Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-27 / 48. szám, szombat

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 27. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A szervezők közlése szerint elmarad a Hősök terére, már­cius elejére meghirdetett neo­náci demonstráció - írta a Nép- szabadság. A Nemzeti Forra­dalmi Párt közleményben tu­datta: elmarad a március 6-ra meghirdetett rendezvény, amit azzal indokoltak, hogy a rendészeti szervek és az ön- kormányzatok összefogtak el­lenük, „törvényesnek látszó, de átlátszó rendelkezéseikkel lehetetlenítették el a rendez­vény normális lebonyolítását” - írja a lap. A szervezők a hát­térben Bajnai Gordon minisz­terelnök fellépését sejtik. A párt vezetése a „körülmények vizsgálata után” döntött az esemény elmaradása mellett - olvasható az újságban, (mti) (Peter Gossónyi rajza- Ez a szerencsétlen éppen olyan helyzetben van, mint az SDKÚ! HÉTVÉG(R)E Könnyelműen könyvelők- Mit ittak ezek? - kérdezte Vilike, az egyetemista ro­kongyerek, amikor a héten együtt néztük a tévében az SDKÚ két listavezető-jelölt­je, Ivan Miklós és Iveta Ra- diéová sajtótájékoztatóját. Csóválta a fejét, ő is kinőtt már abból, hogy ilyen in­fantilis módon cukkolja- szívassa a haverjait. JUHÁSZ LÁSZLÓ Már nem is emlékszem, miről be­szélt Ivanko és Ivetka, ahogy ők szó­lították egymást, inkább arra fi­gyeltem, hogyan pöccintenek egymás felé dévaj félmosollyal he­lyes kis humorbuborékokat, mi­ként kedélyeskednek-röhigcsélnek a kamerák előtt, mintha nem is egymás ellenében indulnának a mai pártbeli megmérettetésen. Merthogy ma kiderül, ki lesz ket­tőjük közül az SDKÚ listavezetője, vagyis miniszterelnök-jelöltje: az erős dzurindás múlttal befeketített nevű Miklós vagy a neuraszténia­gyanús, műkedvelő politikus Radičová. Gyanítom, mindkettő­jüknek nehéz lesz komoly sikerre vezérelnie az SDKÚ-t. Főként azután, hogy az utóbbi időben rájár a rúd a kékekre. Nem elég, hogy Robert Fico pár hete végképp kicsinálta Dzurindát, a hé­ten kiderült: eltűnt vagy 10-20 mil­lió korona a pártkasszából. Min­denről az a fránya könyvelő tehet, aki fiktív számlák gyártásával sik­kasztotta el a pénzt. Ráadásul - szól a hír - a pártvezetés tudtán kívül. Hogyan is tudhatott volna ilyesmi­ről a Szlovák Demokratikus és Ke­resztény Unió szlovák és demokra­tikus és keresztény (talán éppen csak nem unionista) pártvezetése? Illetve, Mikloš a héten bevallotta, ő nem hívó (igaz, hozzátette: nem is ateista. Ügyes...). Attól még lehet keresztény, nem? Mint ahogy nyilván keresztényi emberszeretetből nem firtatta a frissnyugdíjas Sokol érsek, hová tűnt a nagyszombati főegyházme­gye püspöki hivatalából 55 millió korona. Ennek a pénznek az új me­gyéspüspök, Róbert Bezák seho­gyan sem tud a nyomára akadni. A héten hoztáknyüvánosságra annak a levélnek a tartalmát, amelyet Be­zák írt Sokolnak, s melyben arra ké­ri - „igennagy” tisztelettel -, legyen szíves ne ugyanabban a helyiség­ben étkezni, mint ő, a környéken ne is tartson misét, lehetőleg költöz­zön minél messzebb a hivataltól, és ne is tegye be oda a lábát, a zárakat már amúgy is kicseréltette, csóko­lom. Előttem az utódom, utálom az elődöm. Mielőtt még sajnálni kez­denénk a tisztességben megbőszült Sokolt, idézzük fel, hogy ő az a fő­egyházfi, aki annak idején Jozef Ti- so lelki üdvéért tartott gyászmisét. Volt is mit csinálnia, mivel a hábo­rús fasiszta szlovák állam elnöke nem éppen patyolattiszta lelkű, kö­zel 90 ezer ember deportálásáért volt felelős. Na, ezt az embert di­csérte úton-útfélen Sokol. - Szokol te egyáltalán könyvelni vagy csak úgy osztogatod a pénzt? - szegezte neki a kérdést Bezák. Az agg érsek elmosolyodott: a könyvelők útjai kifürkészhetetlenek. Ezek persze bagatell kis csalók, nem úgy az a 14 fős adócsaló ban­da, amelyiknek a trófeáit tegnap te­rítette ki Packa főrendőr. Na, ez a csipet csapat nem kicsiben lopott: 1,3 milliárd koronát sikkasztott el. Mondjuk, négy év kellett a leleple­zésükhöz, de így, választások előtt jól jön az üyen siker, talán mégjó is, hogy vártak vele mostanáig. így még Dzurinda idején sem loptak... Kínjukban a héten már a náci Németországot is felelősnek kiál­tották ki szorult gazdasági helyze­tükért a görögök, pedig mindössze abba látszanak belebukni, hogy annak idején módszeresen meg­hamisították Görögország fő­könyvét: olyan irreális gazdasági mutatókat mutogattak Brüsszel­nek, hogy kitárták előttük az euró­övezet kapuját. Előtte persze évti­zedekig lapátolták az athéni kincs­tárba az uniós fejlesztési támoga­tásokat. Most meg miattuk romlik az euró, hát csesszék meg, idén biztos nem megyek oda nyaralni. KOMMENTÁR Mátyás király felszáll BALÁZS BENCE Vajon milyen lehet egy évszázadon át egy helyben állni? Nekik persze könnyű volt, hiszen világ életükben vitézkedtek, no meg azt a kis apróságot sem kell elfelednünk, hogy 1903-ban bronzba öntötték őket, Mátyás király fekete seregé­nek kiváló vezéreit, magával az igazságossal együtt, aki azon­ban - igazságosság ide, igazságosság oda - sokkal jobb hely­zetben van, mivel az elmúlt több mint 100 évet nem állva, hanem lóháton ülve mélázhatta el Kolozsvár Főterén. Mátyás király egy dologban azonban mégis egyenlő a másik négy, mellette álló bronzalakkal: egyikük sem gondolta volna, hogy egy daru lesz az, ami földre teperi a híres hadvezéreket, Kini­zsi Pált, Magyar Balázst, Báthory Istvánt, valamint Szapolyai János erdélyi vajdát, magyar királyt. Márpedig ez történt, s ha ez még nem volt elég csúfos vereség számukra, nos, az őket a derekuknál fogva elkapó daru, erőfö­lényét fitogtatva, teljesen a padlóra küldte - pontosabban gumiabroncs-ágyra fektette - őket. Remélhetőleg nem végérvényesen - teszem hozzá némi félsszel. Tavaly ilyentájt ugyanis még abban reménykedtek a szobor res­taurálását szorgalmazók és egyes helyi elöljárók, hogy a restau­rált közkincset még 2009 második felében át tudják adni. Ehhez képest a kolozsváriak vagy a várost meglátogató turisták (akik­nek sokszor a szoborcsoport megtekintése jelentette az alfát és az ómegát) hónapokon át csak azt láthatták - idén februárig hogy a faszerkezettel körbetákolt műemlék környékén még a fű se nő. Pontosabban a fű nőtt, még csak le sem taposta senki a nagy igyekezetben, hogy nekifogjon a szobor restaurálásához. Állítólag közben különböző állagfelmérések és papírmunkák folytak a háttérben. Persze, biztos ilyen is volt, mint ahogyan az is tény, hogy a szobor szerkezete tényleg rosszabb állapotban van, mint ahogyan azt a szakemberek előzetesen gondolták. De ez csak egyik vetülete a restaurálás döcögésének: az elmúlt hó­napokban a kulisszák és a kirakatpolitika mögött - ahová a he­lyi sajtó időnként sikeresen betekintett - más zajlott, nemegy­szer éppen a szerződött felek között: piszkos érdekharcok, sze­mélyeskedések, vádaskodások és anyázások, elsősorban anyagi érdekek miatt (nem csoda, hogy a szobor köré télire tervezett védőburkolat nem készült el). Ilyen körülmények között óriási lépés, hogy végre a szó szoros értelmében messziről is látszik, hogy valami történik a szo­borcsoport körül: lekerültek onnan a mellékalakok, Mátyás király köré pedig egy fémszerkezet került ugyancsak a napok­ban, amely arra szolgál, hogy az igazságost - aki ismét kü­löncködik, és nem kér az abroncságyból - lovastól a magasba emelje, és felfüggesztve tartsa, amíg a szakemberek a talap­zattal foglalatoskodnak. Utána visszatérhetnek helyükre az utóbbi 100 év fáradalmait addig vélhetően kipihenő, a gumi­abroncs ágyon „esztétikai műtéten” áteső mellékalakok is, hogy királyukkal együtt hősiesen szembenézhessenek a kö­vetkező évszázad viharaival. Mátyás király tehát hamarosan felszáll, a levegőbe emelkedik. És talán még idén le is száll, bár szétszedni mindent könnyebb, mint összerakni... Az érintetteknek azonban mos­tanra talán már sikerült félretenniük a személyes érdekeket, büszkeséget, gőgöt, és a továbbiakban a cél lesz az elsődleges: Kolozsvár jelképének mihamarabbi helyreállítása. Hogy miért volt ilyen hosszú időn át népszerű Mečiar, a jövő eldönti, egy biztos, minden túlkapása ellenére par excelance stratéga Mečiar tündöklése és bukása ĽUBA LESNÁ Vladimír Mečiar pártja, a HZDS a közvélemény-kutatások alapján a júniusi választások után nem kerül be a parlamentbe. Ez azt jelentené, hogy Mečiar, a rendszerváltás utá­ni idők legnépszerűbb és legel­lentmondásosabb szlovákiai poli­tikusa kivonul a politikából. A Polis ügynökség februári telefonos fel­méréséből kiderült, ha februárban lettek volna a választások, a HZDS 4,1 százékot kap, amivel nem lép­nék át a parlamenti küszöböt. Áz ügynökség háromszor egymás után mértilyen„eredményt”. Mečiar 1990 januárja óta csúcs­politikus. Karrierje kezdete ab­szurd volt, ma már elképzelhetet­len. Néhány héttel a bársonyos for­radalom után vidéki ügyvédként megnyerte a belügyminiszteri posztra kiírt pályázatot. 1990júni­usáig, az első szabad választásokig volt tárcavezető. Utána, 1991 ápri­lisától Szlovákia miniszterelnöke lett. Botrányai miatt a parlament visszahívta. Tiltakozásul Mečiar és hívei ki­váltak a VPN-ből és megalapították a HZDS-t. Abban az időben a HZDS támogatottsága megközelítette a 90%-ot. Mečiart rendkívüli népsze­rűsége visszajuttatta a kormányfői bársonyszékbe. A leváltás-vissza­kerülés forgatókönyve még kétszer megismétlődött - 1993 elejétől 1994 márciusáig és 1994 decembe­rétől 1998 októberéig állt a minisz­terek csapatának élén. Miniszterelnöksége idején Me­čiar mindenkinek világosan az ér­tésére adta: autokrata politikus. Munkásságát röviden így jellemez­hetnénk: a rossz harca a rosszab­bak Szlovákia abban az időben két demarsot kapott, amelyekben az EU és az USA kormánya nyugtalan­ságukat fejezték ki, hogy nálunk veszélybe került a „demokratikus átalakítás”. Sőt, az akkori amerikai külügyminiszter, Madelaine Al­bright Szlovákiát így minősítette: fekete lyuk Európa térképén. Abban az időben Szlovákia a nyilvánvaló gazdasági csalásoktól, Mečiar és Michal Kováč köztársa­sági elnök éles vitáitól, az Ivan Lexa vezette titkosszolgálat (SIS) ügyei­től volt hangos. Ezek közül elég megemlíteni ifj. Michal Kováč el­rablását, amelyet a szlovák bűn­üldöző szervek és a bécsi legfelsőbb bíróság 2006 februári ítélete értel­mében az SIS követett el. A rablá­sért senkit sem büntettek meg. Az ügyészség ugyan kidolgozta a vád­iratot, de bíróságon nem tárgyalták az ügyet. Ugyanis 1998. március 2-án lejárt Kováč államfő megbíza­tása, és Mečiar helyettesítette őt. Másnap amnesztiát adott az em­berrablóknak, amely a mai napig meggátolja a szlovák bíróságot ab­ban, hogy foglalkozzon ezzel a ter­rorista cselekedettel. Mivel az emberrablás idején Mečiar az SIS igazgatójának köz­vetlen fölöttese volt, sok szakértő úgy véli, Mečiar önmagát részesí­tette kegyelemben. Mečiart politikai pályája kezde­tétől számos skandalum kísérte. A történelembe bekerült az a kijelen­tése is, hogy 1991 márciusában a szövetségi politikusok tudta nélkül titokban tárgyalt szovjet táborno­kokkal. A következő, nem kevésbé jelentős ügy a trencséni Tiso-villá- ból - ahol az ŠtB archívuma volt - ellopott iratoké a kilencvenes évek elején. Állítólag Mečiar utasítására tették, aki abban az időben bel­ügyminisztervolt. Ezt állította töb­bek közt a belügyminisztérium bel­ső ellenőrzési osztályának pa­rancsnoka. Leonard Čimo 1990. január 26-án a rendőrségi kihallga­táson elmondta, hogyan vitte el az iratokat a Tiso-vülából, és vitte Mečiamak. „Mečiar azt mondta, ha Tren- csénben az ŠtB villájában találunk anyagokat, amelyek bizonyos sze­mélyekre vonatkoznak, például titkos munkatársakra vagy az ŠtB bizalmi embereire, saját kezébe adjuk” - vallotta Čimo. Szavait a rendőrség gépkocsivezetője, Ján Rezník is igazolta. Mečiar vissza­utasította ezeket a vádakat, de be­vallott egy másik botrányt, amely szintén az ŠtB anyagaival függött össze. Elmondta, hogy1992. június 2-án, amikor kormányfőként „be­mentem a hivatalba, az asztalomon egy borítékot találtam, amelyben a bársonyos forradalom egyik vezér­alakjára, Ján Budajra, valamint a küencvenes évek kormánytagjaira, Ján Čamogurskýra és Ladislav Košťára nézve terhelő ügynökségi anyagok fénymásolatai voltak”. Ezen kívül Mečiar gátlástalanul változtatta véleményét és program­ját. Elég, ha megemlítjük, müyen vehemensen küzdött a csehszlovák szövetségért, de 1991 szeptembe­rében már keményen védte a kon­föderációs modellt. Két hónap múlva pedig ugyanolyan határo­zottan harcolt az önálló államért. 1990végén ezt üzente a Cseh Te­levízió szerkesztőjének, Ladislav Špačeknek: „Szétrúgom a segged, te disznó!” A JOJ magántelevízió szerkesztőjének, aki megkérdezte, honnan vett 40 millió koronát az Elektra panzióra, 2002 szeptembe­rében azt mondta: „Hamég egyszer megkérdezed, akkorát lebaszok, hogy nem térsz magadhoz”. 2004 októberében fizikailag megtámad­ta a Nový čas fényképésznőjét. 1998 őszén Mečiar még azt állí­totta, hogy a vagyon nem érdekli. Kijelentette, csak egy „corsácskája” és egy háromszobás lakása van. Csakhogy mára már tíz-, sőt száz­milliókra értékelhető vagyonra tett szert. A mai napig nem magyarázta meg, hogyan sikerült üyen rövid idő alatt így meggazdagodnia. A HZDS a kormánykoalíció tag­ja. Távolról sem hozzák olyan sok üggyel összefüggésbe sem a pártot, sem Mečiart, mint a mečiarizmus virágzása idején. Mégis. EgyHZDS- és Mečiar-kôzeli céget a restitúciós földekkel való machinációkkal gyanúsítanak. Hogy miért volt ilyen hosszú időn át népszerű Mečiar, a jövő el­dönti. Minden túlkapása eUenére par excelance stratéga. Mi több, a kommunista fómuftikra emlékez­tet, akiket ötvenéves uralkodásuk idején megszoktunk. Mesteri fokon művelte a populizmust. Ráadásul ezek az elemek kiválóan egyesültek személyiségében. Ebben a pilla­natban azonban egy dolog biztos­nak tűnik: Mečiamakleáldozott.

Next

/
Thumbnails
Contents