Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-01 / 49. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 1. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ The Sunday Times Szinte teljesen eltűnt az el­lenzéki brit Konzervatív Párt még néhány hete is jelentős támogatottsági előnye, a leg­frissebb felmérés alapján a kormányzó Munkáspárt akár hatalmon is maradhat a tava­szi választások után. A lap megbízásából elvégzett or­szágos közvélemény-kutatás szerint a torykra most a vá­lasztók 37%-a voksolna, a La­bour tábora 35%-os. A kon­zervatívok egy hét alatt két százalékot vesztettek, a Mun­káspárt ugyanennyit nyert. A két párt között több mint két éve nem volt ilyen csekély a különbség. A lap kommentár­ja szerint a konzervatívok elő­nyének lemorzsolódása „drá­mai mértékű és gyors”. A fel­mérések egészen januárig rendre a toryk tíz ponthoz kö­zeli vezetését jelezték. (mti)- Remélem, most már nem fogod azt kiabálni közben, hogy gyerünk fiúk, gyerünk, góóól! (Peter Gossányi karikatúrája) A nacionalistának korántsem nevezhető szlovák értelmiségiek sem értik, mi a gond a hazai magyarokkal A reformerek nacionalizmusa Gyakran fordul elő, hogy a hazai magyarok kérdésében a demokratikusnak mond­ható, reformer szlovák pár­tok is úgy viselkednek, mint­ha nacionalisták lennének. Leegyszerűsítve úgy is mond­hatnánk, a szlovák pártok nemzeti, nemzetiségi kérdé­sekben elsősorban szlová­kok, s csak utána demokra­ták. Ez a viselkedés, ha nem is legitimálható, mindenképp érthető. LOVÁSZ ATTILA E sorok írójának most már több évtizedes tapasztalata, hogy az át­lagnál olvasottabb, sok esetben komoly műveltséggel, tudással rendelkező, jóindulatú és naciona­listának korántsem nevezhető szlovák értelmiségiek egyszerűen nem értik, mi a gond a hazai ma­gyarokkal. Jobbára olyan magya­rokkal találkoznak, dolgoznak, szövetkeznek, akik a szlovákok nagy átlagánál jobban beszélik a szlovák nyelvet, a kultúrában ott­hon vannak, a szlovák közélet, köz­beszéd, sajtó tartalma nem idegen számukra. Ezen magyarokkal ba­rátkozva, dolgozva, együttmű­ködve nem értik, miért annyira fon­tosak számunkra a nemzetiségi in­tézmények, miért akkora probléma a magyar közrádiózás, miért oly fontos a könyvkiadás vagyéppenaz aránylag autonóm iskolarendszer fenntartása stb. Vagy éppen a poli­tikai reprezentáció léte. Ugyanak­kor tudják, hogy mind a szlovák többségi, mind a magyar többségi - tehát magyarországi - információ­fonások, kulturális és művészeti termékek számunkra elérhetők, gond nélkül kezeljük, használjuk azokat, a tudást vagy a művészeti élményt birtokba vehetjük. Állnak, nem értik. Nem is érthetik. Szocializációjuk során ugyanis kora gyermekkortól azt tanulták, hogy ez a föld szlovák föld, jobb esetben megtudták, hogy némi magyarok is élnek errefelé. Tanul­mányaik során sok mindennel fog­lalkoztak, de a történelemfelfogás és az ehhez kapcsolódó tananyag azt közvetítette, hogy 1918 egy rossz, csúnya, igazságtalan állam megszűnését és a benne élő nemze­tiségek felszabadulását jelentette, nem pedig a nagy monarchia utáni több kicsi, gyönge, heterogén és multikultis monarchiácskát. Fel­cseperedésükkor pedig nem élték meg azt, amit tulajdonképpen minden kisebbségi etnikum megél: a sikerhez vezető úton minimum kétszeres teljesítmény szükségét. E sorok írój a tudósító, szerkesztő korában nem egy alkalommal ke­rült szembe szlovák demokraták­kal, gazdasági ügyekben kószálva a reformer Ivan Miklós, Mikuláš Dzurinda, Iveta Radičová, vagy akár a mostanság új párttal jelent­kező Richard Sulik és a nagy elosz­tórendszerek kezelésében profi csapata, vagy a néhai baloldalból Brigita Schmögnerová és a körülöt­te sertepertélő közgazdászok nem egyszer voltak stúdióvendégek, ri­portalanyok, kellemetlen kérdések megválaszolói. A társadalom újon­nan megfogalmazott kérdéseire tudták a válaszokat. Samuelsont, Milton Friedmannt, Keyneséket el­olvasták angolul, esetenként le is fordították, ismerik a fővonalas közgazdasági elméleteket, mate­matikai modellekkel képesek dol­gozni. Szociológiai, társadalom- elméleti munkákkal foglalkoztak és megtanulták a leckét. De vajon hol tanulták volna meg egyáltalán diagnosztizálni a nemzetiségi problémát? Abból az amerikai kul­túrából, amely a kisebbség kifeje­zést nem is tartalmazza? Abból az európai demokratikus hagyo­mányrendszerből és kultúrából, amelyben a katalán, baszk, ír kér­désekre évtizedek óta nem szület- . nek válaszok? Svájcban, ahol a tar­tományi rendszerben nem létezik kisebbség, csak mellérendelő vi­szony? Finnországban, ahol a své­deket nem tekintik „nem finneknek”? Vagy ezen a kontinen­sen, ahol a kisebbségi kérdés egyre inkább a bevándorlás kérdésével azonos? Nincs minta, nincs példa. Nincs követhető modell, de nincs kö­vethető elmélet, koncepció, kuta­tás, intellektuális háttér sem. Azt meg kell alkotni. Eredeti modell­ként és eredeti technikák megva­lósításával. A szlovák demokratikus politikai elit egyelőre felkészületlen erre a munkára. Éppen elég baja van az­zal, hogy a napnál világosabb, ki­számítható modellek ellenzőinél, csúsztatóinál lát hatalmas tömeg­bázist. Elég baja van azzal, hogy elmagyarázza, az államnak akkor van száz eurója, ha azt százan egye­sével vagy tízen tízesével bedobják a közösbe, mert a pénz nem terem magától. így hát azt is tudnunk kell, hogy szövetségeseink bármilyen ki­sebbségi kérdésben csak akkor lesznek, ha parlamenti vagy ön- kormányzati matematika okán kikerülhetetlen politikai tényező­vé válhatunk, politikai partnerek­ké, akik részt vesznek a politikai adok-kapok játékban. Akkor nye­rünk időt is arra, hogy valaha, ha nem túl utópikus az elképzelés, ők is elvként kezeljék a kisebbségi kérdést, ne politikai számítás­ként. Haragudni lehet rájuk, de az nem célravezető. Okosabb szövet­ségeseket keresni bennük. A Nazca-lemez és a dél-amerikai lemez mozgása nagyjából tízévente 8-as erősségű földmozgást vált ki A legnagyobb, 9,5-ös erejű földrengés is Chilében volt AATl-HÁTTÉR Chile a világ egyik legélénkebb szeizmikus tevékenységi zónájá­ban helyezkedik el, két hatalmas tektonikus lemez találkozási pontján, ami ezen a vidéken nagyjából tízévente 8-as erősségű földrengést vált ki - fejtette ki az AFP-nek Rolando Armijo, a fran­cia földtani intézet (IPGP) mun­katársa. A chilei származású tudós el­mondta, a Föld állandóan mozgó tektonikus lemezekre oszlik, és számos parti térségben az óceáni lemezek a kontinentális lemezek alá csúsznak (szubdukció). A Földnek ezek a pontjai vannak leginkább kitéve a földrengések­nek és szökőáraknak. Chile egyedülálló természetes laboratórium a földrengéseknek és a lemezek - itt igen jelentős - mozgási sebességének tanulmá­nyozására - mondja a szakértő, megjegyezve, hogy a földmozgá­sok különösen gyakoriak Chilé­től Alaszkáig, Japántól Új-Zé- landig, Indonézián és a Fülöp- szigeteken át. ígéri, hogy elké­szítik a mostani chilei földrengés „boncolását”, és megállapítják, voltak-e előjelei. Chilében történt a világ eddig mért legnagyobb erejű földren­gése, a valvidiai rengés 1960. má­jus 22-én; erőssége 9,5-ös volt a Richter-skálán. Ez az óriási föld­rengés több mint 1000 kilomé­ternyi érintkezést szakított meg a Chilében működő két lemez - a Nazca nevet viselő óceáni lemez és a dél-amerikai lemez - között. Olyan méretű szökőárat váltott ki, amely az egész Csendes-óceá­non éreztette pusztító hatását. A heves chilei földmozgás ak­tivitás oka a Nazca-lemez rendkí­vül gyors - évi 7-8 cm-es - köze­ledése és a dél-amerikai földrész nyugati pereme alá irányuló mozgása, amely az Andok kiala­kulásában megmutatkozó torzu­lást váltja ki - mondja a szakértő, megjegyezve, hogy Chile középső része rendkívül érzékeny. A dél-amerikai ország csaknem összes part menti városát sújtotta a múlt században nagy erejű földrengés. A XVI. század óta van irodalma a Chilét érő földmozgá­soknak és a hozzájuk kapcsolódó cunamiknak. KOMMENTÁR Iveta, a középcsatár BARAK LÁSZLÓ Lám, néhanap még olyan fundamentális tények is felülírhatok, mint az, hogy senki nem képes átlépni a saját árnyékát. Szombaton ugyanis azzal, hogy a Mikuíáš Dzurinda vezette SDKÚ-DS tagsága Iveta Radičovát választotta meg a párt parlamenti listájának élére, tulajdonképpen kollektive átlépte a saját árnyékát. A végeredményt tekintve - mármint, hogy Mikuláš Dzurinda vagy Ivan Mikloš helyett Iveta Radičová lépett elő a jelenleg regnáló Robert Fico első számú kihívójává - teljesen mindegy, hogy a szin­te korszakosnak számító döntéshez külső segítségre volt szüksége a legerősebb ellenzéki pártnak. Sőt, bizonyos szempontból sze­rencsés körülménynek minősül, hogy Ficónak köszönhető az SD­KÚ-DS reménye a feltámadásra. Ha ugyanis a kormányfő nem el­hamarkodottan esik neki Dzurindának, a lehető legsötétebbre festve pártja, az SDKÚ-DS finanszírozási machinációit, neki és közvetlen kollégáinak, meg a párt tagságának biztosan eszébe sem jut megkérdőjelezni a mindenkori pártelnököknek automatikusan kijáró listavezetői státust. Ami viszont, mármint, ha a politikailag kétségkívül megtépázott, de legalábbis elhasználódott Dzurinda marad a párt választási listájának élén, vitathatatlanul sokkal ke­vesebb gondot okozott volna Robert Ficónak a választási küzde­lemben, mint Iveta Radičová. Hiszen ő, Dzurindával és Ivan Miklóssal ellentétben aligha maszatolható be hatékonyan pártja tíz évvel ezelőtti kétes pénzügyeivel. Másrészt, a politika piacára államfőjelöltként lett bevezetve, hátterében egy olyan marketing- kampánnyal, amely müliók számára tette őt igencsak szimpatikus közszereplővé. Mindezen tények tudatában sem fiesztázhat a szlovákiai ellenzék felhőtlenül. Mert a trükkös Fico továbbra is helyzeti előnyt élvez vele szemben. Pártjának népszerűsége ugyanis a közvélemény-ku­tatások tükrében még mindig épp oly töretlennek tűnik, mint négy évvel ezelőtt, amikor megnyerte a választásokat. Annak ellenére, hogy az általa fémjelzett kormánykoalíció tény­kedése számtalan sebből vérzik. Különösen azoknak a korrupció- gyanús ügyleteknek a tekintetében, amelyekből számtalan akadt, szinte menetrendszerűen próbára téve a közvélemény türelmét. Az is tény azonban, hogy az ellenzéki pártok némelyikében most is belterjes hatalmi perpatvarok zajlanak. Nem beszélve arról, hogy számos esetben egymás választóbázisára ácsingózva, egymás el­len fenekednek. Különösen az SDKÚ-DS, a SaS és a KDH rivalizá­lása hajthatja Robert Fico malmára a vizet. Ám a Magyar Koalíció Pártja Híd elleni folyamatos ágálása is épp ilyen kontraproduktiv helyzetet konzerválhat az ellenzéki esélyek szempontjából. Szóval anélkül, hogy bagatellizálnánk Iveta Radičová pártbeli győzelmét, annak egyelőre nem szabad nagyobb jelentőséget tu­lajdonítani, mint amennyit ér. Annyi történt, hogy személyében - a futballhasonlattal élve - egy olyan csatárt kapott az ellenzéki csapat, akinek benne van a gól a lábában. Viszont, hogy az minél többször bekerül-e az ellenfél kapujába, az ő pülanatnyi formáján is múlik. Nem kevésbé azon, hogy erre hivatott játékostársai képe­sek lesznek-e őt annak rendje-módja szerint kiszolgálni... FIGYELŐ Görög adósság sürgősen eladó A német kormány pénzügyi garanciavállalásával vermének görög államadósságot a legna­gyobb német bankok - írta a Financial Times a Görögor­szágnak nyújtandó, „szerkeze­tében már körvonalazódó” esetleges euróövezeti mentő­csomag terveiről. A londoni gazdasági napilap értesülése szerint Josef Ackermann, a Deutsche Bankvezérigazgatója előző nap már tárgyalt is Athénban a súlyos költségveté­si és adósságproblémákkal küszködő Görögország minisz­terelnökével, Jeóijiosz Pa- pandreuval. Papandreu már múlt hétvégi londoni látogatá­sán a segítség elképzelhető formái között említette valami­lyen garanciavállalás lehetősé­gét, de akkor még nem tért ki arra, hogy ezt ki vállalná. A BBC-nek akkor kijelentette: Görögországnak nem pénz­összegek közvetlen folyósítá­sára van szüksége, hanem se­gítségre ahhoz, hogy más valu­tauniós országokéhoz hasonló kamattal juthasson hitelhez, mert a magasabb hitelkamatok éppen a gazdaságpolitikai vál­toztatások lehetőségét szűkítik. A Financial Timesnak név nél­kül nyilatkozó, magas beosztá­sú német banktisztviselők egyike szerint „komoly gondo­lat formájában” felmerült, hogy a német kormány az állami fej­lesztési bankon (KfW) keresz­tül garanciákat ad azoknak a német bankoknak, amelyek gö­rög adósságot vásárolnak. Több nagybank - köztük a Hy­po Real Estate, az Eurohypo és a Deutsche Postbank -, ame­lyek máris több milliárd euró görög adósságot tartanak, kö­zölték, hogy nem akarják nö­velni a görög adósságállományt portfolióikban, ám ha Berlin garanciát vállal az egyébként magas hozamúnak ígérkező adósság-befektetésekre, az rá­bírhatja őket, hogy enyhítsenek álláspontjukon - írta a londoni napilap. Ä piac egyelőre vegye­sen ítéli meg a Görögországnak nyújtandó euróövezeti segítség esélyeit. Borúlátást tükröz, hogy az elmúlt kereskedési hé­ten rekordra emelkedett az eu­ró jövőbeni újabb árfolyam- veszteségére felvett nettó short befektetői pozícióállomány a Chicago Mercantile Exchange (CME Group) határidős piacán.

Next

/
Thumbnails
Contents