Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-12 / 83. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Emlékműsor József Attila születésének évfordulóján Kész a leltár - dalban is V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Igazán méltó módon emlékeztek meg a hétvégén a költészet napjáról Komáromban: a Kész a leltár - József Attila élete és költészete dalban, versben, prózában című összeállítás ősbemutatóját szombaton tartották a Madách Art Caféban. A műsort Varga Emese dramaturg állította össze, akik pedig kiválóan tolmácsolták: Benkő Géza színművész, Emmer Péter és Zsapka Attila zenészek, valamint Vadkerti Imre énekes. A mintegy 60 perces előadás felvillantja a 105 éve született költőóriás életének meghatározó állomásait, a nagy töréseket, csalódásokat, a nehéz gyermekévektől kezdve édesanyja elvesztésén, az elvágyódáson és kényszerű maradáson, a Babitscsal való szembenálláson át a sorozatos szerelmi csalódásokig. Egyik csapást a másik után, a szeretetéhséget, a sze- retetnélküliséget; mindazokat a töréseket, kudarcokat, amelyek szinte sodorták őt a tragikus vég felé. Benkő Géza előadásában rendkívül hitelesen szólaltak meg a költemények és prózarészletek: az érzelmi hullámzások, vívódások, vádak és önvádak, a szeretni akarás és a vágyódás a szeretet után. A közönség szinte lélegzetvisszafojtva hallgatta végig az előadást. A prózai részek feszült hangulatát jól oldották a zenei betétek: a műsorban elhangzó valamennyi versmegzenésítés Zsapka Attila munkáját dicséri. „Sajnos, az a tapasztalatom, hogy napjainkban egyre kisebb a költészet becsülete, egyre kevesebben olvasnak verseket. Jó volna ezen változtatni, akár egy ilyen műsor segítségével is-mondta az előadást követően Varga Emese, aki bevallása szerint szinte már rögeszmésen szereti József Attila költészetét. - Szeretnénk minél több helyre elvinni ezt az előadást, a felnőtt közönség mellett diákoknak is bemutatni, akár egy rendhagyó magyaróra keretében. Több ismert, a tananyagban szereplő verset is beválogattam, azt remélve, hogy azokon keresztül majd eljutnak a fiatalok a kevésbé ismert költeményekhez is.” És valóban, az előadást követően azt érzete az ember: le kell venni a könyvespolcról a József Attila-kötetet, és ismételten felfedezni azt a csodát, amit versei jelentenek. Ha csak néhányan tettek, tesznek így, már nem született meg hiába az előadás. Benkő Géza, Zsapka Attila, Vadkerti Imre és Emmer Péter (Kis Kata felvétele) Találkozó a Hús és sakk című antológia szerzőivel Költészet határok nélkül NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csütörtök este a Kapcsolat Plus Alapítvány és a Vámbéry Polgári Társulás egy közös irodalmi est keretében a győri irodalmi szellemi műhely reményteli négy tagját, Farkas Ervint, Mechiat Zinát, Horváth Bernadettet és Bende Tamást látta vendégül a Budapest Kávéházban. Szalai Zsolt és Sütő Csaba András, a Hús és sakk című kötet szerkesztői is elkísérték a fiatalokat, és elmondták, hogy a részint középiskolásokból és egyetemistákból álló szerzőkkel rendszeres műhelymunkák keretében foglalkoznak, s egy sikeres pályázat segített abban, hogy 2009-ben megjelenjen az antológia, melynek célja az olvasóvá nevelés és a kultúra népszerűsítése mellett a pályakezdés segítése. A kötetet a Hazánk Kiadó jelentette meg a IX. Győri Könyvszalonra. Angyal Sándor újságíró, az est házigazdája így vélekedett a kötet anyagáról: „Mit is lehetne mondani a szövegekről? Szinte annyi stílus, annyi váltakozó hangulat talált benne helyet, ahányan dolgoztak rajta. Akadnak benne egészen avantgárd írások, impresszionista művek és meglehetősen romantikus alkotások is. Bevallom volt olyan mű, amelyen átsiklott a szemem, és akadt olyan is, amelyet többször olvastam el, mert annyira tetszett. Ezek a fiatalok leküzdötték a korlátáikat, és néhol felnőtteket is zavarba hozó írásokkal álltak elő. Úgy érzi az ember olvasás közben, hogy nincs számukra tabu. Ami pedig fontos, hogy a könyvet illusztrációk díszítik, melyeket Mechiat Zina toll- rajzaiból Horváth Bernadett készített. Ezek a rajzok rendkívüli többletet adtak a szövegek mellé.” Az est végén ígéret született arra, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága égisze alatt működő Fiatal írók Rovatának tagjai és a Győri Ifjúsági Irodalmi Kör a közeljövőben szorosabb kapcsolatot ápol, és együttműködnek a startvonalon álló, írói vénával megáldott fiatalok nevelésében. Az est színvonalát a jelen lévő szerzők felolvasása és Zsapka Attila előadóművész verséneklése tette gazdagabbá, aki Zirig Árpád és Z. Németh István versei mellett Radnóti Miklós és József Attila megzenésített verseit adta elő. Márai Sándor születésének 110. évfordulójáról ünnepségsorozattal emlékeztek meg Kassán Vallomások egy polgárról Kassa. „... szeretném látni a Dómot a magasból, s madártávlatból az Egészet, a Dómot, amely oly fájdalmasan, megkötözötten, lehorgony- zottan és cölöpözötten valósága az életemnek: a Várost, a házak tetejét, ahol a gyermekkor mítosza rejtőzik a padláson, a denevérek és töröttjátékok között, a sírhantokat és a köztereket, ahol »történt valami«, oly végzetesen, mint aztán később az életben semmi, sehol. Szeretném látni, először életemben, madártávlatból a Várost, melyhez egyedül van személyes közöm evüágon.” MISLAY EDIT A fenti sorokat Márai Sándor a Kassai őrjáratban írja, amikor 1940 nyarán egynapos látogatásra érkezik (repülőgéppel) szülővárosába - amely az örök, mitikus, lebegő, nagybetűs Várossá vált számára. Márai műveiben emelt emléket Kassának, a város pedig a hét végén - születésének 110. évfordulóján - rendezvény- sorozattal emlékezett meg az íróról. A több intézmény, szervezet - Kassa városa, a kassai Nemzeti Kisebbségek Bizottsága, a Nemzeti Kisebbségek Klubja, a Kassai Polgári Klub, a Thália Színház, a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola, a Csemadok Kassai Városi Választmánya, valamint a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete - társszervezésében megvalósult emlékünnepség szombati programjában előadás-sorozat szerepelt. A Thália Színház Márai Stúdiótermében elsőként Dr. Mészáros Tiborral, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum kutatójával, a Márai-hagyaték gondozójával járhattuk végig azokat a városokat, melyek szülővárosa mellett a legfontosabb szerepet játszották az író életében - Eperjes, Budapest, Berlin, Bécs, Párizs, Frankfurt, Genf, Nápoly, Salemo, New York, San Diego -, s képet kaphattunk arról is, Márai miként viszonyult hozzájuk, miként hatottak személyiségére, írásművészetére az odüsszeuszi bolyongásokat idéző utazásai. Dr. Fried István Herder-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, Márai életművének lelkes kutatója és avatott ismerője, Jáky Judit Dr. Mészáros Tibor, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója és Dr. Fried István egyetemi tanár - a háttérben a napfürdőző Márai és felesége egy eddig nem túl ismert fotón, amely a közelmúltban került elő (Csala András felvétele) elemzője élvezetes előadásban taglalta az író és Kassa viszonyát, arra a fontos műveltségbeli, szellemi, erkölcsi útravaló- ra s az ebből születő, meghatározóvá váló polgártudatra helyezve a hangsúlyt, amelyet a gyermek, a fiatal Márai kapott családjától és szülővárosától. Felhívta a figyelmet arra a kevésbé ismert tényre is, hogy Márai kitűnő műfordító volt, s Franz Kafka az ő fordításában jelent meg először magyarul, méghozzá a Kassai Újságban. Izgalmas anekdotákkal is bőven színezett előadását - Kazinczyra, Batsányira is utalva - azzal fejezte be: Kassa mai polgárai Márai emlékének azzal adóznak leginkább, ha tudatosítják: Kassa mindig az irodalom városa volt. Roman Sorger, a Kassa Európa Kulturális Fővárosa • szervezőbizottságának tagja arról beszélt, milyen szerepet játszott Márai a város 2013-ra szóló címének elnyerésében, s a rendezvénysorozat keretében milyen, az íróhoz kötődő projekteket terveznek (a tervekről részletesebben is beszámolunk a későbbiekben). Dr. Csorba László, a Magyar Történeti Múzeum főigazgatója, a Római Magyar Akadémia egykori elnöke Márai emigrációjának legboldogabb időszakát, a Nápolyban töltött éveket idézte fel, s kiemelte a város ihlette regény, a San Gennaro vére önéletrajzi elemekben bővelkedő részleteit is. Jáky Judit - akit édesapja, az író szellemi hagyatékának magyarországi gondozásával megbízott, s az azóta elhunyt Dr. Jáky János (Márai unokaöccse, akit az író maga jelölt meg végrendeletében) örökébe lépve viszi tovább a fontos kötelezettséget - a családjuk által alapított „magán” Márai- díjakat adott át. A kassaiak közül Szokol Júlia, a Márai-emlékszoba gondozója, Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója, Máté László, a Márai-emlékszoba létrehozásának egyik szorgalmazója, valamint Dr. Fried István és Dr. Mészáros Tibor kapta a családi elismerést. A szombati program záróak(Marsovszky Miklós felvételei) cséré más a helyzet. A 20. századi magyar irodalom azóta világhírűvé vált alakja szobrot kapott, szülőháza ugyan már nem áll, ám a Mészáros utcai házban, ahol gyermekként, kamaszként családjával élt, több mint tíz éve emlékszobát nyitottak, rendszeres megemlékezésekkel tisztelegnek alakja, életműve előtt. Nevét viseli a Thália stúdiószínpada, valamint a kassai magyar alapiskola és gimnázium is. Mindez jó dolog, de persze nem jelenti azt, hogy ezzel „kész a leltár”. Kassa előtt még számtalan kiaknázatlan lehetőség áll, hogy még méltóbban ápolja Márai Sándor emlékét és szellemi hagyatékát, üzenetét, hogy még tapinthatóbbá, élőbbé, jelenlé- vőbbé tegye őt a városban. Hiszen Kassának Márai Sándor személyében van kire és mire büszkének lennie. Bács Ferenc kordjaként Bács Ferenc színművésszel beszélgetett Balassa Zoltán. Nem csupán a 2007-ben készült Az emigráns - minden másképp van című filmről esett szó, melyben Bács Ferenc az írót keltette életre, hanem arról is, hogy számára mit jelent Márai. Mint megjegyezte, Márai mellett nem lehet elmenni, mert megállítja az embert a szavaival, a gondolataival. A jeles színművész az író műveinek részleteivel is felvázolta a közönség számára a maga Márai-képét. Tegnap délután Márai Sándor szobrának megkoszorúzásával, majd a munkásságáról az emlékszobában tartott beszélgetéssel ért véget a rendezvénysorozat. Kassa, valljuk be, jó pár évtizedre „megfeledkezett” jeles fiáról - vagy csak nagy titokban emlékezett rá. Az utóbbi években szeren-
