Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-06 / 54. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 6. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Nem segít a két országban tartandó választások közeledése abban, hogy enyhüljön a nacionalisták előretörése miatt megnövekedett feszültség Szlovákia és Magyarország között - vélte a belga napilap. Korábban „azt gondolták, hogy a közép-európai kis országok európai uniós csatlakozása meg fogja oldani a múlt problémáit”. Szlovákiában azonban a szélsőjobboldali SNS és Robert Fico miniszterelnök pártja, a Smer „egymást licitálják túl” nacionalizmusban, hogy utolérjék az áprilisi választások nyomán akár kétharmados parlamenti többségre is esélyes Fideszt. (MTI) HÉTVÉG(R)E _____ Feltámadó hazafiság Választási év van, mindenki a voksokra hajt, így nem csoda, ha ki-ki kiszemelt magának egy-egy célcsoportot, lehetőleg jó nagyot, aki a vállán vinné őt a törvényhozásba. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az őstermelők szekerén döcögne be, a Szlovák Nemzeti Párt a katonákkal masírozna be, vagy éppen a himnusz hangjain szárnyalna. KOCUR LÁSZLÓ Mindkét választás jónak tűnik, ugyanis a kiszemelt célcsoport sok tagból áll, és mindenkinek van családja, szomszédja, rokonsága. Hisz melyik őstermelő ne adná voksát szívesen arra a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra, mely az ÁFÁ-t a háztáji élelmiszerforgalmazás esetében 19-ről 6 százalékra csökkentette. Hogy emiatt az Európai Unió eljárást indíthat az ország ellen, nem érdekelte a beterjesztőket, és a törvényjavaslat megszavazóit. Az unió szerint ugyanis az azonos árukat azonos adókkal kell terhelni. A jogszabály valóságos adócsökkentési hullámot indíthat el: az őstermelők mintájára az autókat egy garázsban szerelő autószerelők, a nappalijukban könyvelő könyvelőnők, a pincéjükben reszelő fémmegmunkálók, vagy urambocsá’ a bájaikat otthonukban kínáló szerelmi szabadfoglalkozásúak is követelhetik a kisebb adót, mondván: ők is háztáji jelleggel tevékenykednek. A katonákkal viszont lehettek volna elnézőbbek a honatyák. A nemzetiek azt javasolták, hogy a külföldön szolgálatot teljesítő katonák zsoldja ne legyen adóköteles. Ez közvetlenül 560 katonát érintett volna, a hivatásos állomány pedig megközelítőleg húszezres, de a sereg soraiban erős a szolidaritás, biztosan szimpatiku- sabbnak találtak volna egy olyan pártot, amelynek köszönhetően több pénzt vihetnek haza. Afganisztán jelenleg nincs a 10 legvonzóbb hely között, ahova az átlagpolgárok leginkább vágynának. Mert ott napirenden lőnek és robbantanak. Ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács; aki pedig bordélyban dolgozik, ne csodálkozzon, ha üzekedni akarnak vele. A bányászra is rászakadhat a bánya, a tanár pedig több mázsa krétaport fogyaszt el, mire eléri a nyugdíjkorhatárt, feltéve ha nem kap agyvérzést korábban a sok neveletlen gyerek miatt - mondhatnánk. A maga módján minden szakma veszélyes, még a levéltárosé is, ha rádől egy ősnyomtatványokat tartalmazó állvány, biztosan nem kel már fel. A katonák viszont primér módon kockáztatják az életüket, a saját, jól felfogott anyagi érdekeiken túl az őket kiküldő ország nevében és érdekében. Ha már családi nyaralásra nem küldik őket a külföldi missziók után, ahogy azt tőlünk nyugatabbra teszik, legalább ezt az említett adókedvezményt megadhatták volna nekik. Annál is inkább, mivel az 560 hadfi adója „csak” 1,66 millió eurót tesz ki. A hazafias törvény implementációja meg 1,21 millióba kerül, ugyan csak egyszer. Igaz, nem az államnak, hanem az iskolákat fenntartó ön- kormányzatoknak. A hazafias törvény főként marketingszempontból volt fontos a nemzetieknek, hogy megüzenjék a hozzájuk hasonlatos szavazótáboruknak, az ország mintegy tizedének: most megint jól megmutattuk a magyaroknak. A bár gyalázatos, de fogatlan jogszabályt 77 képviselő támogató szavazatával sikerült elfogadtatni, de megvetésre méltó a tartózkodó vagy nem szavazó honatyák sunyi ali- bizmusa is. A jogszabályról kialakuló vitának az ideológiai mellett csakhamar anyagi vetülete is lett, a hazafiságnak ugyanis ára van, mintegy 32 ezer tanteremmel számolva 1,21 millió euró. Ján Mikolaj miniszter - a törvényt kidolgozó Szlovák Nemzeti Párt tagja - hallatlan arroganciával üzente meg az iskoláknak, a hazafiság árát saját maguknak kell kigazdálkodniuk. A törvény egyik beterjesztője, Rafael Rafaj pedig azt mondta, szerinte nem nagy összegről van szó. Ahhoz képest, hogy a hamarosan jobb létre szenderülő régiófejlesztési minisztériumban mennyibe került egy lógó, valóban csekélység. Hogy a botor jogszabály a honfiúi keblet kívánja szabályozni, s így értelmetlen, kifejtették már tanult kollégáim e hasábokon a hét során. Ha leszámítunk nyolc hetet a nyári, kettőt a téli, egyet a tavaszi szünetre, akkor egy gyermek 41 hetet tölt az iskolapadban. így alapiskolásként 369, középiskolásként (ha négyéves képzésre jár) 164, azaz az érettségiig csak az iskolában 533 alkalommal fogja hallani a himnuszt. A honmentők ezzel éppen az ellenkező hatást érték el. Örvendetes látni a közösségi portálokon tapasztalható önszerveződést. A javarészt szlovák diákok himnuszhallgatást elutasító csoportot hoztak létre a Facebookon, ugyanit szerveződik egy tüntetés is, jövő szerdára, az elnöki palota elé. A két „himnuszellenes” csoportnak e kézirat leadásakor 18 ezer tagja volt. A törvény beterjesztőinek érdemes lenne beleolvasni a csoportok fórumain folytatott kommunikációba, hogy a „tanuló ifjúság”, akiknek hazafias nevelését olyannyira a szívükön viselik, mit is gondol a jogszabályról. A legszimpatikusabb megnyilvánulásnak mégis az egyik kereskedelmi televízió híradójában megszólaltatott ifjoncé tűnt, aki a riporter kérdésére vállat vonva csak annyit mondott: „Hisz, tudjuk, hogy szlovákok vagyunk, nem?” A törvény ugyan a „bolondok napján” lép hatályba - ad analogiam bolond lyukból bolond szél fúj -, de idén ez egy csütörtöki nap, az első áprilisi tanítási hét a húsvét utáni. Feltámadással és kölniszaggal vegyes hazafiság. Kíváncsian várjuk! A Die Presse című osztrák napilap kommentárja a szlovák hazafiassági törvényről Szlovákiát a sztálinista Észak-Koreához hasonlítják MT1-1SMERTETÉS Phenjan a Duna mentén címmel közölt kommentárt a Die Presse című osztrák napilap tegnap a szlovák parlamentben elfogadott hazafiassági törvényről, a sztálinista Észak-Koreára utalva. Törvényben rendelte el a haza- szeretet Szlovákia az állampolgárai számára - írta a konzervatív lap. Vajon ezután a politikusok törvényben elrendelt szeretete következik majd? - tette fel a kérdést. „A görcsös nosztalgiázóknak, a nacionalista paranoiásoknak és a gátlásos kispolgároknak ebben a furcsa közép-európai világában a szlovákok számítanak a leginkább komplexusokkal megvertnek” - vélekedett a szerző. Hogyan juthat valakinek ilyen ötlet az eszébe? Talán az a benyomása Robert Fico baloldali-nacionalista kormányának, hogy az állampolgárok nem elég hazafiasak, és ezért kényszeríteni kell őket a hazaszeretetre? Ezután majd olyan törvény következik, amely arra kényszeríti a szlovák népet, hogy politikusait - mindenekelőtt Fico miniszterelnököt és Ján Slotát, a nacionalisták vezetőjét - szeresse és hódoljon előttük? Talán olyan viszonyok alakulnak ki a Duna mentén, mint Észak-Koreában, ahol az egész hatalmi berendezkedés a vezér, a rendszer és a haza iránti szeretetre épül? - kérdezte a jegyzet szerzője. Ésszerűen magyarázni a szlovák törvényt csak a júniusi parlamenti választásokkal lehet - vélekedett. Nyilvánvaló, hogy a baloldali miniszterelnök a nacionalista szavazatokért is elszántan verseng. Erre szolgál ez a törvény, és az is, hogy (a szlovák kormányfő) a magyar választási kampányba való beavatkozással dühös reakciókat provokáljon ki Budapesten. Csak az a baj, hogy a nagy magyarországi pártok eddig nem hagyták magukat provokálni. „Mégis, szomorú Közép-Euró- pa az, ahol ezek a régi, ostoba nacionalista játszmák még mindig ilyen aktuálisak” - írta a Die Presse.' KOMMENTÁR Szavazz a csalóra? KISS TIBOR NOÉ „A Szabadság felelősség. Ez az oka, hogy a legtöbb ember retteg tőle” - ezt a George Bemard Shaw-idézetet választotta mottójául a Republikon Intézet blogoldala. A honlapon Kire szavazzanak a liberálisok? címmel indult rovat, amelyben olyan liberális értelmiségiek válaszait olvashatjuk összegyűjtve, mint Kis János, Bauer Tamás vagy Babarczy Eszter. Némelyik szöveget elolvasva rögtön eszünkbe jut a mottó. A rettegés. Van, aki továbbra is az MDF-SZDSZ öszvért ajánlja a liberálisoknak- Bokros Lajos programja miatt. S van, aki óva int az MDF-SZDSZ támogatásától - ugyancsak Bokros Lajos programja miatt. Olvashatunk öt megdönthetetlen érvet arra nézve, hogy miért kell a liberálisoknak a Fideszre szavazniuk - majd újabb öt érv következik, amely egyértelművé teszi a Fidesz kapcsán: nem, nem, soha! S akkor az LMP-ről, mint lehetséges alternatíváról még nem is beszéltünk. Mások sem nagyon. Az MSZP-ről viszont igen. Vannak, akik szerint a magyar liberálisoknak a magyar szocialistákra kell szavazniuk. Petri-Lukács Ádám egyszerűen érvel: szerinte az MDF-SZDSZ szövetségnek és az LMP-nek nincs esélye bekerülni a parlamentbe, ezért kár a „kieső bohócpártoknak” adni a voksokat. Mert a választás tétje egy liberális számára - természetesen - már csak az lehet, hogy elmenjen a Jobbik ellen szavazni. Mihancsik Zsófia is az általa „tűrhetetlennek és siralmasnak” tekintett MSZP mellett érvel. Jellemzően, a 2002-es franciaországi elnökválasztás szlogenjét idézve: „A csalóra szavazz, ne a fasisztára!”. Az MSZP mellett buzdító szövegekben egyvalami közös: a mottóban említett rettegés. Rettegés a Trianonozástól, az árpádsávos zászlóktól, a fasizmustól. A Jobbiktól. Pedig bizonyára Petri-Lukács és Mihancsik is tudja, hogy Magyarország jelenlegi állapotáért aligha a Jobbik tehető felelőssé. Sokkal inkább azok a baloldali-liberális politikai pártok, amelyek az elmúlt nyolc évben tucatszor köpték szemen a baloldali és liberális eszméket. Mégis, mindezek ellenére, csakazértis MSZP? Mert - mint mindig - fasisztaveszély van? A tavalyi EP-választás bizonyította, hogy a liberális szavazók számára betelt a pohár. Ez a folyamat az áprilisi országgyűlési választásokkal érhet a végére: egy három párti (Fidesz, MSZP, Jobbik) parlament létrejöttével a liberalizmus elveszítené képviseletét a törvényhozásban. A liberális értékeket valló szavazók viszont megmaradnának- így igény is lenne egy új liberális párt létrejöttére. Az a párt azonban nem követhetné el azt a hibát, hogy értelmetlen szélmalomharcot vív a fasisztákkal és a „fasisztákkal”. Az SZDSZ (és a hozzá kötődő értelmiségiek zöme) lényegében ebbe őrült bele, elveszvén a rettegés spiráljában. A liberálisoknak e helyett hiteles programra és rengeteg munkára lesz szükségük a talpra álláshoz. A liberális választók többsége valószínűleg ezt várná egy új politikai erőtől (mellesleg az LMP-től is a programot várja...). A Petri-Lukács és Mihancsik érvelése mögött rejtőző félelem nem alaptalan, a szélsőjobboldali veszélyt hiba lenne bagatellizálni. De ez nem adhat többé felmentést arra a politikára, amit a nyolc éve kormányzó pártok folytattak. A sorsukat érdemlik - nem a liberálisok szavazatát. JEGYZET ________ Kempingágy és vécépapír PÉTERFl SZONYA Ha komolyan gondolta a minisztériumokat ellenőrző kormányfő, hogy az egészségügyi tárca jól végezte dolgát, mert jelentősen megnőtt az ellátás minősége, többedmagammal ajánlanám neki, hogy úgy, mint anno Mátyás király tette, bújjon álruhába, s tapasztalja meg, milyen viszonyok uralkodnak az egészségügyi minisztérium hatáskörébe tartozó kórházakban. Ajánlanám a pozsonyi fogászati klinikát, élje át, milyen tortúra vár a kórházi felvételre érkezőre. Nem az a gond, hogy reggel nyolcra rendelik be a pácienst, aki - a biztonság kedvéért, hátha vérvételre is sor kerül - korgó gyomorral érkezik. Hanem arról, miért telikjó három órába, míg bejut a rendelőbe, ahol kitöltik a szükséges iratokat. Amikor abban bízva, hogy túl van a nehezén, felmegy az emeleti fekvő részlegre, ismét majdegy órán át várnia kell. Újabb iratokat nyomnak a kezébe, melyekkel a felvételi iroda előtt várakoztatják meg. Amikor megválaszolja azokat a kérdéseket, amelyek kiolvashatók lennének a kórlapból, végre, délután kettő körül, elfoglalhatja kórtermi ágyát. Éhesen persze, pedig számoltak érkezésével. Nem mellékesen az egészségbiztosító a felvételi napért is fizet a kórháznak. Az álruhás kormányfő tapasztalná azt is, hogy az osztályon fekvő tíz nő és tíz férfi szinte közelharcot vív az egyetlen (!) fürdőszobába való bejutásért. S látná, hogy a kórházba érkezők kézipoggyászában egyebek mellett ott lapul az evőeszköz, a szalvéta és a vécépapír is. Persze, előfordulhatna vele az is, hogy a felvételi tortúra záróakkordjaként a morcos nővér közölné, még sincs üres ágy, elégedjen mega folyosóra helyezett összecsukható fekhellyel! Szerencse, hogy az ország két legilletékesebb tisztségviselője, a kormányfő és a szakminiszter elégedett az egészségüggyel. Jobb nem is gondolni arra, milyen állapotok uralkodnának, hanem így volna...- Mi még emlékszünk arra, hogyan kell a nőnapon megünnepelni a nőket (Peter Gossányi rajza
