Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-02 / 1. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 2. www.ujszo.com Ha azt mondanánk, lehet hazudni, de aki hazudik, azt megbüntetjük - számomra így minden világos lenne. A hazugságoknak meg nem járunk utána... Nincsen kicsit büdös hal Eddig nem ismerték egymást, bár távolról kölcsönös volt a kíváncsiság és a szimpátia. Majtényi László és Wahom András most találkozott személyesen először. Az egyik nagyszájú, a másik csendes, de nagyon szeret beszélgetni. A szókimondás szeretetében viszont egyívásúak. SZOMBATHY PÁL Mindkettő a magyarországi média, a nyilvánosság világában él: a jogász Majtényi egykor ombudsman, a médiahatóság exel- nökeként újságba író ember; a képzőművész Wahorn volt televíziós showman és vezet rádióműsort. Rövid leltár az eszmecseréről: a magyar nyilvánosság állapota, médiaátrendeződések, politikai helyezkedés, színvonal, bulvár, internet, sajtóhatalom. Találkozás két jó korban lévő fiatalemberrel. Milyennek látják 20 évvel a rendszerváltás után a magyar sajtónyilvánosság, a média állapotát? Hol tartunk a világgal, a volt szocialista tömbbel összevetve? MAJTÉNYI: Nemzetközi felmérések szerint jelentősen romlott a helyzetünk. A lecsúszás egész Kö- zép-Kelet-Európára igaz. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadságot felügyelő biztosa, Haraszti Miklós szerint egyenesen új vasfüggöny ereszkedik le az Unió ré- gi-új határvonalán a demokratikus nyilvánosság helyzetét illetően. Ezt túlzásnak tartom, szerintem Magyarországon van szabad sajtó, de a hanyatlásunkon nem vagyok meglepődve. WAHORN: Magyar sajátosság rögtön azt gondolni a velünk ellentétesen gondolkodóról, hogy nem normális, nincs létjogosultsága. Éppen ezért aztán nagyon kevés olyan főszerkesztőt ismerek, aki ennek dacára képes lenne igazi szabad sajtót - újságot, tévét, rádiót - működtetni. De a sok rossz mellett megjelent és terjed az internet. Ez pedig maga a szabadság, amely mellett sokszor már eltörpül a hagyományos sajtó nyomorúsága. MAJTÉNYI: Abban pedig egyet kell értenem Andrással, hogy az online sajtó, annak mérvadó hírportáljai észrevehetően jobb szabadságfokkal dolgoznak minden egyéb szakmai hibájuk ellenére, mint a régi, hagyományos fősodor, emiatt politikai erkölcseik is jobbak. A közélet legbefolyásosabb médiuma idehaza immár az internet, nem pedig a televízió? MAJTÉNYI: A mértékadó véleményirányítók szemszögéből valószínűleg már az internet az elsődleges. Csak közben ne felejtsük el, hogy egy olyan országban élünk, ahol a lakosság többsége még mindig inkább a hagyományos csatornákon fogyaszt híreket, azaz offline a társadalom jó része. A magyarok tömegében a nagy kereskedelmi televíziókból és a Sláger Rádió típusú médiumokból tájékozódnak, miközben 35 év alatti barátaim kezükbe sem vesznek újságot, amin kicsit meg is vagyok sértődve, mert nekem a papír a reggeli kávé mellé az életem része. Ön évek óta Borsodban, egy kis faluban, Mezőszemerén él. Ott működik ilyen nosztalgiája, papírmániája? WAHORN: Valaha volt, de már nincs. Néhány éve már nem akarok felesleges tárgyakat magam körül. Ehhez az érzéshez hozzátartoznak az újságok is. Nagyon elégedett vagyok a számítógéppel: ami neked a reggeli újságlapozgatás, az nekem a kávé melletti internetezés. Értem a nosztalgiát, csak amikor felteszünk egy CD-t, akkor sosem nyavalygunk azon, milyen szép volt egykoron a tűz mellett együtt énekelni. MAJTÉNYI: Szerintem teljesen nem veszik majd ki a papír. Ahogy az emberiség minden tagja koroktól függetlenül szeret ülni egy kövön és bámulni a tűzbe. WAHORN: Illetve mostanság ülünk a kövön és bámulunk a laptopunkba. Mi volna az a sajtótermék, amelyet szívesen szerkesztenének? WAHORN: Volna kedvem egy saját rádióhoz, amibe senki sem pofázhatna bele. Természetesen internetes rádió lenne egy értelmes csapattal: ha jól csinálnánk, jönne a hallgató is. MAJTÉNYI: Biztos azért, mert konzervatívabb médiafogyasztó vagyok, én egy napilapot csinálnék. Egy rendes, jó minőségű, kemény, de becsületes újságot, ahol a nyitottság, az észérvek uralkodnának. Egy ilyen lapot szívesen készítenék, ha már álmodozunk. Létezik-e még valódi, szabad szemmel látható határvonal az úgynevezett minőségi, illetve a bulvársajtó között? MAJTÉNYI: Szerintem igen, bár a határok folyamatosan változnak. Sok komoly politikai napilap mai külleme 25 éve még csak a bulvárban fordulhatott elő. Nincs definícióm, de a magam számára megkülönböztetem a két világot. Ám a magaskultúra nem eredendően jó, a bulvár meg nem gonosz. Sőt: előbbiben létezik dögunalmas, utóbbiban meg kifejezetten ízléses is. Vágó István régi műveltségi kvízműsorait - nem a legutóbbiakat! - kifejezetten szerettem, fáradtan a tévé elé ülve gyakran próbálkoztam, vajon meddig jutnék el. Pedig az a Legyen Ön is milliomos! valódi bulvárvolt. WAHORN: Nem szeretek határt húzni - mivel nincs is. A kultúrát egy kerek egésznek látom, amin belül mindenkinek megvannak az érdeklődési irányai. A bulvár az, ami a legtöbb embernek tetszik. Ennélfogva nagyon izgalmas és érdekes, még ha nekem éppen nem is tetszik. Próbáljuk értelmezni, mi is az a színvonal. Van értelme meghatározni, hogy milyen nyilvánosságbéli megnyilvánulás vonal alatti, elfogadhatatlan? WAHORN: Ez csak demokratikusan megy, ugyanis szerintem minden elfogadható. Ugyanakkor megértem, ha mondjuk neked valami már nem. Innentől jön a többség akarata, ízlése, normái, amit el kell fogadni a hozzám hasonlóan szabadosaknak is. MAJTÉNYI: Az illendőség értelmében a dolog nem érdekel, ám a tisztességesség bulvárban és minőségi médiában egyaránt ott kell hogy legyen, szemben a becstelenséggel. Ez igen-nem kérdése. Nincsen egy kicsit büdös hal, csak ehető, valamint romlott. Nem lehet tehát kicsit tisztességesnek avagy kissé becstelennek lenni, így van ez a politikában is: az elvesztett tisztességet visszaszerezni lehetetlen. WAHORN: Igazság-hazugság, meg a morális, az két külön dolog. Nagyon nagy baj, hogy ezek mindig összekeverednek Magyarországon. Ha azt mondanánk, lehet hazudni, de aki hazudik, azt megbüntetjük - számomra így minden világos lenne. A hazugságoknak meg nem járunk utána. Ezért gondolom, hogy például a két országos rádióadó ügyében sem derül ki sosem az igazság: vajon a nagy pártok tényleg lenyúlták a frekvenciákat? MAJTÉNYI: Ezúttal kiderül majd, mert én vagyok, voltam az ORTT elnöke. WAHORN: Remélem, így lesz. Hogyan derülhetne ki a Sláger és a Danubius rádiók ügyében az igazság? WAHORN: Azt elhiszem, hogy Laci majd feltárja és elmondja, mi is történt. De abban már nem hiszek, hogy ezt az ország meg fogja érteni három hónap múlva és levonja a közösség a konzekvenciákat. Amerikában egy monstre ügyben hónapokig megy a bírósági közvetítés a perről, s a végén az ítélet után egy 280 milliós közösség tudomásul veszi: ez történt, ez az igazság. Na ilyen nem lesz nálunk. MAJTÉNYI: Igen, ilyen értelemben egy hónap múlva az egészet elfelejti a közvélemény. Ehhez azért az is kell, hogy a közbeszédben minden mindennel összekeveredik. Miért érezni úgy, hogy csak kevesen és ritkán beszélnek a lényegről? MAJTÉNYI: Sláger, Danubius, Klassz, Neo, nekem teljesen egyre megy. Az ügy szempontjából lényegtelen, melyik a jobb, melyik mit sugároz. A vesztesek múltja is foltos, az újak jelene is. Itt igen sok pénzről van szó,
