Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-09 / 56. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 9. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ ROMÁNIAI SAJTÓ A román Nemzeti Liberális Párt (PNL) újraválasztott elnöke szakított a vegytiszta neoliberalizmussal anélkül, hogy elárulta vagy megkérdőjelezte volna a párt jobboldali jellegét- írta tegnap az Új Magyar Szó (ÚMSZ). A bukaresti napilap külön írást szentel az ellenzékben levő PNL rendkívüli tisztújító kongresszusának, amelyen újraválasztották pártelnökké Crin Antonescut, aki a tavalyi romániai elnökválasztáson a liberálisok rendszer- váltás utáni legjobb eredményét, 20%-os támogatottságot ért el. A kommentátor szerint a kongresszus legfontosabb eseménye nem a PNL-elnök újraválasztása, hanem a Crin An- tonescu és csapata által kidolgozott kétéves politikai program, amely új irányt szab a párt doktrínájának. A program az „integráló jobboldal” elvének meghirdetésével nyit a kereszténydemokrata és konzervatív politikai kurzusok, meg a „szociális liberalizmus” felé is - véli a kommentátor. A doktrinális vitának fontos következményei vannak, hiszen Antonescu lemondana arról, hogy a PNL „kávéházi filozopterek, megbecsült értelmiségiek elitista pártja maradjon”, izmos néppárttá akaija gyúrni alakulatát, mely egyenlő ellenfélként mérkőzhet meg a két legerősebb román párttal, a Victor Ponta vezette ellenzéki szociáldemokratákkal és a kormányzó Demokrata-Liberális Párttal. A kongresszusi döntés további következménye, hogy a párt programjában hangsúlyosanjelennek meg a szolidaritás, a szubszidiaritás és a társadalmi párbeszéd elvei. A Romania libera kiemelte, hogy Antonescu győzelme lehetetlenné teszi a magát jobboldalinak valló PD-L és a PNL együttműködését, mert Antonescu „háborút hirdetett” a Traian Basescut támogató demokraták ellen. A liberális vezér azt szeretné- írta a Gandul napilap -, hogy a PNL támogatottsága 30%-ra nőjön a 2012-es helyhatósági és parlamenti választásokon, és ők vegyék át a jobboldal vezető szerepét a PD-L helyett, (mti)- Nem éppen erre gondoltam, amikor azt mondtam, mutasd meg, milyen kemény harcos vagy! (Peter Gossányi rajza) Azzal védekeznek, hogy a Securitate titkosszolgálat zsarolta őket Református lelkészek Tőkés besúgólistáján Több romániai református lelkész neve is szerepel azon a Tőkés László volt református püspök és jelenlegi európai parlamenti képviselő által nyilvánosságra hozott listán, amely szerint besúgói voltak az egykori romániai kommunista hatalmat kiszolgáló Securitate titkos- szolgálatnak. AATl-ÖSSZEFOGLALÓ A Krónika és az Új Magyar Szó című erdélyi napilapok tegnapi számukban beszámolnak arról, hogy a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület (KREK) nemrég leköszönt püspöke újabb, az egyházat megfigyelő tartótisztek, besúgók és megfigyeltek nevét tartalmazó névsort tett közzé. Tőkés szerint Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor, Csomay Árpád, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület (KREK) generális direktora, valamint Mikló Ferenc nagyszalontai esperes is együttműködött a titkosszolgálattal. Veres-Kovács Attila neve korábban már szerepelt besúgóként Molnár János tavaly nyáron megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című doku- mentumkötetében, most azonban Tőkés László részletes kivonatot adott közre a Katona fedőnéven jelentő nagyvárad- olaszi lelkipásztor állambiztonsági dossziéjából. Veres-Kovács elmondta, hogy többévnyi zsarolás után valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de sajnálatosnak tartja, hogy volt püspöke nem veszi figyelembe, milyen körülmények között születtek az aláírások. A lelkipásztor szerint azért éppen az ő dossziéja, valamint Csomay Árpádé került most nyilvánosságra, mert Tőkés püspökké való második újraválasztásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990-ben született zsinati törvénynek, mely szerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani - írta a Krónika. Mikló Ferenc nagyszalontai esperes a lapnak azt nyilatkoz- ta: harmadéves egyetemista volt, amikor megkömyékezte a kommunista titkosszolgálat. Rámutatott: azért írta alá a beszervezési nyilatkozatot, mert megfenyegették, hogy kirúgják a teológiáról. Mikló elismeri, hogy nyolc jelentést írt a Secu- ritaténak, mindegyiket zsarolás hatására. Az esperes úgy véli, Tőkés László most azért vetette fel ismét a múltját, mert a KREK év végi általános tisztújításán ismét indul a püspöki tisztségért. A tavaly novemberben rendezett időközi püspökválasztáson Mikló 14 szavazattal maradt alul Csűry István jelenlegi püspökkel szemben. KOMMENTÁR Minden nap háború GÁL ZSOLT Az iszlamista radikálisok, terroristák, kalózok meg a nyugati neokoloinializmus miatti frusztráltságokban rossz útra tévedő, de egyébként „ártatlan” lelkek emberi jogaiért folytatott küzdelem meghozta legújabb gyümölcsét: az afganisztáni Hilmand tartományban egy volt guantanámói (és afgán) fogoly vezeti a kormány és a nemzetközi erők elleni felkelést. Az Abdul Kajjúm és Zakír molia néven egyaránt futó vezér, aki eséllyel pályázik a Talibán mozgalom második legmagasabb pozíciójára (az elődöt nyakon csípték Pakisztánban) 2001 és 2007 között a Kuba szigetén levő, de amerikai katonai támaszpontnak és 2001 óta a hírhedt börtönnek otthont adó bázis foglya volt. Ezután átadták az afgán hatóságoknak, akik 2008-ban a törzsekkel kötött megbékélési program részeként szabadon bocsátották. Nem sokkal ezután már újra a lázadók oldalán harcolt a neki megkegyelmező hatóságok ellen. Nincs ebben semmi különös, egy, a Pentagonból januárban kiszivárgott jelentés szerint a szabadon engedett guantanámói foglyok ötödé (szám szerint több mint száz) újra fegyvert fogott, miután visszatért hazájába. A Nyugat és a Nyugat-barát rendszerek elleni „szent háborúba” visszatérők aránya eközben folyamatosan emelkedik, tavaly áprilisban még „csak” 14% volt. A Guantanámón levő börtön bezárása a demokratikus világ legtöbb országának és értelmiségének (beleértve az amerikait is) egyik fő követelése volt az Egyesült Államokkal szemben. Barack ’ ohama részben épp a bezárásra tett ígéretének köszönhette hazai és külföldi népszerűségét. Az önkritikus, határozatlan és gyenge Nyugat hozzáállását a kérdéshez jól illusztrálja, hogy míg az ártatlanul börtönbe került foglyokkal (főleg nyugat-európai országok állampolgáraival) sokat foglalkozott a média, sőt számos film készült róluk, addig a sokkal több „visszaeső” terroristával szinte alig törődtek. A bezárást követelők emellett nem kínáltak reális alternatívát a jogilag „senki földjén” létrehozott guantanámói börtön kiváltására, a megszüntetés miatti kockázatok kezelésére. A biztonsági szempontból leghatékonyabb megoldás az lett volna, ha megpróbálják aprólékos kihallgatásokkal (mellőzve a fizikai kínvallatást), a foglyoknak adott keresztkérdésekkel és a jegyzőkönyvek meg egyéb nyomozások adatainak összevetésével kiszűrni az ártatlanul fogva tartottakat. Őket többnyire az amerikaiak oldalán harcoló északi szövetség ejtette foglyul, és pénzért, információért, egyéb támogatásért cserébe adta át. Megtörténhetett, hogy pusztán klánok, törzsek közötti rivalizálás, személyes bosszú állt a háttérben, vagy valakitől úgy próbáltak megszabadulni, hogy „feldobták” az amerikaiaknak. A kisebbségben levő ártatlanokon kívül az összes foglyot ki kellett volna végezni (csakúgy, mint a Szomáliái kalózokat). A legjobb terrorista ugyanis a halott terrorista. Ettől egy fokkal rosszabb a börtönben levő (akinek a kiszabadításáért társai akciókat indíthatnak), a legrosszabb pedig a szabadon engedett. Márpedig a guantaná- móiak nagy része már szabadlábon van. Ezután nem kell csodálkozni, hogy a Nyugatra egyre inkább úgy tekintenek, mint egy röhejesen/szánalmasan gyenge hanyatló civilizációra. Az iszlám szélsőségesek számára minden nap háború a gonosz Nyugat ellen, miközben az elkényelmesedett nyugatiak egyre kevésbé hajlandóak visszavágni, és egyre inkább magukat hibáztatják mindenért. Közben elengedik a terroristákat, váltságdíjat fizetnek a túszejtőknek, kimentik a tengerből az elsüllyedt kalózokat, engednek a haramia rendszerek zsarolásának, szociális és humanitárius segélyekkel tömik a (saját országukban) ellenük uszító hitszónokokat és híveiket. Közben azzal hitegetik magukat, hogy tárgyalásokkal és diplomáciai nyomással minden probléma rendezhető. Vajon melyik fanatikus ijed meg egy ilyen társadalom efféle „válaszcsapásától”? JEGYZET Egy jó és egy rossz hír PÉTERF1SZONYA Ahogy az lenni szokott, van egy j ó és egy rossz hírem. Az előbbi az, hogy sikerült egy olyan gyógyszert előállítani, melynek ható- anyagajelentős mértékben javítja a szívbetegek, pontosabban a pitvarremegésben (fibrilláció) szenvedők életminőségét és esélyeit a túlélésre. Az érintettekjól tudják, amint a pitvarok nem működnek hatékonyan, nemcsak rosszul érzik magukat, hanem megnő a trombózis kialakulásának veszélye is, ami embólia forrása lehet. A véralvadék elsodródásának és az általa okozott szélütésnek a kockázata rendkívül magas. (Ezért a betegek a vérrög kialakulásának megelőzésére is kénytelenek gyógyszertszedni.) Ajelenleg kapható orvosságok sokat segítenek ezeken a betegeken, ám nem hagyhatók figyelmen kívül a mellékhatások, sőt, mivel gyakran ismételt kórházi kezelésre szorulnak, a szívgyógyászok szerint a gyógyszerezés eredményességén is van javítanivaló. Nem csoda, hogy a kutatók hosszú évek óta dolgoztak a hatékonyabb és biztonságosabb készítményelőállításán. Azért is, mert a kor előrehaladtával ez a betegség mind gyakoribb, becslések szerint Európában 4,5 millió ember szenved pitvarfibrilláció- ban. Megfelelő gyógyszerekkel ugyan egyensúlyban tartható az állapotuk, ám állandó szakorvosi, gyakran kórházi kezelést is igényelnek. Ami viszont nem olcsó mulatság, a szívkórház egy-egy betegért több ezer eurót számláz az illetékes egészségbiztosítónak. Ezért aztánjó hír, hogy a majd két évtizedes keresés sikerrel járt, az új gyógyszer kipróbálása során javította a betegek életkilátásait, ugyanakkor jelentősen enyhítette a kellemetlen mellékhatásokat, melyek nehezítették a gyógyítás folyamatát. - Az EU-engedélyezés jó hír betegnek, orvosnak egyaránt, végre van egy szer, amelyet be lehet vetni a 21. század kardio- vaszkuláris j árványa ellen- hangsúlyozta Róbert Hatala orvosprofesszor, noha megjegyezte, az or- vossság hazai engedélyezésére még nem került sor. Tévedés ne essék, ez csupán kis része a bevezetőben említett rossz hírnek, hiszen előbb vagy utóbb a gyógyszert Szlovákiában is bejegyzik. Nagyobb baj az, és ez a rossz hír, hogy az orvosság léte még nem jelenti azt, hogy a pitvarremegésben szenvedőt ezzel kezelik. Ugyanis nem minden korszerű orvosság áll a rászorulók rendelkezésére. A hazai egészségbiztosítók - nagy egyetértésben - anyagi okokra hivatkozva igyekeznek korlátozni a modem szerekkel gyógyíthatók számát, miközben nem veszik figyelembe, mennyibe kerül a majd húszéves orvosság okozta mellékhatások gyógyítása, az ismételt kórházi kezelés stb. A statisztikák szerint a pitvarremegés általában a 65 éven felülieket érintheti. Félő, hogy ez a korcsoport már senkit sem érdekel. És ez a lehető legrosszabb hír. FIGYELŐ Biciklitúrázó kémek Ártalmatlannak látszó biciklitúrák álcája alatt derítettek fel nagy-britanniai célpontokat a II. világháború előtt a Hitlerjugend tagjai - derült ki egy, tegnap Londonban napvilágra került titkosszolgálati dokumentumból. A német fiatalok feltehetően azt a megbízást kapták, hogy a kirándulások során pontosan figyeljék meg az utcákat, a hidakat és az útba ejtett falvakat. Á feladat célja az volt, hogy megfigyeléseiket „egy napon a haza javára fordíthassák”. Bár a brit titkosszolgálatnak nem volt közvetlen bizonyítéka a kémkedésre, a rendőrség utasítást kapott arra, hogy tegyen jelentést minden német kerékpáros csoportról, amely Nagy-Bri- tanniába érkezik. Továbbá igyekezték korlátozni a brit cserkészek és a Hitlerjugend tagjai közötti kapcsolatokat - derült ki az 1937 körüli dokumentumból. A biciklitúrák alkalmával találkoztak egymással brit és német fiatalok Nagy-Britan- niában, és a házigazdák meghívást kaptak Németországba. Lord Baden-Powell a brit cserkészmozgalom alapítója állítólag egy Hitlerrel való megbeszélésre is meghívást kapott. Az máig nem ismert, hogy a találkozó ténylegesen létrejött-e. (mti)
