmosom, belét eltávolítóm, aztán felszeletelem és gyengén besózom. Öt-hat fő vöröshagymát kevés zsírban szép sárgára párolanyhuló vásárlási szokásokról szólt, miközben a pláza egy újabb helyszínén mutatták a jövő-menő, orrturkáló, telefonáló, kabátos vásárlási szokásokat. Ennél a snittnél oldalról érkeztünk, Sehonnay a plafon felé mutogatva magyarázott valamit, ha jól emlékszem, a pláza tetőszerkezetének valamely frappáns, praktikus részletével kapcsolatban. Aztán mindketten vigyorogtunk, mint krumplisalátában a hagymaívek. A közszolgálati tévéhírek egyike a pláza üzleteinek akcióira hívta fel a figyelmet, az akciózási szokásokra (trendekre). Ennél a hírnél, mielőtt a kamera ráközelített volna egy ötven százalékos kedvezményt hirdető táblára, még megörökítette, ahogy a stáb előtt lók, majd behintem édes paprikával, sóval és vízzel feleresztve jó puhára főzöm. Ezt követően szitán áttöröm és ebben a lében, fedő alatt felforralom a halat. Aztán szájízemre paprikázom egy kis szegedi csípőssel, és lassú tűzön elpárologtatom a víz egy részét. Közben az asszony szaggat egy kis nokedlit.- A halpaprikás, így elmondva, az rendben lévőnek tűnik, de az a nokedli...! Csak azt tudnám feledni. Még azt is megbocsátanám, hogy nem segít. keresztben átgyalogoltunk Sehonnayval, éppen ettem valamit. Az egyik politikai tévé is forgatott a plázában, de ebben az esetben kivételesen nem kerültünk bele a hírekbe. Nem, mert ott, akkor éppen csak mi ketten bóklásztunk, battyogtunk, botorkáltunk a filmfelvevő előtt, és a rendező szerint mi ketten nem igazán tudjuk prezentálni a lakosságot. Kellenek mindenfélék, nyugdíjasok, melósok, öregek, fiatalok, csinosak, lepukkantak, szegények, gazdagok, szépek és rútok, menni tehát vegyesen, mint hurkakolbászhoz a savanyú. Aztán, mint derült égből hidegzuhany, valami hangosbeszélőbŐl jött a szövegelés, hogy információ, információ, figyelem, figye- Maga is csak nézi, hogy mekkora csatában vagyok. .- Csatában? Egy keszeggel? Az én botomat nézze, gyönyörű ívben hajol. Itt van kapás.- Az öreg bot magától is elhajol, a fiatal meg, mint a cövek.- Más esetben talán. Itt, a parton, az öreg bot is megéri a maga pénzét.- A magáét bizonyára.- Kérkedjen csak, közben meg még azt a nyamvadt keszeget sem képes a szákba tenni.- Mert óriás ponty. lem, melyik autó mennyire tört össze a parkolóházban, mi a rendszáma. Sehonnaynak hugyozhat- nékja támadt a hangra, mondta, mindjárt jön. Közben a leárazásokat jelző lámpavillogások nyomták a morzét, üzentek, mint a géppuska, titáti, vegyé’ meg, vegyé’ meg. Történt valami, amíg Sehonnay odavolt: egy csillagásztekintetű férfit vettem észre a vü- logó fényfüzérek kirakatánál. A férfi nem volt jó bőrben, szürke tekintet, kopott ruha, nem is látta, csak nézte a vülogó színes égőket. Arcán az érzés: talán az egész galaxist Kínában gyártották, ezért vannak a negatív szériák a nagy törvényekben, mert a mennyiségre mentek a tervezők, nem a minőségre.- Ja. A botja meg, mint a cövek. Látszik rajta a nagy kapás.- Szeretne még maga is Üyet. Csak hát, ami elmúlt, az elmúlt. Marad a kérkedés: jól bevágta neki. Közbe meg smafu az egész.- Ha ön mondja. De lássuk a tényeket. (Fiatal fehér köpenyes nő lép közéjük.)- Jöjjenek! Horgászás befejezve! Kész az ebéd.- Kedves nővér, de ugye lesz halpaprikás?-És nokedli is? Stégek találkozásánál
