Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-22 / 67. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 22. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ BLIKK Orbán Viktor a Blikk szerkesztőségében válaszolt az olvasók telefonos és in­ternetes kérdéseire. Arra a kérdésre, „Mikor fog leülni tárgyalni Robert Ficóval?” - a Fidesz elnöke úgy reagált: először a felvidéki magya­rokkal fog leülni, s csak utána következhetnek a szlovák kormánypolitiku­sok. Orbán azt is kifejtette, könnyen járhat úgy sok lel­kes, megújulásra vágyó fia­tal, hogy a rendezetlen, botrányokkal teli Jobbik el­lopja az álmait. A következő menetrendet vázolta fel a választások utánra: tényfel­tárás, a szükséges rendkívü­li intézkedések meghozata­la, a legfontosabb átfogó változások előkészítése, majd költségvetési törvény 2011-re. (MTI) Szlovákia soha nem fogja megoldani az Interblue-nak eladott kvóták ügyét A hülyeség kvótái Szlovákia már tavaly meg­oldhatta volna a kvótaügyet, állítja egy amerikai ügyvéd, aki a leleplezés komoly társa­dalmi hasznát is megelőle­gezte nyilatkozatában. Szá­munkra nem marad más hát­ra, mint megelőlegezni, hogy az Interblue-ügy ugyanúgy „eltussolódik”, mint sok más hasonló történet, tehát Szlo­vákia nem csak nem oldhatta meg, nem is fogja megoldani soha. Állításunkat három komoly érvvel támasztj uk alá. LOVÁSZ ATTILA Az „eltussolódik” javíthatatla­nul magyartalan. De mivel sokan már régóta tudjuk, hogy egyszer majd lesz egy kormány, amely a szlovákot sikeresen a világnyel­vek közé juttatja, megtanultuk a visszaható névmások (sa, si) pon­tos használatát. A szenvedő tar­talmú visszaható igék egyik szlo­vák megfelelője egyértelműen ar­ra utal, hogy sok bajunkért mások a felelősek, ezúttal a japánok. A „megoldódik” pontos szlovák for­dítása a „vyrieši Sa To”, amelyben világosan látható, hogy a megol­dásért, helyes magyar átírással, egy bizonyos japán Sza To a fele­lős. Tehát megint nem mi. Sőt, leggyakrabban nem mi. De ha már Sza To nem volt kéznél decemberben, a kormány is léphetett volna. Sajnos, nem léphetett, komoly gondjai voltak. Januárra halasztotta a minden­nél fontosabb nyelvtörvény szankciós részének hatályát, azt elő kellett készíteni. Jóvá kellett hagyni az egész világ számára példaértékű, szociális érzékeny­ségről tanúbizonyságot tévő költ­ségvetést, amely még véletlenül sem jelzi, hogy választási évre készült. S mindemellett „ante portás” volt a legcsodálatosabban előkészített útdíj. Nem volt hát idő és mód, s ha hozzátesszük, hogy a jogalkotók már akkor a hazafias törvény paragrafusait olvasgatták, igazán nem kérhet­jük számon, hogy holmi 15 millió euró miatt senki nem lett idege­sebb. Több is veszett Mohácsnál, mi csak tudjuk. Egyébként az amerikai jogász­embernek szól a harmadik ér­vünk, hiszen minden józan szlo­vák állampolgár pontosan tudja, mi volt az Interblue-ügy igazi megoldása. A roppantul egyszerű modell titka: nem kellett volna el­kótyavetyélni 15 millió tonna szén-dioxid kvótáját, s főleg nem egy garázscég révén. Ügyvéd úr, itt senki semmit nem akar megol­dani, az Interblue kifizette a kvó­tákat, továbbadta, soha nem tud­juk meg, hol kötött ki a különbö­zet, a bolt sikerült, a felszámolás és a bujkálás sokkal olcsóbb, mintha kifizetnék a szerződéses bonuszt. Szlovákia egyébként nem 15 millió eurót veszített a bolton, hanem ennek többszörösét. Ezt demokratikus országokban úgy mondják, meglopták az adófize­tőket. Az adófizetők elég komoly hányada pedig vígan s dalolva dobja össze a pénzt, hiszen az nem érdekes, hogy lenyúlták a pénzüket, de addig sem kell a szlovákot a nem szlovákoknak idegen nyelvként tanítani, addig is van remény, hogy himnuszt énekeltetnek a kisdiákokkal hétfő reggeleken, és hogy a honi ma­gyarok nem kerülnek nyelvi get­tóba. Mindazok, akik nem nézik jó szemmel a kormányzat ilyen irá­nyú tevékenységét a sajtóban, azok a kormány kommunikációs főnöke szerint úgy viselkednek, mint az ellenzéki aktivisták. Az idézett kommunikátor csodálko­zik, aktív újságíró korában nem tanulta meg, hogy így is kell visel­kedniük - persze, ha megtanulta volna, nem kapott volna 120 négyzetméteres szociális lakást a fővárosban és most nem lenne kormányzati poszton. S akik adó­fizetőként nem nézik jó szemmel mindezt, azok csak mérgelődnek, miért kell kiegyenlíteniük azt a számlát, amelyet Szlovákia más kvóták megvásárlásáért fizet. Időszerű, júniusig regnáló kor­mányunk ugyanis töbh ostobasá­got termel, mint amennyi szén­dioxidot. Amit nyertünk a réven, elveszítjük a vámon: a hülyeség kvótái jóval drágábbak. Janukovics mindent elkövet, hogy Kijevben legyen a ceremónia, de Washington bizalmatlan Prágában írják alá a START-III. szerződést MT1-F1GYELŐ A START-III. szerződést a nukleáris biztonságról április 12-én tartandó washingtoni csúcs előtt, várhatóan Prágában írják alá - írta a Kommerszant című orosz lap orosz diplomáciai körökből származó értesülésre hivatkozva. Más forrásokból egyébként ismert, hogy Dmitrij Medvegyev elnök április 6-7-én Szlovákiába látogat, és több megfigyelő azt feltételezi, ezt követően kerülhet sor az aláírási ceremóniára. A Kommerszant forrása el­mondta, hogy a szerződés teljesen készen áll, már a megfogalmazá­sok nyelvi egyeztetése, az angol és az orosz nyelv közötti eltérések­ből esetleg adódó különbségek egyeztetése, kiszűrése folyik. Hozzátette: a szerződés rögzí­ti a hadászati támadó és védelmi fegyverek - a globális amerikai rakétapajzs és Kelet-Európábán telepíteni szándékozott elemei - közötti összefüggést, és „hama­rosan mindenki számára kiderül, milyen formában teszi ezt”. Noha Viktor Janukovics ukrán elnök mindent elkövetett, hogy az aláírási ceremónia Kijevben legyen, a Kommerszant forrása szerint ezt az amerikai fél nem akarta, mert nem becsülte még fel pontosan, milyen az új ukraj­nai vezetés, ezért egyelőre el akarja kerülni a hirtelen közele­dést - mondta az illető. A lap Hillary Clinton amerikai külügyminiszter moszkvai tár­gyalásait elemezve megállapítot­ta: a legfontosabb a Dmitrij Medvegyev elnökkel tartott ta­lálkozó volt, amelyen az iráni nukleáris problémáról és a START-III. aláírásáról volt szó elsősorban. Clinton és orosz kollégája, Szergéj Lavrov a találkozó után újságírók kérdéseire „okos szankciókról” beszélt Irán kap­csán, s ebből a szerző arra követ­keztetett, hogy az eddigi orosz elzárkózásnak vége, a szankciók bevezetése eldöntött kérdés, és már csak azt vitatják, mit tartal­mazzanak ezek az intézkedések. A Moszkovszkij Komszomolec című lap szintén úgy értesült - ugyancsak orosz forrásból -, hogy Prágában írják alá a START­III. szerződést. A lap felidézte, hogy Clinton moszkvai látogatásának egyik célja a közel-keleti közvetítő né­gyes soron kívüli miniszteri kon­ferenciáján való részvétel volt. Jevgenyij Szatanovszkij, az orosz Közel-Keleti Intézet elnöke úgy értékelte a lapban a tanácsko­zást, hogy olyan volt, mint Krilov ismert állatmeséjében, amelyben az állatok kvartettje kellő tudás hiányában csak zajongani tud, s az ülésrenden változtatva próbál­ják elérni, hogy muzsika átadjon a hangszerekből. Szatanovszkij szerint a közel- keleti békefolyamat rég kimúlt. „Az izraeliek nem tudnak töb­bet engedni, a Jeruzsálem stá­tusát érintő bármely lépés bár­mely aktuális kormány lemon­dásával fenyeget. Az Izraellel kapcsolatos amerikai politika igen pragmatikus és cinikus: szükség esetén feladja Izraelt, ahogy már nem egyszer feladta a történelem során. Ami a köz­vetítő négyes határozatait illeti, annyit sem érnek, mint a papír, amelyre írják” - mondta Szata­novszkij. Gondok és bolondok BARAK LÁSZLÓ Megvolt annak az aggkori elbutulásjeleivel fűszerezett szűkkeblű nacionalizmusnak a maga bája, ahogy IvanGašparovičbejelentette, nem szentesítikézjegyévelahazafiassági törvényt. Holott, mint ga­gyogta ragyogva, lényegében minden betűjével azonosulni tud. Csakhogy április elsején, vagyis a bolondok napján hatályossá tenni, azt jelentette volna számára, bolondot csinál a szlováknemzetből... Még szerencse, hogy van április elseje, amely errefelé a népi fáma szerint abolondoknapja.Mivelhogyaszlovákállamfő számára, jogi végzettsége dacára, egyéb alkotmányjogi problémákat nem vetett föl a törvény. Amely kötelezővé tette volna, hogy a benne meghatározott alkalmakkor himnuszt gajdoljanakbizonyos állampolgári csopor­tok, további állami szimbólumokkal díszletezett környezetben. A ta­nulói jóságtól kezdve az önkormányzati képviselőkön át, a legmaga­sabb rangú közj ogi méltóságokig bezárólag lett volna kötelező az inkrimináltaktus.Járulékoseszközeinekbeteremtéséreviszontalig egy hónap állt volna rendelkezésre, vagyis kutyafuttában kellett vol­na felkészülnie a célközönségnek. Többekközött az ország vala­mennyi oktatási intézményének. Ami mind jogilag, mind gyakorlati kivitelezhetőség tekintetében egyértelmű lehetetlenségneklátszott már akkor, amikor a szlovák parlament 77 képviselője igennel szava- zottahóbortosjogszabály elfogadására. Mi végre születhetett meg mégis ? Nyilvánvalóan teátrális kampány­célból voltrászüksége a Ján Slota fémjelezte Szlovák Nemzeti Párt­nak. Ha már politikusaik mindössze annyit voltakképesek országlá- suknégy éve során „felmutatni”, hogy milyen gátlástalan tolvajok ők. Cinikus tervüket azonban nem tudták volna beteljesíteni, ha a vonat­kozó szavazás során nem csadakoznak hozzájuk a Smer, vagyis Ro­bert Fico képviselői. Hiszen létszámánál fogva Slota parlamenti frak­ciója Ficóé nélkül legfeljebb himnuszéneklésre, vulgáris acsarkodás- ra, esetlegspontántestületilerészegedésre alkalmas ésképes. Ré- szegekvoltak-evagy csak buták a szavazás során, aztnem tudni, ám vitathatatlanul be lettek húzva a csőbe. Mégpedig Fico által. Aki egy- általánnemanhyirahülye,hogymégatörvényparlamentijóváha- gyása előtt ne lett volna tisztában azzal, miként és mennyit profitál­ható maga és pártja az SNS képmutató jogszabálya körüli hercehur­cából. Miközben semmit nem kockáztatott. Mivel képviselői meg- szavaztáka hazafiassági törvényt, nem lehetett megvádolni azzal, hogynemkellőképpenelkötelezettekmélynemzetileg.Másrészta jogszabállyal szembeni társadalmi ellenállás is prognosztizálható volt. Esetieges kezelésére azonban ott tudta maga mögött csicskása- ként az államfőt. Világos volt, be kell intenie csupán, és volt törvény, nincs törvény... Nos, ez a fifikus forgatókönyv teljesedett be a múlt héten, amikor Gašparovič, mint egy esetlen udvari bolond, elmakogta a nyilvános­ság előtt, hogy nem hagy bolondot csinálni a nemzetből. Neki egyébként nem volt, nincs vesztenivalója, hiszen többször, ha akar­na, se lehetne államfőjelölt. Egyedül Ján Slota volt tehát olyan bo­lond, hogy beleesett a maga ásta verembe? Nem biztos, hiszen könnyen oda kerülhet mellé Fico is. Mivel négy év alatt szinte töké­letesen sikerült fölzabálnia feltétlen szövetségeseit. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a majdani parlamenti választások győzteseként, akárcsak másik gyengélkedő szövetségesének, Mečiarnak anno, lesz kivel szövetkeznie... FIGYELŐ Könnyes üzenetek Berlusconinak Hisztérikus és könnyes üze­netekben bíztatták kitartásra hívei Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt tavaly azt kö­vetően, hogy egy férfi megse­besítette. Az üzenetekből összeállított könyv a napokban jelent meg, amikor a tartomá­nyi választások közeledtével éleződik a politikai küzdelem. A Berlusconi tulajdonában lévő Mondadori kiadó által publi­kált kötet címe: „A szeretet mindig legyőzi az irigységet és a gyűlöletet”. A könyvben sze­replő üzenetek nem csak Olaszországból érkeztek - akad köztük még vietnami is. A han­gulati skála a kihívótól - „Mu­tassa meg nekik, hogy elpusztíthatatlan!” - a kétség- beesetten szentimentálison át - „Könyörgünk, ne adja fel és ha lehet, klónozza magát!” - a szinte hisztérikus megfogalma­zásokig teljed. .Amikor a fele­ségem meglátta, hogy Önt el­borítja a vér, a haját tépte és zokogva sikoltozta: Szűzanya, mentsd meg Silviót!” - írta Car­lo, majd így folytatta: „Minisz­terelnök Ur, egy szakadék szé­lén állunk, csak Ön menthet meg bennünket és csak Ön biz­tosíthatja a jövőt unokáinknak. Imádkoztunk Önért és minden nap imádkozni fogunk ezután is.” Megint mások arról infor­málták Berlusconit, hogy sírtak, amikor meglátták, mi történt: „Úgy éreztem, mintha saját nagyapámat találták volna el. Ha Ön nem lenne, elhagynám Olaszországot.” A könyv akkor kerül forgalomba, amikor Ber­lusconi megpróbálja mozgósí­tani táborát a március 28-29-i tartományi választásokra. A baloldalinak tekintett La Re- pubblica „választási fogásnak” minősítette az üzenetgyűjte­ményt, és gúnyosan „Silvio Cea- usescu kis fehér könyvének” nevezte (egyszerre utalva a Mao-idézetek „kis piros köny­vecskéjére”, illetve a romániai Ceausescu-rezsim személyi kul­tuszára). A cikk szerzője, Fran­cesco Merlo szerint erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy a könyv „választási röpirat, tiszta pro­paganda fényes papíron”.- A legutóbbi felmérések szerint már a családtagjaink se szavaznak ránk. (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents