Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-08 / 55. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 8. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ FOCUS Filiposz Pecalnikosz, az athéni parlament elnöke a görög pénzügyi válság kirobbanása óta Németországban eluralkodó görögellenes hangulatra panaszkodott a müncheni Focus magazinban ma megjelenő interjúban. Ebben úgy vélekedett, hogy felelős politikusok Görögországot érintő bizonyos megjegyzései „nagyon negatívak, sőt provokatívak”. A házelnök azokra a német képviselőkre utalt, akik felszólították Görögországot, adjon el néhány szigetet, hogy ki tudja fizetni adósságait. „Kár lenne, ha a jó kapcsolataink csorbát szenvednének” - utalt a Németországban élő 350 ezer görögre a parlament elnöke, akinek német a felesége. (MTI)- A hazafiasság lázában égő főnökünk már létrán mászik Komáromban. Az én nemzeti lelkületemből egyelőre csak a mellveregetésre futja. (Peter Gossányi karikatúrája) A Híd a szlovákbarát, az AAKP pedig a nemzeti politikai tényező. A két párt mellőzte a vonzó koncepciót ...elfogyhat a regimentje Legnagyobb kereskedelmi televíziónk szombaton este azt szajkózta a világba, hogy az MKP és a Híd választási harca az egymás elleni harc jegyében zajlik majd, miközben az MKP nem rukkolt elő új arcokkal. Ha a tévés szerkesztő számára a történelem nem a szerkesztőségbe való belépéssel kezdődne, akkor észrevehette volna, hogy az a másik párt esetében is igaz, az egymás ellen való háborúzás tényét viszont nem tudta nem észrevenni. LOVÁSZ ATTILA A Híd alakulásakor világosan kommunikálta, nem óhajt kimondottan magyar párt lenni. A pártelnök s egyben a kampány igazi arca s mozdonya, Bugár Béla esetében ezt vagy elhiszi valaki, vagy nem, a szlovák választók inkább nem. Merthogy a listán található szlovák egyéniségek valahogy kevesen vannak, s azok közül a hazai szlovák-magyar megbékélésért nyilvánosan és tettekkel legtöbbet bizonyító Ondrej Dostálnak csak a 23. hely jutott, bizony mindez a szlovák szavazókat nem nagyon mozgósítja majd, hogy Bugár csapatára szavazzanak. Mint ahogyan az sem nagyon, hogy a harmadik helyen az e sorok írója által nagyon is tisztelt Ivan Švejna közgazdász található, akinek a konzisztens gazdasági gondolatvilágát elfogadó s tisztelő szavazók bizony Richard Sulik eszmetársai, erre még fogadást is köthetnénk. Peter Zajac vagy Rudolf Chmel sem az a húzóerő, amelyik a szlovákokat tömegesen ide húzná, de ezt - sajnos - az értelmiségi elitből bárkiről leírhatnánk. Ellenben a párt honlapján és kommunikációs stratégiáján legalább látható, hogy megfogalmazott bizonyos alapértékeket, amelyeket valaki vagy elfogad, vagy nem, de vannak. Ezzel szemben az MKP a hűségre hajaz, „értékelvű, nem csupán érdekelvű” politizálást hirdet. Kevésbé kommunikálja viszont azokat az értékeket, amelyek mentén ezt tenné. A listáján vannak komoly húzóemberek, akiket a választók ismernek s akik szavazó- körzetükben nem egyszer voltak képesek mozgósításra. Sajnos e két párt vitájának leegyszerűsített verziója egyre inkább hasonlít a hárompárti időszak narratíváira. A Híd a szlovákbarát, van viszont gazdasági lobbija (ez nem mindig jelent rosszat, bármennyire állítjuk is be így), az MKP pedig a nemzeti politikai tényező, amelyre „az igaz magyar emberek” szavaznak. Nos, attól, hogy valaki éppen Bu- gárt, vagy Bastmákot kedveli és támogatja, még nem feltétlenül nemzetáruló, és az érdekharc sem áll távol sokszor már szoborrá avanzsáló nemzeti politikusainktól, de a cizellált, többrétegű megközelítésnek nem a választási kampány az igazi terepe. A már látható és feltehetően nagyon nehezen felülírható narratívák valószínűleg komoly kiábránduláshoz és választóvesztéshez vezetnek. A jelenlegi szlovákiai politika az egyetlen, amely ma minden marketing-kampánynál és minden reklámhúzásnál többet segít e két pártnak. A szó szerint nacionalista, retorikája alapján monote- matikusan magyarellenes koalíció és a (tisztelet a nagyon pici kis kivételnek) sunyizó ellenzéki garnitúra egyértelműen azt üzeni, a honi magyarságnak szüksége van politikai érdekképviseletre is, nem állunk olyan jól emberi jogokkal és kisebbségvédelmi tech-' nikákkal, hogy azt a civil társadalom csoportosulásaira hagyhatjuk. Ez ma az egyetlen mozgósító erő, hiszen még a magyarok által masszívan támogatott Iveta Radičová e lapban közölt interjúja is olyan dolgokat tartalmazott, amelyekről minden szemünket behunyva és még mindig a tanárembert látva benne mondhatjuk csak ki: szerencsétlen megfogalmazást használt. De - még egyszer! - ezt csak a kifinomult jóindulat mondatja velünk. Mit kezd e két párt a jelen helyzetben? Listaállító konferenciáik üzenete alapján nem sokat. Azt már tudják, hogy a bekeményítés nem járható út, azt is, hogy a sunyiság sem, azt is, hogy az együttműködés szándékában nem sokan hisznek, s azt is, hogy kooperáció nélkül is épp a kisebbség jár rosszul (ha a tojás esik a kőre vagy a kő a tojásra, az eredmény ugyanaz). Az MKP nem volt képes markánsan megfogalmazni az erős régiók politikáját, pedig ebben lehetne erős, következetes. A Híd nem fogalmazta meg a gazdasági prosperitásra építő sikeres kooperációt, pedig ebben lenne erős. A két párt nem mondott semmi olyat, amire azt mondaná a választó: tyű, öregem, ez az! Mikor is vannak a választások? Szűk száz nap áll a rendelkezésükre. Sok szavazó az utolsó órákban dönt. Van mit üzenni és van kinek. Egy dolog biztos: a Csáky Pál által jósolt 9, a Bugár Béla által jósolt 8 százalék párhuzamosan nem jön be és nem lesz belőle a parlamenti matematikában kikerülhetetlen 17. Ha így folytatják, lehet, hogy az „együtt 10-nek” is örülni lehet majd. 1857. március 8-án New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt az egyenlő bér kiharcolásáért Az ENSZ 1977-től tette hivatalos ünneppé a nőnapot MTl-HÁTTÉR Ma tartják a nemzetközi nőnapot annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot, az időpont 1914-ben lett március 8., a New York-i textilmun- kásnők 1857-es sztrájkjának- más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő - emlékére. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére. A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban, a tüntetéseken a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. Finnországban a nők 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, a liechtensteini nők csupán 1984-től. Az ünnep mára sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünnepük. Ugyanakkor az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségé- re a figyelmet, arra, hogy hiába biztosít az állam számukra jog- egyenlőséget, ha ez továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét. Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek: amíg ők 1 dollárt, kolléganőik ugyanazért a munkáért átlagosan 78 centet kapnak. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Tavaly márciusban az Európai Bizottság kampányt indított a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért. KOMMENTÁR Állatfarm és lakói BARAK LÁSZLÓ Ján Slotát, Robert Ficót, de a hazafiassági törvény elfogadásakor óvatos duhajként tartózkodó ellenzéki parlamenti képviselőket is aligha térítette jobb belátásra, hogy az inkriminált jogszabály elfogadását úgy értékelte egy mértékadó osztrák napüap, a Die Presse, hogy Szlovákia a sztálinista Észak-Koreát idézi. Vagyis tulajdonképpen George Orwell Állatfarmját...! Legfeljebb előfordulhat, hogy a szlovák kormányfő alkalomadtán épp oly faragatlan tahóként esik majd neki a lap valamelyik újságírójának, ahogyan a hazaiaknak szokott. Ha kellemetlen kérdéseikre nem tud, nem kíván válaszolni. Avagy éppen csak meg akarja mutatni, ki az úr az Állatfarmon... Pedig az ilyen rátartiságtól semmi sem változik. A tény, hogy a szlovákiai politikai osztály a hazafiassági törvénnyel a világ egyik legundorítóbb kommunista diktatúráját idézi, természetesen tény marad. Abban az esetben is, ha Ivan Gašparovič, a nemzeti elkötelezettségét lépten-nyomon hangoztató államfő valamilyen csoda folytán nem lesz hajlandó aláírásával szentesíteni a jogszabályt. Amelyet szerencsére épp úgy vitat a hazai közvélemény, mint Die Presse. A szög ugyanis kétségkívül kibújt a zsákból és azt jelzi, mennyire primitív, nem kevésbé cinikus az érintett szlovákiai politikusok észjárása, meg persze a tettei. A vagyoneredet vizsgálatát előirányzó törvényjóval komolyabb demokrácia ellen elkövetett merényletnek számít, mint a hazafiasság mértékét és minőségét szabályozó tragikomikus jogi norma. Mivel alapvető emberi jogot, nevezetesen a magántulajdonhoz való jogot, annak érinthetetlenségét sérti. Két lényeges szempontból is különbözik azonban a hazafiassági normától és annak fogadtatásától. Egyrészt abban, hogy a parlamenti képviselők alkotmányos többséggel hagytákjóvá. Ami azt jelenti, hogy az ellenzékiek, szinte mind egy szálig felsorakoztak mellé. Másrészt, egyelőre korántsem keltett olyan bel- és külföldi visszhangot, mint a hazafiasság gyermeteg szabályozása. Belföldön nyilván azért nem, mert főként a kommunizmusban szocializálódott szlovákiai népesség épp annyira sajnálatraméltón szűkkeblű és kárörvendő, mint azok a politikusok, akik kitalálták. Sőt, mondhatni, azért született meg ez a törvényjavaslat a leggátlástalanabb politikusi agyakban, mert ki lehet szolgálni vele azoknak a fajankóknak a tömegét, akik csak attól bírnak boldogok lenni, ha megdöglik a szomszédjuk kecskéje... Ilyen alapon sajnos kijelenthető, egyáltalán nem igaz, hogy Közép- Európábancsakapolitikusokhülyékésvelejükigromlottak.Mert azok a választók, akik ilyesmivel lekenyerezhetők épp olyanok, mint azoka politikusok, akiket jó adag önsajnálattal egymás közt le szoktak volt fitymálni. Senkinek ne legyenek hát illúziói afelől, hogy ajú- niusi parlamenti választásokatkövetően arra ébredünk, makulátlan emberekre bízták a közügyeket. Legfeljebb annyi lehet a változás - aminek egyébként már örülni lehetne -, hogy a következő kormányt olyanpártokalkothatják, amelyekpolitikusai valamivel elegánsab- ban lopnak majd az adófizetőktől. Ha így lesz, már megérte az urnákhoz járulni, miután figyelmesen tanulmányoztuk ajelöltlistákat... Addig is ajánlatos odafigyelni, melyik párt politikusai hirdetik magukat egyedüli, kizárólagos megváltókként: gazdasági, nemzeti, természetesen kisebbségi, azaz nemzetiségi ügyekben stb. Akik a leghangosabbak lesznek e tekintetben, na, azokat kell majd rövid úton lecserélni és mielőbb elfelejteni. Ellenkező esetben Szlovákia közszereplőstül, választóstul nem csupán emlékezteti majd a civilizált Nyugatot az Állatfarmra... FIGYELŐ mmmfflmfflmmmmfflmmmmmmimmmsmmmmmmfflmffisäšffimmmmmfflšt&msgišššéäm Homoszexuálisoka Cseh Vasutak élén? Egy szakszervezeti vezető szerint homoszexuálisok tartják ellenőrzésük alatt a Cseh Vasutakat (ČD). Jaromír Dušek szerint a helyzet olyan, hogy a folyosón fél lehajolni, ha esetleg leejti a ceruzáját. A szakszervezeti vezető a Lidové Noviny napilap szombati kiadásában közölt in- teíjújában beszélt erről, s kijelentései óriási botrányt váltottak ki. Gustav Šlamečka közlekedési miniszter „náci retorikának” minősítette Dušek szavait, míg Jan Fischer miniszterelnök nyilvános bocsánatkérésre szólította fel az ismert és befolyásos szak- szervezeti vezetőt. Dušek botrányos kijelentései akkor hangzottak el, amikor a lap. szerkesztője azt kérdezte tőle, mi a véleménye Petr Zaludáról, a cseh állami vasút vezérigazgatójáról. ,Á homoszexuális Zaluda összetart a homoszexuális Šlamečkával, a homoszexuális Šlamečka pedig kapcsolatban van a homoszexuális Novákkal (Šlamečka közlekedési miniszter együtt él Jan Novákkal, a miniszterelnöki iroda vezetőjével). A közlekedési minisztériumban legalább 20 homoszexuális van, a vasutak vezetésében pedig talán harminc is, és ezek az emberek teljes mértékben ellenőrzik a Cseh Vasutakat. Ezt higgyék el nekem. Azt tervezem, hogy megalapítom a minisztériumban a heteroszexuálisok 4%-os kisebbségének szervezetét, hogy egyenlő esélyeink legyenek” - jelentette ki Dušek az interjúban, hozzátéve: „Elmondhatom, hogy a folyosón félek lehajolni, ha leejtem a ceruzám. Senkit sem akarok megbántani, de a heteroszexuálisok messze nem tartanak úgy össze, mint a homoszexuálisok.” Sem Šlamečka, sem Novák nem tagadta, hogy együttélnek. A cseh társadalom általában toleráns az egyneműek kapcsolatával szemben, s a hivatalosan bejegyzett partnerség intézménye évek óta sikeresen működik. Eddig több ezer egynemű jegyeztette be hivatalosan kapcsolatát. (-kés)
