Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-10 / 57. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 10. Vélemény és háttér 7- Bodri, tévévitára készülök a politikai ellenfelemmel. Kérlek, taníts meg ugatni! (Peter Gossányi rajza Ha csak az egyik fél előnyeit keresik, a tárgyalások zsákutcába jutnak Talán a START-III utolsó fordulója kezdődik TALLÓZÓ BBgg^asgg LIBERATION A modem társadalmakban hátrányos helyzetben élők problémái annyira összetettek, hogy azokon csak egyénre szabott programokkal lehetne segíteni - vélte két magyar szociológus a romaprogramokat bíráló írásában, amelyet a Li- bération című francia napilap közölt. A Brüsszel és a magyarországi romák reménytelen helyzete című publicisztikájában, Örkény Antal és Vári István kitér a hatósági etnikai nyilvántartást szorgalmazó tavaly novemberi ombudsma- ni javaslatra. Emlékeztetnek arra, hogy az elképzelés nem maradt visszhang nélkül Magyarországon, ahol„a többségi lakosság és a roma kisebbség között tapintható a feszültség”. Minden olyan bűntény kapcsán, melyben romák érintettek, rasszista kommentárok olvashatók a biogokban, s még a közszolgálati televízió is levetített egy romaellenes dokufikciót. A romák elleni sorozatgyilkosságokra utalva Örkény és Vári arra is felhívja a figyelmet, hogy amellett, hogy a romák kirekesztését hirdető Jobbik a közelgő parlamenti választásokon az ország harmadik, de az is elképzelhető, hogy második legnagyobb politikai erejévé válik, a romák fenyegetettsége már nem egyszerűen politikai jellegű Magyarországon. A romák iránti megvetés intézményesedéit, és arra szolgál, hogy megfosszák őket a munkától. Az uniós tagállamok közül Magyarországon zsugorodott össze a leginkább a munkaerőpiac a rendszer- váltás után. A roma férfiak többsége 1990 előtt dolgozott, most csak 15%-uknak van munkája. A tömeges és tartós munkanélküliség következménye a nyomor: közülük alig 5% éli meg a 65 éves kort, míg a nem roma többség 20%-a. A romák nehézségeinek leküzdésére az oktatás terén jelentős programok indultak, amelyeket nagyobb részben uniós forrásokból finanszíroz Magyarország. De az eredmények gyakran ellentmondásosak, a roma gyerekek képzésére fordítható támogatásokat azoknak az iskoláknak ítélik meg, amelyekbe a legtöbben járnak. Innen elmenekülnek a jobb helyzetben levő tanulók, s így a támogatott iskolák „gettóiskolákká” válnak - vélik a szociológusok. A kormányzati vagy uniós támogatásokhoz az ön- kormányzatok gyakran csak ürügyként használják a romákat, s az Állami Számvevőszék is jelezte, képtelenség megítélni a romaprogramok hatékonyságát. A szerzők leszögezik: sok ország küszködik azokkal a bajokkal, amelyek a kisebbségben élők kulturális, szocializációs, foglalkozási, jövedelmi és egyéb hátrányaiból fakadnak. Segélyprogramokkal próbálnak ezeken enyhíteni, melyek hatékonysága éppúgy vitatott, mint a magyarországi romatámogatásoké. A modem társadalmakban hátrányos helyzetben élők problémái annyira összetettek, hogy azokon csak egyénre szabott programok- kallehetnesegíteni. (mti) Genfben tegnap megkezdődött az - elsősorban nukleáris - hadászati támadó fegyverek csökkentéséről és korlátozásáról szóló START-III szerződés 9. tárgyalási fordulója, amelyről mind az orosz, mind az amerikai vezető politikusok állítják, hogy talán az utolsó, hiszen közel vannak a megoldáshoz, de egyre több kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy az aláírást követi-e ratifikálás. MT1-HÁTTÉR A START-I szerződést 1991-ben, néhány hónappal a Szovjetunió felbomlása előtt írták alá, és 2009 decemberében járt le. Barack Obama amerikai elnök tavaly nyári hivatalba lépésével a George W. Bush elnök mandátuma idején erősen megromlott orosz-amerikai viszony javulásnak indult, a politikusok „újratöltésről” beszéltek, és mindkét állam vezető politikusai kinyilatkoztatták szándékukat, hogy még a START-I lejárta előtt megkötik az újabb szerződést. A szándék azonban az igyekezet és a két elnök többszöri beavatkozása ellenére sem valósult meg, s az egymást követő nyilatkozatok egyre későbbre helyezték kilátásba az aláírást: legutóbb Nyikolaj Patmsev, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács titkára azt mondta, márciusban vagy áprilisban van reális esély az aláírásra. Számos igen nehéz vitás kérdést sikerült megoldani a tárgyaló küldöttségeknek, egyebek között a hordozóeszközök és a robbanótöltetek számát és számítási módját, valamint a korábbinál egyszerűbb ellenőrzési rendszert illetően, és jól értesült források szerint a felek a korábban tervezettnél nagyobb arányú csökkentésben állapodtak meg. Orosz szakértők, diplomaták és katonák azonban újra és újra felvetették, hogy összefüggés van a hadászati támadó fegyverek és a védelmi eszközök, az amerikai rakétapajzs között, ezért e kérdéseket együttesen kell szabályozni. Moszkva olyan kötelezettségeket akar lefektetni a szerződésben, amelyek lehetetlenné tennék az Egyesült Államok számára a további egyoldalú lépéseket e téren. Az amerikai fél folyamatosan módosítja a rakétapajzselemek európai telepítésére vonatkozó terveit, néhol látszólag az orosz igényeknek engedve, de a jelek szerint nem hajlandó teljesen lemondani a rakétapajzstervről és az európai telepítésről sem. A Kommerszant című lap már decemberben a hadászati támadó fegyverek és a hadászati védelmi eszközök - a rakétapajzs - kérdéskörének összekötését említette a tárgyalások egyik kritikus pontjaként. Egy leszerelési szakértő azt írta: nem várható, hogy az új szerződésben korlátokat szabjanak meg a rakétaelhárító rendszerekre vonatkozóan is. Noha Oroszország szeretné ezt elérni, ilyen tartalmú szerződés valószínűleg soha nem lépne életbe, mert az amerikai szenátus nem hagyná jóvá. A múlt hét végén, közvetlenül az újabb tárgyalási forduló kezdete előtt Jurij Balujevszkij, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács titkárának helyettese, volt vezérkari főnök jelentette ki, hogy a ratifikáció nem csupán Amerikában, hanem Oroszországban sem lesz egyszerű. Az amerikai fél szóban elfogadja a támadó és védelmi eszközök összefüggését, de aztán visszalép ettől - mondta Balujevszkij, és tisztességes viszonyokat követelt. Azt mondta, egyenjogú alapon kell megoldást találni, mert ha továbbra is csak az egyik fél előnyeit keresik, a tárgyalások zsákutcába jutnak. Előzőleg Konsztantyin Kosza- csov, az állami duma külügyi bizottságának elnöke február 24-én Amerikában azt mondta, bármennyire szeretné is ezt az orosz fél, a védelmi rendszerek kérdése sajnos nem szerepel a most előkészítés alatt álló szerződésben, de már másnap igen kemény hangot megütve kijelentette: a hadászati támadó és védelmi rendszerek kérdéskörének összekötése híján a duma nem fogja ratifikálni a szerződést. Igaz, legalább tíz éve ez lenne az első eset, hogy a duma önálló álláspontra helyezkedik a Kremllel szemben. Az idő nem sürget: a felek a START-I lejártakor közölték, hogy azt érvényben levőnek tekintik addig, amíg alá nem írják, illetve amíg nem ratifikálják a fegyverkészletek további csökkentéséről szóló megállapodást. A START-I. aláírása óta szakértők szerint Washington mintegy felével, az orosz fél ennél valamivel nagyobb mértékben csökkentette nukleáris arzenálját mind a hordozó eszközök, mind a robbanótöltetek terén. A START-III előzményei a SALT-I (1972), a rakétavédelmi rendszerek kiépítéséről szóló ABM szerződés, amelyet Wa- shinton 2002-ben felmondott, a közép-hatótávolságú nukleáris erők felszámolásáról szóló INF (1987), az 1991-ben kötött és 1994-ben életbe lépett, tavaly december 5-én lejárt START-I, amelynek előirányzatait mind Washington, mind Moszkva 2002-ben teljesítette. A START- II szerződést (1993) nem ratifikálták, így nem lépett életbe. 1997-ben tárgyalások kezdődtek a START-III-ról, de ezek zsákutcába jutottak. Helyette egy sokkal csekélyebb arányú leszerelést előirányzó szerződést - ismert nevén Moszkvai szerződést - írtak alá, amely 2012-ig van érvényben. A szerződés azonban szorosan kötődik a START-I-hez, mivel megkötésekor figyelembe vették, hogy a START-I már korlátozza a hordozóeszközök számát, és az ellenőrzést is rögzíti. . KOMMENTÁR j Jé, a kormány jól döntött? LOVÁSZ ATTILA Ha cinikusak lennénk - de nem vagyunk -, most azt kellene írnunk, hogy a kormányfő megint mást ígért és mást cselekedett. Igen, a tegnapi döntésről van szó, mely szerint az állam, ergo az adófizetők pénzéből nem kárpótolják a nem banknak minősülő pénzügyi szolgáltatók ügyfeleit. A tisztelt olvasók bizonyára még emlékeznek a BMG Invest és a Horizont cégnevekre, valamint azokra a befektetési alapokra, amelyek előbb húsz-, majd közel ötvenszázalékos hozamot ígértek, néhány esetben meg is adták, de, mint minden piramisjáték, a történet törvényszerűen csőddel végződött. Néhány évvel ezelőtt, még a második Dzurinda-kormányzat regnálásakor volt az első parlament előtti tüntetés, ahol a kárvallottak a pénzüket követelték. A történet úgymond „állami” szála azonban nem itt kezdődött. 2001-ben Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter asszonynak két komoly bejelentenivalója támadt szokásos hétfői sajtótájékoztatói egyikén. Az egyik az volt, hogy a kormányzat azt fontolgatja, bevezetnék az iparűzési adót. Ezt a korántsem kormányzati tervezetet akkor nagyjából egy tucat gazdasági újságíró összehangolt munkája tette lapátra egy hét alatt. Ä bejelentés idején nem sikkadt el egy másik fontos bejelentenivaló: a miniszter asszony a pénzügyi (konkrétabban a banki) felügyelet hatáskörébe akart rendelni minden olyan szolgáltatást, amelynek keretében lakossági készpénzt koncentrál egy kereskedelmi vállalkozás és abból befektet, hozamot fizet, tehát félig-meddig bankszolgáltatást végez. Ugyanígy bakfelügyeleti hatáskörbe vonta volna az olyan szolgáltatót, amelyik készpénzhitelt nyújt a lakosságnak valamilyen (rendszerint a bankinál magasabb) kamatért. Az akkor egységes kormányzati álláspont viszont az volt, hogy az emberek szabad piaci döntéseit nem kell államilag szabályozni és felügyelni, aki konzervatív befektető, és biztonságban akarja tudni a pénzét, tegye bankba, aki meg harminc százalékot akar keresni, vállalja a csőd kockázatát. A Horizont, az AGW és a BMG akkor olyan sajtófelületet kapott, amilyet még a jelenlegi kormányzati botrányok sem, sőt, akkor még a sajtó nagyjából fele az alanyon, állítmányon és a celebek kikukucskáló keblein túl is tudott írni (mára alig egy harmad ez az arány). Aki az akkori (és a mai) nem banki pénzügyi szolgáltatókkal kereskedik, megtollasodhat és tönkremehet. Erről szól a biznisz. Olyan világ nem lesz, ahol minden piaci döntés csak jól - államilag garantáltan jól - végződhet. Akkor ugyanis visszatérnénk a reális szocializmusba, amelyben telefonigénylést lehetett örökölni és bizonyos autómárkákra csak két évet kellett várni. A pénzügyi szolgáltatók ügyfelei befektetők voltak, annak minden kockázatával. Ha csaltak, loptak, hazudtak a szolgáltatók, akkor ott a BTK meg a börtön, meg a vagyonelkobzás intézménye. A többi piaci veszteség. Hogy jövünk ahhoz, hogy olyan emberek adójából egyenlítsünk, akiknek soha nem tellett anevezett cégeknél való pénzelhelyezésre. Fico újra nem teljesített egy ígéretet, és mondjuk ki nyugodtan újra - hál’ istennek. TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Az egészségügyi reformokkal foglalkozott Magyarországról szóló cikksorozatának tegnap megjelent befejező részében a La Libre Belgique című belga napilap. Christine Dupré kiküldött tudósító a cikkben emlékeztetett arra, hogy az ingyenes és jó minőségű ellátást nyújtó rendszer reformjával a kilencvenes évek eleje óta kísérleteznek, de - magyar szakembereket idézve - úgy vélte, egyelőre csak kis lépések követték egymást. Legnagyobb problémának a lap a finanszírozást látja, azon belül is a hálapénz rendszerét, illetve a társadalombiztosítási járulékokkal folytatott „tömeges csalásokat”. Idézte a munkaügyi minisztérium egy becslését, amely szerint a magyarok kétharmada nem fizet annyi hozzájárulást, amennyit kellene. A La Libre Belgique úgy vélte, a megoldás kulcsa is a finanszírozási rendszer valódi reformja, illetve a járulékfizetési fegyelem helyreállítása lenne, (mti) NÉPSZABADSÁG A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) célvizsgálatot rendelt el az állami gondozásba vett gyerekek neveléséről - írta tegnapi számában a Népszabadság. A lap összeállítása szerint sok olyan bejelentés érkezett, amely szerint az állami gondozásba vett gyerekek nevelése helyenként megélhetési forma lett. A gondozott gyerek után járó nevelési díj, illetve az ellátmány felhasználását az adott nevelőszülői hálózat működési engedélyét kiadó államigazgatási hivatal jogosult ellenőrizni. A szaktárca álláspontja szerint az ellenőrzési rendszer nem teszi lehetővé, hogy a nevelőszülők a gondozott gyerekek sérelmére javítsák jövedelmi helyzetüket. A tárca azonban célvizsgálatot rendelt el - olvasható a Népszabadságban. (mti)
