Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-02 / 1. szám, szombat
A bitang irodalom diadallal vonult be a szalonba, a folyóiratokba, a nyomorgó költők meggazdagodtak, az énekesnők férjhez mentek, a lumpok meghaltak. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A FEKETE MACSKA SZALON A szalonokban csörgedez a szó, / a téma: kocsiravaló. De mi lehet a jobb, /az alkudozás vagya káromkodás. Az árulás. / O, uram, volt egy hitem, elhagytam valahol. GERGELYÁGNES: RAPSZÓDIA A SZÜLETÉSNAPOMRA 2010. január 2., szombat 4. évfolyam, 1. szám SANZON Vanni vagy nem vanni SZAVAI ATTILA Akkor a legjobb a sors, ha nyitott az ember... (TASR/AP) Kedves Vera! Kérésedre kimentettem a tel- csimből a múltkori sms-eket, amiket írtam. Betettem ebbe a dolcsiba. Egybe az egészet, tömbösítettem, akár a kecskesajtot:). legközelebb legalább lre válaszolhatnál: ( !!! tehát: van 1 fél nap szabadidőm, lajos szántani ment, dumáljunk, tudom, h. nyugodtan felhívólak, de inkább mégse telcsizek, megírom inkább üzibe, győzzed memóriával a memoárt:). főleg ha telerakom olyan sallangokkal, h. pl. inka, inkább, még inkább:) elég távol vünk most lmástól, ezért használok ilyen idegen szavakat, h. pl. az előbb a memoár, élőben biztos zavarban lennék, mint 1 eldobott kislábos. lenyúltam hát, így ismeretlenül, messziről jött ember azt lop, amit akar :). igazából kisajnálnám a vesszőket, mert lassítja az írást, de mivel nagypapi vesszőfonó volt, legalább így öröklődjön a tudás: rakni szépen az élet rengeteg vesszejét, ahová valóak, pláne ha csajból van az ember :). én szokás szerint egész nap lököm a rizsát, szomszéd, postás, mosógépes, akijön, esténként a lajos + engem lök, ez az élet rendje:). vki vagy vmi mindig lökődik. az univerzumban sincs ez másként, vannak a lökök és vannak a lököttek, na utóbbi az én vök :) mivel gyerekkorunk óta nem találkoztunk, talán nem bánod, ha hosszabb leszek. na szóval: emlékszel arra a szigorú nézésű, szoros tekintetű tanárunkra, a galkovicsra? + lepődnél, h. milyen jó fej még mindig, múltkor elmondtam neki minden olyan komoly dolgot, amik foglalkoztatnak engem, ráértünk, a galkovics nyugdíjas, nekem + csak a baromfiak voltak arra a délutánra, a főbarom, aki csak este járt haza, ez + a lajos :) galkovics azt javasolta, olvassak sokat. ha eljössz hozzám, csinálok neked tejberizsát. múltkor jól sikerült, sűrű lett, mint a malter, beleesett a lajos kvarcórája és nem süllyedt el, csak ha így nyomkodta két ujjal, ahogy én is szoktam az sms-eket benyomkodni a telcsim- be, sms-ezek, tehát vök:). mondta is, olyan a tejberizsád, h. + szorul benne az idő:). én nevettem ezen, de a lajos nem viccelt. amúgy titokban, de sokat olvasok. lajos nemrég rajtakapott lx. szerinte minek olvasni, a disznók sem a betűktől híznak, a lényeg, h. legyen elég korpa, legyen mi közé keveredni, disznózni, játszani a trágyalében, 2 röfögő angyal a nehéz, lomha ólszagban, és h. legyen 1 satöbbi is: a kukorica közötti gyomnak is mindl, h. háború és béke. drága Vera! sokszor jutnak eszembe a gyerekkori élményeink, dobálni kaviccsal az égen húzó repülőket, esténként elalvás előtt szépen kikészíteni magunkban a szív másnapi ruháit, szerettem ezeket az időket, mikor így gondoltunk a világra. aztán lx csak rutinos csekkfeladókká váltunk, felnőttünk, mint a pinty, te is férjhez mentél és az én kezem is + kérte a lajos egy berúgott, nyúlós, lapos seggű hajnalon, azóta sok víz lefolyt a vécén, már nem nézzük a buszról a tájat, hanem csak azon bambu- lunk, azt bámuljuk, ahogy a sofőr a sebváltó kopasz fejére veri 4 ujjal a popslágerek ritmusképletét, nagyon képletes gyerekkorunk volt, ha onnan nézzük, innen pedig csodaszép, hamar megtudtuk a dolgokat: kapálás, legeltetés, kóstolni nyelvheggyel a villanypásztort, együtt sírni, együtt nevetni a szociális szituval:) (: kedves Vera! képzeld, a 7végén a nagyiéknál voltam, mert itthon ablakozták a szobákat és nem jó, ha huzatban vök. az istenit ezeknek a mobiltelefonoknak, mondta szombat délután öreganyám, miután rejtvényfejtés közben + kaptam a következő üzit lajostól. mármint öreganyám volt az, aki fejtett, aztán kérdezett, mint vágópista, tengerparti város, 7 betű, mittomén, tini vagyok, nem lexikon. az sms magától jött +, mint a mensi:). sztem + nem kellene belekevernie nagyinak a vallást az új akciós előfizetésembe, pedig ha a teremtő a saját hasonlatosságára csinált itt mindenkit, akkor biztos tudta, h. lesznek mobilok is. furi feltevés, de talán a mindenóónak is van mobilja, nete, összemobi- lozza angyalait, misi (aki biztos nem dark-, mert legalább arkangyal), gábi (ki próféciában profi, suliban tanították), ez + ez a meló lenne, itt meg ott talizzatok fél 4kor, minden jót. öreganyám szerint szimplán hülye vök. ezt nem tóm pontosan, h. mi ez a szimplán, de majd megnézem a neten, ő meg azt nem tudja közelről, mi a net, kvittek vagyunk, egálba állt a szellem, a mérleg nyelve középen, mint legutóbb lajosé, mikor feljött a szobámba, éjszakánként külön alszunk, egyesével, akár a csillagok. öreganyám az előbb + mondta: túl gyorsan beszélek, hadarok, mint a turmixgép, nem érdekel, pörögni kell, forogni a gondolatoknak, h. alig bírja követni a száj. jönnek a gondolatok, már el is van gondolva az első, a 2., a 3., burger, meki, mozi, kóla, ez már a 4. volt, de a biomechanika még csak az első kettőnél tart, estére izomláza van a nyelvemnek, lajosnak úgy kell + masszíroznia, a sajátjával szokta, bedugja a számba és forgatja, tekeri, legalább nem kell neki smst írnia közben, lemorzéz- za a szájpadlásomon, h. szeret, imád, mint 1 új kapálógépet.-(-mutatta múltkor, ment 1 hosszt vele a kiskertben és mondta, fényképezzem le a telcsivel, kiteszi iwiwre a többi közé, krumpliásás, ácsolkodás a tetőn, ga- lambkergetés a templomtéren, közös vihogás a traktorplatón, nem képtelenség az életünk, elhiheted. császárság a lajos élete, egész nap kint a domboldalon, nyakig a mezőgazdaságban, jólevegő, jótérerő, lehet gépelni az smst, mint a géppuska, múltkor mondtam neki, h. ne hívjon, csak írjon, nem mindig bírom a hangját. szeretem meg minden, de jobb napközben 15-20 sms, mint délben 1 hívás, élőhang, mit hozzak a botból, enged a balhátsó gumi a traktoron, és mindezt a karcos, nehéz hangjával, h. ha ott tartanánk, szerintem az anyakönyvvezető sem hinne a fülének, üyen emberhanghoz ő sem szokott. nem baj, ha ott leszünk a hivatalban, majd bólogatunk, vagy leújuk smsbe hogy igen, naon igen, szuperigen, dátum, aláírás, azt jöhet a rántott hús, húslev csigtésztával. drága, kedves Vera! múltkor csináltam lajosnak rántott húst, de miközben írtam négy smst, túlsült a hús. mármint majdnem feketére, száraz lett, mint a hungarocell, hiába, nálam csak most kezdődik a hagyomány, nincs még kifejlődött rutin a rántáshoz meg az ilyesmi házias dolgokhoz. én nem is tudom, miért nem fejlesztették még ki az olyan smst, amit aztán a mobil magától felolvas, lehetne receptet írni, a másik fél (én) meg + kapj a. beállítom a hangnemet, persze a lajos, és mondja azzal a 2ütemű, szaftos hangjával, hogy 2 evőkanál liszt, pirospaprika, étolaj, stb, só, cukor, mittomén, keverd össze, párold meg, süsd meg, stbzzed. nagyi szerint akkor a legjobb a sors, ha nyitott az ember, nem tudom honnan szed ilyeneket, mikor tizenéve csak rejtvényt látom fejteni, azokban van ez talán bekódolva, a nyitottság, ebbe a témába csak lx szólt bele a nagypapi, naon bírom őt ilyenkor, rövid, velőseket szokott mondani, ha havonta 2x megszólal, ilyenkor mindig vicces az öreg, olyanokat nyilatkozik ki pl., h. nyitottnak lenni, mint az ólajtó. hehe:), penge az öreg. ha mondana naponta ilyeneket, elvűméin az iskolai bálba, mondja be mikrofonba is, lássák, milyen rokonságom van vérileg. ezt a nyitottságost aztán én is mondtam lajosomnak, h. nézni kell, figyelni, nyitott szemmel járni, mint a mozdonyok, apád vasutas, tudja ezt biztos. lajos apja mozdonyt vezet, szuper meló lehet, nézni a sínek párhuzalmait egész nap, közben percenként párszor + nézni a mobilt, csörgött-e, vagy írni smseket, h. csörögjön vki vissza, hívjon fel, -(-beszélni az élet nagy dolgait, lajos apja hobbifilozófus és a múltkor a harmadik bigfröccs után a sínek távolbaveszéséről beszélt, meg h. szerinte a magányt is jól kifejezik a sínek, ahogyan mennek lmás mellett, de sose találkoznak, max a méhtelepen (ez nem a nő- gyógyászati rendelő:)) vagy az öntödében majd, de akkor már minek, sztem fontosak az ilyen el- gondolós dolgok, legalább annyira mint h. tudjon az ember pár idézetet a komoly emberektől, vanni vagy nem vanni, ez itt a kérdés, a nagyi szerint 45-50 idézettel már bátran kitehetjük magunkat az ablakba, mi, kérdeztem, nem mi, hanem tessék, az élet ablakába, mondta. + azt is még h. ez az ablak az én legerősebb gyengeségem lesz, ha így folytatom magam, ahogy, remélem, elment mindegyik sms, már régen vülog az aksijel, h. fel kell rakni töltőre, megyek, jelentkezz majd. Puszi! B. A demokrácia és az emberi jogok leple alatt a legádázabb ideológiai harc folyik a gyermeki lelkekért - jövendő választókért, manipulálható tömegért... Fegyelem és szabadáré KÖVESDl KÁROLY Amiről sokáig azt hittük, hogy amerikai specialitás, betört Európába. Ha jól emlékszem, először Németországban történt iskolai gyilkosság, majd bombaként robbant a hír, hogy a civilizáltnak és fegyelmezettnek tartott Finnországban lövöldözött egy iskolai ámok- futó. Nemrég a pécsi egyetemista esete döbbentette meg a világot. Vagyis egyértelműen konstatálhatjuk, hogy a globalizáció mellék- termékeként egyre jobban terjed a legdurvább iskolai erőszak. Amely, nagyon leegyszerűsítve, feleseléssel, a tanítási órán való hangoskodással kezdődik, diákverekedésekkel, majd a tanár rugdosásával folytatódik, s végül előkerül a fegyver. Ma már szinte napirenden fordulnak elő a mobiltelefonon készült és terjesztett, diákcsínynek tűnő szexuális malacságok, az iskolába berontó, a tanárt inzultáló szülő példája egy-egy régióban pedig már alig lep meg valakit. Legfeljebb magát a tanárt, aki panaszával mehet a sóhivatalba, hiszen egy ujjal sem nyúlhat a diákhoz, az agresszív szülőt pedig, tartva a bosszútól, nem meri feljelenteni. Oda jutottunk, hogy szinte csak a legdurvább erőszakra kapjuk fel a fejünket, míg a tanácstalan és kétségbeesett tanárok panaszait legfeljebb az interneten köröző levelekben olvashatjuk. A társadalmi vita (már ha annak nevezhetjük a sok mellébeszélést és szócséplést) általában megreked azon a szinten, hogyan kellene elejét venni az iskolai szegregációnak, ugyanakkor biztosítani a tehetséges gyerekek érvényesülését. Az iskolai erőszak kérdését azonban - ahogyan azt néhány széplélek képzeli - nem lehet beszorítani az iskola falai közé, hiszen az iskola nem választható el a társadalomtól. Az iskolás gyerekek egy-egy családmodellt, világnézetet, viselkedést, neveletlenséget, a szocializálódás legelrettentőbb példáit hozzák reggelente magukkal az iskolába. Nem véletlen, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának nemrégi döntése, amellyel ötezer eurós kártérítést ítélt meg egy olasz anyának (aki nehezményezte, hogy a gyermeke által látogatott állami iskolában kereszt volt a falon), hatalmas felháborodást váltott ki szerte Európában, főleg a katolikus dominanciájú államokban, ahol ragaszkodnak az évezredes katolikus kulturális és történelmi jelképhez. A strasbourgi bíróság ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a kereszténység jelképe nem áll összhangban az oktatás pluralizmusával, és a kereszt zavaró lehet. Még el sem ült a csatazaj, amikor Svájcban úgy gondolták, a moszlimok jelképe nem áll összhangban az ország történelmével, és népszavazást tartottak arról, van-e helyük az országban a minareteknek. Hogy mi köze mindennek az iskolai erőszakhoz? Több, mint hinnénk. A demokrácia és az emberi jogok leple alatt a legádázabb ideológiai harc folyik a gyermeki lelkekért (jövendő választókért, manipulálható tömegért, paralizálható, egyénekre szétrobbantható, uralható közösségekért). Egy magyarországi internetes újság cikkírója írja a kereszt-ügy kapcsán: „A problémát sokkal inkább az jelenti, hogy az egyházi iskolák, különösen a keresztény egyházi iskolák az értékekre való nevelés címén gyakran kifejezetten (szélsőjobboldali, nacionalista ideológiát terjesztenek, kulturális be- és elzárkózást hirdetnek.” Joggal tehető fel a kérdés, mi a fészkes fene az a kulturális be- és elzárkózás? Milyen szélsőjobb garázdálkodik az egyházi iskolákban? Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy az egyházi, különösen a keresztény-keresztyén egyházi iskolák éppen azt az értékrendet képviselik, amely évszázadokon keresztül jelentette alapját a társadalomnak. A rendszerváltás óta mást sem hallunk, mint hogy „ki a politikával az iskolákból”, amelyet most az újabb jelszó követ: „ki a vallással az iskolákból”. Ugyanakkor a legműveletlenebb ember számára is nyilvánvaló, hogy miként a szabadság nem azonos a szabadossággal, a demokrácia nem egyenlő az anarchiával, bizony a neve- lés/oktatás alfája és ómegája a fegyelem. Nem a kaszámyafegyelem természetesen, de az a fajta rend, amely felelős és erkölcsös életre készíti fel a gyerekeket. A hit ebben a kérdésben szinte másodlagos. El tudunk képzelni olyan családot, amelyben nincs családfő? Ahol mindenki azt csinál, amit akar? Ahol nincs rend és felelősség egymás iránt, nincs kötelesség és szeretet? Hátborzongató erkölcstelenség a jézusi szeretetet és tanítást összemosni a szélsőjobboldallal való riogatással. Ugyanakkor valóban veszélyes lehet az iskolában a tanítás előtt elmondott reggeli ima. A kérdés csak az, ki számára? És miért csodálkozunk azon, hogy az iskolákba benyomul az erőszak, miután száműztük onnan a szeretet, a megbocsátás, irgalmasság, a család, a nemzet és az ehhez hasonló „avítt” fogalmakat? A békéden, szeretetlen, a minden szegmensében a nyílt versenyt (győzzön az erősebb, az ügyesebb) támogató társadalmi közegben balgaság azt elvárni az iskolától, hogy zárt rendszerként működjön.
