Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-22 / 43. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 22. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ THE OBSERVER A nyilvánosság előtt volt kénytelen cáfolni Gordon Brown brit kormányfő, hogy esetenként durva megnyilvá-- nulásokra, sőt tettlegességre ragadtatja magát közvetlen munkatársaival szemben, miután egy megjelenés előtt álló könyv ilyen állításokat tartalmaz róla. A The Obser­ver, a legnagyobb brit balolda­li lap tegnap kezdte közölni Andrew Rawnsley könyvét. Ebben egyebek mellett az áll, hogy Brown „vulkánkitörés­hez hasonló” indulati meg­nyilvánulásai „rettegésben tartják” a Downing Street-i stábot. A könyv szerint Brown „mindinkább paranoiddá” vált, egy ízben „durván ellökte” vezető külpolitikai tanácsadóját is. (MTI)- Sajnálom, az önök imént felvázolt anyagi helyzetéből kiindulv ingatlanügynökségünk csak ilyen lakást tud felkínálni ' (Peter Gossónyi karikatúrája) Az önrendelkezés különböző fokozatai a demokratikus államokban, így nálunk is mindenütt jelen vannak Az autonómia igen hasznos voltáról Miután a Mečiar által össze­tapasztott egységes magyar politikai reprezentáció kétfe­lé hullott, ezt követően pedig a nemzetmentés és a nem­zetárulás közötti mezsgyét fogalmazzák meg sokan vá­lasztóvonalként, Komárom­ban az autonomista Bósza János közölte, polgármester lenne. Lelke rajta, állampol­gár, mérettessék meg. De azért az autonómiáról szól­junk egy-két szót. LOVÁSZ ATTIIA Az autonómia nem más, mint önállóság, önrendelkezés, önkor­mányzat. Ennek különböző foko­zatai a demokratikus államokban mindenütt jelen vannak, jogszabá­lyok szintjén megfogalmazva, ki és miben autonóm, azaz ki és miben nem tartozik elszámolni senkinek, csakis „sajátjainak”. Szlovákiában az autonómia olyan szinteken van jelen, amilyenekről ez ország pol­gárainak sejtése nincs. Autonóm a helyi önkormányzat, autonóm a megyei önkormányzat, autonóm például egy civil szervezet, de au­tonóm a falvak vagy városok társu­lása is. Döntéseiben autonóm egy- egy vállalkozási tulajdonosa: ha teljesíti a közteherviselés rá vo­natkozó szabályait, egyetlen in­tézmény nem szólhat bele dönté­seibe, elhatározásaiba. Az autonómia tehát jó. Például arra is jó, hogy kiderüljön, egy-egy szervezet, közösség, netán nép­csoport képes-e egyáltalán önerő-' bői, saját döntéseinek és saját fele­lősségének vállalásával az önálló­ságra. Kizárólag a szlovákiai ma­gyarok közösségére vonatkoztatva bizony arra is jó lehet az autonó­mia, hogy kiderüljön, mennybe vagyunk közösség, mennyire va­gyunk képesek egységes célokat, paradigmákat követve önrendel­kező módon dönteni és cselekedni. Megnézve néhány önkormányzat vagy néhány politikai csoportosu­lás vagy helyi kommunitás tevé­kenységét, bizony gyakran juthat eszünkbe, jó lenne az a fránya au­tonómia, de a Jóisten mentsen meg minket azoktól, akik az élére áll­nának. Az autonómia Szlovákiában je­len van. Létezik a szlovákiai ma­gyar közösségekben is. Egy-egy magyar többségű településen va­jon nem autonóm-e a magyar ajkú lakosság? Saját maga juttatja a he­lyi önkormányzatba képviselőit, még a költségvetése sem a köz­ponti költségvetési törvény függ­vénye. Az adódecentralizáció óta (5 éve) a helyiek személyi jövede­lemadója az önkormányzat au­tentikus bevételi forrása, és senki nem szólhat bele, hogy Felsőrö- csögő képviselő-testülete milyen prioritásokra és mire költi a köz reá eső részét. Persze, abba se na­gyon, mennyi pénzt képes kilopni, de most hagyjuk a büntetőjogi ka­tegóriákat. Ha tehát a szlovákiai magyarok autonómiájáról beszé­lünk, nem árt tudni, hogy nagyon jelentős kérdésekben nagyon is autonómak lettünk. Az autonó­miának vagy önrendelkezésnek ezt a szintjét még Ficóék sem mer­ték megfúrni, pedig „ide a rozsdás bökőt” - nagyon szeretnék. Az autonómia területi és ezáltal politikai megfogalmazása viszont Szlovákiában egyelőre járhatatlan út. Nem azért, mert az rossz, ha­nem mert 1) a szlovákokkal sikere­sen elhitették, hogy az autonómia az ő országuk ellen való áfium és 2) a magyarok nagy részével meg elhitették, hogy gyógyír ám ez minden gondunkra. Azt a tényt va­lahogy mindkét oldalon sikerült eltussolni, hogy az autonómia tu­lajdonképpen a korlátlan fennha­tóság elleni gyógyszer - hazai vi­szonyokra lefordítva: az önmagu­kat államalakító nemzetként meg­fogalmazó szlovákok korlátlan fennhatósága mellett az adott te­rületen élő magyaroknak adna mellérendelő viszonyban döntési jogokat, de a másik oldalon a számbeli kisebbségben élő szlová­koknak is ugyanezt garantálná. A magukat nemzetinek nevező szlo­vák politikusok éppen ezen akad­nak ki: mi az, hogy a szlovákoknak döntési jogokat adna, hiszen azok itthon vannak, a többieknek kuss. Ebben a hangulatban, politikai közegben politikai, területi auto­nómiáról értekezni értelmetlen. Egyébként meg, jó lenne honi ma­gyarságunknál is a további jogbőví­téseket megelőzően élni a létező jogokkal. Meg az önrendelkezés lé­tező formáival, ha azoknak van nemzeti vetületűk, márpedig Szlo­vákiában van. A jogcsorbítás ellen pedig lépjünk föl (jellemző példa a mindenki autonómiáját csorbító nyelvtörvény). Ha nem ezt tesszük, akkor az autonómia szajkózása mellett könnyen az autotómia (ön­csonkítás) hibájába esünk, de azért már ne másokat szidjunk. JEGYZET A népbutító televízió JUHÁSZ KATALIN Múlt csütörtök este egy „szülői látogatás” folyományaként a té­vé előtt találtam magam. E szo- kadan helyzet olyannyira kibil­lentett egyensúlyomból, hogy sorsomat, azaz a távkapcsolót is másra bíztam, mondván: vá­lasszanak nálam tapasztaltabb tévénézők a zavarba ejtő kíná­latból. A választás az RTL Klubra esett, ott is a Legyen ön is milli­omos Fábry Sándorral című kvízműsorra, amelynek létezésé­ről addig mit sem tudtam. Bár, jobban belegondolva tényleg ad­ja magát az ödet, hogy a csator­na egyik legnépszerűbb arcát beültetik Vágó István helyére, a versenyzői székbe pedig „cele- beket” hívnak, egyszerre mind­járt kettőt, hogy izgalmasabb le­gyen az alaphelyzet, és hogy a meghívottak közötti, nem hivata­los poéngyártó verseny is elin­dulhasson. További ügyes húzás, hogy fazonra igazítják a kérdése­ket, Bodrogi Gyula és Voith Ági például a vadászatról, a főzésről, valamint Merle-könyvekről mor­fondírozhatott, és komoly össze­get nyertek egy kutyamenhely- nek. A híres operadíva, Rost And­rea viszont nem tudta, melyik Puccini-opera librettója íródott Dante műve nyomán, ami bizony ciki, gondoltam, mert akkor még nem tudtam, az egyetlen magyar tévés vetélkedőt nézem épp. Tegnap jelent meg egy internetes hírportálon a felmérés, amely szerint a magyarországi tévék nem mernek ilyen műsorokkal kísérletezni, inkább a szórakoz­tató, tárgyi tudást nem igénylő, ám látványos játékshow műfaját részesítik előnyben, ahol az ügyesség és a szerencse számít. Aki tehát kvízműsorokból sze­retné bővíteni lexikális tudását, annak nincs esélye. Hol van már Egri János, Vitray, Vágó vagy akár Rózsa Gyuri? Helyettük irri­táló hangú, furcsán intonáló, el­mebeteg gesztusokkal pénzt lo­bogtató cicababák kiabálnak rám, hogy azonnal telefonáljak, ha ki tudom rakni a rendelkezés­re álló betűkből a megfejtést (az állatok királya: NÁSZLORO). De annak is szemtanúja voltam, amikor a magyar zászló színeit kellett helyes sorrendben el­mondania a betelefonálónak másfél millió forintért. Az internetes hírportál Vágó Ist­ván helyzetelemzésére is kíván­csi volt, hiszen mégiscsak ő ért legjobban ehhez a műfajhoz. A kvízmester szerint a helyzet ja­vulására addig nincs remény, amíg a társadalom kulturális ál­lapota meg nem változik. „Egy szűkebb, talán elitebb közönség az, amely ilyen témák iránt job­ban érdeklődik. A kultúrát min­dig a társadalom egy kisebbsége ápolja és viszi tovább, ez a ki­sebbség pedig nem előny a ke­reskedelmi tévénél. Nem lehet De Gaulle nagy orrával viccelni, ha nem tudja a néző, ki az.” Bizony, ez nagy igazság. Re­ménykedjünk benne, hogy a té­vénézők egyszer fellázadnak, és véget ér ez a fura korszak, a lebu­tított műsorok korszaka. És ak­kor majd nemcsak De Gaulle, hanem akár Cyrano nagy orrával is lehet viccelni... KOMMENTÁR Miért utálja Fico a sajtót? BARAK LÁSZLÓ Azzal hülyítették anno a köznépet a kommunisták, hogy nekik kö­szönhetően olvad meg ajég februárban. Merthogy 1948-ban va­lamikor ilyentájt kerültek hatalomra - Csehszlovákiában... Hol vannak már a jégtörő kommunisták meg Csehszlovákia, mond­hatnék jó adag malíciával. Már, ha a néphülyítés intézménye nem létezne és jég/virágozna ugyanúgy, mint az ő idejükben. Mielőtt azonban bárki is arra gondolna, hogy tulajdonképpen sem­mi nem változott a rendszerváltással, hála az égnek, vagy ki tudja, minek, nyugodt szívvel kijelenthető, igenis változnak az idők. Tud­niillik, bármennyire nehezményezik is egyes politikusok, a sajtó, de akár a közemberek bármelyike, bárhol, bármikor büntetlenül be­szólhat nekik most már. A politikusoknak nevezetesen. Szemükbe mondható például, hogy nem csinálnak mást, mint néphülyítést, nyakló nélkül ripacskodnak, hazudoznak akkor is, ha kérdeznek, csalnak, lopnak, miegymás... És ezért ott vannak lesajnálva, ahol vannak! Ami persze korántsem jelenti azt, hogy ettől bármelyik po­litikus magába szállna. Hiszen, ha a társadalmi rendszerek időkö­zönként amortizálódnak, változnak is, az emberi természet állaga évezredek óta konstans. Ugyanez vonatkozik tehát a hatalom meg­szerzésének és a hatalom megtartásának technikáira is. No, de.legyünk konkrétak, vizsgáljunk meg egy politikusi mintapél­dányt. Itt van ez a mi Ficónk, vagyishogy Szlovákiáé. Hát, amit csi­nál, nem ugyanaz-e, mintha azt hirdetné orrba-szájba, hogy a jég is neki köszönhetően olvad, támad föl a tavaszi szél, és jön el a nyár, meg amit akartok... ? Legfrissebb mutatványa is, mely szerint rövi­desen Svájcba látogat, kipuhatolandó a svájci államfőnél, nem tud- e valamit ellenzékének feje, Mikuláš Dzurinda és pártja, az SDKÚ titkos bankszámláiról, pontosan olyan földszintes humbug, mintha azzal etetné a közvéleményt, hogy képes a vízen járni... Mert gondoljunk csak bele, ugyan mi köze van a svájci államfőnek országa magánbankjainak tranzakcióihoz, mega náluk vezetett számlákhoz, és vajon mit tudhat ő azokról? Nyilván annyit sem, mint amennyit Robert Fico arról, hogy mit fog álmodnijövő hétfőn valamelyik fundamentális híve, de akár a saját felesége... Nem vilá­gos? Sajnos nem, még ha első látásra annak látszik is. Hiszen, ugye, az emberi természet állaga évezredek óta tulajdonképpen egyálta­lán nem változik. Ha például egy adott tömegen belül (gondoljunk csak Szlovákia választásrajogosult polgárainak tömegére) számos átlagon felüli észkombájn leledzik is, annak a tömegnek a viselke­dése épp olyan, mint egy öt-hatéves kisgyermeké. Ezért ugyanúgy olvasható, vagyis kiszámítható, manipulálható is! Nem beszélve ar­ról, hogy az önálló gondolkodásra képtelen vagy épp „csak” rest, a tömegpszichózisra, a leggagyibb dajkamesékre fogékony, avagy csak egyszerűen valamilyen oknál fogva szerencsétlen flótások saj­nos, igencsak sokan vannak és majdnem mindig elegen... Mindössze ennyi Robert Fico titka. Ezért képes folyamatosan át­verni és máié nyájként kezelni Szlovákia választópolgárainak te­kintélyes hányadát. Ezért hiszik el neki annyian akár azt, hogy ne­ki köszönhető a februári olvadás is. Az is biztos azonban, hogy annyi ideig nem lesz erre képes, mint a kommunisták voltak. Egyebek között azért nem, mert a valamikori kommunista diktatú­ra mindennapi gyakorlatával ellentétben ezek a sorok megjelen­hettek itt. Annak kockázata nélkül, hogy e lapot hatalmi úton ki­eszközölt megszüntetés, a szerzőt meg börtön fenyegetné. Nahát, ezért utálja annyira Fico a sajtót... FIGYELŐ Borítékolható a Fidesz győzelme Ha mindent jól csinál a Fidesz a választási kampányban, akkor gyakorlatilag a zsebében érezhe­ti a választási győzelmet - állapí­totta mega Die Presse című oszt­rák napilap szombati száma. Az összes közvélemény-kutatás földcsuszamlásszerű győzelmet jósol a konzervatívoknak, még a kétharmados többség is karnyúj­tásnyira van tőlük. Ezért a balol­dalon máris a falra festik az ör­dögöt. Eszerint a konzervatívok kétharmados többsége veszélyt jelentene a demokráciára nézve, mert Orbán Viktor pártelnök tet­szése szerint módosíthatná az alkotmányt. És hogy Orbán egy ilyen mindenható hatalommal visszaélne, abban szinte senki sem kételkedik a baloldal tábo­rában. Sok baloldali emlékszik még Stumpf István volt kancellá­riaminiszter kijelentéseire - írta a konzervatív újság tudósítója, Peter Bognár. Stumpf másfél éve egy rádióinteijúban azzal a gon­dolattal játszott, hogy kéthar­mados többség birtokában al­kotmánymódosítással elnöki rendszerré lehetne átalakítani a magyar politikai berendezke­dést. Stumpf nem zárta ki, hogy az elnök’hivatali ideje 8 év le­gyen, és sejteni engedte, hogy erős államfőként leginkább ter­mészetesen Orbán Viktor jöhet­ne szóba. A már egy ideje tartó népszerűség csak kis részben Or­bán és a pártja érdeme - véleke­dett a tudósító. Mindenekelőtt azért olyan erősek ma, mert a szocialisták olyan gyengék. Te­kintve a romhalmazt, amit ma­guk után fognak hagyni, néhány szakértő már nem tartja kizárt­nak, hogy a magyar szocialisták rossz választási eredmény esetén hasonló sorsra jutnak, mint Le­szek Miller lengyel szocialistái: a jelentéktelenségbe zuhannak. Emellett sok politikai megfigyelő számára nehezen érthető, hogy Orbán Viktor előreláthatóan is­mét miniszterelnök lesz,.ugyanis listavezetőként mindkét leg­utóbbi választást elvesztette - ír­ta a Die Presse. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents