Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-15 / 37. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 15. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ A diák „agyára” megy az internet? A brit diákok képtelenek az olvasásra összpontosíta­ni, mivel az internet „újrahuzagolja” az agyukat - állítják szakemberek. Az in­ternet arra ösztönzi haszná­lóit,' hogy egyik honlapról a* másikra ugráljanak. Ez a di­ákok többségét képtelenné teszi arra, hogy elmélyüljön az olvasásban, írásban, mi­vel agyuk működése átfor­málódott. A The Daily Te­legraph brit napilap több szakembert idézett, akik ar­ra figyelmeztetnek, hogy az internet túlzott használata miatt több százezer brit fia­talnak lesz szüksége gyógy­szerre, sőt kórházi kezelésre lelki bajok miatt, (mti)- Eddig kőolajat meg földgázt kaptunk az oroszoktól, most már aranyat is. (Peter Gossónyi karikatúrája) Kit válasszunk? Leegyszerűsítve azt, aki képes egyszerű kérdésekre kertelés nélkül egyenes választ adni Deviare, avagy letérés az útról „Ady igazán nagy költő volt, de Petőfi még nagyobb, hiszen... ” - valahogy így kezdődhet annak a diáknak a felelete, aki a diákmítoszok szerint kizárólag Petőfiből készült föl, s le is tette az érettségi vizsgát. „Én most inkább másról beszélnék, szerkesztő úr” - szól a politi­kus nap mint nap a „médiá- kokban”, elterelve a szót a kérdésről, beszélve arról, amit kommunikációs straté­gái javasoltak volt néki. LOVÁSZ ATT11A Mindkét esetben deviáns maga­tartásmintával állunk szemben. A deviancia kifejezést jószerével csak annak pszichológiai vagy orvosi ér­telmezésében használjuk, de ha a szó eredeti értelmét keressük (a la­tin deviare fordításban: letér, eltér az útról, elterel stb.), rájövünk, de­viáns bizony az a beszélő, aki hárít, maian szólva lepattint, meghatá­rozva így, mi is legyen - a jobbára neki megfelelő - mondanivaló. Kampányidőszakot élünk, Ma­gyarországon már élesben, de ne gondoljuk, hogy Szlovákiában a jogszabály szerinti kampányidő­szakra várnának politikusaink. Jobb helyeken készen van a kam­pánystratégia, megvannak a témák és megvannak a hárítási mecha­nizmusok. Kommunikációs csata az egész, amelynek majd a végén a szegény választó vagy teljesen meghülyül, vagy már eleve tudta, kibe szerelmes, akkor meg kár a gő­zért. Egyetlen egy dolgot feltehető­en nem várhatunk: egyenes, tiszta beszédet, még akkor sem, ha eset­leg a pártnak vagy a politikusnak nincs különösebb rejtegetnivalója. Hát még ha van! Ficóék kormányzására a ma­gyargyűlölet kormányzati szintre való emelésén túl csak a közpénzek lenyúlása jellemzőbb. A hárítási stratégia is megvan: nézzék meg Dzurindáékat. Lehet a volt kormá­nyokat szapulni, meg aztán van is miért, de ebben a felállásban ez csak a saját lopásaim álcázása. De­viáns magatartás ez, így is kell ke­zelni. Persze, deviáns volt Dzurin- da magatartása is, amikor párt- pénztámokai viselt dolgairól szólt egy s mást (jobbára a leleplezések után), majd a „de kedves szerkesz­tő úr, erről már beszéltem, több mondanivalóm nincs” bejelentés­sel pattintott. Ä választópolgár most megkér­dezhetné: mit okoskodunk mi itt, akkor hát hogyan döntsük el, kire adjuk voksunkat? A dolog kissé leegyszerűsítve úgy is megfogal­mazható, hogy arra, aki egyszerű kérdésekre képes kertelés és hárí­tás nélkül egyenes választ adni. Példa: arra, miként lehetne meg­gátolni a korrupció most már tár­sadalmunkra nézve életveszélyes burjánzását, több válasz létezik. Van pl. rossz, már hallhattuk: megteszünk mindent a korrupció visszaszorításáért, szigorítjuk a Btk.-t, átláthatóvá tesszük pár­tunk finanszírozását. Létezik jó is, pl. megalkotjuk végre az új pártfi­nanszírozási törvényt, a korrupci­óval gyanúsított kollégáinkat nem engedjük pártlistára, a rajtakapott hivatalnokok, politikusok ugyan­úgy el lesznek tiltva a közügyek­től, mint részeg sofőr a volántól, a közbeszerzések kritériumain túl nyilvánosságra hozzuk azoknak nemcsak a végeredményét, de a szerződések teljes szövegét stb. Van tehát erre konkrét és egye­nes válasz, nem csak kitérő süket duma. Vagy itt van a magyar kérdésekre érzékeny választó. Fölteheti a kér­dést, mit kezd a párt a nyelvtör­vénnyel vagy a magyar nyelvű közmédiával. Esetleg az autonó­mia kérdéséhez miként viszonyul. Kaphat konkrét választ: a nyelvtör­vény eltörlését javasoljuk - esetleg csak annak módosítását. A magyar közmédiúmok százalékos finanszí­rozását valósítjuk meg, vagy csak komolyabb részvételt akarunk azok tanácsaiban. Mind, mind ér­telmezhető kérdés és értelmezhető válasz lehet - programban, nagy­gyűléseken, médiában. Sajnos, pártjaink megtanulták a választót az egysejtűek törzsébe so­rolni, tiszta hülyének nézni, és marketinghúzásaikat úgy tervezni, hogy semmiképp ne kelljen konk­rét válaszokat adni konkrét kérdé­sekre. Ha ez lesz a sikeres stratégia, ha így lehet hatalomhoz jutni, ak­kor félő, hogy az útról való letérő­nek (deviare) azt tekintjük majd, aki igenis tudni szeretné, a képün­ket viselők mihez kezdenek a dele­gált hatalommal. A felelősségteljes választók válhatnak így deviánssá. Pedig nem érdemlikmeg. JEGYZET Jogtiprás a kamera előtt JUHÁSZ KATALIN Nyilván véletlen egybeesés, de számomra örömteli tény, hogy egy tévés kibeszélő show kulisszái mögé kukkantó magyar film be­mutatója után alig egy héttel je­lentette be a magyar adatvédelmi biztos, hogy az üyen műsorok sze­replői a felvétel után is letilthatják az adott műsort. Az említett film, a Czukor Show rendezője egy FüstMüán dráma szereplőit ültette napjaink tévés show-díszletei közé. Két nő sze­relmes ugyanabban férfiba, aki azóta már egy harmadiknak csap­ja a szelet. A feleségbeletörődik ebbe a ténybe, a tizennyolc éves szerető azonban kikészül, kiro­han a stúdióból, és a színfalak mö­gött végez magával. Dömötör Tamás rendező arra akart rámu­tatni, hogy a műsorkészítőket nem érdekli, mi lesz a megtiport lelkű szereplőkkel a show útán, számukra csak a nézettség a fon­tos, ezek a szerencsétlen emberek pedig csupán fogaskerekek egy kíméletlengépezetben. Nemköz- lik velük előre a témát, sem azt, kikkel kívánják szembesíteni őket a műsorban. Az ombudsman aján­lása értelmében üyenkor a felvétel után kellene aláíratni velük a hoz­zájárulást, mert máskülönben személyes adataik kezelése nem jogszerű, azaz emberi méltóságu­kon esik csorba. Aszereplőválogatásban résztve­vőket fel kell világosítani az adat­védelmi jogszabályairól - hangsú­lyozta az ombudsman, miután rengetegpanasz érkezett hozzá becsapott, lépre csalt emberektől. Legtöbben arról számoltakbe, hogy a beszélgetések, vagy inkább vallatások során megalázó hely­zetbe kerültek, szó esett például egészségi állapotukról, káros szenvedélyeikről, szexuális éle­tükről, amelyek természetesen bi­zalmas adatoknakszámítanak. Aki megnézi a Czukor Showt, lát­hatja, hogyan alázzák porig, kí­nozzák szó szerint, vagy képlete­sen halálra ezeket a nagyon egyszerű embereket. Abemutató után hosszasan beszélgettem a rendezővel, akinélkétéve, egy délutáni kibeszélő show alatt telt be a pohár. A meghívott szereplők a műsorvezető serény közreműködésével addig szekál­tak egy fiatalasszonyt, amíg az be nem vallotta, hogypáréve egypö- cegödörbe fojtotta újszülött gyermekét, mert kilátástalannak ítélte helyzetét és pánikba esett. Azasszonymárnemmenthazaa felvételről. Arendőrök a stúdióból vitték el, megbilincselve. „Nem azt akarom sugallni, hogy valaki adott esetben ússzon meg egy cse­csemőgyilkosságot. Csak azt, hogy ez az emberi jogok sárba tip- rása, áőtakamerával való visszaé­lés” - magyarázta Dömötör Ta­más, ésökölbeszorultakeze. És nem tartj a kizártnak, hogy e vad versenyben hamarosan kifejezet­ten örülni fognak a producerek annak, ha valaki a felvétel alatt végez magával. Mert a káromko­dás vagy a nyílt színi erőszak már nemleszeléga figyelem ébren tar­tásához. Akét kereskedelmi csatorna ille­tékesei persze tiltakoznak, állít­ják, hogy az ombusman nem rájuk gondolt, mert náluk minden jogszerűen zajlik. Tavaly viszont mindkét adó fél napos elsötétítést kapott az ORTT-tői a Mónika Show és a Joshi Bharat miatt... KOMMENTÁR Egyetek meszet, hazafiak! BARAK LÁSZLÓ , Amennyiben egy politikus a hazafiasságról kezd szónokolni, a pol- gároknemzet, állam iránti lojalitásátfirtatja, egészen biztosan ön­maga semmirekellőségét, vagy éppen tolvaj mivoltát szeretné lep­lezni. Esetleg éppen lopni készül. Választási kampányok küszöbén és természetesen a választási kampányokban is ugyanerről van szó. Arról, hogy minél több hülye választó kerestetik. Olyan szerencsétlenek, akik hajlamosak olyas­mit elhinni, hogy a hazafiasság olyan izé, mint például a fényevés. Mármint, aki hazafi, az állandóan jóllakhat akár nemzete himnu­szának éneklésétől is. Sőt, egy igazi hazafinak fűtésre sem kell köl­tenie, hiszen fűti őt a hazaszeretet... Szóval, olyanokról van szó, akik fogékonyak arra a jelszóra is, hogy: Egyetek meszet! Bármilyen gagyi süketelésnek tűnik mindez, bizonyíthatóan léte­zik, és viszonylag sikeresen, számos olyan politikus, aki egyéb lehe­tőségei híján, avagy éppen korlátái okán folyamatosan a hülye vá­lasztókra alapozza és tartja karban karrierjét. Elvégre is az isten ál­latkertjében, különös tekintettel annak közép-európai hátsó udva­rára, elkel akármennyi állat meg állatgondozó... Tulajdonképpen ennyi elég is lenne a nemzet, az állam fétisként tör­ténő imádatánaktermészetrajzáról. Ha nemközéletikommentárok, hanem groteszk kabaréjelenetek közlésére szolgálna ez a rovat itten. És abban az esetben sem kellene a hazafiasság tárgykörében a fenti mondatoknál többet vesztegetni, ha holmi kitaláció lenne, hogy mi­re képesek bizonyos politikusok, valamint hús-vér híveik. Csak­hogy, például minálunk, Szlovákiában, a Szlovák Nemzeti Párt egy­általán nem valami fiktív alakulat, hanem kőkeményen valóságos grupp. Méghozzá nem is valahol a közéleti pályaszélen lébecol, ha­nem kormányzó pozícióban pöffeszkedik. Nem véletlen és nem is olyan vicces tehát, hogy sajátos hazafiassági receptjüket törvényerőre szeretnék emelni. Aszóban forgó recept többek között azt javallja, hogy a kormány és a parlament, valamint a helyi képviselő-testületek üléseit, illetve a különféle lakossági összeröffenéseket a szlovák himnusz eléneklésével kell megnyit­ni...! Az állami iskolák osztályaiban meg közszemlére kell tenni, vagyis ki kell akasztani a szlovák himnusz szövegét, az alkotmány preambulumát, valamint a szlovák nemzeti lobogót stb... Mert miért? Azért, mert egyetek meszet...! Holtbiztos egyébként, hogy mindettől sem a miniszterek, sem a par­lamenti, önkormányzati képviselők, és a tanári karok, mega diák­ság sem lesz hazafiasabb, lojálisabb az államhoz, mint az efféle hó­kuszpókuszok nélkül. Sőt...! De hiszen, ugye alapvetően nem is arról van szó, hogy ki és mennyi­re legyen kötelezően hazafias és lojális... Hanem arról, hogy a tör­vényjavaslat beterjesztői önmaguk semmirekellőségét, tolvaj mi­voltukat szeretnék leplezni. És mivel némelyikük eredendően kor­látolt, meg ami ennél társadalmilagjóval kiábrándítóbb, jobbára ci­nikus gazember, mindahányan a velük azonosulni képes, azaz ere­dendően korlátolt vagy éppen a cinizmus okán nacionalista válasz­tókat mobilizálnák... FIGYELŐ Az olimpia sajtóvisszhangja A nemzetközi sajtó elsősor­ban a grúz szánkós, Nodar Kumaritasvili tragikus halálá­val foglalkozik a vancouveri téli olimpia kapcsán. Kanada Calgary Herald: Sokk és gyász Grúziában a halálos baleset után. The Globe and Mail: Egy tragédia, amely árnyékot vet a versenyekre. Vancouver Sun: Egy élet el­veszett. Kanada büszkesége nem homályosíthatja el egy fiatal ember halálát. Spanyolország El País: A szervezők a hó­mennyiség, a gazdaságosság és a dopping miatt aggódtak. Ez azonban valami sokkal rosszabb. A játékokra rá­nyomja a bélyegét a tragédia. El Periódico de Catalunya: A fehér játékok feketébe öl­töztek. Olaszország Corriere dello Sport: A NOB minden felelősséget elhárít, de a kétség és a vita marad. La Stampa: Az elátkozott jégcsatoma. Megvan a világ leggyorsabb és legveszélyesebb pályájának első áldozata, és azt mondják: ezt nem lehetett elő­re látni. A tragédia miatt nem áll le az olimpia és a grúz spor­tolók sem utaznak haza. A pá­lyával kapcsolatban azonban marad a kérdés: a sebességi rekordokat kínáló jégcsatoma vajon biztonságos-e? Nagy-Britannia Sunday Telegraph: Kereszt­tűzben a szervezők: a kanadai házigazdákat azzal vádolják, hogy semmibe vették a sportom lók biztonságát és a külföldi­eknek kevés edzéslehetőséget biztosítottak. Svédország Dagens Nyheter: A szerve­zők kívánsága, hogy a szán­kópálya gyorsabb legyen, Nodar Kumaritasvili életébe került. A teljesen értelmetlen tragédia nyomán ez a jégcsa­torna immár a legsivárabb a világon. Svenska Dagbladet: Két óra után a megnyitó olyan „íz1 galmas” volt, mint az 50 km- es, tömegrajtos sífutás rajtja. Sablonos és kiszámítható. Itt az ideje a modernizációnak.

Next

/
Thumbnails
Contents