Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-11 / 58. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 11. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY A cseh munkahivatalok nem adnak munkavállalási engedélyt az EU-n kívüli or­szágok állampolgárainak - ír­ta a Lidové noviny. A munka­ügyi minisztérium szóvivője úgy tájékoztatott, az intézke­dés - amit a gazdasági hely­zettel indokolt a tárca - az uk­rajnai, moldovai, vietnami és mongóliai szakképzetlen dol­gozókat érinti, de figyelembe kell venni a személyek körül­ményeit. Január végén hivata­losan 222 719 külföldi dolgo­zott Csehországban, a legtöbb szlovákiai, majd az ukránok következtek, (mti) írországi papok katolikus intézményekben évtizedeken át vertek és erőszakoltak meg gyermekeket Szexuális visszaélések A római katolikus egyház egy­re inkább a figyelem központ­jába került, amióta számos eu­rópai országban papokatvá- doltakmegszexuálisvissza- élések elkövetésével. MTI/REUTERS-HÁTTÉR Hollandia: Több mint 200 kato­likus számolt be visszaélésekről az utóbbi hetekben, miután a Radio Netherlands Worldwide és a NRC Handelsblad beszámolt róla, hogy több évtizede három szalézi rend­beli pap diákokat molesztált egy nevelőintézetben. Németország: A regensburgi egyházmegye közleményben je­lentette be, hogy 1958-ban egy pap szexuálisan zaklatott két fiút, ami­ért kétévi börtönre ítélték. Egy má­sik lelkész 11 hónapot töltött bör­tönben 1971-ben szexuális vissza­élés miatt. Három férfi azt állította, több tanár által elkövetett szexuális molesztálás áldozatai voltak, ami­kor a Regensburger Domspatzen, a regensburgi fiúkórus tagjaiként in­ternátusbán laktak. Robert Zol- litsch érsek, a Német Püspöki Kon­ferencia elnöke a múlt hónapban bocsánatot kért, miután több mint 100 szexuális visszaélés került nyilvánosságra, amelyeket katoli­kuspapok követtek el jezsuita bent­lakásos iskolákban. Írország: 2002. áprüis: Brendan Comiskey femsi püspök lemondott, amiért el­tussolta az egyházmegyéje egyik papja elleni vádakat. Ä tettes 1999-ben öngyilkos lett, amikor szembesült a 66 rendbeli szexuális visszaélés vádjával. 2009. május: A gyermekek ellen elkövetett visszaéléseket vizsgáló bizottság ötkötetes jelentést tett közzé. A dokumentum szerint pa­pok katolikus intézményekben év­tizedeken át vertek és erőszakoltak meg gyermekeket. 2009. november 26-án tették közzé az 1975 és 2004 között elkö­vetett visszaélések kivizsgálásáról szóló Murphy-jelentést, amely sze­rint az egyházi hatóságok az 1990-es évek közepéig eltussolták a szexuális visszaéléseket. 2009. december: ír egyházi ve­zetőkkel tartott találkozója után XVI. Benedek pápa kijelentette: osztozik az írországi botrány miatti „gyalázatban, árulásban és szé­gyenben”. 2010. február: XVI. Benedek vál­ságtanácskozást tartott a Vatikán­ban 24 ír püspökkel. A szentszéki közlemény szerint a papok által el­követett szexuális visszaélés „gyű­löletes bűncselekmény”, a püspö­kök ígéretet tettek a pápának, hogy együttműködnek a hatóságokkal. Négy püspök benyújtotta lemon­dását, a pápa egyet fogadott el. EgyesültÁllamok: 2002. június: Az Amerikai Kato­likus Püspöki Konferencia utasítot­ta az egyházmegyéket a szexuális visszaélésekre vonatkozó vádak ki­vizsgálására. 2002. december: Bemard Law bostoni bíboros lemondott, miután megvádolták, hogy a botrány lep­lezése érdekében más parókiákra helyezett át szexuális visszaélése­ket elkövetett papokat. 2004. február: A püspöki konfe­rencia által megbízott függetlenku- tatók szerint 10 667 ember vádolt meg katolikus papokat gyermekek ellen 1950 és 2002 között elköve­tett szexuális visszaéléssel. A vádo­lok több mint 17%-a azt vallotta, ő maga is áldozat volt, 47%-uk, hogy többször molesztálták. 2007. július: A Los Angeles-i egyházmegye hozzájárult, hogy 660 millió dollár kártérítést fizet a szexuális visszaélések 500 áldoza­tának. 2008. április: XVI. BenedekUSA- beli látogatásakor találkozott pa­pok által elkövetett szexuális visszaélések áldozataival. Az ame­rikai egyház az első botrány kitöré­se -1992 - óta 2 milliárd dollár kár­térítést fizetett ki az áldozatoknak. 2009. október: A wümingtoni egyházmegye csődvédelmet kért. Később átadta a feltételezett vissza­élésekre vonatkozó dokumentu­mokat, hogy késleltesse szexuális visszaélések miatti 80 polgári per megkezdését. 2002 óta a wilming- toni egyházmegye nyolc esetben 780 ezer dollár jóvátételt fizetett ki. Nagy-Britannia: Cormac Mur- phy-O, Connor londoni bíboros 2000 júliusában beismerte, hogy korábbi beosztásában hibát köve­tett el az 1980-as években, amikor hagyott tovább szolgálni egy pedo­fil papot. A lelkészt 1997-ben bör­tönbe zárták, amiért 20 év alatt megrontott kilenc kisfiút. Ausztria: 2008 júliusában a Profil magazin felvételeket közölt a Sankt Pölten-i egyházmegye egyik szemináriumában csókoló- zó és egymást tapogató szemina- ristákról. Ausztrália: 2008 júliusában Ausztráliában tett látogatásakor a katolikus egyházfő bocsánatot kért a papság által elkövetett szexuális visszaélésekért, elítélve azokat mint „a gonosz művét”, és hangsú­lyozva, hogy nem maradhat el a fe­lelősségre vonás. Addig ausztráliai papokra 107 szexuális visszaélést bizonyítottak rá. Mexikó: 2009 márciusában XVI. Benedek vizsgálatot rendelt el a Krisztus Légiója Kongregá­cióban, amelynek alapítójáról ki­derült, hogy szexuális molesztá- lást követett el. 2006-ban a pápa felszólította az alapítót, Marcial Maciéi atyát, töltse hátralévő éle­tét visszavonultságban, imában és bűnbánatban. Mrcial Maciéi 2008-ben halt meg. Kanada: 2009 októberében az új-skóciai Antigonish püspökét, Raymond Laheyt gyermekpomo- gráfiával kapcsolatos anyagok bir­toklásával és beszerzésével vádol­ták meg. 2009-ben 12 millió dollá­ros kártérítést fizettek az antigo- nish-i egyházmegye papjai által 1950 óta elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak. KOMMENTÁR Már csak cirkusz NAGYANDRÁS Cirkusz ez már, semmi más, mondhatjuk nyugodtan a kormányfő utolsó döntésére, mellyel lemondásra szólította fel Igor Štefanov régiófejlesztési minisztert. Mert emlékszik még valaki Marián Janušekre? Akik nem kapcsolnának rögtön, emlékeztetőként mondom, ő volt az előző tárcavezető. Robert Fico olyan nagymértékű gyakorlatra tett szert az elmúlt négy év során miniszterei cserélgetésében, hogy elképzelhető, ez fog számára a legjobban hiányozni, ha véletlenül nem ő lesz a kö­vetkező miniszterelnök. Ám valljuk be, ennek elég kevés az esélye. Mégis érdemes azon elgondolkodni, vajon miért is volt ekkora fluktuáció a Fico-kabinetben. A kormányfő megválasztása után nem sokkal jelentette ki, hogy abban az esetben, ha valamelyik minisztere hibázik, 24 órán belül el lesz távolítva, ő nem fogja tar­tani a hátát senkiért. Ha nem ismernénk a valós helyzetet, még el is hihetnénk, azért kellett távoznia egy tucat miniszternek Robert Fi­co mellől, mert komolyan figyelt arra, hogyan dolgoznak beosztot­tai. Ám Štefanov esetében fontos információ, hogy már kinevezé­sekor köztudott volt, ő hozta össze a minisztérium óriástenderét, s bár a politikai felelősség az előző miniszteré volt, a szakmai az övé. Hiába próbálta az ellenzék három alkalommal is leváltani Štefanovot, a kormány és a kormánypártok mindhárom esetben kiálltak mellette. Sokkal valószínűbb, hogy Robert Fico fejében a kezdetek óta egy ördögi terv van, melyben a miniszterek és a koalíciós partnerek csak statiszták, akiket akkor cserél le, amikor csak kedve van, vagy amikor a tervébe beleillik. Az, hogy egy minisztert az egyik héten még megdicsér, mert kiválóan végzi munkáját, majd a következő héten páros lábbal rúgja ki, minimum egy kissé furcsa jellemet ta­kar. Azon pedig nem is csodálkozunk, hogy Ficónak már magya­rázkodnia sem kell, hogy miért is váltja le miniszterét pont most. Azon sem, hogy az SNS újra jelezte, noha újabb minisztere távozik a kormányból, a választásoldg hátralevő időszakban már nincs ér­telme kilépni a kormányból, bár a koalíciós partnerek tárcáinál sokkal nagyobbak a gondok- értsd: sokkal több pénzt síboltak él, mint a nemzetiek által vezetett tárcáknál. De ez a téma sem érde­kel már annyira senkit, mert a környezetvédelmi minisztériummal együtt az építésügyi tárcát is megszünteti nyáron a kormánykoalí­ció. Nem más ez már, mint kampánycirkusz. Apropó, környezetvédelem! Vajon Robert Fico leváltja a nem SNS- es környezetvédelmi minisztert is, amiért a héten kiderült, még­sem lehet lezárni olyan egyszerűen az emissziós témát, miután megjelent egy újabb cég a történetben? Aligha. Ebben az esetben ugyanis az ő emberéről van szó. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A rendőrség ismét „kifeszítet­te” azt a közbiztonsági hálót, me­lyet a 2008-2009-ben romák sé­relmére elkövetett gyilkosságso­rozat idején alkalmazott a közte­rületi bűnözés visszaszorítása érekében; az akció elsősorban a hátrányos helyzetű településeket érinti - írta a Népszabadság. A lap Bencze József országos rendőr- főkapitány tájékoztatására hi­vatkozva azt írta, hogy 44 telepü­lés kiemelt, 24 órás rendőri vé­delmet kapott, 256 helyen heti háromszor tartanak ellenőrzése­ket a járőrök. A védőháló alá vont települések az ország válság súj­totta térségeinek halmozottan hátrányos helyzetű falvai. Ott az elmúlt egy héten 3700 rendőr 23 ezer óra többletszolgálattal igye­kezett rendet tartani a közterüle­teken. Az elmúlt 8 napban 308 bűnözőt fogtak el, 152-t bűncselekmény elkövetése köz­ben értek tetten, és 141 ittas ve­zető jogosítványát vették el a rendőrökahelyszínen. (mti) KÉZ,IRAT _______________________________________________________' Voksvadászat MIKLÓSI PÉTER És most! Úgy hallatszik, mint a startpisztoly csattanása. Mintha most - hogy a pártok zöme, kö­zöttük az MKP meg a Híd is nyil­vánosságra hozta képviselője­lölt-listáját -, most indulna min­den. Mintha minden ezen a most!-on múlna, vagyis hogy jú­niusban miként fogunk voksolni. Akárha, március idusától ihletet- ten, az „Itt az idő, most vagy soha” strófáit hallanánk, úgy cserdítenek ránk, szavazókra a szavazófülkében majd az ő kari- kázásukban érdekelt pártkato­nák, önös érdekeiket hajkurászó kampányhajcsárok. Pereg a dob, dübögnek a szavak: szavazzatok és bennünket válasszatok, en­gem karikázzatok, mert nyu­godt, derűs jövő csakis velünk és általunk... Érdemes hát eltűnődni, júniusig mi vár még ránk. Mi tagadás, jómagam leg­szívesebben azt mondanám: ez a pár hét számunkra, szókimon­dással elegy iróniával megáldott újságírók számára egyszerűen a földi paradicsom. Az, mert már megint verbuválnak; mi, tolifor­gatók pedig lelkiismeretünk, éleslátásunk, mi több, humorér­zékünk szerint szabadon eldönt­hetjük: hogyan is kellene meg­szólalni, a tényékhez ragaszkod­ni; kik is legyenek a kiszemelt vadak, akiket (harácsolókként, benyali karrieristákként, képmu­tató álszentekként, szemellenzős törtetőkként stb.) meg kell cé­lozni, és ha a sors úgy hozza, akár ki is kell lőni. Egyszóval té­ma mint a pelyva, kedvünkre szemlélődhetünk. E voksvadá- szati idényben nincs nap olyan helyzet nélkül, amelyet ne lehet­ne öt perc alatt poénnal toldani. Ezt az időszakot az isten is ne­künk, zsurnalisztáknak teremtet­te. Pusztán egyvalami szükségel­tetik hozzá: tárgyilagosságra épülő igyekezet. Ez utóbbi szá­lon haladva az is kiderül, hogy a startpisztoly mostani csattanása végül is smafu, a választási kam­pány - szlovákiai magyar vi­szonylatban - már hónapok óta folyik. De ez valójában mindegy is, ha a kampány szót valaki ko­molyan veszi. Ugyanis a kam­pány, állítólag, a katonai termi­nológiából származik, és eredeti­leg hadjáratot jelentett. Azt pe­dig (még én, az úgynevezett kék könyve révén kiszuperált, sosem volt katona „státszkripli” is) tu­dom: ahhoz, hogy a párthadak járni tudjanak, arról már béke­időben gondoskodni kell. Ezért aki így, háborús metaforában vé­li megérteni a politikát, annak az nem egyéb, mint egy háború folytatása más eszközökkel. E té­ren csak az igazodik el igazán, aki kitanulta a politikai harcá­szat és a hadászat mesterségét. Ily módon - miközben gyakran hallani a lövészárok, az ostrom szavakat is -, a szavazatomért fo­lyik a hadjárat. Meg a tiédért, meg az övéért is. Olyan hangon, oly nyugtalanító stílusban, mint­ha engem (téged, őt) is be akar­nának sorozni, hogy majd a köl­csönös áskálódás frontjára küld­jenek. Ez is egyik oka lehet an­nak, hogy, sajnos, úton-útfélén egyre gyakrabban hallom: a sza­vazatra jogosult szlovákiai ma­gyarok jelentős hányada el sem megy választani; egyszerűen ki­marad a játékból, versenyből, vagy nevezzük bármi másnak. Ám azok is, akik egyelőre azt ígérik, hogy elmennek, azok egy része szintén nem tudja, kit vá­lasszon. Erről aztán itt-ott sok szó folyik, pártvezérek és -kato­nák sokféleképpen latolgatják az esélye (i)ket. Néha persze csak reményeiket ismételgetik una­lomig. De ez nem is csoda. Mert lehet ugyan érteni a választási matematikához, a választási földrajzhoz, a közvélemény-ku­tatás metodikájához, csak arról lehet nagyon keveset tudni: mi és hogyan befolyásol egy állam­polgárt abban, hogy részt vesz-e a választásban; s ha igen, akkor szlovákiai magyarként immáron kit-mit választ? Mert, ábécé sze­rint, Bugár és Csáky hiába érti a politikusi szakma szabályait, ha nem értenek a demográfiához: számtani hiba miatt csökkentek az esélyeik. Eredetileg, 2009 ta­vaszutóján, kölcsönös engesz­telhetetlenségükben meg akar­ták szorozni a felföldi magyaro­kat, de „tévedésből” megosztot­ták őket. Azóta a józanabbak, az MKP és a Híd párbeszédéhez, olyan magyar-magyar tolmácsot kere­sünk, aki nemcsak beszél, hanem ért is nálunk (párt) magyarul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents