Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-23 / 68. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 23. Vélemény és háttér 5 A Libération az államfő vereségét a baloldal történelmi győzelmeként értékelte Sarkozy megbüntetése FIGYELŐ Újabb pápai állásfoglalás? Nem kizárt, hogy a papi pe- doffliával foglalkozó, az ír katolikus egyházhoz intézett pásztorlevéí után XVI. Benedek pápa külön állást foglal a németországi szexuális visszaélésekről - közölték a tegnapi német lapok a Vatikán szóvivőjére hivatkozva. Federico Lombardi szerint a katolikus egyházfő megtalálja a módot arra, hogy a Németországban történt esetekkel kapcsolatban is nyilatkozzon. Az elmúlt hétvégi pásztorlevelet üdvözölte a német katolikus egyház, azonban bírálták XVI. Benedeket, mert a németországi bűncselekményeket külön nem érintette. RobertZollitschfreiburgi érsek, a német katolikus püspöki konferencia elnöke úgy vélte, hogy a pápa az írországi püspökökhöz intézett üzenetében az egész katolikus egyház számára világos utasításokat fogalmazott meg. Zollitsch szerint a pápa „kíméletlenül elemezte” a papok által kiskorúak sérelmére elkövetett visszaéléseket, s ez világos üzenet volt Németországnak is. A katolikus egyházon belüli, az egyházi vezetést olykor élesen bíráló, Wir sind Kirche (Mi vagyunk az egyház) népi mozgalom csalódott a pásztorlevél miatt. Az egyházi megújulást sürgető mozgalom szóvivője úgy véli, a pásztorlevél csak az egyház megtépázott tekintélyét igyekezett helyreállítani. Christian Weisner kifogásolta, hogy a pápa nem említette a németországi áldozatokat és nem foglalkozott olyan fontos kérdésekkel, mint a papi nőtlenség, az egyházon belüli szexuális oktatás. Azt a szóvivő is magyarázhatónak nevezte, hogy az egyházfő az írországi problémákra összpontosított, és az ír helyzetet a németországinál jóval súlyosabbnak nevezte. A németországi visszaélések kapcsán sajátos botrányt robbantott ki a korábbi bűncselekmények által érintett Regensburg püspöke. Gerhard Ludwig Müller egy nyilatkozatban egyházellenes előítéletekről, hecc- kampányrólbeszélt. (mti) A francia sajtó Nicolas Sarkozy államfő megbüntetéseként értékelte tegnap a regionális választások eredményét, amely hatalmas vereség a kormányzó jobbközépnek, noha a baloldal nem tudott minden régióban győzni. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A hivatalos eredmények szerint a vasárnapi második fordulót az ellenzékben levő Szocialista Párt (PS), a Zöldek és a kisebb baloldali pártokat tömörítő Baloldali Front közös listái nyerték meg a szavazatok 53,85 százalékával, amely a baloldal legjobb eredménye az 1981-es parlamenti választások óta. A kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) a szavazatok 35,53 százalékát tudta megszerezni. A szélsőjobboldali Nemzeti Front országos szinten 9,26 százalékot ért el, de abban a 12 régióban, ahol bejutott a második fordulóba, 17,81 százalékon teljesített. A 26 régióból a baloldal eddig 24 régiót irányított, mostantól 23-ban vezetheti a helyi parlamenteket. A tengerentúli régiókban ugyanis a belső megosztottsága miatt több jelöltet is indított, s így a jobboldal elhódította Réunion szigetét és Gu- yane-át. Az európai területen ugyanakkor a korábban hagyományosan jobboldali Korzika ezúttal balra szavazott, s csak egyetlen jobboldali irányítású régió maradt: Elzász. A kormánytagok több mint fele indult az UMP listáin, s mindannyian kikaptak baloldali riválisaiktól. Az államfő tegnap egyeztetett a várhatóan kisebb kormányátalakításról Francois Fiiion kormányfővel. A Libération szerint a szavazás a Sarkozy-ellenesség megnyilvánulása volt: „Sarkozy stílusa, Sarkozy politikája, Sarkozy stratégiája: mindezt már a jobboldalon belül is megkérdőjelezik”. A baloldali újság a kudarc okaként az államfő pénzügyi vüághoz való közelségét, a hatalomkoncentrációt és a nemzeti identitási vitát jelölte meg, amelyek tévútra vitték a 2007 óta kormányzó elnök politikáját. „Sarkozy eltökélt a változtatásban” - írta címlapján a Le Figaro, amelynek szerkesztőségi írása szerint a vereség fordulatot hozhat az elnök ötéves mandátumában. Kormánypárti képviselőkhöz hasonlóan a konzervatív lap is „a hagyományos jobboldali értékekhez” való visszatérésre szólította fel az államfőt, azaz a baloldali politikai nyitás leállítására, a vitatott reformok jobb elmagyará- zásra és az államadósság csökkentésére. A La Tribune pénzügyi lap szerint viszont a jobboldali vereség megnehezíti a reformok folytatását. A Libération Sarkozy vereségét egyben a baloldal „történelmi győzelmeként” is értékelte, amelyre mostantól „új feladatok” várnak. A Le Párisién szerint „visszatért a baloldal”. A Les Échos gazdasági lap pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocialisták előtt álló legnagyobb kihívás: olyan programot megfogalmazni, amely nem korlátozódik a Sarkozy-ellenes- ségre. Szinte valamennyi lap azt hangsúlyozza, hogy az évek óta megosztott és program nélküli baloldal új lendületet kapott a 2012-es elnökválasztás előtt, s Martine Aubry, a PS főtitkára hiteles alternatívaként jelenthet meg Sarkozyvel szemben. JEGYZET Duna-parti demokraták KÖVESDl KÁROLY Nem irigylem a szlovák demokratákat. Nem irigylem én a magyarokat sem, de a szlovákokat különösképpen nem. Pontosabban: nem szeretnék a szlovák demokraták bőrében lenni. Nem tudom, mennyien vannak, talán többen, mint a fehér holló. Isten látja telkemet, nem a rosszmájúság beszél belőlem. Lehet, hogyjó sokan vannak, s talán éppen a fiatalok között kell keresni őket, de akárhogy nyújtom a fülem, alig hallani a hangjukat. Ezért is legyintett meg a kincstári lelkesedés olcsó öröme, amikor a „hazafias” törvény legalább egy napra kimozdította a diákokat a Gras- salkovich-palota elé (én már csak így hívom, a régi nevén, még ha per pillanat a szlovák elnök trónol is benne), hogy tiltakozzanak az újabb otrombaság ellen. Pedig ebben a honi politikai dzsumbujban, ahol botrány botrányt ér, s ahol magukat a nemzet megmentőinek kikiáltó kóklerek, svindlerekés tolvajok akarják megmondani, ki a jó szlovák és ki a rossz, igencsak megnyugtató lenne a szlovák demokraták erős hangját hallani. Ne értünk emeljék fel, hanem önmagukért. Hogy helyén az önbecsülésük, és van bennük kurázsi. S legfőképp azért, hogy a parlamentben ülő szlovák kvázidemokraták ne su- mákolhassanak. Mert a „hazafias” törvény esetében sem az a szörnyű, hogy Slotáék előálltak vele, velük kapcsolatban aligha érhet bárkit is meglepetés. Hanem az, ahogyan a kvázidemokraták viselkedtek a szavazáskor. Úgy festett a dolog, mint a kocsmában, ahol éppen késeinek valakit, ők meg szermérmesen lesütik a szemüket. Ilyenkor erősödik meg az ember abban a hitében, hogy ebben az országban bárki lehet pillanatok alatt Maiina Hedvig vagy Dániel Tupý. Mint említettem, nem irigylem én a magyarországi magyar demokratákat sem. Különösen március 15-e óta, amikor a szocialisták legújabb mosolyembere azt ragozta, ők a demokraták. Az a csapat, amely nyolc év kemény munkájával „megcsinálta” Magyarországot. Ha mondjuk Dorogon, Sajókazán vagyMénfőcsa- nakon élnék, kikérném magamnak, látva magam körül a nyomort és a tehetetlenséget. De hát nem ott élek, hanem itt, Pozsonyban. Itt legfeljebb azt a nyolc évet kérhetem ki magamnak, amely alatt a kvázidemokraták orszá- goltak (a mi magyaljaink segédletével és a mi támogatásunkkal). Ma már az is örömmel tölti el a honfiúi keblet, ha az észak-magyarországi ipari parkokból „ki a tótokkal” felkiáltás kíséretében nem hajtják haza az egykori „cseszkókat”, vagyis a dél-szlovákiai magyart, aki eleszi a kenyeret a magyarországi magyar elől. Szóval, nehéz dolog demokratának lenni itt, a Dunatáj on. Vízen innen és túl. De leginkább szlovák demokrata nem szeretnék lenni. Túl azon, hogy most már Szlovákián (meg olykor Magyarországon) röhög a fél világ, igencsak el kellene meditálnom, mit kezdjek a választój oggal, ha nincs kit választanom? Adjam vissza? KOMMENTÁR Útdíj után utat is! GÁL ZSOLT A dél-szlovákiai régiók lakossága tisztában van vele - mert naponta módja van megtapasztalni -, hogy a Pozsony-Zólyom vonaltól délre és keletre az ország közlekedési hálózatának állapota finoman fogalmazva sok kívánnivalót hagy maga után. Húsz év alatt a déli régióknak autópálya/gyorsforgalmi út helyett két nyúlfarknyi félprofilban megépült elkerülő szakaszt juttattak Osgyán és Füge-T ornal- j a körül a nagylelkű ügyeletes kormányok. Ehelyett északon, aVág és a Garam völgyében („megbízható” szlovák és nem mellesleg kormánypárti többségű régiókban) épültek az autópályák és az autóutak. Az északi variáns megvalósítását főleg politikai okokból és kampánycélokból (hű választói megjutalmazá- sára és megtartására) még Vladimír Mečiar harmadik kormánya pörgette fel. Emlékezzünk, Alexander Rezes közlekedési miniszter még2005-re ígért autópályát Kassáig, persze szigorúan csak Zsolnán keresztül. 1998 végén az országot a gazdasági csőd szélén átvevő első Dzurinda-kabinet egy csomó elkezdett (hitelből épülő) autópálya-szakaszt örökölt, kénytelen volt folytatni vagy legalább konzerválni az építkezések nagy részét a veszteségek minimalizálása érdekében. Az idei választások után megalakuló kormány is hasonló csapdahelyzetbe kerül. A Fico-kabinet ugyanúgy az északi variánst erőlteti, ráadásul varázskalapjából még egy trükkös eszközt is előhúzott: a (közszféra és a magánszektor együttműködésén alapuló) PPP- szerződéseket. Az aláírt vagy aláírásra váró szerződések szerint a magánberuházók építik meg és üzemeltetik az RI -es út Nyitra és Garamszentbenedek, valamint a Dl-es autópálya Zsolna és Rózsahegy közti szakaszát. Cserébe az ügyeletes kormány 30 éven keresztül rendelkezésre állási díjat fizet nekik. Ez olyan nagy tétel lesz, hogy felemészti az úthálózat építésére meglevő teljes összeget vagy annak nagyobb részét. Azaz, alig lesz pénz új szakaszokra, így továbbra is autózhatunk- egyebek között - az „első osztályú” és egyébként (a teherautók számára) útdíjköteles Zólyom-Losonc-Kassa főúton, amelynek számos szakaszán több a kátyú, mint a burkolat. Zólyomból kifelé menet áll rajta egy tábla, amely arra figyelmeztet, hogy a következő 4 kilométeren egyenetlen az útfelület. A tábla jó, csak a 4 kilométer nem stimmel, át lehetne írni a következő 85 vagy akár 150 kilométerre, ez jobban tükrözné a valóságot. Ha a kilencvenes években a kormány az Rl-es út („déli variáns”) mellett teszi le a garast, akkor már meglenne a Pozsony-Kassa összeköttetés. Ez az út nemcsak a kedvezőbb terepviszonyok végett lenne olcsóbb (nincs tele alagutakkal, hatalmas viaduktokkal és felüljárókkal, mint a Dl-es a Vág mentén), hanem mert az építésénél sok EU-s forrás is igénybe vehető. A nemrég felerészben átadott, felerészben még épülő Zsamóca és Garamszentkereszt közötti szakasz költségeinek 85%-át (!) az uniós alapok finanszírozták. A PPP konstrukciós építkezéseknél azonban nem igényelhető uniós társfinanszírozás... Az északi variáns erőltetésének és a déli gyorsforgalmi utak (RÍ, R9) hanyagolásának három fő oka lehet. Az első amár említett politikai kalkuláció, ahűségesválasztókmegjutalmazása (főlegatren- cséni, zsolnai kerületekben). A második a korrupt politikai osztály alattomos számítása: a PPP projekteken keresztül több pénzt juttathatnak gazdasági holdudvaruknak (és rajtuk keresztül saját maguknak) , ha az unió csak részben is finanszírozna, jobban a körmükre nézne, nem lehetne megcsapolni a közpénzeket. A harmadik a tagadhatatlan magyarfóbia és nacionalizmus: már csak nem építenek autópályát a „magyaroknak” „szlovák pénzen”. Az mellékes, hogy Losonctól Kassáig az összes nagyobb városban többségében szlovákok élnek (Gyetváról és környékéről nem is beszélve) - a fóbiákban és izmusokban ne tessék racionalitást keresni. TALLÓZÓ APEVARUL Székelyföld státusának kérdését ki kellene szabadítani a propagandisták karmai közül, és őszinte párbeszéd témájává kellene tenni - állapította meg tegnapi kommentárjában az Adeva- rul. A bukaresti napilap azzal kapcsolatosan közölt cikket, hogy a hétvégén Maroshévizen a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok magyarellenes gyűlésen vettek részt. Az Adevarul tu- dósításásában úgy fogalmaz: az ott felszólaló román politikusok magyarellenes gondolatokkal tarkították beszédüket, hogy elnyeljék a hallgatóság tetszését. A lap meglepőnek tartja, hogy Cor- neliu Vadim Tudorhoz, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Ro- mánia Párt (PRM) vezetőjéhez Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök is csatlakozott az autonómiát és a magyar nyelv hivatalossá tételét elutasító álláspontjával. Ponta azt mondta: pártja nem egyezik bele, hogy etnikai alapú autonómiát hozzanak létre az országban, és a román nyelven kívül más nyelvet is hivatalossá nyilvánítsanak. Az Adevarul azt is megírta, hogy a maroshévizi összejövetelen olyan magas rangú szociáldemokrata politikusok is jelen voltak, mint Liviu Dragnea, Viorel Hrebenciuc vagy Titus Corlatean. Részt vett a gyűlésen Norica Nicolai, a liberális párt EP képviselője is. Ezzel kapcsolatban kommentárt közölt a lap. Szerzője figyelemre méltónak tartj a, hogy az „ifjú titán” Ponta Vadim Tudor oldalán hangoztatta dörgedelmes véleményét, mintha megtanulta volna Ion Iliescu volt szociáldemokrata államfőtől, mikor és hogyan kell hasznot húzni a PRM ve- zetőjénekszemélyéből. (m)
