Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-11 / 34. szám, csütörtök

VANCOUVER 2010 lót. Én meg csak azt feleltem: an­nak is örülök, hogy ott lehetek. Amikor az olimpiai bizottság fel­kért rá, legyek a zászlóvivő, nem is tudtam kifejezni, mennyire hálás vagyok. Pedig jó nehéz a zászló, nyolc kiló... A záróünnepségen Salt Lake Cityben legeredményesebb ma­gyar versenyzőként én vihettem a zászlót, és akkor is elbírtam. Az ember kap a nyakába egy pántot, a várakozás során pedig le is lehet tenni, úgyhogy senki se féltsen at­tól, hogy túl nehéz lesz nekem a zászló. A negyedik olimpia lehetősége is közrejátszott abban, hogy a ta­valyi sérülése után nem hagyta abba? Igen, hiszen Torino után azt mondtam, még egy olimpiai cik­lust szeretnék végigversenyezni. Nagyon el voltam keseredve, ami­kor tavaly megsérültem, és úgy né­zett ki, hogy nem jöhetek vissza. Aztán azt mondtam: elkezdem szisztematikusan a felkészülést, és meglátom, hogyan fog reagálni a lábam. Tudtam, hogy kvalifikál­nom kell az olimpiára Oberst- dorfban, azt is tudtam, hogy egy verseny dönthet. Sokkal jobban is izgultam ott, mint egy átlagos ver­seny előtt, hiszen pontosan tisztá­ban voltam vele, hogy ez az egy le­hetőségem van. Szerencsére az olimpiai kvalifikáció sikerült, s utána felszabadultabb lettem, nem volt akkora nyomás rajtam, ezért is tudtam a Világkupákon jól futni. Nem hittem volna, hogy egyszer megadatik nekem egy Grand Prix-n az első helyen állni a rövidprogram után, miközben a mezőnyben ott a világbajnok, a junior világbajnok és az amerikai bajnok, de ezt is megértem. Már ezért megérte vé­gigcsinálnom ezt a szezont. Mik a vancouveri tervei? Szeret­ne megnézni más versenyeket is? Több mint két hetet leszek Van­couverben, a versenyem előtt tíz nappal érkezem. Először is akkli- matizálódni kell, de remélem, ez nem lesz gond, s remélem, lesz le­hetőségem arra is, hogy egy-egy másik sportágba is bepillantást nyerhessek. Természetesen a ma­gyaroknak nagyon fogok drukkol­ni, és szeretnék minden percet ki­élvezni, jól érezni magam. Több korcsolyázó is külön 5| edzéseket próbál bebiztosítani magának, mivel hivatalos edzésle­hetőség nem lesz sok. Ön hol fog az olimpia alatt edzeni? Nem láttam még edzésbeosz­tást, de gondolom, sok edzést nem adnak nekünk. Azt kell oko­san kihasználni, amit kapunk, és az adott lehetőséggel kell élni. Ha kevesebb lesz a jég, többet kell szárazon edzeni. Én szeretnék a körülményekhez a legjobban al­kalmazkodni, és örömkorcsolyá­zást bemutatni. 0 SEBESTYÉN JÚLIA KORÁBBI OLIMPIÁI NAGANO 19 9 8 1998, Nagano 15. hely „Ez volt életem első felnőtt világver­senye, hiszen korábban csak egy Eu- rópa-bajnokságon indultam, világ- bajnokságon nem. Számomra új­donság volt, hogy az összes sportág versenyzője egy faluban lakik. Le­nyűgözött, hogy Michelle Kwannal és a nagy nevekkel találkozhattam, sose felejtem el, milyen lelkesen kér­tem tőlük közös fotót." Mit gondol, ki nyeri meg az olimpiát? Ez nehéz kérdés. A nők között a koreai Yu-Na Kimet tartják a legesélyesebbnek, de az olimpia mindig olyan verseny volt, amikor meglepetésember tudott nyerni. Ez egy különleges esemény, sem­milyen világbajnoksággal nem le­het összehasonlítani. Szurkolok a favoritoknak, de van egy olyan ér­zésem, hogy meglepetést fogunk látni Vancouverben is. Az olimpián is ugyanazok a versenyzők lépnek jégre, mint egy vb-n. Miért más mégis az olimpia? Csak az öt karika teszi? Az olimpiának sajátos hangula­ta van. Mindenki tudja, hogy ezt csak négyévente rendezik, és ezért a levegőben van egyfajta fe­szült vibrálás. Lehet, hogy valaki­nek éppen ez ad annyi pluszt, hogy olyan programot fut, mint négy éve Arakava, 2002-ben pe­dig Sarah Hughes. Valakinek na­gyon kijöhet a lépés, miközben a nagy esélyest összenyomhatják az elvárások, és a feszültség miatt nem tud úgy teljesíteni, ahogy szokott. Kíváncsi leszek, hogyan végződik a verseny. Mit gondol a nagy visszatérők­ről? Majdnem minden kategóriá­ban van legalább egy nagynevű versenyző, aki több-kevesebb ki­hagyás után csak az olimpia végett tért vissza a jégre. Kíváncsian várom, hogy az olimpián ez mit eredményez, mert nem mindig sikerült a visszaté­rőknek úgy szerepelniük, ahogy szerettek volna. De talán ennek is köszönhető, hogy most az Európa- bajnokság mezőnye is borzasztó­an erős lett, hiszen a visszatérők vérszemet kaptak, a többiek pedig le akarják őket győzni. Az olimpia mindenkit még jobb teljesítmény­re ösztönöz. Bőd Titanilla SALT LAKE 2002 2002, Salt Lake City 8. hely „Ez az olimpia várakozáson felül si­került, egy pillanat pedig nagyon tisztán megmaradt bennem. Néz­tük a fiúk döntőjét, az utolsó cso­port melegített, fent álltam, körbe­néztem a tömött stadionban, és ar­ra gondoltam: »Úristen, milyen ér­zés lehet ott korcsolyázni...« Pár nappal később a rövidprogramban bejutottam a legjobb hat közé, és az utolsó csoportban futhattam a kűrt. Olyan felemelő érzés volt, hogy nem tudtam, örömömben sír­jak vagy mosolyogjak-e." 2006, Torino 18. hely „A torinói olimpia előtt nagyon ne­héz évem volt, kicsit hullámvölgy­ben voltam. Talán túl görcsösen akartam az eredményt, közben pe­dig nem tudtam olyan formába ke­rülni, amilyenbe szerettem volna. Talán ennek is tulajdonítható, hogy ott nem sikerült olyan jól szerepel­nem, de az is egy olimpia, tehát egy nagyszerű verseny volt." (Johanna Welnicki felvételei - JOLUSKATING)

Next

/
Thumbnails
Contents