Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-06 / 30. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 6. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR LAPOK A Magyar Hírlap értesülése szerint felvetődött az MDF ve­zetésében, hogy az előzetes le­tartóztatásba került Mesterhá- zy Ernő miatt kifarolnak az SZDSZ-szel kötendő szövet­ségből. A Népszabadság sze­rint is megzavarhatja az MDF és az SZDSZ választási megál­lapodását az ügy. A Népsza­badság arról ír, hogy SZDSZ-es forrásaik szerint kérdéses: Mesterházy kiesése után miért érné meg a közös választási szereplés a pártnak. Makay Zsolt, az MDF választmányi el­nöke úgy nyilatkozott, Mes- terházynemvettrésztegyetlen hivatalos tárgyaláson sem, amely az MDF és az SZDSZ vá­lasztási együttműködéséről szólt, és „ a kampánypénzek­hez sincs köze”. (mti)- Képviselő úr, maga épp úgy szlalomozik és szaltózik a sípályán, mint a parlamentben! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E wmmmmmmmmmmmm Erős kezdet Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha a kézirat leadása és a lapzárta között eltelő időben nem csatolják vissza a Felvi­déket Magyarországhoz, ak­kor a hét legjelentősebb eseménye hétfőn történt, a kora esti órákban: elvérzett a vén matador, a szemünk előtt megszürkült Mikuláš Dzurinda nem bírta már har­cát vitézül. KOCUR LÁSZLÓ Tömegek léptek 1990-ben poli­tikai pályára, egy ismeretlen vas­utas is ott sündörgött a Keresztény- demokrata Mozgalom megala­pításakor, majd egy évtized múltán kis híján szétverte a pártot. A jelen­legi kabineten magyarellenesség- ben és aljasságban némileg túltevő harmadik Mečiar-kormány ellen­zéki képviselőjeként kezdett raké­taként felívelni politikai pályája, amikor létrejött a Szlovák Demok­ratikus Koalíció. Dzurinda szóvi­vőből elnökké dolgozta fel magát. Hogy ez nekem hogy nem sikerült? - pödörhetett egyet akkoriban baj­szán Bárdos Gyula, akinek hasonló rajtpozícióból „csak” alelnökségig sikerült jutnia. E terjedelem cse­kély ahhoz, hogy mérlegre tegyünk egy (eddig) két évtizedes politikai pályát, melyből nyolc év a minisz­terelnöki székben telt el, de hiba lenne, ha bedőlnénk annak, amit a miniszterelnök sugallni szeretne: ók is szemetek, mert ők is loptak. Azt, hogy a jelenlegi kormánykoa­líciólopott, Robert Ficónak nem kü­lönösebben kell bizonygatnia, azt mindenki tudja. Hisz alig alakult meg a kormány, a sajtó attól volt hangos, hogy a fél Magas-Tátrát Meóiar-közeli cégek nyúlták le, a védelmi minisztert sebtében le kel­lett cserélni a takarítási tender mi­att. A nemzetiek uralta környezet­védelmi minisztériumban, úgy lát­szik, komolyan vették a reciklációt, és a tárcavezetők is erre a sorsra ju­tottak. A régiófejlesztési miniszté­riumban jószerivel csak a faliújsá­got nem lopták el... És ezek csak a legzajosabb botrányok. Ám Fico populizmusra éhes választóit ezek vajmi keveset zavarják. A jobbolda­li választó meg ilyen finnyás lenne? Abüntetőjogi, az adó-, a közigazga­tási, a nyugdíj- és az egészségügyi reform levezényléséért nem huny­hatunk szemet valami nehezen át­látható múltbéli pártfinanszirozás felett? Nem. Ez a csontváz most ki­esett a szekrényből. Igaz, a pártvezető könnyebb helyzetben lenne, ha a nyüvános- ság elé kiállva azt tudná mondani, egy szó sem igaz az egészből. Mon­dani ugyan mondhatja, de bizonyí­ték is kellene, mert a sajtó felkapta Fico témáját, s viszi, mint csibe a taknyot, egyik-másik sajtótermék szinte a görög istenek családfájá­hoz hasonlatos ágrajzokat közöl az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatokról, londoni postaládák­ról, bankszámlákról. És ha ezek kö­zött egy pártpénztáros az összekö­tő kapocs, az felettébb kellemetlen, mint ahogy az is, ha erre a pártel­nök csak annyit tud mondani, hogy időközben lecserélték a könyvelő- nőt. Mindenesetre Dzurindát még korai volna temetni, bár parlamen­ten kívüliként ritkábban lesz reflek­torfényben, de pártelnökként bi­zonyosan megőrzi befolyását, és hatással lesz a közéletre. Pedig két ciklus után politikai nyugdíjba menni nem ciki. Kedden, miközben az ország a Fico-Dzurinda adok-kapokot fi­gyelte, a rendőrök gyorsan felmor­zsolták a kamionosok ellenállását. Rendőrállam! - kiabálták a kor­mányhivatal előtt tiltakozó fuvaro­zók, akiket a rendőrség már nem­hogy kamionokkal, de személyau­tókkal sem engedett a fővárosba, hivatalos indoklás szerint azért, hogy megóvja Pozsony közlekedé­sét az összeomlástól. Kora este úgy­is naponta összeomlás tapasztalha­tó a főváros közlekedésében, így ar­ra hivatkozva megakadályozni pár gépkocsit a behajtásban ugyancsak álságos indok, hisz akkor kitilthat­nák a forgalmat a városból, amivel garantáltan megelőznék a közle­kedés összeomlását. A mai, nehéz gazdasági helyzetben mindenki félti az állását, s ha egy rendőr be­vonja egy kamionos jogosítványát, máris munkanélkülit csinált belőle. így a tekintélyes súly ellenére a ka­mionosok könnyű prédának számí­tanak. A hatalom most odavágott nekik. Egyelőre 1:0 a rendőrök ja­vára. Ez a két, kiterjedt társadalmi csoport eddig sem szívelte egy­mást, különösen a kamionosok a rendőröket. A kettejük közötti sza­kadék most tovább mélyült. Amíg a Smer az SDKÚ-val, a ka­mionosok a kormánnyal voltak el­foglalva, csendben megkezdte utolsó előtti rendes ülését a tör­vényhozás. Pavol Paška ugyan márciusban még összetrombitálja a képviselőket, de akkor fejben már mindenki a pódiumokon lesz, kampánylázban égve. Nap mint nap feszült figyelemmel követtem a programot, mikor kezdődik már a hazafiassági törvény vitája. Kí­váncsian várom, valaki beveszi-e még e hazában, hogy a nemzet ne­vében és nevével próbálja elfedni üzelmeit a nemzeti párt. így erős kezdet után hátralevő részében is tartogat számunkra meglepetése­ket a február. A vizsgálatok bebizonyították, hogy lopott adatok megvétele ebben az esetben nem bűncselekmény 400 millió eurót nyerhet a német állam MTl-ÖSSZEFOGLALÓ 400 millió eurót nyerhet a német állam az adócsalási botrány érin- tettjeinekleleplezésével. Ä Süddeutsche Zeitung értesülé­se szerint erre a következtetésre ju­tottak a német adóhatóságok, mi­után 100 személyt ellenőriztek azon 1500 közül, akiknek a svájci Credit Suisse bankból ellopott számlaadatait egy informátor 2,5 millió euróért kínálta megvételre. A korábbi hírek még arról szóltak, hogy 100-200 millió euró folyhat be az államkasszába, ha a kormány megveszi a lopott adatokat tartal- mazó DVD-t. ngela Merkel kancel­lár csütörtök esti nyilatkozatában megerősítette, hogy a lopott adatok megvételével kapcsolatos döntés szükséges volt. Nehéz mérlegelés után született, de közös érdeket szolgál. Merkel - aki ellen egy drezdai ügyvéd orgazdaságban va­ló cinkosság vádjával feljelentést tett - hangsúlyozta, hogy az adó­csalás elleni harcot elsődlegesnek tekinti. A Süddeutsche Zeitung megírta, hogy a hatóságok a listán szereplő személyekközül nem 5, hanem 100 érintett adatait ellenőrizték, és a nagy összegű adócsalás minden esetben bebizonyosodott. A 400 müliós „bevételi” becslés így jött létre. Az újság utalt arra is, hogy az informátorraí már régóta folyt az egyezkedés. A émet hatóságok ab­ból indulnak ki, hogy a Credit Suis­se már hosszabb ideje közvetett se­gítséget nyújtott német ügyfelei­nek az adócsaláshoz. A svájci bank belső dokumentuma szerint mint­egy 100 ezer németmetnek vannak olyan betétei Svájcban, amelyek- nekkamatai után nem fizetett adót. Nyolcvan százalékuk a zürichi bankban nyitott számlát, ezek tel­jes összege mintegy 23 milliárd eu­ró. A Credit Suisse állítólag még 2004-ben igyekezett ügyfeleit jobb belátásra - átlátható számlaveze­tésre - bírni, végül elállt ettől. A banki adatok megvásárlására Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kapott megbízást, az informátor ugyanis a wuppertali hatóságokkal lépett kapcsolatba. A 2,5 mülió eu­rót a kormány és a tartományok kö­zösen fizetik. Az észak-rajna-veszt­fáliai pénzügyminiszter szerint a DVD megvétele elől elhárult min­den akadály. A vizsgálatok bebizo­nyították, hogy lopott adatok meg­vétele ez esetben nem bűncselek- ény, és azok mind az adóügyi, mind a büntetőjogi eljárás során felhasz­nálhatók. A hatóságok akkor követ­tek volna el jogsértést, ha nem így döntenek. A lopott adatok megvásárlása el­len foglalt állást Josef Ackermann, a Deutsche Bank elnöke, aki svájci és bankmenedzseri pályafutását a Credit Suisse-ben kezdte. Ugyan­akkor annak a nézetnek adott han­got, hogy Svájcnak sürgősen lépé­seket kellene tennie a banktitok rendszerének lazítása érdekében. KOMMENTÁR mmmmmmmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmms'mtmmmmMtowmowM'mmmmmmmm. Szundi BALÁZS BENCE Aludnijó. Különösen ilyentájt, amikor a benti és kinti hőmérséklet között reggel, amikor félszürkületben csörög az óra, olykor 40 fok különbség is van. A kolozsvári magyarok is szeretnek szundizni. Sőt, nem is szundiz­nak, szinte egy emberként alszanak, már-már hibernálnak. Leg­alábbis ez a következtetés vonható le abból, hogy a helyi magyarok - magánszemélyek, civil szervezetek és pártok- elaludtak azt a köz­vitát, amelynek célja aKolozsváriVárosnapokidőpontjának, vala­mint a város úgymond brandjének a meghatározása volt. Persze, a helyzet valójában sokkal árnyaltabb. Hiszen a közvita meghirdetése kapcsán eleve felmerült az a kérdés, miért is kellene meghatározni a város márkajelét, hiszen a Mátyás-szobor vagy a mögötte álló évszázados Szent Mihály-templom már eleve vi­lágszerte ismert kolozsvári brand - és még sorolni lehetne a hason­ló remekeket. Másfelől pedig mi a garancia arra, hogy a városveze­tés figyelembe is venne bármilyen, magyaroktóí származó javasla­tot, különösen annak tükrében, hogy a decemberben felavatott új arculatú - macskakővel sivárrá tett, zöldövezetmentes, kopár, de „divatos” - Fő térről az utóbbi két hónapban száműzték a magyar rendezvényeket. Nem csoda tehát, ha úgy tűnik: alszik a kolozsvári magyarság. Való­jában sokkal inkább egyfajta kiábrándultságról van szó, ami már csak azért is szomorú, mert a város alpolgármestere magyar, tehát igenis kellene, hogy legyen beleszólásunk a város dolgaiba. Talán van is, ám a helyi RMDSZ és a városi tanácsban többségi demokrata­liberális párt közötti egyezmény továbbra sem nyilvános. Gyanítha­tó, hogy annak köszönhető a közelmúltban felállított Márton Áron­szobor és az 1956-os emlékmű, érthetetlen viszont, hogy miért nem volt egyetlen magyar jellegű rendezvénye sem a korszerűsített Fő tér tavalyi felavatásának, majd az ott sorra kerülő, egy hónapos ka­rácsonyi rendezvénysorozatnak. Az sem világos, miért utasították el a városi tanácsban az egyik új utca elnevezését Dsida Jenőről, a hivatalos változat ugyanis - mely szerint a Dsida név csengése a SI- DÁ-ra emlékezteti az utcában lakókat- enyhén szólva nevetséges. Ezek után ki-ki döntse el, hogy a kolozsvári magyarság szundizik, vagy inkább tetszhalottnak tetteti magát, kiábrándulva a városve­zetésből, netán az abban részt vevő magyar politikusokból. Egy biz­tos: jó, hogy a helyi magyar sajtó unszolására az utolsó percben né­hány személyiség mégis magára vette a „kihívást”, és javaslatokkal ment el a közvitára, sőt, a helyi egyházakkal és szervezetekkel egyeztetve teljes javaslatcsomagot tesz le a polgármester asztalára. Még akkor is jó ez a lépés, ha esetleg nem fogja éppen mindenki el­képzelését összefoglalni a magyar brand-tervezet: egyes szerveze­tek-jó magyar szokás a széthúzás! - nem voltak hajlandók elmenni amegbeszéíésre. Lehet, nekiklesz igazuk abban, hogy feleslegesek a magyar javaslatok, úgysem veszik őket figyelembe, csak az a lé­nyeg, hogy közpénzen folyjon a sör és tomboljon a román népzene. De akkor legalább tudjuk, hányadán állunk, és hogy következő alka­lommal érdemes-e felébredni a Csipkerózsika-álomból... JEGYZET mimmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmim'm iimmimmgímmmgmmsmmmsmsmmmaamamm Fogyasszon tablettát! GRENDEL ÁGOTA Amikor elolvastam a használati utasítást, az a régi vicc jutott eszembe, hogy a legjobb fo­gamzásgátló az aszpirin. Erre a logikus kérdés következik: ak­tus előtt vagy után. A még logi- kusabb válasz: helyett. Hasonló a helyzet egy étvágyromboló tablettával. Ha kevesebb étellel akarjuk degeszre tömni ma­gunkat, evés előtt 30-60 perc­cel vegyünk be 1-2 tablettát; ha úgy gondoljuk, jobb lenne két evés közt hosszabb szünetet tartani, az étellel egyszerre ve­gyünk be szintén 1-2 tablettát, bármelyik megoldást választ­juk, sok-sok vízzel nyeljük le ezt a csodát. Bár a használati utasí­tás szerint a gyártók óva inte­nek attól, hogy naponta három szemnél többet nyeljünk le eb­ből a zseniális készítményből. Az ára iránt nem érdeklődtem, azon nyomban elhatároztam, nem élek vele. Sokkal jobban szeretem a zsíros kenyeret an­nál, hogy megelégedjem egy szelettel, főleg, ha a kenyér hó­fehér, friss, még meleg, a zsír kacsából származik, de igazá­ból disznó is lehet, csak szép ik- rás legyen, semmint lemondjak a második szeletről, esetenként a harmadikról, főleg, ha papri­ka és paradicsom is kerül hozzá, igen, nyáron, hazai, nem íztelen több tízezer kilométeren át, kamionban érlelt. A többi íny­csiklandó ételt inkább már meg sem említem, bár ezeket a soro­kat éppen ebéd után írom, tab- lettamentes telt gyomorral. Később azonban felülvizsgál­tam saját felháborodásomat. Az emberekjelentős része nem gyümölcsöt és zöldséget eszik, hanem vitamintablettákat, mert ez műanyag, no meg táp­lálkozás-kiegészítőket, az meg sikk. Hátrább az agarakkal, a magyar konyha finomságaival, a külföldi konyhák ínyencsége­ivel, vegyünk tablettákat. Azokban minden benne foglal­tatik. Valószínűleg nem terhelik meg a gyomrot, néhány perc alatt megemészthetők. Ha minden jól megy, rövidesen ez lesz a reggelink, ebédünk, va­csoránk, ha sikeresen túlélünk vele, már csak egyszer kell fo­gyasztanunk naponta. Nem kell edényt, tányérokat, evőeszkö­zöket mosogatni, törölgetni, elég egy vizespohár. De mi lesz a mosogatógép-gyártókkal?

Next

/
Thumbnails
Contents