Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-03 / 77. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 3. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ- Az erdélyi magyarságot nem lehet ideológiai alapon ide-oda taszítani a magyaror­szági pártkapcsolatokban - mondta a bukaresti lapnak Markó Béla. Az RMDSZ elnö­ke kijelentette: a szövetség­nek változatlanul az az elve, hogy a mindenkori magyar kormánnyal a lehető legjobb viszonyt alakítsa ki. Az erdélyi Krónikában Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Ta­nács elnöke üdvözlendőnek tartja az Orbán Viktor által meghirdetett nemzeti konzul­tációt. Szerinte meg kell kér­dezni a határon túli magyaro­kat is, mit akarnak. A Krónika kifejti: a Fidesznek úgy kell majd lavíroznia a nemzetpoli­tikai ügyekben, hogy a hatá­ron túliaknak se okozzon csa­lódást, a szomszédoknak se hagyjon támadási felületet, és a nyugati közvéleményt is megnyugtassa, (mti)- Igen, én mondtam, hogy festhetnél húsvéti tojásokat, de nem hittem, hogy ekkora marha vagy! (Peter Gossónyi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Egy falat kenyér Nagyhétre visszavonulót fúj­tak a hazai politikusok, mivel a nyomtatott sajtó ünnepi üzemmódba kapcsol, a hús- vétra extrahosszú hétvége­ként tekintő választópolgá­rok kirándulnak, a nagyheti templomi szertartások egy része pedig a tévéhíradókkal esik egy időre, így jóval keve­sebb embert tudnának elér­ni, kár feszedezni. KOCUR LÁSZLÓ Enyhe, erőtlen próbálkozások akadtak persze, ilyen például a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, és a hazai politikai élet másik vete­rán matadora, Vladimír Mečiar nyi­latkozatháborúja. Slota valószínű­leg a közelgő húsvét csodájától má­morosodon meg. A kereszténység legnagyobb ünnepének közép­pontjában a megváltás műve, a ha­lált követő feltámadás áll. így meg­üzente Mečiamak, ő is foglalkoz­hatna már a halála utáni időszak­kal. A jókívánságokhoz enyhe csa­ládozás is társult, a nemzeti vezető azt javallottá a háromszoros exmi- niszterelnöknek, ha tolvajokat ke­res, azt ne az SNS háza táján tegye, hanem nézzen a vejére és a lányára. A megnyilvánulás Slota általános­nak mondható, szuterénközeli szellemi színvonalát tükrözi, és kb. annyira veszélyes, mint két szar­vasbika találkozása a National Geographic Channelen - kicsit mé­regetik egymást, összeakasztják a szarvukat, majd távoznak -, így a HZDS is hasonló eréllyel lőtt vissza. Az a párt, melynek uralkodása alatt a legtöbb politikai indíttatású bűncselekmény történt Szlovákiá­ban, nyilatkozatban ítélte el az erő­szak, mint politikaformáló eszköz használatát. Mentségére szolgál­jon, hogy a nyilatkozat április else­jénkéit. Egy nappal korábban a Felvidék jelképes visszahódítására indult a Jobbik európai parlamenti képvise­lője, Morvái Krisztina, és Gaudi- Nagy Tamás, a párt igazságügyi­miniszter-jelöltje. A két politikus, az egykor a homoszexuálisok joga­iért is küzdő Morvái, és az egykor a legismertebb magyar pólóárust, Tomcatet is védő Gaudi-Nagy az Erzsébet-híd komáromi hídfőjénél tartott lakossági fórumot, termé­szetesen ajárda menetirány szerin­ti jobbik oldalán, bár pár szimpati­záns a bal oldalra szorult. Ezután híveik kíséretében elindultak, hogy virágcsokrot helyezzenek el Szent István komáromi szobránál. Az ösz- szejövetel deklarált célja a szlová­kiai magyarellenes politika és a ma­gyargyűlölet elleni tiltakozás volt. Ebből azonban vajmi kevés jött át. Sokkal inkább arról volt szó, hogy az államfőjelölt Morvái meg akarta mutatni, ő megteszi, amibe Sólyom László bicskája beletört 2009. au­gusztus 21-én. Sólyom Lászlót az országos rendőrfőkapitány várta (volna) a határon, Morváinak egy körzeti parancsnok jutott, az is csak a híd tövében. A séta célja nyilván­valóan nem az volt, hogy bármit is tegyenek a magyar-szlovák vi­szony rendezése érdekében, első­sorban saját szavazótáboruknak és felvidéki szimpatizánsaiknak szólt a körmenet. Kampánycélokra min­dig jól jön a kisebbség, a határ mindkét oldalán. A séta egyébként a szlovák hatalom bugyraiban is bepillantást engedett, mire a menet a Klapka térre ért, a civil ruhás rendőrök által csaknem kétszere­sére nőtt a létszám. Ugyanaz a rendőrségi fotós, aki az egyetemis­ták nyelvtörvény elleni tüntetésén aktív portrékészítő munkásságot folytatott, most is alaposan doku­mentálta, ki volt ott. A rendőrök az újságírókat is zaklatták. Természetesen, a reakció nem sokat váratott magára, Robert Fico miniszterelnök másnap egy jóízűt jobbikozott, nagyon veszélyesnek nevezte az ilyen megnyilvánuláso­kat. „Mintha valaki azt akarná a tudtunkra adni, hogy ez itt egy olyan terület, amely mindig is Ma­gyarországhoz tartozott” - mond­ta. A nemzeti húrokat pengető erőknek a Duna két oldalán olyan szükségük van egymásra, mint egy falat kenyérre. Az orosz erők ritkán vesznek őrizetbe terrorgyanús személyeket, ehelyett a helyszínen megölik őket Amerikai agytröszt: a Kreml csak az erőszakot ismeri MTl-ELEMZÉS A Kreml nem képes más választ találni a moszkvai terrormerényle­tekre, mint az erőszakfokozását; az orosz biztonsági erők feltehetően újabb feltételezett felkelőket fog­nak megölni az Észak-Kaukázus- ban, pedig erről a taktikáról bebi­zonyosodott, hogy nem működik - állapította meg egy neves washing­toni kutatóintézet, a közép-kelet- európai térségre specializálódott Jamestown Alapítvány. Az orosz kormányt és a közvéle­ményt is igencsak meglepték a me­rényletek, miután a fővárost az utóbbi hat évben viszonylagos nyugalom jellemezte, és a bizton­sági erők azt hangoztatták, az észak-kaukázusi felkelést majd­nem teljesen felszámolták. A Jamestown Alapítvány rámu­tatott: az orosz állami televíziók a merényletek utáni órákban hall­gattak a támadásokról. A vezető moszkvai tv-csatoma, a TV-Centr első ötperces beszámolóját 10.30 -kor, több mint két és fél órával az első robbantás után sugározta. Az állami irányítású csatornák késle­kedése azt tükrözte: a kormány meglepetésében jó ideig nem tud­ta, miképpen reagáljon. Annak alátámasztására, hogy a Kreml valószínűleg az erőszak fo­kozásával fog válaszolni a merény­letekre - a The New York Times úgy fogalmazott, visszatér a régióba a moszkvai vasököl - , az agytröszt párhuzamot vont Vlagyimir Putyin 1999-es és mostani nyilatkozata között. Putyin 1999-ben azt az elhí- resült kifejezést használta, hogy „latrinába kell fojtani a terroristá­kat”. Most arról beszélt: a lapító terroristákat „elő kell rángatni a kanálisból”. A Jamestown Alapítvány szerint a retorikától eltekintve eddig nem sok lépés történt a moszkvaiak biz­tonságának fokozása érdekében. Moszkva hozzáállását jellemzi, hogy Putyin és Medvegyev is kivég­zésekről beszél a terrorizmus elleni harcban. Az orosz erők ritkán vesz­nek őrizetbe terrorgyanús szemé­lyeket, ehelyett a helyszínen meg­ölik őket. „Nehezen képzelhető el, hogy ez a gyakorlat ezután ered­ményt hoz” - olvasható az írásban. A moszkvai kettős robbantás valószínűleg bosszú volt iszlám lá­zadóvezérek - Szaid Buijatszkij, Anzor Asztemirov - meggyilkolá­sáért. Biztonsági források szerint Burjatszkij 30 öngyilkos merénylőt készített fel, akik közül még többen szabadon mozognak. Bár a hétfői moszkvai kettős robbantás kétség­telenül válságot idézett elő, 2009 májusa és 2010 januárja között 15 öngyilkos merénylet történt az Észak-Kaukázusban. A támadások 69 halottat követeltek, de kisebb fi­gyelmet kaptak, mint a moszkvai merénylet. A Kreml az erőszak fokozásával reagált a Nord-Ost musical moszk­vai bemutatóján' végrehajtott 2002-es támadás és a 2004-es besz- láni túszdráma után is. Chicagói kutatók ugyanakkor rámutattak: az öngyükos csecsen robbantok aligha a globális dzsihád oltárán áldozzák fel életüket. Harcuk a kül­földi katonai megszállás elleni utolsó eszköz, ahogy ez a hasonló merénylők esetében történt Liba­nonban, Ciszjordániában, Irakban, Srí Lankán vagy Afganisztánban. Moszkva évek óta arról győzködi a Nyugatot, hogy a csecsen merény­lők iszlamista szélsőségesek, akik­nek az a céljuk, hogy az iszlámot a világvezető vallásává tegyék. KOMMENTÁR Nem vicc a tréfa BALÁZS BENCE Április elsején mindig elővigyázatosabb vagyok. Most is, amikor ol­vasom a hírű gynökségijelentésben, hogyaháziorvosoknemírnakfel ártámogatott és ingyenes recepteket, rögtön gyanút fogok: ez csak egyápriliselsejei tréfalehet. Persze, tudom, évek óta gond van ezek­kel a receptekkel, hiszen a román állam mindig késve fizet a gyógy­szertáraknak, és a keret sokszor nem elég a hónap végéig- emiatt nemegyszer volt már cirkusz -, de hogy már fel se írják? Hagyjuk ezt az olcsó beugratást! Aztán amikor a másik hírügynökségen is ugyan­ezt olvasom, kezdekelbizonytalanodni. Lássuk csak alaposabban ezt a hírt. Aha. Hm. Amindenit ! Es épp most drágultak az orvosságok! Ráadásul a háziorvosok nem adnak küldő papírt szakorvoshoz, nem írnak ki betegszabadságot sem, merthogy nem kötötték meg az orvo­si ellátásra vonatkozó keretszerződést, amelynek alkalmazási mód­szertanát az illetékesek titokban fogadták el. Hát ez bizony nem tréfa! Nagy hiba volt az RMDSZ-nek elvállalni az egészségügyi miniszteri posztot, hiszen azaz egyiklegkényesebb, tekintve a román egészség­ügyhelyzetét, a kórházak pénztelenségét. Innen már csak egy lépés, hogy sztrájkba lépnek az orvosok is... Na, de lássuk a többi hírt is. NicsaklTeoTrandafir indul az egyik bu­karesti választási körzet időközi képviselő-választásán. Ez már biztos tréfa! Miértlennejóa több minttízéveközismertmédiasztámak, számos közkedvelt showműsor kitalálójának és házigazdájának, hogy politikai pályára lépjen? Egyáltalán, kinekjó az? Hiszen egé­szen más nőknek szóló „sírj a váltunkon és főzz egészségesen” műsort vezetni, sztárokkal fecsegni, és megint más a képviselőházban az or­szág sorsáról dönteni. Ez már biztos, hogy áprilisi kacsa! Hoppá! Egy másik hírportál is vezető anyagként tálalja, hogy Teo indul! Hát ilyet! Ennyire elfogytak a hazai vérbeli politikusok, hogy a pártok kényte- lenek„szakképzetlenmunkaerőhöz” fordulni? Bár, hajobban bele­gondolunk, olykor tiszta showműsor az is, ami a parlamentben fo­lyik, így biztos érvényesül egy hozzáértő műsorvezető. S ha még azt is hozzátesszük, hogy egyes parlamenti politikusok mennyire felké­szültek, vagymilyenpályárólérkeztek, nem is annyira eltévelyült Teojelöltetése... Még mindig nem találtam meg az április elsejei be­ugratást, és kezdek belefáradniakeresésébe. Talán nincs is. Hiába, már az április elseje sem a régi. Való igaz: kinek van kedve tréfálkozni akkor, amikor a tanárok hetenként az utcára vonulnak és a tanév be­fagyasztásával fenyegetőznek,a köztisztviselők is sztrájkothelyez- tekkilátásba, az orvosokis elégedetlenek, közben pedig a politikusok nyugtatgatják a népet, hogy minden jó úton halad, és az évvégén már érezni fogjuk a gazdasági növekedést. Épp elég tragikomédia ez az egész. Minek ide még április elsejei tréfálkozás? A szerző a kolozsvári Szabadság munkatársa JEGYZET Húsvéti számítások TALLÓSl BÉLA Már pénteken tele voltunk izga­lommal és aggodalommal, hogy milyen lesz, mit és mennyit hoz, ha eljön. Ahogy közeledett a ta­nítás vége, díszbe öltöztettük a szívünket, s felfedeztük, milyen aboldogság, amelyet a szertar­tás hoz el. Nyálas, csöpögő, giccses szöveg, ha én írom, de ha visszautalok az eredetire, amely­ből merítettem, kiderül, hogye szavakkal az írott szépművészet felnőtteknekszólóegyiklegcso- dálatosabb meséjét, annak is a legismertebb tételét fogalmazta meg Saint-Exupéry. Ő írta regé­nyében, hogy a szertartás olyan, amit alaposan elfelejtettek. Pe­dig attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra külön­böző a másiktól. Ha nem lenné­nek szertartások, minden nap egyforma lenne - a róka tanítja így a kisherceget arra, hogy min­dig azonos időben érkezzen őt megszelídíteni, mert akkor min­den egyes érkezése ünnep lesz. Az ünnep közelségétől már pén­teken tele voltunk izgalommal, aggodalommal: vártuk, hogy mehessünk bele a háromnapos szertartásba, ahúsvétba. Bár a vasárnapot, hiába mondták, hogy az is ünnep, olyannak érzé­keltük, mintmásvasámapot. Tán egy kicsit nyomasztóbbnak is, mert a hétfőre vártunk olyan intenzíven, ahogy egyetlen hét­főre sem az esztendőben. Nem voltunk vele tisztában, mitől ün­nep az ünnep, nem igazán hang- súlyozgattuk vallástörténeti vo­natkozásait, így a piros tojás szí- nénekjelképvoltát sem értel- mezgettük, sőt azt se, hogy a lo- csolkodás szokásának az alapja a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit, s hogy ez a bibliai ere­det szerint összefügg a feltáma­dás hírére ujjongó asszonyokkal. Mindeztnem tudtuk, csak azon somolyogtunk értetlenül, hogy eleink szappanreszelékből áztat­tak szagos vizet. Mi gyári illattal locsolkodhatunk, lagymatagon rázogatva az üveget, hogy elég legyen az egész falura. Zakót öl­tő ttünk, de nem az ünnep, ha­nem a zsebek miatt: hogy legyen mibe elrakni az aprót, az öntözés árát. A lányok külön füzetbe je- gyezgették az öntözők nevét. Ünnep után aztán elszámoltunk. Ők azzal dicsekedtek, hány ön­tözőjük volt, mennyivel több, mint előző évben. Mipedig azon versengtünk, hogykineksikerült több pénzt összeszednie a lányos házaknál. Mégsem az győzött, akinek a legtöbb pénz feszítette a zsebét. Abból ugyanis mégle kel­lettvonni akölni árát. S volt, aki két üveggel ellocsolt a drágább fajtából. Más viszont az olcsób­ból fél üveggel se, s az is az előző évről maradt. Nehéz volt igazsá­got tenni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents