Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-28 / 22. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 28. FIGYELŐ Egymás jobb megértéséért Közép- és kelet-európai nyelvek alapjaitsajátíthatják el bécsi tanárok egy továbbképzésen, hogy könnyebben tudjanak érintkezni a nem német anyanyelvű tanulókkal - számolt be az osztrák rádió burgenlandi adása. Egyre több a németet második nyelvként használó diák Bécsben. A két féléves képzés egyre népszerűbb a tanárokkörében. Az első tanfolyam tavaly novemberben indult a bécsi tanárképző főiskolán. Ezen a résztvevők elsajátítják a társalgás alapjait horvátul, magyarul, oroszul, lengyelül és törökül, bepülan- tást kapnak az öt kultúrába. Remélik, hogy egymás jobb megértése révén a tanulók és a diákok is könnyebben veszik majd az „akadályokat”. A tanfolyam elsődleges célja nem a nyelvtanulás, hanem a nyelven keresztül a kulturális megértéserősítése, (mti)- Felőlem bárkivel lefeküdhetsz, csak ne a guantanamói fogolytábor egykori lakója legyen! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Pótcselekvések MÓZES SZABOLCS Magyarország lakossága az évvégére 10 millió alá esik-jelzi a magyar statisztikai hivatal. S ami még rosszabb, a fogyás nem ismer (állam) határokat, az erodáció a határon túli magyar közösségeket is érinteni fogja. Mi jövőre kapjuk meg a józanító pofont, amikor kiderül, hogy már félmillió magyar sem él ebben az országban. Ha van olyan kérdés, amiben állandó - bizonyos ügyekben teljesen jogosan - panaszkodáshoz szokott nemzetünk csak saját fejére szórhatja a hamut, akkor ez pont a fogyásunk. Ennek megváltoztatása valóban csak rajtunk múlik. Ebben a kérdésben nem várhatunk megváltást sem az uniótól, sem kisebbségi főbiztosoktól, de még az anyaországtól sem - mely ugyebár hasonló cipőben jár. A fogyás természetesen nem csak magyar sajátosság, egész Európát érintő probléma, éppen ezért botrányos, mennyire nem foglalkoztatja a köz szereplőit, de még magukat az érintetteket - a lakosságot - sem. Ehelyett a probléma pótcselekvések formájában jelenik meg a politikai életben és a közbeszédben: az iszlám térnyerésével való riogatás, a bevándorlási politika szabályozása vagy a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek reformjának képében köszön vissza. Ha az európai anyáknak átlagban nem 1-1,2 gyermekük születne, hanem kettő és fél-három, akkor nem kellene arról népszavaztatni az embereket, hogy épülhetnek-e mifelénk mecsetek, nem arról tárgyalnának a (nem csak francia) képviselők, hogy hordhatnak-e a moszlim nők mohamedán fejkendőt, vagy jó- e a második nyugdíjpillér. Ezek a kérdések fel sem merülnének. Tettek helyett viszont - egyelőre - marad a pótcselekvés. Amíg nem lesz késő. Habár már tegnap is késő volt. A Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának állásfoglalása a nyelvtörvény módosítása utáni helyzetről Javaslat a nemzetiségi jogok átfogó rendezésére A Szlovákiai Magyarok Kerékasztala értékelése szerint az államnyelvről szóló törvény módosítása után kialakult állapotok újból igazolják, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségekjogait átfogó módon kell rendezni. DOKUMENTUM Ajelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy nincs egyensúly a többségi nemzet nyelvének védelme és a számbeli kisebbségben élő népcsoportok nyelvének védelme és ápolásának aktív támogatása között. A kisebbségi jogokra vonatkozójogi normák szétszórtan vannak jelen a Szlovák Köztársaság jogrendjében, gyakran alacsonyabb rendű jogszabályok, félreértelmezhető, egymáshoz szervesen nem illeszkedő megfogalmazások formájában. Ez a gyakorlatban ahhoz vezet, hogy az alkotmányban és a Szlovák Köztársaság által ratifikált nemzetközi emberi jogi és kisebbségjogi dokumentumokban rögzített jogok érvényesítése akadályokba ütközik vagy egyáltalán nem lehetséges. Miközben a szlovák politikai elit azt hangoztatja, hogy a nemzeti kisebbségek jogai magasan átlagon felüliek, mi ezt nem így látjuk, és a tények sem ezt igazolják. A modem demokráciák alapismérve, hogy a számbeli kisebbségben élő - nemzeti, vallási, faji, világnézeti vagy egyéb csoportok érdekeit az állam respektálja, és az őket közvetlenül érintő ügyekről csak az ő bevonásukkal dönt. Ellenkező esetben a demokrácia a többség (illetve a többség nevében fellépő politikai elit) önkényuralmává válik. Szeretnénk elkerülni, hogy hazánk ilyen országgá váljék. Ezért indítványozzuk, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya az elkövetkező másfél-két évben hajtsa végre az alábbi intézkedéseket: 1. Dolgozzon ki egy átfogó törvényt a nemzeti kisebbségek jogállásáról és védelméről (nemzetiségi törvény), valamint egy átfogó törvényt a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról. A nyelvhasználatot szabályozó rendelkezések a nemzetiségi törvény részét is képezhetik. Amennyiben két törvényben lennének összegezve a számbeli kisebbségben élő őshonos közösségek jogai, akkor ezeknek szervesen kell egymáshoz illeszkedniük és ugyanazokat az alapelveket kell követniük. A nemzetiségi törvény tartalmazná a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását, megjelölné az őshonos népcsoportok típusait keletkezésük szerint Szlovákia területén, valamint definiálná alkotmányos jogállásukat. A törvény átfogó keretet biztosítana- olyan feltételek megteremtéséhez, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai szabadon gyakorolhassák jogukat kultúrájuk és identitásuk kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére vonatkozóan, beleértve az ehhez szükséges intézményi és anyagi háttér kialakítását;- a nemzeti kisebbségekhez és a többséghez tartozó személyek közti teljes és tényleges egyenlőség megteremtésének elősegítéséhez a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén,- a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéhez szükséges feltételek megteremtéséhez az őket érintő kérdésekben történő döntéshozatalban. A kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása az alábbi feltételek teljesítése mellett képzelhető el: + a törvény teremtse meg a jogi kereteit annak, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a gyakorlatban érvényesíthessék a hivatalos érintkezésben történő nyelvhasználathoz való jogukat, az anyanyelven történő információszerzéshez és információterjesztéshez való jogukat, az oktatás és a kultúra területén, valamint a közélet egyéb területem történő anyanyelvhasználathoz való jogukat, mindenütt, ahol ez a kisebbség aktív jelenléte, számaránya és igényei alapján természetes, méltányos és helyénvaló; ♦ a törvény kidolgozását megelőzően kerüljön előterjesztésre egy részletes és elfogulatlan jelentés, amely feltálja a nyelvi jogok érvényesíthetőségének tényleges állapotát a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken; ennek elkészítésében vegyenek részt a nemzeti kisebbségek, a helyi szlovákok és a nemzetközi intézmények képviselői is; + a törvény biztosítson egy alapos, részletes végrehajtási keretet azokra a kötelezettségekre vonatkozóan, melyeket a Szlovák Köztársaság a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásával vállalt; ♦ a törvény kidolgozása történjék a nemzeti kisebbségek aktív bevonásával és hatékony közreműködésével - az arányosság és a teljesség elvénekbetartása mellett; ♦ a nemzeti kisebbségek eltérő tipológiáját és számarányát az előterjesztő szintén vegye figyelembe: a területhez köthető nemzeti kisebbségek a Charta értelmében kapjanak ilyen státuszt, ezt pedig a törvényalkotó vegye tekintetbe az egyes csoportok konkrét jogosultságainak specifikálásakor; s egyáltalán, a törvény megfogalmazásánál minden nemzeti kisebbség véleményét és érdekeit érdemben tárgyalják meg; ♦ a jogszabály előkészítése során a kormány egyeztessen az Európa Tanács, az EBESZ és az EU intézményeivel. 2. Az államnyelvtörvény szankciókról szóló rendelkezését függesszék fel mindaddig, amíg a szóban forgó új kisebbségi nyelv- használati törvényt el nem fogadják. Az államnyelvtörvény jelenlegi formájában diszkriminatív: alapfilozófiájának következményeként elsősorban a kisebbségek tagjai, tehát a lakosságnak csak egy része szankcionálható. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a bírságot természetes személy vagy közigazgatási szerv alkalmazottja, szolgáltató vagy más jogi személy részére szabják- e ki. A szankciókról szóló paragrafus szövege továbbra is homályos és fenyegető - megfogalmazása nem világos, különösképpen ott, ahol arról van szó, hogy a törvény „megszegéséért” mely esetben kerül kiszabásra 100 összegű pénzbírság és mikor 5000 összegű. 3. Legkésőbb a kisebbségi nyelv- használati törvény elfogadása kapcsán - de inkább a legkorábbi lehetséges időpontban - a kormányzat módosítsa az államnyelvtörvényt mindazon rendelkezéseiben, amelyek indokolatlanul beavatkoznak a magánszférába, az üzleti szférába, a nemzeti kisebbségekhez tartozó vagy másnyelvű személyek, szervezetek belső életébe, más nyelvek szabályaiba, s amelyeknek humanitárius szempontból negatív következményei vannak (például a betegellátás területén). Elvárjuk, hogy a hatóságok és a vezető politikusok adjanak világos és egyértelmű jelzést a közvélemény, a közalkalmazottak, a médiák, valamint a szolgáltatók felé, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a törvényes keretek között szabadon használhatják nyelvüket a magánéletben és a nyilvánosság előtt is. A nyelvi alapon történő, egyre gyakrabban előforduló szolgáltatásmegtagadást és diszkriminációt ítéljék el félreértelmezhetetlenül minden esetben, ne csak akkor, amikor szlovák nemzetiségű személyről van szó. A Kerekasztal és annak egyes tagjai készek részt venni a fenti célkitűzések megvalósításában. KÉZ,IRAT Kutyafuttában MIKLÓSI PÉTER Pár éve fontosak lettek nekem a kutyák, noha gyerekkorom óta ' tartottam tőlük. Összerezzentem, amikor ugattak, féltem, amikor a kerítések mögül rám acsarogtak, ha Pozsony utcáin póráz nélküljöttekszembe, átmentem a másik oldalra. Viszont amióta vidékre költöztünk és nekünk is van egy szép farkaskutyánk, azóta másképp nézem őket. Átnevelődésem része, hogy a házőrző ebünk bizony már „aki” -őt is megilleti a személyes névmás. Romy ugyanis családtag, már-már személy, ehhez kétség sem fér. Már ismerjük a jellemét, a gyengéit, olykor gyerekes allűrjeit, a ravaszkodását, vadulósan haragos perceit, és azt is, hogy bármilyenkonok, meggyőzhető. Magyarán: sok emberrel szemben ő ért a szóból. De esendő is, akár az ember, ha például betegvagyszilveszterkor irdadan petárdazaj bántja... Az eddig leírtak alapján azonban téved, aki olvasóim közül azt hiszi: mai szurkapiszkámban kutyatémában utazom. Fenti soraimat mégsem ejtem el mint bevezetőt, mert az emberi kiszolgáltatottság, a családon belüli erőszak, a verbális és tettieges agresszió, a szaporodó utcai atrocitás, a rejtett rasszizmus, az idegengyűlölet, az útszéli nacionalizmus vagy akár a közösség/ek/en belüli pocskon- diázás, árokásás láttán a saját dilemmáimra keresem a választ. Arra, hogy a jól nevelt és szakszerűen tartott ebbel nemegyszer miért könnyebb szót érteni, mint az emberrel, kiváltképp, ha politikus az illető. Ta- lán, mert a kutya megköveteli, hogy kellő toleranciával s előrelátással olvassam a gondolatait? Míg viszont a politikusok sértő, kirekesztő kijelentéseikkel zsigeritől támadnak, úton-útfélen „megkéselik” a másikat, természetesen büntetlenül, hiszen mindezt „csak” gyűlölködő szavakkal teszik. De vajon praktikusan is megtennék-e, ha büntede- nül megtehetnék? Naiv kérdés? Vagyostoba?Vagyfelháborító? Avagy, szerencsére, nem olyan időket élünk? Hanem milyeneket? Őszintén szólva, én nem is a napi politika magasabb polcain mocskolódó, így számszerűleg (viszonylag) kevesebb kútmérgező miatt aggódom, hanem azok miatt, akikkritikátianul, egyetértőén, akol- és birkaszellemben befogadjákfelkentjeik „szent szavait”. Akik a „példaemberek” mögé sorakozva meg sem próbálnaksaját ésszel legalább egy lépéssel előre gondolkodni: a várható következményekről. Ezutóbbiakvajonhá- nyan vannak? Ók szintén (viszonylag) kevesen vagy (viszonylag) egyre többen? És mennyi az a több? Ki tudja? Megsarcolható, hogy országosan hányán vannak, akiknek a harsány nyájszellem, afekete-fehér látásmód, a megrendelt mondatok ellenében meg kellene tanulniuk árnyaltabban gondolkodni, előre mérlegelni? Állandó fölhábo- rodás, jelképes arcul köpés helyett hitelesen és bizalommal, a közös érintkezési pontokat keresve együttműködni? Becsapjuk magunkat, szemérmesen lesütjük a szemünket, ha nem vesszükészre ezt afelszín alatti valóságot. Azt, hogy bár legyen szó a magát demokratikusnak tartó csendes többségről, szilárd választói-támogatóibázisról, a krisztusi szeretetet ideológiai alapként kezelő egyházakról, a civil társadalomról, itt lenne az ideje észrevennünk: nem határolódhatunk el naponta egymástól. Szlovákiaimagyarokkéntsem. Az elhatárolódás ugyanis csak azok létszükséglete, akiket hírbe lehet hozni az elhatárolódás okával/tár gyávái. Ám akikhez, sajátlelkiismeretükszerint, nem érfelazacsarkodás szennye, azoknak elhatárolódniuk sem kell. Messze kerültem a kutyavilágtól, de kutyatémában s csak kutyafuttában ide akartam eljutni. A kutyavilághoz.
