Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-11 / 58. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 11. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY A cseh munkahivatalok nem adnak munkavállalási engedélyt az EU-n kívüli országok állampolgárainak - írta a Lidové noviny. A munkaügyi minisztérium szóvivője úgy tájékoztatott, az intézkedés - amit a gazdasági helyzettel indokolt a tárca - az ukrajnai, moldovai, vietnami és mongóliai szakképzetlen dolgozókat érinti, de figyelembe kell venni a személyek körülményeit. Január végén hivatalosan 222 719 külföldi dolgozott Csehországban, a legtöbb szlovákiai, majd az ukránok következtek, (mti) írországi papok katolikus intézményekben évtizedeken át vertek és erőszakoltak meg gyermekeket Szexuális visszaélések A római katolikus egyház egyre inkább a figyelem központjába került, amióta számos európai országban papokatvá- doltakmegszexuálisvissza- élések elkövetésével. MTI/REUTERS-HÁTTÉR Hollandia: Több mint 200 katolikus számolt be visszaélésekről az utóbbi hetekben, miután a Radio Netherlands Worldwide és a NRC Handelsblad beszámolt róla, hogy több évtizede három szalézi rendbeli pap diákokat molesztált egy nevelőintézetben. Németország: A regensburgi egyházmegye közleményben jelentette be, hogy 1958-ban egy pap szexuálisan zaklatott két fiút, amiért kétévi börtönre ítélték. Egy másik lelkész 11 hónapot töltött börtönben 1971-ben szexuális visszaélés miatt. Három férfi azt állította, több tanár által elkövetett szexuális molesztálás áldozatai voltak, amikor a Regensburger Domspatzen, a regensburgi fiúkórus tagjaiként internátusbán laktak. Robert Zol- litsch érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke a múlt hónapban bocsánatot kért, miután több mint 100 szexuális visszaélés került nyilvánosságra, amelyeket katolikuspapok követtek el jezsuita bentlakásos iskolákban. Írország: 2002. áprüis: Brendan Comiskey femsi püspök lemondott, amiért eltussolta az egyházmegyéje egyik papja elleni vádakat. Ä tettes 1999-ben öngyilkos lett, amikor szembesült a 66 rendbeli szexuális visszaélés vádjával. 2009. május: A gyermekek ellen elkövetett visszaéléseket vizsgáló bizottság ötkötetes jelentést tett közzé. A dokumentum szerint papok katolikus intézményekben évtizedeken át vertek és erőszakoltak meg gyermekeket. 2009. november 26-án tették közzé az 1975 és 2004 között elkövetett visszaélések kivizsgálásáról szóló Murphy-jelentést, amely szerint az egyházi hatóságok az 1990-es évek közepéig eltussolták a szexuális visszaéléseket. 2009. december: ír egyházi vezetőkkel tartott találkozója után XVI. Benedek pápa kijelentette: osztozik az írországi botrány miatti „gyalázatban, árulásban és szégyenben”. 2010. február: XVI. Benedek válságtanácskozást tartott a Vatikánban 24 ír püspökkel. A szentszéki közlemény szerint a papok által elkövetett szexuális visszaélés „gyűlöletes bűncselekmény”, a püspökök ígéretet tettek a pápának, hogy együttműködnek a hatóságokkal. Négy püspök benyújtotta lemondását, a pápa egyet fogadott el. EgyesültÁllamok: 2002. június: Az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia utasította az egyházmegyéket a szexuális visszaélésekre vonatkozó vádak kivizsgálására. 2002. december: Bemard Law bostoni bíboros lemondott, miután megvádolták, hogy a botrány leplezése érdekében más parókiákra helyezett át szexuális visszaéléseket elkövetett papokat. 2004. február: A püspöki konferencia által megbízott függetlenku- tatók szerint 10 667 ember vádolt meg katolikus papokat gyermekek ellen 1950 és 2002 között elkövetett szexuális visszaéléssel. A vádolok több mint 17%-a azt vallotta, ő maga is áldozat volt, 47%-uk, hogy többször molesztálták. 2007. július: A Los Angeles-i egyházmegye hozzájárult, hogy 660 millió dollár kártérítést fizet a szexuális visszaélések 500 áldozatának. 2008. április: XVI. BenedekUSA- beli látogatásakor találkozott papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozataival. Az amerikai egyház az első botrány kitörése -1992 - óta 2 milliárd dollár kártérítést fizetett ki az áldozatoknak. 2009. október: A wümingtoni egyházmegye csődvédelmet kért. Később átadta a feltételezett visszaélésekre vonatkozó dokumentumokat, hogy késleltesse szexuális visszaélések miatti 80 polgári per megkezdését. 2002 óta a wilming- toni egyházmegye nyolc esetben 780 ezer dollár jóvátételt fizetett ki. Nagy-Britannia: Cormac Mur- phy-O, Connor londoni bíboros 2000 júliusában beismerte, hogy korábbi beosztásában hibát követett el az 1980-as években, amikor hagyott tovább szolgálni egy pedofil papot. A lelkészt 1997-ben börtönbe zárták, amiért 20 év alatt megrontott kilenc kisfiút. Ausztria: 2008 júliusában a Profil magazin felvételeket közölt a Sankt Pölten-i egyházmegye egyik szemináriumában csókoló- zó és egymást tapogató szemina- ristákról. Ausztrália: 2008 júliusában Ausztráliában tett látogatásakor a katolikus egyházfő bocsánatot kért a papság által elkövetett szexuális visszaélésekért, elítélve azokat mint „a gonosz művét”, és hangsúlyozva, hogy nem maradhat el a felelősségre vonás. Addig ausztráliai papokra 107 szexuális visszaélést bizonyítottak rá. Mexikó: 2009 márciusában XVI. Benedek vizsgálatot rendelt el a Krisztus Légiója Kongregációban, amelynek alapítójáról kiderült, hogy szexuális molesztá- lást követett el. 2006-ban a pápa felszólította az alapítót, Marcial Maciéi atyát, töltse hátralévő életét visszavonultságban, imában és bűnbánatban. Mrcial Maciéi 2008-ben halt meg. Kanada: 2009 októberében az új-skóciai Antigonish püspökét, Raymond Laheyt gyermekpomo- gráfiával kapcsolatos anyagok birtoklásával és beszerzésével vádolták meg. 2009-ben 12 millió dolláros kártérítést fizettek az antigo- nish-i egyházmegye papjai által 1950 óta elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak. KOMMENTÁR Már csak cirkusz NAGYANDRÁS Cirkusz ez már, semmi más, mondhatjuk nyugodtan a kormányfő utolsó döntésére, mellyel lemondásra szólította fel Igor Štefanov régiófejlesztési minisztert. Mert emlékszik még valaki Marián Janušekre? Akik nem kapcsolnának rögtön, emlékeztetőként mondom, ő volt az előző tárcavezető. Robert Fico olyan nagymértékű gyakorlatra tett szert az elmúlt négy év során miniszterei cserélgetésében, hogy elképzelhető, ez fog számára a legjobban hiányozni, ha véletlenül nem ő lesz a következő miniszterelnök. Ám valljuk be, ennek elég kevés az esélye. Mégis érdemes azon elgondolkodni, vajon miért is volt ekkora fluktuáció a Fico-kabinetben. A kormányfő megválasztása után nem sokkal jelentette ki, hogy abban az esetben, ha valamelyik minisztere hibázik, 24 órán belül el lesz távolítva, ő nem fogja tartani a hátát senkiért. Ha nem ismernénk a valós helyzetet, még el is hihetnénk, azért kellett távoznia egy tucat miniszternek Robert Fico mellől, mert komolyan figyelt arra, hogyan dolgoznak beosztottai. Ám Štefanov esetében fontos információ, hogy már kinevezésekor köztudott volt, ő hozta össze a minisztérium óriástenderét, s bár a politikai felelősség az előző miniszteré volt, a szakmai az övé. Hiába próbálta az ellenzék három alkalommal is leváltani Štefanovot, a kormány és a kormánypártok mindhárom esetben kiálltak mellette. Sokkal valószínűbb, hogy Robert Fico fejében a kezdetek óta egy ördögi terv van, melyben a miniszterek és a koalíciós partnerek csak statiszták, akiket akkor cserél le, amikor csak kedve van, vagy amikor a tervébe beleillik. Az, hogy egy minisztert az egyik héten még megdicsér, mert kiválóan végzi munkáját, majd a következő héten páros lábbal rúgja ki, minimum egy kissé furcsa jellemet takar. Azon pedig nem is csodálkozunk, hogy Ficónak már magyarázkodnia sem kell, hogy miért is váltja le miniszterét pont most. Azon sem, hogy az SNS újra jelezte, noha újabb minisztere távozik a kormányból, a választásoldg hátralevő időszakban már nincs értelme kilépni a kormányból, bár a koalíciós partnerek tárcáinál sokkal nagyobbak a gondok- értsd: sokkal több pénzt síboltak él, mint a nemzetiek által vezetett tárcáknál. De ez a téma sem érdekel már annyira senkit, mert a környezetvédelmi minisztériummal együtt az építésügyi tárcát is megszünteti nyáron a kormánykoalíció. Nem más ez már, mint kampánycirkusz. Apropó, környezetvédelem! Vajon Robert Fico leváltja a nem SNS- es környezetvédelmi minisztert is, amiért a héten kiderült, mégsem lehet lezárni olyan egyszerűen az emissziós témát, miután megjelent egy újabb cég a történetben? Aligha. Ebben az esetben ugyanis az ő emberéről van szó. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A rendőrség ismét „kifeszítette” azt a közbiztonsági hálót, melyet a 2008-2009-ben romák sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat idején alkalmazott a közterületi bűnözés visszaszorítása érekében; az akció elsősorban a hátrányos helyzetű településeket érinti - írta a Népszabadság. A lap Bencze József országos rendőr- főkapitány tájékoztatására hivatkozva azt írta, hogy 44 település kiemelt, 24 órás rendőri védelmet kapott, 256 helyen heti háromszor tartanak ellenőrzéseket a járőrök. A védőháló alá vont települések az ország válság sújtotta térségeinek halmozottan hátrányos helyzetű falvai. Ott az elmúlt egy héten 3700 rendőr 23 ezer óra többletszolgálattal igyekezett rendet tartani a közterületeken. Az elmúlt 8 napban 308 bűnözőt fogtak el, 152-t bűncselekmény elkövetése közben értek tetten, és 141 ittas vezető jogosítványát vették el a rendőrökahelyszínen. (mti) KÉZ,IRAT _______________________________________________________' Voksvadászat MIKLÓSI PÉTER És most! Úgy hallatszik, mint a startpisztoly csattanása. Mintha most - hogy a pártok zöme, közöttük az MKP meg a Híd is nyilvánosságra hozta képviselőjelölt-listáját -, most indulna minden. Mintha minden ezen a most!-on múlna, vagyis hogy júniusban miként fogunk voksolni. Akárha, március idusától ihletet- ten, az „Itt az idő, most vagy soha” strófáit hallanánk, úgy cserdítenek ránk, szavazókra a szavazófülkében majd az ő kari- kázásukban érdekelt pártkatonák, önös érdekeiket hajkurászó kampányhajcsárok. Pereg a dob, dübögnek a szavak: szavazzatok és bennünket válasszatok, engem karikázzatok, mert nyugodt, derűs jövő csakis velünk és általunk... Érdemes hát eltűnődni, júniusig mi vár még ránk. Mi tagadás, jómagam legszívesebben azt mondanám: ez a pár hét számunkra, szókimondással elegy iróniával megáldott újságírók számára egyszerűen a földi paradicsom. Az, mert már megint verbuválnak; mi, toliforgatók pedig lelkiismeretünk, éleslátásunk, mi több, humorérzékünk szerint szabadon eldönthetjük: hogyan is kellene megszólalni, a tényékhez ragaszkodni; kik is legyenek a kiszemelt vadak, akiket (harácsolókként, benyali karrieristákként, képmutató álszentekként, szemellenzős törtetőkként stb.) meg kell célozni, és ha a sors úgy hozza, akár ki is kell lőni. Egyszóval téma mint a pelyva, kedvünkre szemlélődhetünk. E voksvadá- szati idényben nincs nap olyan helyzet nélkül, amelyet ne lehetne öt perc alatt poénnal toldani. Ezt az időszakot az isten is nekünk, zsurnalisztáknak teremtette. Pusztán egyvalami szükségeltetik hozzá: tárgyilagosságra épülő igyekezet. Ez utóbbi szálon haladva az is kiderül, hogy a startpisztoly mostani csattanása végül is smafu, a választási kampány - szlovákiai magyar viszonylatban - már hónapok óta folyik. De ez valójában mindegy is, ha a kampány szót valaki komolyan veszi. Ugyanis a kampány, állítólag, a katonai terminológiából származik, és eredetileg hadjáratot jelentett. Azt pedig (még én, az úgynevezett kék könyve révén kiszuperált, sosem volt katona „státszkripli” is) tudom: ahhoz, hogy a párthadak járni tudjanak, arról már békeidőben gondoskodni kell. Ezért aki így, háborús metaforában véli megérteni a politikát, annak az nem egyéb, mint egy háború folytatása más eszközökkel. E téren csak az igazodik el igazán, aki kitanulta a politikai harcászat és a hadászat mesterségét. Ily módon - miközben gyakran hallani a lövészárok, az ostrom szavakat is -, a szavazatomért folyik a hadjárat. Meg a tiédért, meg az övéért is. Olyan hangon, oly nyugtalanító stílusban, mintha engem (téged, őt) is be akarnának sorozni, hogy majd a kölcsönös áskálódás frontjára küldjenek. Ez is egyik oka lehet annak, hogy, sajnos, úton-útfélén egyre gyakrabban hallom: a szavazatra jogosult szlovákiai magyarok jelentős hányada el sem megy választani; egyszerűen kimarad a játékból, versenyből, vagy nevezzük bármi másnak. Ám azok is, akik egyelőre azt ígérik, hogy elmennek, azok egy része szintén nem tudja, kit válasszon. Erről aztán itt-ott sok szó folyik, pártvezérek és -katonák sokféleképpen latolgatják az esélye (i)ket. Néha persze csak reményeiket ismételgetik unalomig. De ez nem is csoda. Mert lehet ugyan érteni a választási matematikához, a választási földrajzhoz, a közvélemény-kutatás metodikájához, csak arról lehet nagyon keveset tudni: mi és hogyan befolyásol egy állampolgárt abban, hogy részt vesz-e a választásban; s ha igen, akkor szlovákiai magyarként immáron kit-mit választ? Mert, ábécé szerint, Bugár és Csáky hiába érti a politikusi szakma szabályait, ha nem értenek a demográfiához: számtani hiba miatt csökkentek az esélyeik. Eredetileg, 2009 tavaszutóján, kölcsönös engesztelhetetlenségükben meg akarták szorozni a felföldi magyarokat, de „tévedésből” megosztották őket. Azóta a józanabbak, az MKP és a Híd párbeszédéhez, olyan magyar-magyar tolmácsot keresünk, aki nemcsak beszél, hanem ért is nálunk (párt) magyarul.