Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-02 / 1. szám, szombat
Szalon 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 2. Számít-e, hogy mi lesz ennek az ügynek a nemzetközi visszhangja? MAJTÉNYI: Ugocsa non coro- nat: nem érdekel minket a világ véleménye. A rendszerváltás környékén külföldön járva fantasztikusan éreztem magam, mert mindenki gratulált nekem, a magyarnak az ország teljesítményéhez. Mostanában meg folyamatosan magyarázkodni kell. A külvilágot amúgy is sokkal kevésbé érdekli Magyarország, mint húsz évvel ezelőtt. Csak a saját hajunknál fogva tudjuk kihúzni magunkat a mocsárból. Miért ezt a suba alatti elintézésmódot választják a magyar közéletben folyamatosan, a média átrendezésekor is? WAHORN: Mert egyszerűen ilyenek vagyunk gyárilag a Kárpát-medence ezen földdarabján. Aki száz kilométerrel odébb született, az meg már más. Nem jönnék a történelmi háttérrel, főként egy ennyire kinyílt világban. Vándorlásaim során tapasztaltam: a különféle népeknek megvannak a sajátosságaik. Nekünk ez. MAJTÉNYI: Nagyon szívesen megcáfolnám András teóriáját, de azt kell mondanom: van benne valami igazság, persze csak egy darabja. De mi ebben az igazság? Lenne errefelé valami a vízben vagy a levegőben? WAHORN: Lehet változtatni, de törvénytisztelőek sohasem leszünk. És nem tudunk együttműködni. MAJTÉNYI: Az Európai Unióban létezik a jogtisztelet. Akkor most itt vannak ezek a különös magyarok, akik mindig valami umbuldában élik ki magukat? Ha most körülnézek az országban, a médiában, azt kéne mondanom, nagyjából igazad van. De volt Magyarország történelmének néhány olyan korszaka, szakasza - reformkor, dualizmus -, amikor az ország elitjének színvonala a világszínvonalhoz volt mérhető. Ők pedig, ha csak néhány ezren is voltak, fazont adtak az országnak. Nagyon bíztam a rendszerváltáskor ezeknek a hagyományoknak az erejében, amelyek előnyt jelentettek számunkra a környező társadalmakkal szemben. Ne feledjük: a jogtisztelet mintái a magyar történelemben a XI. század óta jelen vannak. Helyette leromlottunk nagyon. WAHORN: A múltat legfeljebb ürügyül hozhatjuk fel sorsunkra. MAJTÉNYI: Az alkoholisták gyerekei nagyobb hányadban lesznek alkoholisták. Az, hogy én milyen lettem, nagymértékben múlt a szüléimén, a neveltetésemen. Nekem például nagyon kicsi koromban elváltak a szüleim, s kiskorom óta erősen gondoltam, hogy a sajátjaimmal ezt nem fogom megtenni. Mintaelutasítás is van, követés is, de mindkettő a múltból táplálkozik. WAHORN: Nekem négy fiam van, magam alkoholista vagyok: kettő szeret inni, kettő nem. Nem hiszek a múltban. Viszont tizenöt éve nem iszom egy kortyot sem: azért nem, mert alkoholista vagyok. Mindenkinek magának kell megbirkóznia a nehézségekkel. Először fel kéne nőni, megismerni pontosan magunkat, a hibáinkat, utána lehetne változtatni. Kié a legnagyobb hatalom ma Magyarországon a nyilvánosságban, a közvélemény alakításában? MAJTÉNYI: Vannak hatalmas befolyással bíró politikusok, üzletemberek, nagy kiadók egyaránt. Gyakran hallom újságíróktól, hogy a legnagyobb magyar bankról, az OTP-ről nem lehet bíráló hangnemben írni, mert ellehetetlenülhet az a sajtóvállalkozás, amelyik ezt meg meri tenni. Vannak rettenetes hatalmak itt- ott, de az új média korában a nyilvánosság nem zabolázható meg. Az ORTT élén is a nyilvánosság erejére építettem stratégiámat: az ülések szó szerinti jegyzőkönyveit kirakattam az internetre. Törvények, jogtisztelet mellett a nyilvánosság állapota, a média minősége nagyban múlik a benne dolgozók képzettségén, szorgalmán, tisztességén. E tekintetben borúlátó? WAHORN: A magyar viszonyokhoz képest sok újságíró, szerkesztő tisztességes, képzett. Csakhogy gyakran éppen a magyar viszonyok nem teszik lehetővé az igazi függetlenséget. Egy magyar nem tudja belül különválasztani a professzionálist a személyestől: ezt ki sem lehet fejezni a nyelvünkben. A magyar ember nem képes az érzelmeit leválasztani a tényekről. De mentőövnek tényleg itt az internet: elsőként minden embernek alanyi jogon, ingyen kéne járnia az internethozzáférésnek, meg akár egy laptopnak. Nagy lépés volna a hazai nyilvánosság javítására. MAJTÉNYI: Ebben csak annyi hibádzik, hogy az interneten minden még viszonylagosabbá válik, legkivált a minőség. A fórumokon pedig gyakori a manipuláció, nevezik ezt gerillamarketingnek is. Mondjuk valakinek érdeke fűződik ahhoz, hogy a rólad megjelenő kép valamilyen irányba módosuljon: tegyük fel, összevásárolta a festményeidet és most drágán akar túladni a kollekción. Az internetes nyilvánosság is manipulálható. WAHORN: Jó-jó, de ennek a cáfolatai is azonnal megjelenhetnek, és onnantól csak tőled függ, hogy kideríted-e az igazságot. Nem ezt várjuk el valójában a szabad sajtótól is? Nyolc év után gyökeres, erőteljes politikai váltás vár a felmérések szerint az országra. Mennyire alakul át ezzel együtt a hazai sajtó, média, nyilvánosság erő- és hőtérképe? MAJTÉNYI: Ilyenkor az értelmiség nem jelentéktelen részénél gyomorforgató helyezkedést tapasztalni. Ézúttal sem lesz gusztusos a változás. Ugyanakkor sokat lehet majd röhögni, lesznek igen vicces metamorfózisok. Reményeim szerint a szabadság alapvető dimenziói semmit sem változnak a választástól. Hülye vezércikkek most is vannak, lesznek is, csak másfajták. WAHORN: Halvány fogalmam sincs az átrendeződés mértékéről, hisz a rendszerváltás utáni két évtized javát Amerikában töltöttem. Elképzelhetőnek tartom, hogy nagy változások jönnek a sajtóban is. Az eljövendő nyüvá- nosság-hangulatot valahogy még az eddinél is kevésbé humorosnak sejtem, inkább keménynek és szigorúnak, sok-sok gyűlölettel egymás iránt. Pedig a mai civilizációban egyet nem lehet már: harcolni. MAJTÉNYI: Morálisan talán könnyebb is lesz a helyzet. Régóta szánakozással tudom csak nézni azt a balliberális értelmiséget, amelyhez barátaim jelentős része, s ha úgy tetszik, én is tartozom. Véget ér egy rettenetes vergődés és vele az a kényszer, amely a korrupció és a züllöttség mentegetésében, elkenésében öltött testet. WAHORN: Amerikában dolgozva éltem át a kataklizmaszerű Clinton-Bush-változást. Egy rajzfilmstúdióban ültem napi nyolc órát háromszáz munkatárs között, de egyetlen szó sem esett a politikáról. Kedves magyarok, létezhet tehát ilyen boldog világ. Szombathy Pál +0 eves, az ELTE tör tenelem szakan végzett, jelenleg szabadúszó újságíró, televi zios műsorvezető. Dolgozott szerkesz tóként, riporterként, rovatvezetőként a Magyar Hírlapnál, amelynek 2003-06 között főszer kesztoje volt. Az írott sajtó mellett be lekostolt az internetesbe is, alapítója, szerkesztője, szerzője volt a Zóna ne vu hattermagazinnak. Több mint 15 eve televíziózik is. Hobbija a szakmaja, meg az olvasás es a foci. s a köz megbízásából én a fair eljárásban vagyok-voltam érdekelt. Ezt megsértették, s olyan eredmény született, amely törvényes eljárás során nem születhetett volna. A lényeg az, hogy mi keresnivalója van a politikának egész nap zenét sugárzó kereskedelmi rádióadók körül. Ez a rettenetes hanyatlás: politikusok azt gondolják, dolguk van a rádiókkal, miközben semmi közük hozzá. WAHORN: Csak a hol történt törvénysértés kezdetű mondatokat kellene kiejtenünk a szánkon konokul. Minden más a figyelemelterelést szolgálja. Csakhogy a magyar agy nem ilyen. Az enyém se, sajnos. Mi mindjárt zagyválunk össze mindenfélét, ami a szívünket nyomja. MAJTÉNYI: Egy darabig ellent lehetett állni, hisz korábban nagy egyetértéssel megszavaztak egy törvényt, ami a pályáztatást magát sutba dobta volna, megújítva a régiek frekvenciaengedélyét. Elleneztük ezt, az Alkotmánybíróság pedig megsemmisítette a jogszabályt, ezért lehetett kiírni az új pályázatot. Csakhogy e kudarcuk után a pártok újabb alkut kötöttek, ezúttal már a régi rádiók rovására. Ezt már nem tudtam megakadályozni. Engem persze nem a rádiók, hanem maga az eljárás érdekelt. WAHORN: A parlamentben volna leginkább szükség olyan erős, jellemes, szilárd magyar emberekre, akik megakadályoznák az ilyen anomáliákat. De nincsenek. Ezúttal sem lesz gusztusos a változás. Ugyanakkor sokat lehet majd röhögni, lesznek igen vicces metamorfózisok (Képek: Fotógyár)
