Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-09 / 81. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 9. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Orbán Viktor visszatérése címmel közölt kommentárt a Süddeutsche Zeitung. A liberális német napilap az írás alcímében azt emelte ki, hogy Magyarország volt miniszterelnöke diadalmas' visszatérés előtt áll, „nacionalista jelszavai miatt is”.Az újság felidézte Orbán nyolc évvel ezelőtt elhangzott, felháborodott szavait, „Az mégsem megy, hogy a haza ellenzékbe kényszerüljön”, amelyek a cikk szerint félreérthetetlenül felosztják Magyarországot. Az egyik oldalon ott van ő maga, a hazához való hűség, a nép szere- tete, az igazság és a tisztaság, a másikon azok a hazátlan fickók, akiknek a haza iránti szeretete kétséges. Orbán akkor vesztette el a parlamenti választásokat és miniszterelnöki tisztségét, most viszont a „haza” nagy győzelem előtt áll - írja a szerző. A lap emlékeztet, hogy valamennyi közvélemény-kutatás hatalmas győzelmet, abszolút többséget jósol Orbán Viktor és pártja számára, csak az vitatott, meglesz-e a kétharmados többség. A cikk szerint a városi liberálisok és az értelmiség aggodalommal tekintenek a jövőbe, senki nem tudja, mit tervez Orbán. A legtöbb magyar mégis várja a választásokat, abból kiindulva, hogy véget kell vetni az agónia éveinek, a kölcsönös gyűlölet által marcangolt politikai táborok állandó kölcsönös bombázásainak. Valakinek vállalnia kell a felelősséget azért, mi történjék a válságok által meggyötört, kettészakadt társadalommal - fogalmaz az írás. Orbán még mindig egy tetterőt sugárzó fiatal politikus, aki „a gonosztevőket bilincsben akarja előállítani, még akkor is, ha egyes piszkos ügyek az ő első kormányzati ciklusáig nyúlnak vissza” - áll az újságban, mely így folytatja: mégis él a remény, hogy - ismét hivatalba kerülve - „a közép-európai kulcsállam szerepéből fakadó felelősség nyomása alatt felhagy belső konfrontációs, kifelé pedig zavaró igényeket hangoztató irányvonalával”. Az új jobboldali konkurencia a választási kampány utolsó szakaszában Orbánt arra késztette, hogy mérsékelje a baloldal és a liberálisok elleni „gyűlölettirádáit” és ezáltal a polgári tábort elfogad- hatóbbá tegye. A cikk felidézi a Fidesz elnökének 1989 júniusi, a Nagy Imre-temeté- sen elhangzott beszédét, amely „mennydörgésként”, hatott. Annak idején a „fiatal zöldfülűt” még a Magyar Demokrata Fórumtól balra sorolták, akit az akkori vezető osztrák kereszténydemokrata politikus, Erhard Busek a kelet-európai fiatal demokraták egyik legnagyobb támogatójaként jellemzett. Amikor Orbán 1998-ban miniszterelnök lett, már gyökeres fordulat állt mögötte - írja a szerző, hangsúlyozva, hogy már régóta „a trianoni magyar trauma foglyává vált”, (mti)- Százezreket költünk a munkanélküliség elleni harcra, mégis százezrek vannak munka nélkül! (Peter Gossányi rajza) A tőke szabad versenye építi az új, határok és őrbódék nélküli birodalmakat Végnapjait éli a gazdasági liberalizmus? Jégre tette-e a gazdasági liberalizmust a lassan véget érő gazdasági világválság? A tények megválaszolják ezt a kérdést. MT1-ELEMZÉS A világ meghatározó központi bankjai - élen az amerikai Federal Reserve-vel és az Európai Központi Bankkal - rekord mélységekben tartják alapkamataikat. Sokszáz milliárd dollárral és eu- róval, még elektronikusan „teremtett” pénzzel is bővítették refinanszírozási aukcióikat, és enyhítették ezek fedezeti feltételeit. Vagyis nem a szabadpiac ellenében léptek fel, hanem ellenkezőleg: független hatósági jogkörükben megmaradtak hagyományosan az irányadó kamat meghatározásánál, azon kívül pedig piaci szereplőként igyekeztek megsegíteni, olajozni a bankközi piacot - „kifújni”, újraindítani a bedugult vezetékeket, nem pedig korlátozni azokat. A kormányok is felsorakoztak. Amelyik tehette vagy tehetni vélte - például az Egyesült Államokban átmeneti adókönnyítésekkel, kedvezményekkel, Európában inkább csak „roncsprémiumokkal” próbált segíteni a lakosságnak. A saját dugájukba dőlt bankoknak részint a „mérgező értékpapírok” kivásárlása útján, részint bankrészvények átmeneti felvásárlása révén nyújtottak segédkezet. Nem „államosítottak”: pénzért részvényeket vettek, amelyeket az érintett cégek visszavásárolhatnak, amint van rá pénzük. Vagyis a „rendszer” nem változott meg: a kormányok is kevésbé hatóságként, inkább piaci szereplőként, „kedvező ajánlatokkal” próbálták enyhíteni az elkerülhetetlen visszaesést. A gazdasági liberalizmus tehát nem csorbult nemzeti szinteken sem, és még kevésbé csorbulhat a nemzetközi szintéren. A Húszak (G20) múlt év végi elhatározása - hogy mindenáron el kell kerülni a protekcionizmust, nehogy ugyanúgy súlyosbítsák a válságot, amiképp a bezárkózás csak még súlyosabbá tette az 1930-as évek világválságának következményeit - persze csak jelszó maradna, ha nem épp ez lenne a kor és a helyzet parancsa is. Közhely, hogy globalizált világban élünk, de mit jelent ez valójában? Azt, hogy „amit neked szabad nálam, azt nekem is szabad nálad”. A fegyverek szabad versenye helyett a tőke szabad versenye építi az új, határok, sorompók és őrbódék nélküli birodalmakat. A francia vagy a német tőke ma mélyebben bent van Oroszországban, mint amiről Napóleon vagy Hitler bármikor álmodhatott. Közben nem csak Kelet-Európa, hanem már régóta Nyugat-Európa is függ - energia- szükséglete miatt - Oroszországtól, amiről meg Sztálin aligha ábrándozhatott komolyan annak idején, a szembenállás és elzárkózás korszakában. Most nem osztják fel Európát Jaltán - hatásosabb, hogy orosz földgázt, olajat bárki, bárhol vásárolhat Európában, ha megfelelőnek tartja az árát. Kína beengedi a nyugati beruházókat, cserébe az Egyesült Államok kénytelen tűrni, hogy a-kínai „kommunisták” megvették a nemzetbiztonsági kockázatnak tartott IBM egy részlegét, és Lenovo néven újraindították. Az amerikai ipar imitt-amott berzenkedik a kínai exportdömping miatt, protekcionista intézkedéseket, büntetést követel kongresszusi képviselői útján, de az amerikai kormány leinti őket. Hiszen Kína az amerikai államadósság legnagyobb egyedi vásárlója külföldön. Ami azt jelenti, hogy ha Kína nem tud exportálni, az Egyesült Államok csődbe megy. Az előnyök ebben a világban, fegyverek híján, csak kölcsönös szabadsággal kényszeríthetők ki. És mivel háborúra semmi kilátás, szabadságra most még nagyobb szükség lesz, mint valaha. A nyugati világban lassan másfél évtizede a gazdasági növekedés kerékkötője, hogy a GDP keresleti oldalán mintegy 60 százalékkal szereplő lakossági fogyasztás növekedése lelassult, szinte megállt. Felzárkózván, a kelet-európai világ fő gondja is ez lesz. A világválság csak tovább rontott a helyzeten. A hazai piacokról nem várható új keresletet a nyugati tőke kénytelen mindinkább exporttal pótolni, éspedig szükségképp a távolabbi felzárkózó világ, Kína, India, Latin-Amerika felé. Ezért a nyugati export csak akkor lehet sikeres, ha viszonylag olcsó. Ezt csak a béreken lehet kigazdálkodni, vagy a termelés áthelyezése révén. Ugyanakkor társadalmi kérdés, hogy a fejlett világban megmaradjon a régi életszínvonal látszata. A hazai fogyasztás akkor maradhat legalább szinten - ha nem is minőségben, de mennyiségben -, ha az import is olcsó. Ez is megmagyarázza az olcsó kínai export sikerét - és szükségét. Ez a kölcsönös érdek és szükséglet további liberalizálást fog kikényszeríteni, mert a nyugati gazdasági növekedés gyakorlatilag csak beruházásból és exportból indítható újra manapság. Lehet, hogy a piacok állami ellenőrzése szigorúbb lesz - minden szabadság mellé kell jog és rendőrség -, azonban a piacok szabadsága' szükségképpen és kölcsönösen bővülésre van ítélve. A mai helyzetben egyetlen exportra utalt ország sem képzelheti, hogy a világáramlattól elzárkózva sikert érhet el, még nagy és gazdag országok sem. KOMMENTÁR Opre roma! MOLNÁR IVÁN A romák világnapja évről évre az egyik legbiztosabb mutatója annak, hogyan is viszonyul a többségi társadalom a legkiszolgáltatottabb kisebbségihez. A nemzetközi roma napot minden évben április 8-án tartják annak emlékére, hogy 1971-ben London mellett ezen a napon rendezték meg a romák első világkongresszusát, amelyen elfogadták a roma nép zászlaját és Opre roma! (Fel, romák!) című himnuszát. Az eseményt koncertek, kiállítások, szakmai konferenciák kísérik, legalább egy napra rivaldafénybe állítva a világszerte mintegy 13-15 millió főt számláló közösséget. A szlovákiai politikusok többsége azonban ehhez is ugyanúgy viszonyul, mint a többi „kényes” kérdéshez. Ahelyett, hogy bátran kiállnának egy, a társadalom peremére szorított kisebbség emberi jogai mellett, inkább hallgatnak. Hallgatnak, mert gyávák. A választások előtt minden egyes szavazatra szükség van, és a romák mellett való kiállás az idegengyűlölettel fertőzött többségi választók bizalmának az elvesztését jelentheti. Vannak persze, akik nem hallgatnak, ebben sincs azonban mindig köszönet. Dušan Čaplovič kisebbségekért és emberi jogokért felelős kormányfőhelyettesnek már csak a hivatalából eredően is nyilatkoznia kellett, és az egész ilyenre is sikeredett. Hivatalosra. Ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a Fico-kormány rendvédelmi szervei és a többségi nemzet által a romák ellen elkövetett atrocitásokért, azzal hivalkodott, hogy hány lexikont és tankönyvet adtak ki a romák számára. Ahelyett pedig, hogy a romák beilleszkedését támogatnák, a külföldön már leszerepelt bentlakásos roma iskolák szorgalmazásával, tovább kívánják mélyíteni a szakadékot a többségi társadalom és a romák között. A szakemberek szerint az elmúlt években Szlovákiában tovább romlott a mintegy 300-400 ezres közösség helyzete, erről azonban hallgat a kormányfőhelyettes. Hogy valójában mit is gondol Čaplovič a romákról és a kisebbségekről általában, azt leginkább az jelzi, hogy ezúttal sem felejtette el kiemelni: a kisebbségeknek nem csupán jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Nem pontosította ugyan, hogy milyen kötelességekre gondol, a Smer koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt által hangsúlyozottak alapján azonban könnyen kitalálhatjuk. A szélsőjobboldali Slota-párt szerint a „cigányok lopnak, gyilkolnak, terrorizálják a többségi nemzetet és kerülik a munkát”. Čaplovič valószínűleg ezekre emlékeztette a romákat a világnap alkalmából. A kormánypártok és az ellenzék nagy része azonban ebben egy követ fúj, még ha sokan nem merik is kimondani a véleményüket. A pártok többsége - tisztelet a kivételnek - a hallgatással a Szlovák Nemzeti Pártnak ad igazat, amely a romakérdést kizárólag bűnügyi problémaként kezelné, és rohamrendőrökkel szállná meg a roma településeket, folyamatos félelemben tartva a lakóit. A szlovák kormánypárt ugyanis azt tartja, hogy csak a megfélemlített, megalázott és kisemmizett roma kisebbség a jó kisebbség. Amíg ezzel a többségi nemzet, sőt a szerencsésebb helyzetben lévő kisebbségek egyjelentős része is egyetért, elutasítva mindenfajta közeledést, Szlovákiában csak nehezen javíthatunk érdemben a romák helyzetén. így valószínűleg még nagyon sokáig kell várniuk arra, hogy a világnapjukon egyszer egy felszabadult, a többség által is megbecsült és elismert közösség tagjaiként énekelhessék a himnuszukat: Mentem, mentem végtelen utakra, találkoztam boldog romákkal... TALLÓZÓ KOMMERSZANT Az orosz lapok az utóbbi napok kirgizisztáni eseményeivel kapcsolatban idézték Vlagyimir Pu- tyin orosz kormányfő előző esti kijelentését, hogy sem Oroszországnak, sem neki, sem más hivatalos orosz személyiségeknek nincs közük a biskeki fejleményekhez. Putyin szmolenszki nyilatkozatában emlékeztetett, amikor Kurmanbek Bakijev elnök hatalomra került, élesen bírálta elődjét, Aszkar Akajevet, amiért a politikában és a gazdaságban minden poszton rokonai vagy jó emberei ültek. „Úgy látom, Bakijev úr elődje nyomdokába lépett” - mondta Putyin. Hangsúlyozta azonban: „Bármi történjen is az országban, az Kirgizisztán bel- ügye, de mérsékletre, az erőszak kerülésére szólítok fel mindenkit”. A Kommerszantnak Andrej Grozin, az Orosz Tudományos Akadémia FÁK Intézete középázsiai és kazahsztáni osztályának vezetője úgy nyilatkozott: a kimenetel a térségben jelen levő fő szereplőktől, az Egyesült Államoktól, Kínától és Oroszországtól függ. Kína attól tart, hogy a zavargások átterjednek a szomszédos területekre, az Egyesült Államok elégedett Bakijev elnökkel, és bármiféle változás csak zavart okozhat - mondta. Oroszországgal más a helyzet. Az utóbbi időben Moszkva Bakijev több lépését is zokon vette. Az elnök tavaly úgy döntött, meghagyja Manasz repülőterén az amerikai katonai támaszpontot, amelyet Moszkva nem szívesen lát ott. Előzőleg moszkvai látogatásán bejelentette, hogy a támaszpontot bezárják, s Moszkva 150 millió dollár vissza nem térítendő segélyt és 300 millió dollár kedvezményes hitelt nyújtott Kirgizisztánnak, 180 millió dollárnyi adósságát leírta. Mindezt tetézte, hogy újabb amerikai katonai objektumot szándékoznak nyitni az ország területén. Kezdték elnyomni az orosz nyelvű internetes honlapokat, és egyre többször próbálták korlátozni az orosz üzletemberek lehetőségeit vagyontárgyak vásárlására. Ezt az elnök fia, Mak- szim Bakijev oroszellenességé- vel hozta összefüggésbe az ellenzék. (mti)
