Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-10 / 82. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 10. Vélemény És háttér 7- Nem értem, miért kellene örülnöm a vándormadarak hazatérésének, amikor a nyugdíjam felét a tisztító­ban hagyom, mert lépten-nyomon lepecsételik a kabátomat (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Szerelmesek a műmárványon TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Dmitrij Medvegyev orosz és Barack Obama amerikai elnök új célt tűzött ki: a tel­jes nukleáris leszerelést, s „akiknek eszébe jut ellen­kezni, Moszkva és Washing­ton szankciókkal bünteti meg, elsősorban Iránt” - írta a Kommerszant című orosz lap annak nyomán, hogy Prágában aláírták a hadásza­ti támadó fegyverek korláto­zásáról és csökkentéséről szóló START-III szerződést. A lap úgy véli, „az új szerző­dés majd egyéves krimivé duzzadt előkészítése után” a két elnök megkönnyebbülés­sel írta alá a szerződést és az azt kiegészítő jegyzőköny­vet. A szerződés szövege azonnal megjelent a Kreml és a Fehér Ház honlapján, és a két ország parlamentjei között már megkezdődtek a konzultációk az egyidejű ra­tifikáció lehetőségeiről - tet­te hozzá a lap. Az Izvesztyija azt emelte ki, hogy az aláírás után a vi­lág egyharmaddal biztonsá­gosabbá vált - ugyanis a szerződés mintegy 30%-os csökkentést irányoz elő -, és most Moszkvának és Wa­shingtonnak módja van „az együttműködés megerősíté­sére és fejlesztésére nem csupán a leszerelés és a nem­zetközi biztonság terén, ha­nem egyéb területeken is”. Az újság kiemelte, hogy a két elnök tárgyalásai után Oroszország kemény hangú nyilatkozatban összekötötte a szerződés sorsát az ameri­kai rakétavédelmi rendszer fejlődésére vonatkozó ter­vekkel. A nyilatkozat rámu­tat, hogy a szerződés csak akkor lesz életképes, ha az amerikai rakétavédelmi rendszerben nem következik be a lehetőségek olyan minő­ségi és mennyiségi fejleszté­se, amely veszélyezteti (az orosz) hadászati nukleáris potenciált. Az egyoldalú nyi­latkozat tényét Konsztantyin Koszacsov, a duma külügyi bizottságának elnöke azzal magyarázta a lapban, hogy ez a kitétel nem került bele a szerződésbe, de hozzátette, hogy a dokumentum Wa­shingtont nem érte meglepe­tésként. (mti) Nincs bocsánat, nincs is miért. Legyen helyette in­kább mindent feloldó nász és kéj a felszabadítók e vi­lágban rekedt testi marad­ványai felett. Avagy már Fi- cónak is nehezére esik újat mondani. Még jó, hogy a szomszédos cirkuszi be­mutató első felvonásának végére már holnap pont kerül. Nekünk is jobb lesz. MÓZES SZABOLCS Amikor azt gondolnánk, megint mekkora blódséget mondott ez az ember, rá kell jönnünk, ő is csak önmagát ismételgeti. Természete­sen nem mindenben. A hét elején azt találta mondani, hogy ne gör­deszkások zavarják a szovjet fel­szabadító katonák örök álmát a nyilvános temetőként funkcionáló pozsonyi Slavínon, inkább fiatal párok valljanak ott egymásnak szerelmet. Szerinte az szebb, mél­tóbb. Persze nem tudni, mihez vagy kihez, a szürke szocreál för- medvényhez, a műmárványhoz és betonrengeteghez vagy a felsza­badító szovjet katonákhoz. Mind­egy, a lényeg az, hogy kormány­főnk egy évvel ezelőtt ezt a magvas gondolatot már elültette a közbe­szédben, ám szavainak valószí­nűleg elenyésző szintű nevelő ha­tása van a fiatalságra, ugyanis az­óta sem lett a Slavínon kevesebb a gördeszkás és több a szerelmes. Pedig a kormányfő ez esetben arra sem panaszkodhat, hogy vélemé­nyét ne közölte volna a sajtó az azt megillető helyen. Nem baj, jövőre talán még egyszer elmondja. A teátrális bocsánatkérések ügyében kissé szelektívebben bánt saját korábbi kijelentéseivel Fico, aki egyáltalán nem hiányolta, hogy az oroszok még nem kértek elnézést az 1968-as hívatlan láto­gatásért és az ezt követő két évti­zednyi senki által sem kért - illetve csak holmi bábkormány által kez­deményezett - ittlétért. Bezzeg ta­valy augusztusban ez a most nagy­lelkű „államférfi” nem volt rest annyira felháborodni egy szom­szédos ország államfőjének előre bejelentett látogatásán, hogy azon nyomban ki is tiltotta őt az ország­ból. Merthogy az 1968-as megszál­lás napján érkezett volna - az már mellékes körülmény volt, hogy az elnök által képviselt állam annak idején legfeljebb a szovjet csizma pucolójának szerepében tetszeleg­hetett, kis epizódszerepre „kár­hoztatva” a nagy baráti segítség- nyújtásban. Mindegy, az elvek azok elvek, még ha olykor szelek­tíven érvényesülnek is. És a végére egy jó hír: már csak egyet kell aludni, és véget ér a ma­gyarországi belpolitikai agónia. Végződjék akármilyen ered­ménnyel az országgyűlési válasz­tás, idehaza már nem ijesztgethet­nek a „várhatóval”. Tiszta víz kerül a pohárba, a kártyák az asztalra té­tetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mifelénk a magyarkártya ér­vényét veszíti, vagy hogy odaát a narancssárgáknak köszönhetően rózsaszín jövő kezdődik. Csak vég­re mindent tisztábban fogunk lát­ni, s az „anyaországban” is egy vi­lágos, erős felhatalmazással ren­delkező csapat kezdhet hozzá a nagytakarításhoz. Csak bízhatunk benne, hogy legalább nekik - részben - sikerül. Mert ha már ne­kik sem, a jobbik ég tudja, kinek... De abban nem lenne köszönet. JEGYZET Politikai retró VERES ISTVÁN Robert Fico kormányfő csütör­tökön kijelentette: Szlovákia he­lyén 1989 előtt nem volt fekete lyuk, az emberek keményen dolgoztak, értékeket teremtet­tek, amelyeken a mai Szlovákia nyugszik, és amelyeket aztán valaki privatizált, külföldi kézbe adott. Majd hozzátette: lassan kivész az emberekből a szolida­ritás. Előkereshetjük tehát a sufniból a kifakult Che Guevará-s pólót: a következő államfő, aki ha­zánkba érkezik, szinte biztosan Kim Dzsong II lesz, esetleg Raúl Castro. A kínai elnök ugyanis már volt itt, a héten pedig tanúi lehettünk, amint a szlovák hon­atyák Dmitrij Medvegyevnek megköszönték mindazt, amit a dicső Szovjetuniótól a múltban kaptunk. Úgy tűnik, Szlovákia miniszterelnökének semmi kifo­gása a hazánkban 1948 és 1989 közt fennállt állapotok ellen. 1989 előtt minden jobban működött - hangsúlyozta egy hónapja. Ficónak alighanem el­kerülte a figyelmét a tény, hogy (nem is olyan messze tőlünk) lé­teznek országok, amelyek a hu­szadik század második felét nem a Szovjetunió segítő kezének ár­nyéka alatt töltötték. Megkoc­káztathatjuk a kijelentést, hogy az emberek arrafelé is kemé­nyen dolgoztak, sőt, egy kicsivel még talán keményebben, mivel munkájukat nem tervek irányí­tották, hanem a személyes moti­váció, a családi hagyományok, esetleg a szakértelem. Robert Fi­co nagyon jól tudja, hogy ha va­laki a piac igényei szerint dolgo­zik, kevesebb munkával is érhet el kimagasló eredményeket, míg a terv katonái legtöbbször a rak­táraknak termeltek. A szovjetek szerinte így is jó példát mutat­tak. Mi mégis érezhetően más­hol tartunk, mint azok az orszá­gok, amelyek nélkülözni kény­szerültek a szovjet példát. „Vigaszdíjként” azt kapták, hogy nem hagyták megrohadni több száz éves műemlékeiket, és nem sorvasztották el gazdaságuk fej­lett ágazatait egy korabeli szov­jet ipari divattrend, a nehézipar miatt. Abban az egyben viszont Ficó­nak igaza van, hogy a mai Szlo­vákia az 1989 előtt teremtett „értékeken” nyugszik. Ezt le sem tudnánk tagadni. Természetes­nek vesszük, hogy nem kérik ki a véleményünket, mielőtt dön­tenek rólunk, elintézzük az egé­szet azzal, hogy a politika mocs­kos mesterség, úgyhogy felesle­ges elmenni szavazni, felbon­tunk inkább még egy üveg sört és átkapcsolunk a focira. Leg­főbb ideje lenne olyan értékek, értékrendek gyártásába kezde­nünk, amelyek a jövőbe, nem pedig a múltba mutatnak (fő­képp nem a szocialista múltba). Ehhez viszont aligha lesz elég a nosztalgia. _KOMMENTÁR A kampány vége LAKNER ZOLTÁN Napokkal a választás első fordulója előtt a közvélemény-kutatók ugyan nem közölnek azonos adatokat, de a lényeges kérdésekben prognózisuk megegyezik: a Fidesz nagy valószínűséggel kétharma­dos többséget szerez, az MSZP és a Jobbik egymás sarkát tapossa, az LMP esélyes a parlamentbejutásra, az MDF esélyes a kiesésre. Egy hónappal ezelőtt még úgy látszott, a Jobbik teret nyer a Fidesz rovására. Ám ezt követően a Jobbik ellen erőteljes offenzíva indult a Fidesz-közeli médiában, amely részben a jobbikos politikusok anyagi ügyeit érintette, részben korábbi politikai szerepvállalásu­kat. Egyik „leleplezés” sem volt elsöprő erejű, de összességében át­törték az ingerküszöböt, rontva a Jobbik purifikátori magatartá­sának eredményességét. A másik fontos jelenség az MSZP stagnálása: a szocialisták képe­sek voltak javítani belső moráljukon, önbizalmukon, de nagy erejű mozgósítást nem tudtak véghez vinni. A párt beragadt a 20% körü­li támogatottsági szinten, sőt, inkább alatta. A vasárnapi első vá­lasztási forduló egyik nagy kérdése, hogy az MSZP számíthat-e rej­tőzködő szavazókra vagy sem. Mindent egybevetve azonban 2006-os tábora több mint felét elveszti. Az MDF 1994-es veresége óta ilyen arányú szavazatvesztésre nem volt példa. Ez ismét felveti a párton belüli viták lehetőségét. A közvélemény­kutatók által jelzett 17-18%-os eredmény azt jelentené, hogy az MSZP nem tudott javítani 2009-es szavazatarányán, tehát Mes- terházy Attila még relatív sikert sem tud felmutatni. Ez bűnbakká is teheti a miniszterelnök-jelöltet - másfelől viszont erősen kérdé­ses, milyen pártellenzék szerveződhetne vele szemben. Gyurcsány Ferenc nagyszabásúnak szánt kampányszereplése egynapos hír­nek bizonyult, ráadásul meglehetősen nyilvánvaló, hogy az ő kormányzása vezetett az MSZP jelenlegi mértékű amortizálódá­sához. Szili Katalin Gyurcsány-ellenessége folytán inkább Mester- házy támogatásában érdekelt. A kérdés tehát inkább az, hogy Mes- terházy képes lesz-e mozgásban tartani az MSZP-t április 11. után vagy tehetetlenségbe süllyed a párt. Az MSZP mindenesetre belekapaszkodott az utolsó szalmaszálba. Szerdán nyilvánosságra került Kubatov Gábor „beszámolója” a pé­csi polgármester-választásról, amelyben a Fidesz pártigazgatója elmondja, hogy nemcsak a saját választóikról, hanem a „komcsikról” is adatbázisuk van, ami - ha igaz - törvénytelen. A fel­vétel a Jobbik ellencsapásának tűnik a fideszes támadásokkal szemben, ugyanis a kuruc-info hozta nyilvánosságra, de leginkább az MSZP-nek segíthet. A szocialisták mozgósíthatnak valamennyi szavazót a saját oldalukon, s ha ettől lenne magasabb a részvétel a vártnál, akkor az LMP-nek gyűlhet meg a baja a bejutási küszöbbel. Ez azért is lényeges, mert amúgy a kampány meglepetése az LMP, amely - kis pártoktól szokatlan módon - nem eltűnt a végjátékban, hanem elemében volt. Az LMP-t érő bírálatok nem igazán kaptak teret a médiában, nem volt tehát, ami gyengítse a párttal kapcsola­tos pozitív várakozásokat. A Lehet Más a Politika támogatottsága növekvő tendenciát mutat, áprüisra elérte az 5%-ot: egy formáló­dó karakterű új párt szelíd protestje (szemben a Jobbik agresszív elitellenességével) ennyit érhet a 2010-es választáson. Vasárnap késő este okosabbak leszünk: utána a kijelentő mód is használható lesz a politikai kommentárban. TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Üdvözöltéka START-III megál­lapodásaláírását a német lapok. A konzervatív Die Welt vezércikké­ben a jégkorszak végéről írt, míg az üzleti körök lapja, a Handels­blatt úgy értékelte, Washington és Moszkva megtette az első lépé­seket egy igazi szövetség felé. A Die Welt szerint a szerződés­ben foglaltak végrehajtása után is bőven marad nukleáris fegyvere az Egyesült Államoknak, illetve Oroszországnak. Mégis az a leg­fontosabb, hogy a hadászati nuk­leáris fegyverek csökkentéséről született egyezmény a jégkorszak végét jelenti a két ország kapcso­lataiban, különös tekintettel a bi­zalomteremtő intézkedésekre, a helyszíni ellenőrzésekre, az át­láthatóságra és a kiszámítható­ságra. Az újság szerint a megálla­podásra szükség volt, és azt min­den hátsó gondolat nélkül üdvö­zölni kell. Globális leszerelésről azonban aligha lehet beszélni - fogalmazott a lap, utalva arra, hogy az elrettentés céljából, to­vábbá a szövetségesi bizalom megőrzése érdekében atomfegy­verre mindig szükség lesz. A Handelsblatt fontosnak ne­vezte, hogy a két eddigi ellenfél egyre inkább felfedezi a közös ér­dekeket. Az új START-szerződés az első lépést jelenő az atomfegy­verektől mentes világ víziója felé vezető úton, és jelképe annak, mi­lyen fontos a szoros együttmű­ködés a két korábbi szuperhata­lom között - írta az üzleti lap. Az újság elismerte, hogy bőven akadnak ellentétes érdekek is, de úgy vélte: a Szovjetunió összeom­lása után megnövekedett a közös érdekek játéktere Oroszország és az Egyesült Államok között. A START-szerződés a „startod’ je­lentheti azon az úton, amely a két országot egyre közelebb vezeti egymáshoz - vélte a lap. A liberális Der Tagesspiegel arra emlékeztetett, hogy az el­múlt évtized a leszerelés szor­galmazóinak szemében elvesz­tegetett évtized volt. Az újság szerint túl nagy volt a trauma az Egyesült Államok ellen elköve­tett, 2001 szeptemberi merény­letek után. A Bush-kormánynak más prioritásai voltak, de azóta megváltozott a széljárás az Egyesült Államokban - írta a lap. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents