Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-05 / 53. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 5. Vélemény És háttér 7- Csak óvatosan, képviselő úr. Gondoljon arra, hányán örülnének, ha a lavina maga alá temetné... (Peter Gossányi karikatúrája) Orbán: a választások után el kell mondani az igazságot a gazdaságról Vége a spekulációknak? FIGYELŐ Üresek, kupecek, mutyi nagypártok Magyarországon mérsé­kelt anyázással múlatták az időt a kampányoló politikai pártok, a szokásos retorikai fordulatokon túl a hét dereka nem sok újdonsággal szol­gált. Az MSZP szerint Orbán nem demokrata, a Fidesz sze­rint a szocik korruptak, az MDF mindkét nagy pártot „színvallásra késztetné” egy több tíz milliárdos ügyben. „Egy demokrata nem fogja fel tragédiaként, ha elveszíti a hatalmat - mondta Gyur- csány Ferenc volt miniszter- elnök egy lakossági fórumon. - Minden demokrata politi­kus pályája vereséggel végző­dik.” Hangsúlyozta azonban, hogy nem jól ismerik őt azok, akik arra gondolnak, hogy ve­reségre készülne, de ha meg­történne, akkor sem gondolja azt, hogy eljön a világvége. Az MSZP miniszterelnök-jelölt­je, Mesterházy Attila egy saj­tótájékoztatón kijelentette: Magyarország számára az igazi változást mindig az MSZP és a baloldaljelentette. Szerinte amit a Fidesz a vál­tozásról mond, „üres politikai szlogen, semmilyen politikai tartalma nincs”, ezzel szem­ben az MSZP a progresszió, a nemzeti modernizáció és a megújulás útjára kíván lépni. A Fidesz-nagyágyúk csü­törtökig pihenőnapot tartot­tak, a tóspadosok jutottak szerephez inkább. Balsai Ist­ván számonkérés-felelős ar­ról beszélt: pártja a törvényes keretek között végre fogja hajtani az elszámoltatást, ugyanis minden érintettnek felelnie kell azért, ami a köz­vagyonnal összefüggésben az elmúlt nyolc évben történ. Ki­jelentette: hamajd egyszer az utókor az elmúlt éveket va­lamilyen jelzővel látja el, ak­kor nem jár messze az igaz­ságtól, ha azt jósolja, hogy az eltelt időszakot az „ingat- lankupécek kormányának” aposztrofálj ák maj d. Az MDF szerint ellenben mindkét nagy párt mutyista: a párt „színvallásra kéri a Fi­deszt és az MSZP-t a gép­járművek eredetiségvizsgála­tával kapcsolatban, és felszó­lítja a két pártot: hozzák nyil­vánosságra az Eclipse Zrt. „immár 20 milliárd forint kö­rülire becsülhető” állami szerződéseit és a beszerzés körülményeid’, (hírszerző) Orbán Viktor szerint egy Fidesz-kormánynak úgy kell újjáépítenie Magyaror­szág tekintélyét, hogy az ne épüljön hazugságra; a vá­lasztások után el kell mon­dani a magyar gazdaság ál­lapotáról az igazságot. MTl-JELENTÉS A Fidesz elnöke az Európai Néppárt európai parlamenti frak­ciója vezetésének budapesti ülé­sén csütörtökön arról is beszélt, hogy Európának le kell győznie a kapitalizmus válságát. A pártelnök beszédében azt mondta: az elmúlt évek „szégyent hoztak a magyarok fejére”, senki sem szereti, ha a „hazugság és sa­ját nemzetének neve szinonimává válik” a nemzetközi közösség előtt. A tekintély és a tisztelet ki­harcolására készen áll a Fidesz, bár ez nehéz feladat lesz - jelen­tette ki. A választások után egy-másfél hónappal eljön a pillanat, amikor újra el kell mondani az igazat a magyar gazdaság valós állapotá­ról, „ezt Görögország árnyékában kell megtenni úgy, hogy közben a maradék kis reputációnkat se ve­szítsük el” - mondta, hozzátéve: hogy pontosan miként teszik ezt, még maga sem tudja, de meg fog­ják találni a megfelelő utat. Orbán Viktor aláhúzta: tisztá­ban vannak a kényes dilemmával, azzal, hogy Magyarország tekin­télyének visszaállítása nem épül­het hazugságra. A pártelnök úgy vélekedett: meg kell győzni a ma­gyar választókat, hogy április 11-én menjenek el szavazni, a voksukat adják a változásra, nyil­vánítsák ki, véget akarnak vetni a spekuláció korszakának, amely tönkretette a gazdaságot és mun­kahelyek százezreit szüntette meg. A magyaroknak minél egysége­sebben jelezniük kell - folytatta -, hogy olyan politikát és kormány­zást akarnak, amely elsőbbséget ad a munkának, és elég erős a munkahelyteremtéshez. Kiemel­te: egy vezetésre vállalkozó poli­tikusnak, politikai közösségnek egyetlen dologtól kell félnie, a fé­lelemtől; ha egy közösség, egy nemzet, egy politikai család szembenéz a kihívásokkal, akkor semmi oka a félelemre. Mint mondta, Európa akkor volt erős, akkor nem rettegett semmitől, amikor volt közös célja. Orbán Viktor ilyen célnak nevezte a II. vi­lágháború után a tartós európai béke megteremését, ez Európai Unió létrehozását, Európa újra­egyesítését. A pártelnök úgy vélekedett, hogy Európának nincs más válasz­tása, mint legyőzni a kapitalizmus válságát, ehhez valós emberi munkára és „állandóságtudatra” van szükség, nem lehet ugyanis folyamatosan átmeneti állapot­ban élni. Európának sokkal vilá­gosabban ki kell mondania, hogy a munkát támogatja, a spekuláci­ót pedig ellenzi - mondta a Fidesz elnöke. Hangsúlyozta, elsőbbséget kell adni a „termelő kapitalizmus­nak”, a civilizációnkat gyengítő „pénzkapitalizmust” pedig - amely semmibe veszi a munkát - nagyon egyértelmű, szigorú sza­bályok közé kell szorítani. Közöl­te: a szociális piacgazdaság az, amely elsőbbséget ad a munká­nak és a termelésnek, amely fo­lyamatosan újjáteremti civilizá­ciónk gazdasági alapjait. A politi­kus kiemelte azt is, hogy a jelen­leginél sokkal nagyobb teret kell adni a kis- és középvállalkozá­soknak, a családi vállalkozások­nak. A bankokról szólva úgy fo­galmazott: egész Európában rá kell venni a pénzintézeteket, hogy ne a spekulációt, hanem a termelést finanszírozzák. Orbán Viktor szerint az európaiak közös érdeke, közös célja, hogy „minél többen legyenek”, minél többen dolgozzanak. Egy hamburgi cég máris keresi annak a lehetőségét, hogy 45 millió euróért értékesítsen egy görög szigetet Görögország adjon el szigeteket! MTl-HÁTTÉR Privatizációt, egyebek között lakatlan szigetek eladását java­solják liberális és konzervatív német politikusok az utóbbi évti­zedek legkeményebb kiadás- csökkentő intézkedéseire készülő görög kormánynak. Görögország területének nagy­jából 20 százalékát több mint kétezer sziget teszi ki az Égéi- és a Jón-tengeren. Köztük sok a la­katlan, és ezekről nem volna sza­bad megfeledkeznie a sorrend­ben harmadik megszorító cso­mag bevezetésére készülő athéni kormánynak - vélekednek német politikusok. „Csődveszélyben mindent pénzzé kell tenni, és a görög állam tulajdonában van­nak vállalatok, épületek és lakat­lan szigetek is, amelyek értékesí­tésével enyhíteni lehetne az adósságválságon” - mondta a Bild című lapnak Josef Schlar- mann, a konzervatív CDU vállal­kozói tagozatának vezetője. Jeóijiosz Papandreu görög kormányfő ma Berlinbe látogat, Angela Merkel kancellárt pedig a német pártok arra szólítják fel, hogy az adófizetők pénzéből ne ígérjen támogatást a dél-európai országnak. „A kancellárnak ke­ménynek kell maradnia” - mond­ta a Bildnek Frank Schaeffler, a liberális FDP pénzügyi szakértő­je, aki ugyancsak a privatizáció­ban látja a kilábalás útját. „Radi­kálisan csökkenteni kell a vállala­tokban birtokolt állami tulajdon arányát, és hozzá kell látni az in­gatlanprivatizációhoz, így példá­ul a lakatlan szigetek magáno­sításához” - mondta a szakértő. A görög kormány szerdán újabb, 4,8 milliárd euró értékű ­a bruttó hazai termék (GDP) 2 százalékának megfelelő - költ­ségvetési szigorításról döntött. Ez a harmadik megszorító csomag azóta, hogy tavaly év végén fény derült a költségvetés valós hely­zetére, nevezetesen arra, hogy az államháztartási hiány megközelí­tette a 2009. évi GDP-érték 13 százalékát. Néhány német képviselő 1993- ban egyszer már Spanyolország megbotránkozását váltotta ki az­zal az ödetével, hogy Berlin vásá­rolja meg Mallorca szigetét, a németek kedvelt nyaralóhelyét. KOMMENTÁR Az elátkozott tárca NAGY ANDRÁS Robert Fico és kormánya az eltussolás nagymesterei. Míg az ország és a média a szégyenteljes és vérciki „himnusztörvénnyel” foglalkozik, a minisztériumokban szépen takarítgatják az elmúlt évek legnagyobb mocskait. Aszerdai hírekbe épp csak belefért azaz információ, hogy a környezetvédelmi tárcalezártaaszén-dioxidkvóta-ügyet. Az ügy, mely a kormányfő számára tavaly még nem is létezett, végül egy miniszterfejébe, s az SNS számára a tárca elvesztésébe került. Fi­co továbbra sem hajlandó elismerni, hogy kormánya idején még a meleg levegőt is ki tudtákjátszani bizonyos köröknek, s ehelyett in­kább elátkozott minisztériumról beszél, melynekéléről eddig három tárcavezetőnek kellett távoznia.Utólag hibásnak tartja, hogy egy is- mereden garázscéggel szerződött a minisztérium, s hangoztatja, a jövőben ekkora összegek kapcsán csakis közismert avagy kipróbált partnereket szabad majd bevonni az üzletelésbe. Fico az első pilla­nattól kezdve tisztában volt azzal, hogy az egész szén-dioxidkvóta- eladásiügy nem sülhet el jól, tudta, hogy Szlovákia áron alul adta el a saját meleg levegőjét, s azt is sejthette, hogy az USA-ban bejegyzett ismereden cég képtelen lesz kifizetni az eredetileg kiegyezett össze­get. Ha aminiszterelnöknek a szerződés megkötésének idejében mégsem volt információja arról, ki is rejtőzik Jana Lütken mögött, az elmúlt fél évben csak kellett jutnia valamire. Ha az ellenzéki SDKÜ garázscégét ilyen gyorsan sikerült felkutatni, saját szerződéses part- nerüknekmiért is nem tudtak a nyomára bukkanni? Mertvalószínű- leg a szálak a tárcát birtokló koalíciós partnerhez vezethettek volna, vagy még ennél is közelebb. Ezekre a kérdésekre a választ egyhamar már nem tudhatjuk meg, mi­vel a minisztérium a kvótaügyet annyival zárta le, hogy az USA-ban bejegyzett Interblue Group megszűnt, saSvjácban bejegyzett Interb- lueEuropenem tudott felmutatni Szlovákia számára elfogadható dokumentumokat arról, hogyjogutódja előbbinek. Az, hogy közben a levegőben lógmégegyl5 milliós tartozás, nem különösebben iz­gatta a tárca vezetőit, hisz közben sikerült az átkot levenni a környe­zetvédelemről. Nyártól egyszerűen megszüntetik. JEGYZET A gulyás színe KÖVESDl KÁROLY Nem a magnóba, a margóra mondom, szerkesztő úr. Hány­szor kell hallania ezt az ember­nek riportútjai során, ha egy-egy dél-szlovákiai polgármesterrel beszél! Sariporternekhúszév- vel a rendszerváltás után is azt kell tapasztalnia, hogyamégoly kicsi funkcióban ülő emberek is (ismét) kendőt raknak a szájuk elé, ha kényes a téma. Ennél már az is hasznosabb, ha (Petőfi után szabadon) befordulunk a kocs­mába egy kis hangulatelemzés­re, szociológiai vizsgálódásra. Mert ott, különösen egy-két feles után, őszinték az emberek. El­mondják például, hogyankeserí­tik meg az életüket a bevándor­lók, akik talán azt sem tudják, hova érkeztek, csak azt, ki irá­nyította őket az adott település­re. A példáktárháza kimeríthe­tetlen, a sajtóból ismeijük néme­lyik botrányosabb esetet. A többi afűalatttörténik, anyilvánosság tudta nélkül. T ény, hogy egy-egy magyarlakta falu lakói egyszer csak arra ébrednek, hogy idegen nyelvű, enyhén vagy nagyon ag­resszív szomszédokat kaptak, akik útjukat állják ajárdán, in- zultáljákaz öregeket, vagy ép­pen akocsmárost, ha nem akar hitelbe csapolni. Ezek az embe­rek, akik addig zárt és védettnek hitt közösségben éltek, egyszer csak úgy érzik, hogy idegenek lettek az otthonukban. A megoldás természetesen nem az, amit Kotlebáék és a hasonló elveket valló szélsőségesek művelnek, akik megfélemlítő felvonulásokat tartanak egy- egy városkában, ám a téma sző­nyeg alá söprése sem normális. Ahol a közbeszéd csak arról ga­gyog, hogy az emberi jogok mel­lett a kötelességek és a törvény betartása mellékes, és a jogok leple alatt közösségek életét le­het felforgatni, ott baj van a tör­vénnyel. Márpedig a honi, túl li­berális és nagyon rossz törvé- nyekbárkinekbárhová megen­gedik a beköltözést, s a polgár­mesternek egyjoga van: beje­gyezni az új lakót, feltéve, ha az befárad a községi hivatalba. Az esetek többségében még erre sem kerül sor. Ha már a rossz törvényeknél tar­tunk, nemigen remélhetjük, hogy négy hónappal a parla­menti választások előtt bárme­lyik politikai párt bármelyik ka­tonájának is eszébe jut a helyzet orvoslása. A romák százezreit természetesen ismét felhasznál­ják eszközül, már gyújtják a tü­zet a kortesgulyások üstjei alatt, ám a helyzetükön javítani vagy a problémát megoldani senkinek sem akaródzik. Csak a szavaza­tuk a fontos, ezért fordulhat elő olyan eset is, amit Nógrádban tapasztaltam az egyik faluban. A polgármester elkeseredve me­sélte, mennyi romát zúdítottak a falura a Tátra alól, a kocsmában aztán kiderült, hogy ugyanezt a jóembert a romák szavazatai se­gítették belehuppanni a pol­gármesteri székbe. Ez az ember biztosan nem fogja védeni azt a közösséget, amelynek a fizetését köszönheti. Honi liberális törvényeinkről jut eszembe egy enyhén exhibi­cionista New York-i színész ese­te, akit a Central Park közelé­ben nem engedtek beköltözni egy lakásba. A patinás ház - nyilván konzervatív és nyuga­lomszerető - lakói úgy gondol­ták, nem kérnek az illetőből és az eseüeges botrányaiból. S a korlátlan lehetőségek országá­ban, az emberi jogok paradi­csomában a törvény ezt lehető­vé tette számukra.

Next

/
Thumbnails
Contents