Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-17 / 88. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 17. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KISALFÖLD A ma már 200 szlováknak otthont adó Rajkán 13 óvodás és 3 iskolás tanul a helyi intézményekben külföldi állampolgárként. Többet is ide íratnának, ha lenne szlovák nyelvű oktatás - írta a Kisalföld. A mintegy 2700 lakosú településen 200, Pozsony környékéről áttelepült szlovák él - mondta Bazsó Lajos polgármester. Tájékoztatása szerint az állandó lakhellyel rendelkező szlovák állampolgárságú diákok után állami normatíva igényelhető. Gondot jelent, hogy a gyerekek szülei nem Magyarországon adóznak, személyi jövedelemadójukból nem jut a településnek, holott az önkormányzatnak is „mélyen a zsebébe kell nyúlnia” intézményei fenntartásához. (mti) HÉTVÉG(R)E Istent is könnyekre fakasztottuk A Fidesz jó eséllyel pályázik a kétharmados többségre, a Jobbik bekerül a parlamentbe, harminc éve nem látott mennyiségű eső hullott a Kárpát-medencére, a folyók kiléptek a medrükből, és kitört egy izlandi vulkán, ami csaknem egész Európa légi forgalmát lebénította. Katasztrófa katasztrófa hátán. MOLNÁR IVÁN A magyar parlamenti választások első fordulójának eredménye valószínűleg már senkit sem lepett meg, hiszen jó előre tudtuk, hogy a Fidesz majdnem mindent visz, a Jobbik pedig az elkövetkező négy évben nemcsak az európai, hanem a magyar parlamentben is szajkózhatja a primitív, a történelem során már több katasztrófát is okozó eszméit. Az igazi meglepetést a választások eredményhirdetése és a körülötte kialakult huzavona jelentette. A közeljövőben valószínűleg senki sem lepődne meg azon, ha az egyik magyar rendező az egész választási bizottságot felkérné egy abszurd dráma eljátszására, hiszen amit vasárnap este előadtak, az a műfaj egyik csúcspontja volt. Keveseknek sikerül még megnevettetnie a Jóistent, a magyaroknak azonban valószínűleg sikerült. A hatalmas hahotázástól a könnyei is kicsordultak, a Kárpátmedencére így rögtön a választások után hatalmas, emberöltőnként egyszer látott eső zúdult. Azért csak valószínűleg sikerült megnevettetnünk a Jóistent, mivel egyszerű halandóként nem tudhatjuk, hogy jókedvében vagy inkább kínjában csorognak-e a könnyei. És az elmúlt egy hét történéseit figyelve már abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán még a magyarokon nevet vagy sír. És most nem Tarcisio Bertone, vatikáni államtitkár e heti nyilatkozatára gondolok, amelyben a bíboros a papok által elkövetett gyermekrontási ügyeket is a homoszexuálisokra próbálta ráken- ni. Közben ugyanis a szlovák politikusok is felléptek az abszurd drámában, és nem hagyták magukat megszégyeníteni magyar kollégáiktól. Vladimír Mečiar, Anna Be- lousovová, Ján Slota, Robert Fico -jegyezzük meg ezeket a neveket, hiszen egyszer még címszavak lesznek a színházművészeti lexikonokban. A probléma csupán az, hogy e héten mind a négyen ugyanazt a szerepet játszották el. Az országáért életét és vérét adó politikusét, aki megvédi nemzetét a szomszéd nép „agresszív, terjeszkedő, nacionalista, fasiszta, revizionista, horthysta” politikájától, valójában azonban a legnagyobb hazaárulónak számít. A kormánypárti politikusok ugyanis semmiről sem beszélnek annyit, mint Szlovákia szuverenitásáról, mégis ők azok, akik naponta megkérdőjelezik azt, hiszen a magyar politika minden egyes rezdülésére reagálnak. Nincs olyan hét, hogy ne azt kiabálnák: az MKP és a Híd a magyar kormány kiszolgálói, közben azonban ők azok, akik politikai nyilatkozataikban folyamatosan a magyarországi helyzetre reagálnak. Mára így oda jutottunk, hogy a szlovák politikai döntések egy jelentős részét nem tudjuk értelmezni a magyar politikai helyzet ismerete nélkül. A kérdés így lassan az lesz, hogy valóban szuverénnek tekinthető-e még a szlovák politika, vagy a mai kormánypártoknak köszönhetően Budapesten dől el, melyek lesznek a szlovák politikai élet vezető témái... És akiknek a politikusi fejekben uralkodó tartós sötétség még nem lenne elég nagy, azoknak a Jóisten elintézte, hogy a fél Európa légi közlekedését kiiktató izlandi vulkáni por tegnap bennünket is elért. Mégsincs minden veszve. Az elmúlt hét ugyanis bebizonyította azt is, hogy a szlovákok és a magyarok tudnak egymástól tanulni. Ä Jobbik - Ján Slotától ihletve, aki Duray Miklóst perelte be azért, mert fasisztának nevezte Slota pártját - feljelentést tett Mester- házy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje ellen, mivel az a Job- bikot fasisztázta le. A Jobbik pedig köztudottan nem fasiszta párt. Engem nem Molnár Ivánnak hívnak, önök pedig nem az Új Szó napilapot olvassák. JEGYZET A vasrúd törvénye TALLÓSI BÉLA Két tragikus részlet két drámai filmből, amelyek az utóbbi időben erősen megrengették a lel- kemet. Nagyon keleten járunk, nagyon távoli háborús övezetben mindkét részletben. Az egyikben egy hatalmas hangár vagy valamiféle iparitelep-belső lepusztult tere, olyasmi, ami az akciófilmekből szokott szembeköszönni virtuális makettekről. Ez azonban valós, emberi sorsok izzadsága ivódott a falakba. Felderítők araszolgatnak előre, mígnem eljutnak egy olyan helyiségbe, amelyben egy hatalmas asztal van középütt, műtőasztalnak képzelné az ember, de nem az. Talán csak azért tűnik annak, mivel egy kisfiú fekszik rajta kiterítve. Ahogy közelít a kamera s a katona, kiderült, vérbe fagyva fekszik a kisfiú, élettelen testtel. Közeledik a katona, szemléli a testet, felemeli róla a leplet. Szétnyitja a véres cafatokat, és belenyúl a kisfiú felnyitott gyomrába, majd manipulálni kezd a gyermekbendőbe süllyesztett robbanószerkezettel... A folytatást ki-ki inkább a vászonról nézze meg... iszonyú. A másik is távoli helyszín. Amerikai tengerészgyalogosokat ejtenek fogságba. Napokon keresztül egy mély bunkerben tartanak két bajtársat, két jó barátot. Az egyik a keményebb, ő a felettes, győzködi, ösztönzi a másikat, a beosztottját, megpróbál erőt lehelni bele, hogy semmit se áruljon el, bármit tesznek is vele. Kegyeden kínoknak vetik alá a beosztottat - ennek részletezését ugyancsak átengedném a mozivászonnak. Primitív megaláztatások sorával szembesítik a nézőt a mozgó képkockák, amíg eljutunk ahhoz a részhez, amelynek a valóságát ember, jó érzésű, békés természetű, a humánumba vetett hittel élő ember elképzelni is nehezen tudja, vagy tudná elképzelni. A felfegyverkezett helyiek körgyűrűbe fogják az elcsüggedt két amerikai katonát egy kieüen kőbányaszerű hegyi vidéken. Megkötözik, és térdre kényszerítik az egyiket, a másik felé pedig egy kamasz fiú kaján mosollyal egy tömör vasrúddal közeledik. A felettes katonát arra kényszerítik, hogy a vasrúddal veije agyon a kétségbeesetten térdeplő beosztottját, a legjobb barátját. Megpróbál ellenállni, de nincs kegyelem és nincs menekvés. Csak választás van. Vagy elveszi a társa, a barátja életét, vagy az ő életét veszik el. A felettes katona megmarkolja a vasru- dat, és... ami ezután jön, hagyjuk a filmre. Sokáig kerestem a választ, hogyan lehet e filmkockák látványát helyre tenni lélekben. Egészen odáig jutottam el a kérdezésben, hogy kikötöttem egy végsőkig megkeseredett, pa- tetikus költői kérdésnél: miért a tömény intolerancia, miért nem bír kifogyni a gyűlölet. Egy tanulmányban, amely azért íródott, hogy helyre tudjuk tenni az égőt, azt olvastam: a gonosz szerepe, hogy megakadályozza a tudatos fejlődést és a folyamatosjóra törekvést. De ez már nem a mozi. Két pofon nem lesz elég SERES LÁSZLÓ Kiakadt a Fidesz: a világsajtó nem annyira azzal foglalkozik, mekkora világraszóló győzelmet is arattak ők, hanem azzal, hogy harmadik helyen bekerült a magyar törvényhozásba egy olyan párt, amelyik hát enyhén szólva is. Orbán Viktor első nemzetközi sajtótájékoztatóján nem mondta ki nyíltan a csúnya J-szót, csak arra próbálta felhívni az emiatt aggódó, ez ügyben nyilván teljesen tudatlan The Times és The Financial Times figyelmét, hogy a szélsőjobb „európai jelenség”, ő maga ezért szeretné „európai kontextusba” helyezni a kurvára nem európai Jobbikot (ezt nem pont így mondta), mintha ez a párt olyan lenne csak, mint mondjuk az Északi Liga, különben is, a demokrácia elég erős, megvédi majd önmagát. Ja, ahogy eddig is. Hangsúlyozta még a „good governance” itt valóban releváns fogalmát meg azt, hogy ő „a szélsőségesek megerősödése szempontjából rosszabbra számított” - de hogy a szélsőjobbal szemben igen elnéző, sőt félrenéző ellenzéki évekből hogyan lesz most Jó Kormányzás, azt érdekes lesz megfigyelni. Annyit már most is megállapíthatunk, hogy a neonyilasok parlamentijelenlétéhez a gárdájuknak beígért „két pofon plusz hazazavarás” modell egy kicsit kevés lesz. Kezdve mindjárt ott, hogy miközben mindenki tudja, hogy a Magyar Gárdát és formaruháját a bíróság jogerősen betiltotta, a Jobbik elnöke első nyilatkozatai egyikében közölte, ők bizony gárdaruhában masíroznak a parlament első ülésnapjára. Azóta is teljes csönd erről a tervről, holott ha jogállam van, akkor minimum rendőrségi mikrobuszokban kell a helyszínről elszállítani ajobbikos parlamentereket. Feledhetetlen emlékeink között szerepel, ahogyan tavaly a háromfős Jobbik-különítmény Bocskaiba öltözve produkált valódi hungarikumot az új EP alakuló ülésén, jó volt akkor magyarnak lenni, én pl. egy napfényes floridai motelben szerettem volna magyarnak lenni, távol innen. Most is ezt érzem. A nyugati sajtó is pontosan tudja, mennyit árt a Jobbik hazánk imázsának, idehaza viszont talán az imázs a legkevesebb. Ha a Fidesz már első perctől kezdve nem tudja kezelni az egyre el- pofátlanodó, folyamatosan a jogállam határait feszegető Jobbikjelenséget, akkor hiába számos jószándékú gazdasági, szociálpolitikai stb. intézkedésük a párt lenyomására, a helyzet, a demokrácia és a jogállamiság kontrollálhatatlanná válik. A Jobbik ugyanis nem(csak) a Fidesz hibáiba, melléfogásaiba fog belekötni és arra alapozva bázist növelni, hanem éppen hogy a pozitív döntésekbe, régóta várt reformlépésekbe (már ha valóban meglépik őket, pl. adóreform, önkormányzati és bürokrácialebontó reform). Az elmúlt évek alatt a neonyilasok nem egyszerűen azzal arattak nagyot, hogy bekerültek az EP-be, idén meg a parlamentbe, hanem hogy tényleges társadalmi bázist tudtak építeni, a párt úgy be van ágyazva egyes, korábban akár szoci régiókba, mintha mindig is az övék lett volna. Vicces és a vázolt problémára adekvát választ nyújt a Fidesz-szatelit KDNP, amelyik úgy döntött, azért, hogy ne a Jobbiké legyen a harmadik legerősebb parlamenti frakció, hanem az övék,jól megnövelik a képviselőcsoportjukat- ki mással, mint fideszesekkel, nyilván. Na mostaKDNP-rőlazt kell tudni, hogy annyira függetlenek a Fidesztől, hogy csupán másfél évtizede keringenek orbitális pályán Orbán Viktor körül, övék az egyház vagy fordítva, ez kissé homályos, mindenesetre az egyházpolitika a szó szoros értelmében az ő hitbizományuk. Persze valódi tartalommal is megtöltenékgigafrakciójukat: a cél, hogy „egy kereszténydemokrata párt képviselje a nemzeti radikalizmust”- így indokolta egyikük a lépést. Mondjukez valóban innovatív és praktikus: minek külső erőkre lecsapni, ha azt, amire lecsapnánk, mi magunk ismondjuk? Csaknem fogunk magunknak két pofont lekenni? Ha valami, ez aztán ártana az országimázsnak. A szerző a Hírszerző főmunkatársa. TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Konrád György magyar belpolitikáról szóló írását közölte a Neue Zürcher Zeitung. Tény, hogy a jobboldal legyőzte a baloldalt - szögezte le az író, aki 2009-ig a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) tagja volt. Ám Magyarországon nincs komolyan vehető, a szabadság mellett elkötelezett konzervatív erő. A szerző számára „marad egy szomorú maxima”: a jelenlegi formájában nem kedveli sem a jobb-, sem a baloldalt, de a demokráciát nagyon is. Orbán Viktor autoriter stílussal kacérkodik, azzal, hogy a Fideszt egy „militáns” szövetséggé formálja. Ebben csak egyvalakinek lenne szava, az elnöknek. Az SZDSZ felőrölte magát, amikor „minden különvéleményt eltűrt, minden szűk barati kört egy platform rangjára emelt”. A Fi- desznél viszont nincs jövője annak, aki a vezetővel ellenkezik - vélte. A Fidesz-elnök nem titkolj a, hogy piramisszerűen felépülő elnöki rendszerre törekszik, „egy olyan pálya helyett, ahol két kapu van egy nagy és régóta kormányzó pártvezetése mellett, olyat részesít előnyben, amelyen egy kapu áll”. Mindennek a leírására különböző szépítő kifejezések kínálják magukat, mint irányított demokrácia, szigorú utólagos elszámoltatás, vagy volt magas rangú személyiségek bíróság elé állítása. Mindezt látva a nézők nem tartják kizártnak, hogy „a régi idők más alakban visszatérnek, hogy az embernek ismét félnie kell és a belső és külső emigráció lehetőségétmérlegelnie”. (mti)- Termékeny talaj ez! Virágoznak a fák és a korrupció. (Peter Gossányi rajza)
