Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-17 / 39. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 17. Vélemény és háttér 7- A diagnózis egyértelmű. Miniszterelnök úr, ön az MKP-ra allergiás. (Peter Gossányi rajza A katalán politikusok csak katalánul szólalnak fel a regionális parlamentben Nyelvi széthúzás TALLÓZÓ PER STANDARD Populizmus táplálja a szélsőségességet Magyarországon címmel közölt elemzést a magyarországi belpolitikai helyzetről kedden a Der Standard című osztráklap. Görögországéhoz hasonló sors fenyegetné ma Magyarországot, ha az MSZP 2009 áprilisában nem húzta volna mega vészféket, és nem helyez egy párton kívüli szakembert, Baj- nai Gordont a kormány élére. Bajnai feladata az volt, hogy stabilizálja az államháztartást annyira, hogy az MSZP az idei választásokon ne semmisüljön meg - írta a liberális napilap munkatársa, Josef Kirchengast. Két hónappal a választások első fordulója előtt már nem olyan borús a gazdasági helyzet. A GDP nyolcvan százalékát kitevő államadósság, a 6,7%-os GDP-csökkenés és a tízszázalékos munkanélküliség azonban még mindig elég drámai. Téved, aki azt hiszi, hogy a számokra tekintettel az „államalkotó” pártok tiszta vizet öntenek a pohárba. Az MSZP és a Fidesz is olyan kijelentéseket tesz, mintha semmibe lehetne venni a számtani alapműveleteket. A Fidesz például adócsökkentést és a 13. havi közalkalmazotti bér újbóli bevezetését ígéri. Ajelek szerint sokan a magyarok közül még mindig hisznek az új ígéreteknek, dacára az államcsődközeli helyzetnek, amelyért mindkét párt kormányai egyenlő mértékben felelősek. Felmérések szerint a Fidesz a szavazatok csaknem 60 százalékára számíthat. Bár az MSZP 17 százalékos népszerűségével elkerüli a katasztrófa-helyzetet, az igazán nyugtalanító a „szélsőjobboldali, rasszista” Jobbik felemelkedése - vélekedett a cikkíró. Rettenetes volna Magyarország nemzetközi megítélésére nézve - tette hozzá -, ha a Jobbik a második helyen végezne. Bokros Lajos- folytatódott a cikk - nem akar kiegyezniazzal, hogy kétpopu- lista párttal szemben csak egy szélsőséges formáció legyen a választási lehetőség. Horn Gyula szocialista kormányának pénzügyminisztereként szigorú takarékossági csomagot hirdetett meg, amelynek nyomán lehetővé vált a gazdaság fellendülése. Ezt azonban „megtorpedóztaarákövetkező Fidesz- és MSZP-kormányok gátlástalan költekezési politikája”. Elmaradtak a strukturális reformok az egészségügyben és a nyugdíjrendszerben, az oktatásban, a közigazgatásban és az adórendszerben. Bokros ezzel a reformcsomaggal lép a választók elé az MDF listavezetőjeként. Az MDF ma a politikai jelentéktelenség szélén táncol. Hogy legalább a parlamentbe való bejutását biztosítsa, választási szövetségre lépett a liberális SZDSZ- szel, ami heves vitákat váltott ki a pártban. Az emberekajelek szerint továbbra is hisznek a csodákban - mondta Bokros egy bécsi előadásakor a cikkírónak. „Az emberek nem azt mondják: nem hitelt érdemlő- ek az ígéretek. Azt kérdezik tőlem: hogy gondolod, hogy győzhetsz ígéretek nélkül?” - idézte apolitikust. (mti) Spanyolország régiói széleskörű lehetőségekkel rendelkeznek saját nyelvük ápolására, de az utóbbi időben kezd kellemetlenségeket okozni a nyelvi széthúzás. MTl-ELEMZÉS Nemrég sztrájkot hirdettek a barcelonai és a város környéki mozik a katalán regionális kormányzat legújabb nyelvtörvénye miatt. A szocialisták, a katalán nacionalisták és a kommunista Zöldek alkotta hármas koalíció ugyanis újabb jogszabállyal próbálja kikényszeríteni a katalán nyelv használatát: a régióban ezentúl - súlyos pénzbüntetés terhe mellett - a külföldi filmek felét spanyolra, a másik felét katalánra kell szinkronizálni. Az amúgy is pénzügyi gondokkal és egyre csökkenő látogatottsággal küzdő mozitulajdonosok a teljes összeomlástól tartanak az új rendelkezés miatt. Kevéssé valószínű ugyanis, hogy Hollywood időt és pénzt áldozna a filmek katalán nyelvre való átültetésére, így annak költsége a filmszínházakat terhelné. Míg Franco „nagyspanyol elvakultságában” kíméletlenül elnyomta a baszk, a katalán és a galíciai nyelv használatát, most a kata- lóniai és más régiók szeparatista aktivistái borzolják a többség idegeit. Valódi népi mozgalom nincs a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését követelő törekvések mögött, sőt gyakran előfordul, hogy a politikusok választási taktikázása áll egy-egy kezdeményezés hátterében. Amint egy nacionalista irányultságú párt bejut egy regionális kormányba, azonnal törvényekben kezdik előírni, hogy más nyelvet kell használni az iskolákban, színházakban, hivatalokban, sőt akár a mozikban is - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Néhány napja még az egyébként békésnek számító Galíciában is spanyol zászlót égetett pár ezer feldühödött nacionalista, akik Santiago de Compostelában tiltakoztak a régió miniszterelnökének a szigorú nyelvhasználati törvényt lazítani szándékozó terve ellen. A konzervatív kormányfő azt szeretné, ha Galíciában a szülők maguk dönthetnék el, hogy gyermeküket galíciai, spanyol vagy angol nyelven tanítsák az iskolában. Az esélyegyenlőség tekintetében a demokratikus Spanyolországban valamennyi „történelmi” régiónak tág lehetőségei vannak a saját nyelvének ápolására. Valószínűleg a katalánoknak sikerült a legtöbbet kihozni a lehetőségekből, a régió hétmilliós lakosságának mintegy fele kétnyelvűnek tekinthető. A spanyol és a portugál nyelv határán fekvő galíciai nyelvet (gallego) sikerrel sajátították el Galíciában Manuel Fra- ga Iribame sokéves miniszterelnökségének köszönhetően. A kétmilliós baszk kisebbség viszont a nacionalista kormányzatok minden fáradozása ellenére nehezebben boldogul, mivel a baszk nyelvet nehezebb megtanulni. Baszkföldön nagyjából az emberek 15 százaléka sajátította el alapszinten a baszk nyelvet. A nyelvi széthúzás tekintetében Jósé Luis Rodriguez Zapatero hat évvel ezelőtti kormányra kerülése óta váltak súlyossá a problémák. Annak érdekében ugyanis, hogy a kormányfő a parlamentben meg tudja szerezni a többség támogatását kisebbségi kormánya számára, illetve, hogy támogatni tudja pártszövetségeseinek törékeny koalícióit a régiókban, olyasfajta engedményeket tett, amelyek ma már kifejezetten megnehezítik az életét. Például az Európai Parlament (EP) minden egyes dokumentumát Spanyolországnak - a madridi kormány költségére - már négy hivatalos másodnyelvre kell lefordítani: spanyolra, katalánra, baszkra és valenciaira. Ez utóbbi ugyan viszonylag kevesebb erőfeszítést igényel, mivel a katalóniai katalán alig különbözik a valenciai katalántól. De mivel a valenciai (konzervatív) kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a térség nyelvjárását teljesen önálló nyelvnek tekintsék, minden iratból egy plusz másolatnak kell készülnie. Nagy megkönnyebbülést jelenthetett a spanyol központi kormányzatnak, hogy az EP lengyel elnöke, Jerzy Buzek nemrég határozottan elutasította azt a felvetést, hogy a testületben elhangzó hozzászólásokat baszk, katalán és galíciai nyelvre is tolmácsolják. Buzek nem habozott a soros uniós elnökséget ellátó Spanyolország kormányfőjének tudomására hozni, hogy véleménye szerint „a spanyol az a nyelv, amelyet minden spanyol megért”. Elvégre a madridi parlamentben sem engedélyezett a regionális nyelvek használata: ha valaki a saját kisebbségi nyelvén próbál felszólalni, akkor a házelnök rögtön megvonja tőle a szót. A katalán pártok politikusainak többsége viszont kizárólag katalán nyelven szólal meg a regionális parlamentben, ahol a beszédeiket - egyébként teljesen feleslegesen - szimultán fordítják spanyolra. Galíciában a politikusok a legutóbbi kormányváltás óta már kevéssé ragaszkodnak a galíciai nyelv használatához. Baszkföldön pedig, ahol a nacionalisták először kilenc hónappal ezelőtt kerültek kormányra, szintén nem erőltetik a baszk nyelv használatát, számos képviselő nem is beszéli a nyelvet. A Baleárok autonóm közösségben viszont a helyi kormányzat a hivatalos államnyelv szintjére akarná emelni a katalán egyik mallorcai nyelvjárását, a mallorquínt. A fel- buzdultságot jól mutatja, hogy a helyiek érzéketlenséggel vádolják az Air Berlin német légitársaságot, amiért az csak spanyol, angol és német nyelvű feliratokat helyezett el a Palma de Mallorcába tartó gépeinek fedélzetén. Baszkföldön, Navarrában, Kata- lóniában, Valenciában, a Baleáro- kon és Galíciában a szülők megválaszthatják, milyen modell szerint, melyik nyelven taníttassák gyermekeiket. Egyes nacionalisták számára bosszantó módon a kasz- tíliai (az irodalmi spanyol) is ugyanolyan választási lehetőség, mint a kisebbségi nyelvek. Márpedig az egyes régiók nacionalista csoportjai kénytelenek tudomásul venni, hogy ma már a kínai után a spanyol nyelvet beszélik a legtöbben anyanyelvként, mintegy 500 millióan a világon, még az angolt is megelőzve. A világhálón a kínai és az angol után a legtöbb honlap spanyol nyelvű. KOMMENTÁR A hazafiság reménye LOVÁSZ ATTILA Két hétig él a hazafiság reménye, mondja a megélhetési hazafi, aki roppantul szomorú szemmel kommentálja, hogy azt a bizonyos himnuszéneklési jogszabályt obstrukció miatt csak két héttel később lehet megszavaztatni. Igaza van, két hétig él a hazafiság reménye, mert ha azt a törvényt megszavazzák, akkor végképp elhal. Ä bárgyú tekintetű megélhetési hazafi még susmog valamit arról, hogy most majd meglátjuk, ki az igazi hazafi, ez a szavazás megmutatja. Nem mutatja meg! Amíg ő vérlázítóan szít egy tucat kamera előtt (újságírás, hol vagy?), eszembe jut Jucika, a fiatalasszony, aki cipeli a nejlontáskát, anyáink cekkeres bevásárlására emlékeztetve, rohan haza a három kicsihez, az egyik nagybeteg, a férj pedig valahol egy építkezésen, ott a maringotkában élve tömi magába olajos kézzel a konzerv babgulyást, de soha nem panaszkodnak, csak dolgoznak, adót fizetnek, harmadikán futnak a bankba, befizetni a részletet, a gyereket meg taníttatják, hátha neki jobb lesz, néha a „sa-si” visszaható névmással bajuk van, de egyébként befizetnek a közösbe, nem úgy, mint bárgyú tekintetű főhazafink. Meg eszembe jut Gyuszi bá, a „sa-si”-val még jobban hadilábon áll, de ha van kuncsaft, a szerviz szombat délután is megy, kell a pénz, soha nem csalt, nem lopott, szombat este fölveszi a szép ruhát, biliárdozik egyet, legyen öröm is az életben. Ő is befizeti a közösbe, katona is volt, gyermeke már készül átvenni a vállalkozást. Meg aztán látom a fiatal szívsebészt, aki nem celeb, pedig újszülöttnek ültetett át szívet, megszámolja e megdöbbentő szocialista egyenlősdis modellben a fizetését, szülei lakásában élnek, a kocsilízingre már összejött, ő sem nyafog, magasan szakképzett munkáját elvégzi, befizeti a befizetnivalót, és nem rinyál a kamerák előtt. Mindhárman reggelente mennek, pontosan érkeznek a munkába, dolgoznak, tisztességesen, keresnek, kevésbé tisztességesen, és törlesz- tenek: lakáshitelt, lízinget és a mečiari éra tartozásait az adójukban. Ók hazafiak. Ők A hazafiak! Ők nem vernek szét sajtótájékoztatón nyers tojást a párttárs fején, nem hugyoznak ki a belvárosi balkonról holtrészegen, valamivel jobban ragoznak, mint az a bizonyos tankfelhívás szövege, nem ordítoznak másokat megalázó szövegeket, nem hívják kócos boszorkánynak a szomszéd miniszter asszonyt és bohócnak az államalapítót, nem a Szociális Biztosító kapujáig tart a hazafiságuk, nem járnak naponta más limuzinnal, ők biztosan nem sértik meg a légteret vadászgépen, és nem helikopterrel mennek a majálisra. Ók A hazafiak! Nem Rafael Rafaj, akinek eddigi intellektuális tevékenysége az írástudók közt egy teljes ezotériás tanulmányra és főnöke aláírásának hamisítására szorítkozott. Ő azt gondolja, a hazafiság az, amikor gyerekekkel énekeltetünk az iskolában reggel himnuszt, miközben ugyanezen gyerekek jövőjét raboljuk szét egyenes adásban, lett légyen a beste kölke szlovák, magyar vagy roma. Kár, hogy nem a Mór ho! -t szavaltatnák utódainkkal, hiszen annak felhívása olyanokra vonatkozik, akik „enyves kézzel nyúlják le szabadságunkat” (a „kradmou rukou siahne na tvoju slobodu” nyersfordítása). Volna kinek a kezére csapni, kedves koalíciós megélhetési hazafiak. A hazafiság reménye halott. Majd ha a Rafael Rafaj által fémjelzett politikai garnitúrát minimum első kozmikus sebességgel távolítják el a közéletből, talán a hazafiság feltámadhat, talán új és nemesebb értelmet kaphat. De addig ezzel a szóval csínján, uraim, mert maguk nem a kommentár nyelve miatt nem érthetik meg, mit jelent. Le tudnám én írni szlovákul is, de maguk, kedves megélhetési hazafiak, saját anyanyelvükön sem értenék meg, ahhoz a nyelvet tisztességesen meg kellene tanulni. Erre pedig semmi remény. TALLÓZÓ ROMANIA LIBERA Moldova feladhatja a semlegességét, és a NATO ernyője alá húzódhat, ha Oroszország Isz- kander rakétákat telepít a Dnyeszteren túli, el nem ismert területre - írta a Romania libera. A bukaresti napilap emlékeztetett a Nyezaviszimaja Gazeta moszkvai lap értesülésére, hogy a Dnyeszteren túli terület Iszkan- der rakéták elhelyezését kérte Moszkvától, mivel Romániában megjelenhetnek az amerikai rakétapajzs elemei. A lap Vitalie Marinuta moldovai védelmi minisztert idézi, aki a román köz- szolgálati rádióban kijelentette: országa semleges státusának ára van, Moldovának veszély esetén egyedül kell megvédenie magát, Chisinau ugyanis semlegességi viszonyt hirdetett a NATO-val és Oroszországgal szemben is. A lap szerint Marinuta elképzelhetőnektartja, hogy Moldova számára előnyösebb lehet a NATO védelmi ernyőjének a biztonsága a moszkvaival szemben. A román lap emlékeztet arra, hogy Moldova semleges státusának feladása érdekében alkotmánymódosításra ván szükség a chisinaui parlamentben. KatonaiszakértőkaRomania liberának elmondták, hogy a belügyminiszter nyilatkozata a moldovai belpolitikai helyzettel függ össze, hiszen a Dnyeszteren túli terület, akárcsak az ellenzékbe szorult moldovai kommunista párt vezetői Iszkander rakétákat kértek Moszkvától. A szakértők szerint ezek telepítése növelné a feszültséget a régióban, akárcsak az orosz katonák számát Moldo- vában. Az orosz csapatok létszámának a növelése megnehezítené a Dnyeszteren túli terület kapcsán kialakult konfliktus megoldását - olvasható a Romania liberóban, (mti)
