Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-11 / 34. szám, csütörtök
rfJ,' 4 VANCOUVER 2010 Örömkorcsolyázásra készül a zászlóvivő olimpiára kijussanak, és nem sikerül nekik, nekem meg úgy hozta az élet, hogy már a negyedikre utazhatok. Igyekszem nem azzal foglalkozni, hol végzek, milyen eredményt érek el, hanem magamból minél többet kihozni, és az olimpiának minden percét kiélvezni. Ez a legfontosabb. Mit jelent önnek, hogy ön viheti a magyar zászlót a megnyitón? Borzasztóan sokat. Ez nagyon nagy megtiszteltetés, amit ki kell érdemelni. Mivel még sosem voltam nyitóünnepségen, előzetesen egyetlenegy kérésem volt az olimpiai bizottsághoz: hadd lehessek ott a megnyitón. Mivel az időeltolódás kilenc óra, így eleve az akk- limatizáció miatt korábban kell utazni, és szerettem volna egyszer részt venni egy megnyitón. Bármelyik nyári vagy téli olimpiát néztem, mindig csodáltam, ahogyan felvonulnak a sportolók. A megnyitót a világ minden televíziója közvetíti, tehát ez egy óriási dolog. Arra pedig szavakat sem találok, hogy én lettem a zászlóvivő. Ezek szerint meg sem fordult a fejében ez a lehetőség? Amikor mondtam a barátaimnak, ott leszek a nyitóünnepségen, többen fogadtak azzal, hogy akkor biztosan én viszem a zászOtt volt Naganóban, Salt Lake Cityben és Torinóban is, de a megnyitókat eddig mindig csak a tévében nézhette. Vancouverben másképp lesz - Sebestyén Júlia műkorcsolyázó lesz a magyar csapat zászlóvivője. Milyen érzésekkel készül a negyedik olimpiájára? A pályafutásomban ez egy ráadás. Nagyon sokan évekig küzdenek azért, hogy legalább egy
