Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-01 / 49. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 1. www.ujszo.com Kiosztották a 2010-es francia César-díjakat Tarolt A próféta MT1-JELENTÉS Párizs. A francia Oscar-díjnak számító César-díj idei nagy győzte­se Jacques Audillard rendező A próféta című börtöndrámája, amely kilenc szobrot nyert el a szombat este Párizsban rendezett gálán. A13 jelölést követően ezt az alkotást találta a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek a francia Filmakadémia. A főszerepet alakí­tó 28 éves Tahar Rahim pedig két Césart is átvehetett: a legjobb férfi reménységnek és a legjobb férfi alakításértjárót. A párizsi Théatre de Chatelet színházban - immár 35. alkalom­mal - osztották ki a César-díjakat, amelyeket a francia filmes szakma közel 4000 képviselője 20 kategó­riában ítélt oda az előző évben mo­ziba került alkotásoknak. A magyar mozikban is bemuta­tott A próféta egy francia börtön- benjátszódó naturalista karriertör­ténet: egy írástudatlan, de tanulé­kony kamasz zsebtolvaj véres gengszterré válását mutatja be, háttérben a korzikai és az arab maf­fia közti rivalizálással a francia alvi­lágban. A próféta érdemelte ki a legjobb forgatókönyvnek, díszlet­nek, valamint operatőri, illetve vá­gási munkának járó Césart is. A korzikai maffiavezért alakító Niels Arestrup pedig a legjobb férfi mel­lékszereplőnek járó szobrot vehet­te át. A francia börtöndráma a már­cius 7-i Oscar-díjkiosztón is az egyik nagy esélyesnek számít a leg­jobb külföldi film kategóriájában. A legjobb női alakítás díját Isa­belle Adjaninak a La joumée de la jupe (A szoknya napja) című, isko­lai erőszakról szóló drámában nyújtott játékáért ítélte oda a Filmakadémia. Az 54 éves színész­nő ötödik alkalommal nyerte el a Césart. A legjobb külföldi filmnek járó Césart Clint Eastwood Gran Torino című alkotásának ítélte a francia filmszakma. Kristína az Eurosong szlovák győztese Pozsony. A hétvégén eldőlt, hogy idén az Eurosong dalfesztiválon Kristína képviseli a szlovák színeket. A lehetőséget, hogy a norvég fővárosban, Oslóban színpadra álljon, és tévénézők milliói előtt énekeljen, a fiatal énekesnő Martin Kavulič és Kamii Peteraj szer­zeményével, a Horehronie című dallal vívta ki magának. Szlovákia idén komolyan vette az eurovíziós versengést: a Szlovák Televízi­óban öt elődöntőben mutatkoztak be a hazai előadók, majd két középdöntőn megszűrve a 12 legjobb dal jutott be a döntőbe. Kris­tína kezdettől fogva a legnagyobb esélyesnek számított, ám nem kis meglepetésre csak hajszálon múlt, hogy a nézők és a szakmai zsűri közös szavazata alapján az első helyen végzett. Szorosan a nyomában volt ugyanis egy másik fiatal énekesnő, Mista, aki Emo­tions című dalával versenyzett. A bomzérmes helyen Tomáš Bez- deda végzett, aki szintén saját dalát énekelte, (m) 51 -es bolygó - ínycsiklandó falat a popcorn mellé Houston, van egy kis gond! a csillagos-sávos lobogót. Megje­lenésével halálra rémisztette az ártatlan teremtményeket, bár jó­maga ijedt be leginkább. Felbuk­kanását a Szigorúan Titkos Föl­dönkívüli Megfigyelő Állomás (fe­lejtsd el, hogy láttad!) - mely egyébként nem is létezik - nem­zetbiztonsági kérdésként kezeli. Mielőbb be akarják cserkészni a szerencsétlent, hogy egy szűk látókörű tábornok és egy beteg elméjű professzor megvizsgálhas­sa szürkeállományát. Nem mindenki viselkedik el­lenségesen. Lem (Stanisfaw?) és gyagyás csapata együttműködik az űrhajóssal, akinek vissza kell térnie az anyahajóra, ha nem akar örökre itt ragadni. Az „igazán jó­zan fiatalemberi’ úgy próbál segí­teni frissen szerzett barátján, hogy eljuttatja őt a TV-be, ahol egyébként is egy idegenre van szükség a 6 órás hírekhez. A kép­telen terv azonban egészen más­hogy sül el. Az angol-spanyol produkcióval Európa megmutatná, nincs olyan nagyon mély szakadék a rivális földrész és az öreg kontinens kö­zött a „korszerű” animációs felho­zatal terén. Szárnybontogatás­ként nem is rossz az 51-es bolygó című szösszenet! A temérdek fil­mes utalás szenzációs! Akad pár gyermeteg poén, néhány sablonos megoldás, összességében azon­ban egy igazán ínycsiklandozó fa­lat vár ránk a pattogatott kukori­cán is túl. Egy kóstolót minden­képpen megér! Más kérdés, hogy mire lesz képes a nagyok (Shrek 4, Toy Story 3 etc.) árnyékában... KASZÁS DÁVID Esténként, ha felnézünk az ég­re, csillagok végtelenségébe vesz­het tekintetünk. Az ismeretlen ölel körül minket. „Az űr. A világ- egyetem rejtélye. Nos, ma a rej­télyről lehull a lepel.” E mesének köszönhetően. A titok roppant egyszerű: van élet a Földön kívül! Az univerzum távoli szegletében kicsi zöld lé- nyecskék élik békés mindennapja­ikat. Kertvárosi világocskájuk ha­sonlít az általunk ismert földgo­lyóéhoz. Itt is van mozi, rendőr, kerti parti, postás, Alien-szerű kutya... „Miféle ütődött bolygó ez?” - rombolja szét az itt élők nyugalmát egy különös jövevény. Charles T. Baker kapitány egy lakatlan planétára akarta leszúrni Az idegen menekül az idegenek elől (Képarchívum) ígéretes útról üzennek a fiatal képzőművész munkái (Juhász Katalin felvétele Gyenes Gábor Urbanic című kiállítása március 19-éig tekinthető meg a pozsonyi Magyar Intézetben Felfelé törő energikus mintajelek Lenyűgöző, megkapó a technika, olyan comicsos, mégis lélegzőén élő a test, ahogy lép a kamasz. Ahogy együtt él a farmer és a póló az inas kamaszizom feszü­léseivel: minden ránc hiteles rezdülést és mozdu­lást takar. TALLÓSl BÉLA Típus és egyén, személyiség a kamasz, ahogy lép Szászi Zoltán és Gyenes Gábor Kamasz című könyvének borítóján. Lélek jön át azon a kézen, amely ezt a kamasz figurát vizuá­lisan megteremtette, s tehetség vetül abban a technikában, amellyel a figurának ezt a látvá­nyát Gyenes Gábor élővé tette. A könyv Magyar Intézet-beli bemutatóján azt is megsejtettem, s talán jól ráérzek, honnan ez a lé­lek. Gyenes Gábor ugyanis arról is beszélt, hogy olvasmányélményei során mindig konkrétan látta, s képzeletben vizuális élménnyé tette az irodalmi leírással megal­kotott figurákat - azaz képzelet­portrét festett róluk. Úgy gondo­lom, ez a merítkezés lehet az, amelytől Gyenes Gábor figurái lé­lekből gyúrtak. Csakis ilyen át­éléssel, belülről születhetnek hús­vér, hihető dimenziókkal létező látvány-figurák - mint a kamasz. Csupán ezzel az egyetlen figu­rával is meghatározó vizualizált típus született. S benne olyan esz­tétika tárgyiasul, amely ígéretes útról üzen. Ezt támasztja alá az a kiállítás, amely Urbanic címmel a Magyar Köztársaság Kulturális Intézeté­ben látható március 19-éig. Az induló, grafikai szakon tanu­ló fiatal képzőművész, Gyenes Gábor eddigi sorozatairól láthat képet a látogató. Abból a sorozat­ból, amely az egyén és társada­lom, egyén és hatalom viszonyla­tait, az egyéni küzdés és gátjai problematikáját fejtegeti többhá- lós kódrendszerrel. Abból, amely jelképfejtegető vizuális kísérle­tekben igyekszik továbbvinni a létkérdések megfogalmazásainak ismereteit. Vagy abból, amelyik Wim Wenders mozgóképes vilá­gának sűrített megfogása és egy- rajzos látványba tömörítése. A negatív térfélből előhívott, tónusosán fekete, felfelé törő mintajelekből építkező kép a ked­vencem a tárlat anyagából: te­remtő energiákkal dolgozó mar­káns alkotó lelke van benne. Aján­lom megnézésre, jelet hagy a vi­zuális emlékezetben. Nyolcvanéves lenne Veres János költő, népművelő, akinek munkássága további felfedezésre vár Megidézik a városban az utcakövek JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A fényes Sajó mentén, Tornai­ján született nyolcvan évvel ez­előtt. A Sors alig hetven évet adott neki, míg a Jóisten határtalanul szerette. S tudjuk, akiket ő szeret, azokat nap mint nap próbára te­szi. Már az is csoda volt, hogy megélte a felnőttkort. Tüdőbaja, ahogy akkoriban sokakat, őt is el- vihette volna. Szülei az egyik csa­ládi házukat áldozták fel, hogy sztreptomicinhez jussanak. Éveket töltött szanatóriumban, a Magas-Tátrában, ahol a véletlen összehozta Fábry Zoltánnal, Braňo Koreň neves színésszel és az első nagy szerelemmel. Fábry kérte, hogy felejtse el Adyt és Jó­zsef Attilát, s verseiben legyen önmaga. Az ő értő támogatásával és atyai tanácsaival írta Fekete május ciklusát, amely csak halála után, 2006-ban jelent meg. De ahogy Tőzsér Árpád írja: „Veres János korai, akkor meg nem jelent verseit olvasni, Goethe szárnyas szavaival éve - komoly játék. Egy­részt időgépen való utazás (a há­ború utáni idők mindennapjaiba, az anyagi és szellemi szükség, ki­ábrándulás világába, s egy böl­cselkedésre hajlamos tizenéves költő gondolataiba, érzelmeibe), másrészt irodalomtörténeti stú­dium: az induló Veres Jánost a ké­sőbbi Veressel összevetve láthat­juk, hogyan torzította el a későbbi (Archív felvétel) kommunista-sematista irodalom- politika a tiszta és tehetséges fia­tal költőt.” Talán betegsége tar­totta vissza attól, hogy pozsonyi polgár legyen, s bár 1951-ben je­lentkezett az Új Szónál, mégis maradt Rimaszombatban, ahol az egészségügyben tett rövid kitérő után népművelő lett, mert ahogy Tóth Lászlónak mondja egy 1977-es interjújában: „Ä cseh­szlovákiai magyar írónak, külö­nösen, ha vidéken él, nem elég csak írnia, hanem a kulturális életben és a népművelésben is te­vékeny részt kell vállalnia.” Veres János népművelő lett, többedmagával megalapította a Fáklya Irodalmi Színpadot és a Tompa Mihály Klubot, amelyek pótolhatatlan szerepet töltöttek be a rimaszombati magyarság éle­tében. De nemcsak a kultúrát terjesz­tették, hanem bizony komoly sze­repet játszottak abban, hogy a ré­gió magyarsága gazdaságilag is könnyebben boldogulhasson szü­lőföldjén. Iskolák, üzemek alapí­tásában segédkeztek, hisz a szel-’ lemiek mellett ezek is nélkülözhe­tetlenek voltak abban, hogy a gö- möri magyarság idehaza marad­jon, s ne adja fel anyanyelvét. Az 1968-as fordulat után aztán jött az ellehetetlenítés, s Veres János kálváriája is elkezdődött. Kizárták a pártból, de többedmagával együtt besúgóként jegyezték, ez­zel biztosították a rendszerváltás utáni kompromittálását is. Visszatérve az irodalmár Veres Jánoshoz, a Tőzsér által is emlí­tett sematista kitérő után (1954-ben Török Elemérrel és Ozsvald Árpáddal közös kötetben jelentkezett) hangja fokozatosan tisztul, lírája elmélyültebbé, tisz­tábbá válik. Szeberényi Zoltán ír­ja: „Veres költészete problémaér­zékenységében, az emberi gon­dok iránti fogékonyságban, a nemzetiségi lét borúlátóbb és ér­zékenyebb megélésében, a gömö- ri tájban gyökerezés fokozódó tu­datosításában realizálódik. Be­tegsége elmélyülésével mind sűrűbben bukkan fel nála az el­múlás gondolata, az öregedés le­hangoló motívuma, költészete fi- lozofikusabbá, sötétebb tónusúvá válik.” Nagyon sokat fordít is, például Ján Smrek egyik leghűségesebb magyar tolmácsolója, s az ő fordí­tásában jelenik meg Andrej Slád- kovič elbeszélő költeménye, a Gyetvai legény is. De olvashatjuk elbeszéléseit, honismereti tanul­mányait, és egy drámája, A basa sípja is elkészül. Halála után Göncz Árpád elismerését is megkapja. 1989-ben Életút címmel kiadják válogatott verseit, tíz évvel később Jéghegy címmel, ami ebből kima­radt. 2006-ban a már említett Fe­kete május lát napvilágot. Halála után voltak, akik közművelődési díjat szerettek volna róla elnevez­ni, mások besúgót kiáltottak. Pe­dig a költészete és közéleti mun­kássága maradandó érték, amit nem megbecsülni, több mint vé­tek. Veres János további felfede­zésre vár, hiszen ahogy magáról ír­ta: „Szeplőtlen jó szándék vezette, // ne beszéljetek rosszat róla, // Tiszta sugarat űzött mindig, // s utolérte a saját árnyát, // de néha azért megidézik // a városban az utcakövek, // a mezőkön a poros nyárfák.”

Next

/
Thumbnails
Contents