Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-10 / 82. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 10. Vélemény És háttér 7- Nem értem, miért kellene örülnöm a vándormadarak hazatérésének, amikor a nyugdíjam felét a tisztítóban hagyom, mert lépten-nyomon lepecsételik a kabátomat (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Szerelmesek a műmárványon TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Dmitrij Medvegyev orosz és Barack Obama amerikai elnök új célt tűzött ki: a teljes nukleáris leszerelést, s „akiknek eszébe jut ellenkezni, Moszkva és Washington szankciókkal bünteti meg, elsősorban Iránt” - írta a Kommerszant című orosz lap annak nyomán, hogy Prágában aláírták a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló START-III szerződést. A lap úgy véli, „az új szerződés majd egyéves krimivé duzzadt előkészítése után” a két elnök megkönnyebbüléssel írta alá a szerződést és az azt kiegészítő jegyzőkönyvet. A szerződés szövege azonnal megjelent a Kreml és a Fehér Ház honlapján, és a két ország parlamentjei között már megkezdődtek a konzultációk az egyidejű ratifikáció lehetőségeiről - tette hozzá a lap. Az Izvesztyija azt emelte ki, hogy az aláírás után a világ egyharmaddal biztonságosabbá vált - ugyanis a szerződés mintegy 30%-os csökkentést irányoz elő -, és most Moszkvának és Washingtonnak módja van „az együttműködés megerősítésére és fejlesztésére nem csupán a leszerelés és a nemzetközi biztonság terén, hanem egyéb területeken is”. Az újság kiemelte, hogy a két elnök tárgyalásai után Oroszország kemény hangú nyilatkozatban összekötötte a szerződés sorsát az amerikai rakétavédelmi rendszer fejlődésére vonatkozó tervekkel. A nyilatkozat rámutat, hogy a szerződés csak akkor lesz életképes, ha az amerikai rakétavédelmi rendszerben nem következik be a lehetőségek olyan minőségi és mennyiségi fejlesztése, amely veszélyezteti (az orosz) hadászati nukleáris potenciált. Az egyoldalú nyilatkozat tényét Konsztantyin Koszacsov, a duma külügyi bizottságának elnöke azzal magyarázta a lapban, hogy ez a kitétel nem került bele a szerződésbe, de hozzátette, hogy a dokumentum Washingtont nem érte meglepetésként. (mti) Nincs bocsánat, nincs is miért. Legyen helyette inkább mindent feloldó nász és kéj a felszabadítók e világban rekedt testi maradványai felett. Avagy már Fi- cónak is nehezére esik újat mondani. Még jó, hogy a szomszédos cirkuszi bemutató első felvonásának végére már holnap pont kerül. Nekünk is jobb lesz. MÓZES SZABOLCS Amikor azt gondolnánk, megint mekkora blódséget mondott ez az ember, rá kell jönnünk, ő is csak önmagát ismételgeti. Természetesen nem mindenben. A hét elején azt találta mondani, hogy ne gördeszkások zavarják a szovjet felszabadító katonák örök álmát a nyilvános temetőként funkcionáló pozsonyi Slavínon, inkább fiatal párok valljanak ott egymásnak szerelmet. Szerinte az szebb, méltóbb. Persze nem tudni, mihez vagy kihez, a szürke szocreál för- medvényhez, a műmárványhoz és betonrengeteghez vagy a felszabadító szovjet katonákhoz. Mindegy, a lényeg az, hogy kormányfőnk egy évvel ezelőtt ezt a magvas gondolatot már elültette a közbeszédben, ám szavainak valószínűleg elenyésző szintű nevelő hatása van a fiatalságra, ugyanis azóta sem lett a Slavínon kevesebb a gördeszkás és több a szerelmes. Pedig a kormányfő ez esetben arra sem panaszkodhat, hogy véleményét ne közölte volna a sajtó az azt megillető helyen. Nem baj, jövőre talán még egyszer elmondja. A teátrális bocsánatkérések ügyében kissé szelektívebben bánt saját korábbi kijelentéseivel Fico, aki egyáltalán nem hiányolta, hogy az oroszok még nem kértek elnézést az 1968-as hívatlan látogatásért és az ezt követő két évtizednyi senki által sem kért - illetve csak holmi bábkormány által kezdeményezett - ittlétért. Bezzeg tavaly augusztusban ez a most nagylelkű „államférfi” nem volt rest annyira felháborodni egy szomszédos ország államfőjének előre bejelentett látogatásán, hogy azon nyomban ki is tiltotta őt az országból. Merthogy az 1968-as megszállás napján érkezett volna - az már mellékes körülmény volt, hogy az elnök által képviselt állam annak idején legfeljebb a szovjet csizma pucolójának szerepében tetszeleghetett, kis epizódszerepre „kárhoztatva” a nagy baráti segítség- nyújtásban. Mindegy, az elvek azok elvek, még ha olykor szelektíven érvényesülnek is. És a végére egy jó hír: már csak egyet kell aludni, és véget ér a magyarországi belpolitikai agónia. Végződjék akármilyen eredménnyel az országgyűlési választás, idehaza már nem ijesztgethetnek a „várhatóval”. Tiszta víz kerül a pohárba, a kártyák az asztalra tétetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mifelénk a magyarkártya érvényét veszíti, vagy hogy odaát a narancssárgáknak köszönhetően rózsaszín jövő kezdődik. Csak végre mindent tisztábban fogunk látni, s az „anyaországban” is egy világos, erős felhatalmazással rendelkező csapat kezdhet hozzá a nagytakarításhoz. Csak bízhatunk benne, hogy legalább nekik - részben - sikerül. Mert ha már nekik sem, a jobbik ég tudja, kinek... De abban nem lenne köszönet. JEGYZET Politikai retró VERES ISTVÁN Robert Fico kormányfő csütörtökön kijelentette: Szlovákia helyén 1989 előtt nem volt fekete lyuk, az emberek keményen dolgoztak, értékeket teremtettek, amelyeken a mai Szlovákia nyugszik, és amelyeket aztán valaki privatizált, külföldi kézbe adott. Majd hozzátette: lassan kivész az emberekből a szolidaritás. Előkereshetjük tehát a sufniból a kifakult Che Guevará-s pólót: a következő államfő, aki hazánkba érkezik, szinte biztosan Kim Dzsong II lesz, esetleg Raúl Castro. A kínai elnök ugyanis már volt itt, a héten pedig tanúi lehettünk, amint a szlovák honatyák Dmitrij Medvegyevnek megköszönték mindazt, amit a dicső Szovjetuniótól a múltban kaptunk. Úgy tűnik, Szlovákia miniszterelnökének semmi kifogása a hazánkban 1948 és 1989 közt fennállt állapotok ellen. 1989 előtt minden jobban működött - hangsúlyozta egy hónapja. Ficónak alighanem elkerülte a figyelmét a tény, hogy (nem is olyan messze tőlünk) léteznek országok, amelyek a huszadik század második felét nem a Szovjetunió segítő kezének árnyéka alatt töltötték. Megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy az emberek arrafelé is keményen dolgoztak, sőt, egy kicsivel még talán keményebben, mivel munkájukat nem tervek irányították, hanem a személyes motiváció, a családi hagyományok, esetleg a szakértelem. Robert Fico nagyon jól tudja, hogy ha valaki a piac igényei szerint dolgozik, kevesebb munkával is érhet el kimagasló eredményeket, míg a terv katonái legtöbbször a raktáraknak termeltek. A szovjetek szerinte így is jó példát mutattak. Mi mégis érezhetően máshol tartunk, mint azok az országok, amelyek nélkülözni kényszerültek a szovjet példát. „Vigaszdíjként” azt kapták, hogy nem hagyták megrohadni több száz éves műemlékeiket, és nem sorvasztották el gazdaságuk fejlett ágazatait egy korabeli szovjet ipari divattrend, a nehézipar miatt. Abban az egyben viszont Ficónak igaza van, hogy a mai Szlovákia az 1989 előtt teremtett „értékeken” nyugszik. Ezt le sem tudnánk tagadni. Természetesnek vesszük, hogy nem kérik ki a véleményünket, mielőtt döntenek rólunk, elintézzük az egészet azzal, hogy a politika mocskos mesterség, úgyhogy felesleges elmenni szavazni, felbontunk inkább még egy üveg sört és átkapcsolunk a focira. Legfőbb ideje lenne olyan értékek, értékrendek gyártásába kezdenünk, amelyek a jövőbe, nem pedig a múltba mutatnak (főképp nem a szocialista múltba). Ehhez viszont aligha lesz elég a nosztalgia. _KOMMENTÁR A kampány vége LAKNER ZOLTÁN Napokkal a választás első fordulója előtt a közvélemény-kutatók ugyan nem közölnek azonos adatokat, de a lényeges kérdésekben prognózisuk megegyezik: a Fidesz nagy valószínűséggel kétharmados többséget szerez, az MSZP és a Jobbik egymás sarkát tapossa, az LMP esélyes a parlamentbejutásra, az MDF esélyes a kiesésre. Egy hónappal ezelőtt még úgy látszott, a Jobbik teret nyer a Fidesz rovására. Ám ezt követően a Jobbik ellen erőteljes offenzíva indult a Fidesz-közeli médiában, amely részben a jobbikos politikusok anyagi ügyeit érintette, részben korábbi politikai szerepvállalásukat. Egyik „leleplezés” sem volt elsöprő erejű, de összességében áttörték az ingerküszöböt, rontva a Jobbik purifikátori magatartásának eredményességét. A másik fontos jelenség az MSZP stagnálása: a szocialisták képesek voltak javítani belső moráljukon, önbizalmukon, de nagy erejű mozgósítást nem tudtak véghez vinni. A párt beragadt a 20% körüli támogatottsági szinten, sőt, inkább alatta. A vasárnapi első választási forduló egyik nagy kérdése, hogy az MSZP számíthat-e rejtőzködő szavazókra vagy sem. Mindent egybevetve azonban 2006-os tábora több mint felét elveszti. Az MDF 1994-es veresége óta ilyen arányú szavazatvesztésre nem volt példa. Ez ismét felveti a párton belüli viták lehetőségét. A közvéleménykutatók által jelzett 17-18%-os eredmény azt jelentené, hogy az MSZP nem tudott javítani 2009-es szavazatarányán, tehát Mes- terházy Attila még relatív sikert sem tud felmutatni. Ez bűnbakká is teheti a miniszterelnök-jelöltet - másfelől viszont erősen kérdéses, milyen pártellenzék szerveződhetne vele szemben. Gyurcsány Ferenc nagyszabásúnak szánt kampányszereplése egynapos hírnek bizonyult, ráadásul meglehetősen nyilvánvaló, hogy az ő kormányzása vezetett az MSZP jelenlegi mértékű amortizálódásához. Szili Katalin Gyurcsány-ellenessége folytán inkább Mester- házy támogatásában érdekelt. A kérdés tehát inkább az, hogy Mes- terházy képes lesz-e mozgásban tartani az MSZP-t április 11. után vagy tehetetlenségbe süllyed a párt. Az MSZP mindenesetre belekapaszkodott az utolsó szalmaszálba. Szerdán nyilvánosságra került Kubatov Gábor „beszámolója” a pécsi polgármester-választásról, amelyben a Fidesz pártigazgatója elmondja, hogy nemcsak a saját választóikról, hanem a „komcsikról” is adatbázisuk van, ami - ha igaz - törvénytelen. A felvétel a Jobbik ellencsapásának tűnik a fideszes támadásokkal szemben, ugyanis a kuruc-info hozta nyilvánosságra, de leginkább az MSZP-nek segíthet. A szocialisták mozgósíthatnak valamennyi szavazót a saját oldalukon, s ha ettől lenne magasabb a részvétel a vártnál, akkor az LMP-nek gyűlhet meg a baja a bejutási küszöbbel. Ez azért is lényeges, mert amúgy a kampány meglepetése az LMP, amely - kis pártoktól szokatlan módon - nem eltűnt a végjátékban, hanem elemében volt. Az LMP-t érő bírálatok nem igazán kaptak teret a médiában, nem volt tehát, ami gyengítse a párttal kapcsolatos pozitív várakozásokat. A Lehet Más a Politika támogatottsága növekvő tendenciát mutat, áprüisra elérte az 5%-ot: egy formálódó karakterű új párt szelíd protestje (szemben a Jobbik agresszív elitellenességével) ennyit érhet a 2010-es választáson. Vasárnap késő este okosabbak leszünk: utána a kijelentő mód is használható lesz a politikai kommentárban. TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Üdvözöltéka START-III megállapodásaláírását a német lapok. A konzervatív Die Welt vezércikkében a jégkorszak végéről írt, míg az üzleti körök lapja, a Handelsblatt úgy értékelte, Washington és Moszkva megtette az első lépéseket egy igazi szövetség felé. A Die Welt szerint a szerződésben foglaltak végrehajtása után is bőven marad nukleáris fegyvere az Egyesült Államoknak, illetve Oroszországnak. Mégis az a legfontosabb, hogy a hadászati nukleáris fegyverek csökkentéséről született egyezmény a jégkorszak végét jelenti a két ország kapcsolataiban, különös tekintettel a bizalomteremtő intézkedésekre, a helyszíni ellenőrzésekre, az átláthatóságra és a kiszámíthatóságra. Az újság szerint a megállapodásra szükség volt, és azt minden hátsó gondolat nélkül üdvözölni kell. Globális leszerelésről azonban aligha lehet beszélni - fogalmazott a lap, utalva arra, hogy az elrettentés céljából, továbbá a szövetségesi bizalom megőrzése érdekében atomfegyverre mindig szükség lesz. A Handelsblatt fontosnak nevezte, hogy a két eddigi ellenfél egyre inkább felfedezi a közös érdekeket. Az új START-szerződés az első lépést jelenő az atomfegyverektől mentes világ víziója felé vezető úton, és jelképe annak, milyen fontos a szoros együttműködés a két korábbi szuperhatalom között - írta az üzleti lap. Az újság elismerte, hogy bőven akadnak ellentétes érdekek is, de úgy vélte: a Szovjetunió összeomlása után megnövekedett a közös érdekek játéktere Oroszország és az Egyesült Államok között. A START-szerződés a „startod’ jelentheti azon az úton, amely a két országot egyre közelebb vezeti egymáshoz - vélte a lap. A liberális Der Tagesspiegel arra emlékeztetett, hogy az elmúlt évtized a leszerelés szorgalmazóinak szemében elvesztegetett évtized volt. Az újság szerint túl nagy volt a trauma az Egyesült Államok ellen elkövetett, 2001 szeptemberi merényletek után. A Bush-kormánynak más prioritásai voltak, de azóta megváltozott a széljárás az Egyesült Államokban - írta a lap. (mti)
