Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-16 / 38. szám, kedd

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 16. FIGYELŐ Megakadályozni a gettósodást Az olasz kormány fellép „az etnikai városnegyedek”, a gettósodás ellen - közölte az olasz belügyminiszter egy lapinterjúban. Együttműkö­désre van szükség, hogy meg­akadályozzuk etnikai csopor­tok koncentrálódását - nyi­latkozta Roberto Maroni a Corriere della Sera milánói napilapnak, utalva arra, hogy fennáll a veszélye a gettók ki­alakulásának. Szombat este Milánóban észak-afrikai és dél-amerikai bevándorló fia­talok verekedtek össze és le­szúrtak egy 19 éves fiatalem­bert egy negyedben, ahol többségében dél-amerikaiak élnek. Maroni elmondta: elő kell segíteni a törvényesen Olaszországban élő külföldi­ek integrációját. (mti)- Nyugodj meg, drágám, most alapítjuk meg a választás előtti hármas koalíciót! (Peter Gossányi rajza) Görögország hivatalosan nem kért pénzt, ha mégis kérne, 20 milliárd eurós EU-kölcsönnel megelégedne Melyik kezébe harapjon az unió? Melyik kezébe harapjon az Európai Unió Görögország ügyében? Ha a közösség megsegíti Görögországot - amint elvileg legalábbis ígéri akkor rövid távon mérsé­kelheti a közös valutát, az eu­róövezeti inflációt, az euró­övezeti kamatokat és az eu­róövezeti gazdasági kohéziót érő kockázatokat, hosszabb távon viszont kérdésessé te­heti az euróövezet működését alapjában lehe­tővé tévő szabályokat. MTl-ELEMZÉS Ha nem segíti meg Görögorszá­got - ami nem valószínű -, akkor a fenti kockázatok érvényesek, csak fordított sorrendben. A probléma magva az euróöve­zet biztonságos működésének ke­reteit kijelölő, 1997-ben életbe lé­pett EU-beli Stabilitási és Növeke­dési Paktumban van. A paktum vés­te kőbe az addig „maastrichti feltételekként” ismert szabályokat: a tagországok államháztartási hiá­nya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, a bruttó közadósság nem lehet több a GDP 60%-ánál, de legalábbis merede­ken közelítenie kell ahhoz. Tulaj­donképpen itt kezdődtek a hiteles­ségi problémák: ha a 60 százalékos adósságküszöb eleve vastörvény lett volna, mindjárt be sem kerülhet azeuróövezetbe egynéhány alapító tagja, például a több mint 100 szá­zalékos adósságú Belgium vagy Olaszország. Az évtized elején az euróövezet alapítói közül Németország és Franciaország több éven át meg­sértette a 3%-os szabályt. Az Eu­rópai Bizottság annak rendje és módja szerint kezdeményezte el­lenük az üyenkor kötelező túl- zottdeficit-eljárást, azonban az EU miniszteri tanácsa eljárási ke­gyelemben részesítette a két nagy szabályszegőt. E tanulság nyomán az EU 2005-ben módosította a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Maradt a 3%-os és a 60%-os szabály, azon­ban a módosítás elvett a túlzottde- ficit-eljárás ridegségéből. Az eljá­rásban azóta figyelembe kell venni a szabálysértő ország általános gazdasági helyzetét és várható pá­lyáját. Megnyújtották a határidő­ket és fölerósítették a mentő kö­rülmények, köztük is mindenek­előtt az esetleges gazdasági visszaesés figyelembe vételét a megítélésben. Ez ugyan könnyített az esetleges szabályszegők helyze­tén, de újabb csapást mért az EU- beli konvergencia hosszú távú hi­telességére. Pusztán a dolog bürokratikus oldalát nézve: az EU Miniszteri Tanácsa decemberben húszra emelte a túlzottdeficit-eljárás' alá vont tagországok számát a 27 EU- tag közül. Görögország, Magyar- ország, Németország, Franciaor­szág, Ausztria ésmások illusztris társaságában van az eljárás alá vont szabályszegők között. Az el­járásból még kihagyottak közül is öt országnak nagyobb lesz a hiá­nya idén - néhánynak még jövőre is - 3%-nál, legalábbis az Európai Bizottság előrejelzése szerint. A túlzottdeficit-eljárás azonban az eljárás alá vontak túlnyomó többségénél formális, mert a sza­bályszegőket menti gazdaságuk visszaesése, és elfogadott menet­rendjük van a deficit megfelelő le­faragására többnyire legkésőbb 2013-ig. Formálisan viszont a paktum szankciókkal fenyegeti az együtt nem működő, a deficitet időben ném csökkentő euróövezeti orszá­gokat. Görögország szinte sosem működött együtt az Európai Bi­zottsággal, eleve kétes adatok alapján jutott be az euróövezetbe is. Adósságproblémája sokéves görgetésének is következménye mostani szorult helyzete, és nem csupán a gazdasági visszaesés okozta azt, sót, Görögország hazai össztermékének alakulása messze nem a legrosszabb volt az euró- övezetben tavaly. Az EU állam- és kormányfői már elvi támogatásukról és bizalmuk­ról biztosították Görögországot. Konkrét összegekről nem esett szó, és Görögország hivatalosan hangsúlyozottan nem is kért pénzt, de hírügynökségi értesülé­sek szerint a görög kormány, ha mégis kéme, akkor 20 milliárd eu­rós EU-kölcsönnel megelégedne. Ez újabb különös precedens lenne: Görögországnak a Stabili­tási és Növekedési Paktum betűje szerint tulajdonképpen már régóta pénzbírság járna a sorozatos sza­bályszegésért, ehelyett a végén még támogatást kaphat. A volt csendőr azt állította, hogy írásos parancsot követelt, és kényszer hatására vett részt az eseményekben Képíró a legkeresettebb háborús bűnösök közt MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Képíró Sándor egykori magyar csendőrt is megnevezte a legkere­settebb háborús bűnösök között Efrajim Zuroff, a Simon Wiesent­hal intézet jeruzsálemi részlegé­nek vezetője a Moszkovszkij Kom- szomolec című lapban közölt in- teíjújában. Zuroff, aki 2002-ben Utolsó esély névvel újra kampányt indí­tott a még életben levő háborús bűnösök megkeresésére és elfo­gására, a legkeresettebbek között megemlítette Képíró Sándor volt magyar csendőrt is, akit 1200 emberélet kioltásában tekint bűnösnek. Képíró kezéhez állítólag az 1942-es úgynevezett újvidéki vé­rengzés során tapadt vér, ő maga azonban tagadja ezt, s ügyének jogi megítélése ellentmondásos. Zuroff szerint Képíró neve a zsidók ellen Magyarországon el­követett atrocitások egyik legsú- lyosabbikához kötődik. „1942-ben az egyik vezetője volt 1200 békés újvidéki lakos lik­vidálásának. A katonák, köztük Képíró, lelőtték áldozataikat, el­sősorban zsidókat, és a jeges Du­nába dobták a holttesteket. A he­lyi hatóságok még 1944-ben tíz év szabadságvesztésre ítélték a bé­kés lakosság ellen elkövetett bűnök miatt, de a fasiszták hata­lomra jutásával elengedték, és ké­sőbb Argentínába ment” - mond­ta Zuroff. Beszámolt arról is, hogyan ju­tottak Képíró nyomára. Eszerint Skócia egyik városában találkozót tartottak az ott élő magyarok, s az egyik résztvevő azzal dicsekedett, hogy közreműködött a magyar zsidók Auschwitzba való deportá­lásában. Egy másik magyar, aki ott megjelent a Simon Wiesenthal központhoz fordult. „Előbb ki kel­lett deríteni, hogy (a skóciai ma­gyar) az ország melyik részén se­gédkezett a németeknek a magyar zsidók deportálásában, ahhoz ugyanis, hogy megvádoljuk, ta­núkra volt szükségünk. Ekkortájt keresett fel minket a The Glasgow Herald című lap néhány újságíró­ja, akik kérésünkre vállalták, hogy a skóciai magyarokról szóló inter­jú ürügyén felkeresik az illetőt, s a beszélgetés során megtudják tőle, hol szolgált a háborúban. S férfi a lakására hívta meg az újságírót, aki a falon egy másik magyar tiszt képét meglátva megkérdezte, hogy az kit ábrázol. ,Ez Képíró Sándor, állandó kapcsolatban ál­lok vele’ - válaszolta az illető. A Képíróról szóló információkat át­adtuk a magyar ügyészségnek, s az dönti el, felelősségre vonják-e Képírót” - mondta Zuroff. Képíró nem tagadja, hogy része volt az újvidéki vérengzésben. Azt állította azonban egy interjúban, hogy ő volt az egyetlen, aki írásos parancsot követelt, s hogy kény­szer hatására vett részt az esemé­nyekben. „Ettől függetlenül azon­ban Képíró - örömmel, vagy anél­kül - végzett emberekkel, noha nem kapott írásos parancsot. Szomorú, hogy a magyar ügyész­ség egyelőre nem ég a vágytól, hogy vádat emeljen ellene” - idéz­te végül az orosz lap Zuroffot. KOMMENTÁR Ne a népet büntessék! GÁL ZSOLT A bankok okozták a válságot, ne a néppel akarják megfizettetni az árát! Ezt kiabálják a dühödt sztrájkoló közalkalmazottak Athén­ban, ezt várja a magyar választók többsége politikusaitól (és for­dul a Fidesz meg a Jobbik felé) és ezt ígéri Robert Fico is, mond­ván, ő az épülő szociális államával megvédi népét a válságtól, amit a csúnya tőkések okoztak. Bár ez a szlogen (is) nagyon népszerű, az a baj vele, hogy egyszerűen nem igaz, különösen nem az említett országokban. Görögország nem azért van nyakig eladósodva, mert a helytelenül befektető magánbankokat a kormánynak óriási pénzinjekciókkal kellett megmentenie, hanem mert az állami kiadások hosszú éve­ken keresztül meghaladták a bevételeket. Emiatt dagadt hatal­masra az államadósság, amit az ügyeletes kormányok folyamatos kreatív könyveléssel és mérleghamisítással próbáltak (hosszú ide­ig sikeresen) elleplezni. A közkiadások nagy részét a jelentős be­ruházások (athéni olimpia) mellett épp a „nép” megvásárlására költötték el, de jutott magánzsebekbe és pártkasszákba is a kor­rupciós csatornákon keresztül. A görög adósságválságot tehát fő­leg a nép jólétére, azon belül is a túlméretezett, csaknem egymillió főt foglalkoztató és az aktív kor végéig biztos állást kínáló közszfé­rára, valamint a fizetésekhez képest túl magas nyugdíjakra költött hatalmas összegek okozták, amelyek egyre nagyobb részét hite­lekből finanszírozták. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a túlfoglal­koztatás, a megannyi szociális és nyugdíjkedvezmény, meg a ma­gánszféra átlagánál magasabb fizetések ellenére a görög állami szektor a legrosszabb hatékonysággal működik a fejlett országok között, és nyakig korrupt, akárcsak a politikai osztály. Magyarország is hasonló okok miatt lavírozta magát csődközeli helyzetbe 2002 és 2008 között. A fő felelősök itt is a nép kegyeit kereső politikusok voltak, a túlméretezett állami kiadások nagy része itta 13. nyugdíjakra és az 50%-kal megemelt közalkalma­zotti (750 ezer fő) fizetésekre meg 13. havi bérekre, a megemelt szociális kiadásokra (szocpol, gyes, gyed) és különböző utazási kedvezményekre ment el. A válság fő felelősei tehát egyik esetben sem a bankok, hanem a szavazóikat állami kiadásokon és álláso­kon keresztül megjutalmazó politikusok voltak. Röviden: a „nép” által megválasztott és a „népre” túl sokat költő politikusok okoz­ták a válságot. így az is nyilvánvaló, hogy abból csak a „népen spórolva” lehet (nem fájdalommentesen, könnyen és gyorsan) ki­lábalni. Meg kell nyirbálni a közalkalmazottakra, nyugdíjakra és szociális célokra szánt állami kiadásokat. Kevesebbet kell költeni, mert már nincs, aki a további túlköltekezést meghitelezze. Pontosan ez az, amit a hatalmon lévő és a népharagtól félő politi­kusok vonakodnak megtenni, a választók többsége meg nem akar vagy nem tud megérteni. Inkább fordulnak a populista politikusok felé, akik azt mondják nekik, amit hallani szeretnének: a válságból ki lehet lábalni komoly megszorítások nélkül is, nem szabad a né­pet büntetni, hisz nem ő a felelős a válságért, fizessenek a banká­rok meg a gazdagok. Ezt teszi Robert Fico is, akinek az a szerencsé­je, hogy egy „népellenes” kormánytól nagyon jó gazdasági helyze­tet örökölt, ezért még évekig „népbarát” politikát folytathat és építheti (hitelből) a szociális államot. Korunk demokráciájának egyik legnagyobb (nem csak görög) tragédiája, hogy az országot eladósító és a tönk szélére vezető politikusolaa a nép barátjaként és védelmezőjeként, az államot a szakadék széléről visszarántó és áz adósságokat visszafizető vezető(k)re meg a nép ellenségeiként tekint a választók többsége. TALLÓZÓ HANDELSBLATT A görögországi gazdasági vál­ságról szóló összeállításában a Handelsblatt külön cikkben fog­lalkozott a magyar válságkeze­léssel. A német üzleti és politikai napilap „Egy ország kitakarékos- kodja magát a válságból” címmel írt Magyarországról. „Külföldi közgazdászok dicsérik a fiatal, párton kívüli miniszterelnök, Bajúai Gordon válságkormányát a radikális és bátor reformokért”- állapította meg a cikkíró, Mathias Brüggmann, hozzátéve ugyan­akkor, hogy a lakosság „tünteté­sekkel és tiltakozással védeke­zik”. Bajnai tíz éve a legjelentő­sebb reformokról beszél, mert az ország jó ideig lehetőségei felett élt. A szerző emlékeztetett: ami­kor a pénzügyi válság elérte Ma­gyarországot, a Nemzetközi Va­lutaalapnak és az EU-nak még 2008-ban - első uniós tagország­ként- 20 milliárd eurós rendkívü­li hitellel kellett megsegítenie a magyarokat, hogy elkerülje az ál­lamcsődöt. Menekült a tőke, a fo­rint árfolyamesése miatt deviza­hitelesek százezreit fenyegette fi­zetésképtelenség, a költségvetési hiány 10%-os volt. A párton kívüli gazdasági miniszter 2009 áprili­sában lépett Gyurcsány Ferenc örökébe és példátlan megszorítá­sokba kezdett, hogy ki tudja fizet­ni az IMF-hiteleket: eltörölték a 13. havi nyugdíjat, 62-ről 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt, be­fagyasztották az egészségügyi ki­adásokat, 20-ról 25%-ra emelték az ÁFÁ-t, a bérköltségeket is csök­kentették, hogy ösztönözzék a foglalkoztatást. Ennek eredmé­nyeként az államháztartás hiá­nyát 3,8%-ra sikerült csökkente­ni, a forint árfolyama emelkedett, enyhültek a devizahitelesek gondjai. A Standard & Poors hi­telminősítő javította Magyaror­szág hitelbesorolásának kilátása-’ in. A negyedik negyedévben a gazdaság teljesítménye már csak 4%-kal csökkent - a három hó­nappal korábban mért 7,1%-kal szemben, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents