Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-12 / 83. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 12. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Vidám fasiszták Ezzel a címmel közölt riportot szombaton a Die Welt a Jobbikról. A konzervatív német lap emellett A nyilaskeresztesek feltámadása címmel Ungváry Rudolf író teljes oldalas írását is közölte. A lap kiemelte, hogy a Jobbik akár a szavazatok 20%-át is megszerezheti. „Rossz hír a legszegényebbek és Európa számára.” A lap a párt egyik kispesti rendezvényéről is beszámolt. Morvái Krisztina „akár egy talk-show vezetője”, mikrofonnal a kezében vándorolt a közönség sorai között és „csevegő hangon” óvott Magyar- ország kiárusításától Izraelnek és az uniónak. A Jobbik semmi esetre sem antiszemita - biztosította a jelenlévőket, hangoztatva: odamegyünk az emberekhez és meghallgatjuk problémáikat, (mti)- Hogy is mondta a Gyurcsány, mit csináltunk? Mesterházi Attila a tükörben. (TASR/AP-felvétel) Jobb nemzetpolitika, mint egy sikeres anyaország, nem létezik Nemzetpolitika Mire az írás megjelenik, a sarki fűszeres is tájékozottabb, mint az öreg hírlapíró: tudja a választási eredményeket Budapestről. Az viszont az eredmények ismerete nélkül is megjósolható, hogy a határon túli magyarok ügyében komoly változások várhatók. LOVÁSZ ATTILA Mert hónapok óta hallható, hogy nemzetpolitika kell. Mégpedig átfogó. Kárpát-medencei. Összma- gyar. Merthogy volt egy szégyenletes népszavazás. Meg, hogy fogy a magyarság. Hát, fogy. Itt is, Magyarországon is. A demográfiai mutatók kegyetlenül a képünkbe mondják az igazságot: a gyermek- vállalási kedv a minimumon, s Szlovákiában ehhez jön az asszimiláció, amely - úgy néz ki - aligha megállítható. Pedig az anyaország (továbbra is rossz fogalom, de jobbat nem tudunk) nem kevés pénzt szán határon túli támogatásokra. Még akkor is, amikor a magyar falvakban a széteső iskolákra, rogyadozó közintézményekre nemjut, itt magyarországi támogatásokból telik néhol osztálykirándulásra meg alapeszköz-vásárlásra, esetenként pazarlásra. Nem akarunk senkit fikázni, de azért se szeri, se száma a szakmai színvonaltól mentes kulturális rendezvényeknek, falunapoknak, kisebbségi kiadványoknak és alkotásnak nevezett műveknek, amelyek bizony magyarországi támogatás nélkül nem lennének (és szervezőiken, alkotóikon kívül senkinek sem hiányoznának). Meg aztán volt már itt egy korszak, amikor nejlontasakban jöttek támogatások lapra, rendezvényre, kiadványra, szervezetre, s mikor a támogatás megszűnt vagy csak kisebb lett, se lap, se rendezvény, se kiadvány, se szervezet. Eközben a magyar államháztartásról az „ebek harmincadja” kifejezés enyhe, eufemisztikusjellemzés. A politikai garnitúra változása - mert az már biztos - magában hordozza annak veszélyét is, hogy a nemzetpolitika átalakításánál hibák történnek. A legrosszabb megoldás az új klientúra kiépítése, de ha ehhez folyamodik egy új hatalom, lelke rajta, akkor semmivel sem lesz jobb sem az előzőnél, sem előző önmagánál. Ha prioritásait megfogalmazva rosszul „lövi be” a fő célokat, akkor megint egy rakás pénzt szór ki fölöslegesen. Támpontnak két gondolat. A hetvenes, nyolcvanas években szocializálódó szlovákiai magyar fiatalok egy (innen nézve) dinamikus, modern, sikeres Magyarországot láttak, egy (innen nézve) engedékeny és szabad sajtóval és kultúrával, így eszük ágában sem volt egy sikertelen, frusztrált, neobolsevik husáki országban önazonossági támpontot keresni. A helyzet megváltozott, s bár egy ficói Szlovákia nem maga a Kánaán, a kistérségekben, régiókban bizony nem a sikertelen szlovákság kerül szembe a dinamikus, sikeres magyarsággal. Konklúzió: jobb nemzetpolitika, mint egy sikeres anyaország, nem létezik. Másrészt: Magyarországon-bár nő a munkanélküliség - heveny szakmunkáshiány, szakemberhiány tapasztalható, emellett, ugye, a népfogyatkozás. Egy új nemzetpolitika végre azon is törhetné a fejét, hogy az „anyaországnak” alapvető érdeke lehet a határon túli magyarok úgymond „hazahívása” (az idézőjel nem véletlen, hiszen mi itthon vagyunk otthon). A vallási, kulturális, nyelvi azonosság olyan betelepülőket eredményezne, akik gond nélkül másnap a munkaerőpiac részeivé válhatnak, integrációs problémák, nyelvi gátak, akadályok nélkül. És nem fogynának úgy, mint saját hazájukban. Az eddigelé eretneknek számító gondolatsort a németek a hetvenes-nyolcvanas években valóra váltották, és nem haltak bele, bár a Németországba települő európai németek ezrei sem tudták teljesen megfordítani a demográfiai adatokat. De legalább enyhítettéknegatívtendenciáit. Az új kormányzat Budapesten bizonyára inkább „nemzetinek” vallja magát (talán konzervatívnak, talán jobboldalinak). Hogy a politikája nemzeti lesz-e, azt meg majd meglátjuk. Ha az „itt az idő” beteljesedett, akkor a konkrét lépések fognak jelzőket gerjeszteni. Megvárjuk. 1977-ben csatlakozott az ellenzéki mozgalmakhoz, 1981-ben, a hadiállapot bevezetésekor őt is internálták Lech Kaczynski életútja MT1-P0RTRÉ Lech Kaczynski 1949. június 18-án született Varsóban, ő és ikertestvére, Jaroslaw is politikai pályára lépett. Még gyermekként lettek országosan ismertek, amikor egy népszerű filmben szerepeltek. Kaczynski a jogi diploma megszerzése után, 1977-ben csatlakozott az ellenzéki mozgalmakhoz, s átköltözött Gdanskba. Kapcsolatba került az illegális szakszervezeti mozgalommal, munkajogi szakértőként nyújtott segítséget dolgozóknak, a rendszer üldözöttjeinek. Ott volt a gdanski hajógyárban az 1980. augusztusi nagy sztrájk idején, ő fogalmazta meg a független Szolidaritás szakszervezet megalakulását eredményező augusztusi megállapodásokjelentős részét. 1981. december 13-án, a hadiállapot bevezetésekor őt is internálták, szabadulása után azonnal folytatta ellenzéki tevékenységét. A nyolcvanas évek végén részt vett a kerékasztal-tárgyalásokon, az első, még nem teljesen szabadon választott parlamentben szenátor, majd 1993-ig a szejm képviselője volt, a Szolidaritás alelnöke. A baloldali földcsuszamlásszerű győzelme után visszavonult a politikától és tudományos tevékenységet folytatott. Az 1997-es jobboldali választási győzelem után igazságügyi miniszter lett, de hamarosan lemondott, mert nem értett egyet Jerzy Buzek kormányának célkitűzéseivel. Fivérével megalapította a Jog és Igazságosság (PiS) pártot, amely a jobboldal súlyos vereségét hozó 2001-es választásokon bejutott a parlamentbe. 2002 novemberében nagy többséggel Varsó főpolgármesterének választották. Legnagyobb teljesítményének az impozáns Varsói Felkelés Múzeumának a megteremtését és a korrupció melegágyának számító varsói maffia szétverését tekintik, ugyanakkor betiltotta a melegtüntetéseket és a halálbüntetés mellett érvelt. Kaczynski gondolkodásában meghatározó szerepe volt a Szolidaritás tradíciójának, Lengyelország és Varsó második világ- háborús kataklizmájának és a két nagy szomszéddal, Németországgal és Oroszországgal szemben táplált gyanakvásnak és bizalmatlanságnak. 2005. október 23-án a szavazatok 54 százalékával megnyerte az elnökválasztást. Mivel a parlamenti választásokat az ikertestvére által vezetett PiS nyerte, s a miniszterelnök Jaroslaw Kaczynski lett, sokan „az ikrek köztársaságáról” beszéltek. Választási programjukban egy olyan új Lengyelország megteremtését szorgalmazták, amelyben „rend van”, továbbá a közerkölcs javítását, a büntetőjog szigorítását, az állam megújítását ígérték, kemény harcot a korrupció ellen, külpolitikában pedig kemény álláspontot az EU-alkotmány ügyében. Kaczynski az utolsók között írta alá a lisszaboni szerződést. A régi „összefonódások” felszámolása azonban boszorkányüldözéshez vezetett, az egyre vitatottabb törvények meghozatala, a kormány működése nyomán egyre több lengyel érezte fenyegetve a demokráciát és a jogállamiságot. 2007-ben előre hozott választásokat kellett rendezni, amelyet a jobbliberális Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) párt nyerte, így az államfőnek a következő években vele kellett együtt dolgoznia. Lech Kaczynski nős volt, egy lánya és két unokája született. KOMMENTÁR Orbán és Szudán BARAK LÁSZLÓ Ha a magyarországi politikai történések mindössze annyira befolyásolnák a szlovákiai közéletet, mind a szudáni parlamenti választások - tegnap vette kezdetét a parlamenti választás Szudánban is-, akár a szudáni történésekről is szólhatna ez az írás. Vagy kizárólag Szlovákiáról, tekintet nélkül arra, hogy mi történttegnap Magyarországon. VagySzudánban... Bárhogynézzükis, egymásra vagyunk ítélve. Magyarok és szlovákok, jó és rossz értelemben is. Eme tényt annak rendje-módja szerint, hol ldsebb, hol nagyobb intenzitással leginkább a politikusok tartj ák szem előtt. Attól függően, hogy saját érdekeik érvényesítésében mennyire ítélik hasznosnak az egymásra mutogatást. Ha nem így lenne, tökéletesen hidegen hagyná őket, mi történik a szomszédvárban. Veri-e a szomszéd a feleségét, tróger-e a kölyke, avagy zseni, gyógyteát, pálinkát vagy éppen ármányt főznek-e kiottanéskinek? Amagyarországiválasztásoktétje és kimenetele tehát ezért voltmár hónapokkal az aktus előttkomolytémaSzlovákiában.Aközbeszéd meglehetősen tragikomikus módon ezért volt arra kihegyezve, hogy minél rosszabb lesz a politikai konstelláció a Duna túlpartj án, annál nagyobb hasznot húzhat belőle idehaza a hatalomért ácsingózó politikai osztály. Nos, kész immár a magyarországi leltár, amelynek eredménye egyáltalán nem okozott vaskos meglepetést. Nem is okozhatott, hiszen a magyar szocik az utóbbi nyolc évben mindent megtettek azért, hogy tökéletes jobboldali fordulatot hozzon aparlamenti voksolás. Nyilvánvaló volt ez Szlovákiában is, a köznépi köröktől kezdve a legmagasabb politikaiakig bezárólag. Ezért nem volt véletlen, különösen a jelenlegi szlovák kormánykoalíciót alkotó pártok részéről nem, hogy a magyarországi választások közeledtével egyenes arányban fokoztákahangulatkeltést.Amelyneklényegeazvolt,hogyarájuk bízott országot leginkább és mindenáron a Magyarországon választásokat nyert politikusoktól kell megvédeniük. Pedig dehogy! Szlovákiát és Magyarországot a belső ellenségen kívül semmilyen külső veszély nem fenyegette eddig sem, és eztán sem fenyegeti. A legkomolyabb veszélyt mindkét országban azoka politikusokjelentik, akik a hatalom megszerzése és megtartása okán keresika mindenkori ellenséget. Önmaguknak, közvetve pedig állampolgáraiknak. Magyarországon a parlamenti választások aktusát majdnem letudva is lesz ellenségkeresés. Ami egyelőre házon belül zajlik, és a lehetséges riválisokra összpontosulmajd.Szlovákiábanmégmintegy két hónapig folyik a választási kampány. Amelynek, ahogy eddig is, egyik legkomolyabb játékszere a magyar, vagyis a magyarországi kártya lesz. Pedig Orbán Viktor jó ideig még a kormányalakítással lesz elfoglalva, éskörülbelülannyiszorjutmajdeszébe Szlovákia lerohanása, mint Szudáné... JEGYZET A hazugság citromszörpje JUHÁSZ KATALIN Nemkellkülönösebbjóstehet- ségahhoz, hogy sejtsem, ma minden kolléga a magyar választásokkal foglalkozik. Elemeznek, politikusi véleményeket idéznek, próbálj ák látni a jövőt a mi szempontunkból is. Én tartózkodnék ettől, egyrészt, mert vannaknálam nagyobb látnokok is, másrészt, mert olyasmiről kellene értekeznem, amit semmilyen mértékben nem tudtam befolyásolni. Márpedig az ember szereti azt hinni, hogy a maga szerény eszközeivel valamelyest hatni tud a körülötte lé vő világra. Ezért essékszó inkább arról a citromszörpről, amelyet tegnapelőtt fedeztem fel újra egy szupermarketben. És persze lehet olvasni a sorok között is. Szóval itt van ez a Sunquick fantázianevű termék, narancsos, mandarinos és grapefruitos változatban. A citromízű azért érdekes, mert limonádét készíteni a világ legegyszerűbb dolga. Valódi citrom, ízlés szerint cukor és víz. Miért vásárolja mégis a nép ezt a szörpöt, jó sok tartósítószerrel, ízfokozó és festékanyaggal, és (a címke szerint) némi citromlével. Egy részüknyilván lustaságból, mert arra sem hajlandók, hogy kicsavaijanaknéhány citromot. Vagy időhiány miatt. Vagy a citrom ára riasztja el őket. Vagy egyszerűen szeretik a készen kapott ízeket, még ak- koris, ha érzik, hamis, amitisz- nak, csakimitáljaavalódit, a címke pedig össze-vissza ígérget. Nos, ez a szörp a szemfényvesztés Guinness-rekordere. Színe harsány, erős, mint a számítógépen megbuherált naplemente, íze pedig olyan, mintha tíz hatalmas citrom levét inná az ember, tíz kanál cukorral. Az ízlelőbimbók szinte megbénulnak az agresszív, tolakodó, ám mindenképp citromszerű érzettől, és az ember elhatározza, hogy legközelebb több vízzel hígítj a a cuccot, vagy az első korty után felönti a csapból, hogy kevésbé legyen mesterséges ízű. Ugyanis mi, emberek szeretjük a kegyes hazugságokat. Szeretjük hinni a lehetetlent. Végei László újvidéki írótól származnak a következő mondatok: Ahhoz ragaszkodsz, ami nincs. Ahitelestámaszokcser- benhagytak. Hazugságra szüksége van a valóságnak is, a képzeletnek is. Ésbizonyén sem vagyok kivétel: a három decis üveg félig már üres, pedig csak egynapjadézs- málom. Méghozzá azért, mert gondtalant, gyermekkoromba röpít vissza, amikora valódi citrom gyakran hetekig hiánycikk volt, ezt a szörpöt viszont szinte mindig lehetett kapni. Isten óvja Magyarországot!
