Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-23 / 18. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 23. www.ujszo.com # Ladislav Fuks Itáliai intermezzo SZABÓ G. LÁSZLÓ Pszichológiát tanult és művé­szettörténetet, a bölcsésztudomá­nyok doktoraként végzett 1949- ben, de mert a rendszer elöljárói rossz kádernek tartották, egy cseh­országi papírgyárban helyezkedett el. Ott dolgozott 1955-ig, majd a kynžvarti kastély gondnoka lett. Mesélte: amikor a kambodzsai ki­rályt és az őt vendégül látó hazai pártküldöttséget vezette végig a termeken, a delegáció egyik tagja, egy fontos elvtársnő, fütyülve az il­lik, nem illik-re, megkérdezte tőle, miért nincs gyereke. „Sihanuk elv­társnak, a kambodzsai királynak, látja, négy is van! Ön nem rajong a gyerekekért, Fuks elvtárs?” - fag- gatózott tapintatlanul az elkötele­zett hölgyemény. Pedig, ha tudta volna! Ladislav Fuks, a cseh széppróza egyik kiemelkedő alakja, aki bi­zarr, sőt olykor morbid történetei­vel nem tudott és talán nem is akart beilleszkedni abba a sorba, amelyben Bohumil Hrabal, Milan Kundera, Josef Škvorecký vagy Pavel Kohout állt, nagyon is szeret­te a gyerekeket. Főleg a fiúkat. De már a húszhoz közeledőket. Negyvenéves volt, amikor első regénye, a koncentrációs táborba készülő zsidó hivatalnok történe­te, a Mundstock úr megjelent. Vi­lághírűvé azonban 1967-ben írt kisregénye, A hullaégető tette, amelynek főhőse, Kopfrkingl úr a prágai krematórium igazgatója, aki munkáját mániákus áhítattal tiszteli és végzi, s mint példás né­met hazafi, példás fasiszta, az „új rend” elszánt híveként a családját is kiirtja. A Boldogtalanok bálja, a Variációk sötét húrokra, az Utazás az ígéretek földjére és a Natalia Mooshabr egerei magyar fordítás­ban is megjelent, A hullaégetőbői Juraj Herz forgatott egész világot bejárt filmet. Arnošt Lustig, a cseh próza jeles alakja ez idáig inkább forgatóköny­vei alapján volt ismert (Transzport a paradicsomból, Az éjszaka gyé­mántjai, Dita Saxová), magyarul is csak egyetlen műve, a Halott ma­darak vidám éneke jelent meg. Új, a cseh könyvpiacra most készülő írókról című kötetében hazai és külföldön élő kollégáiról mondja el mindazt, amit korábban csak szak­mai körökben vagy baráti összejö­veteleken adott tovább. „Egyszer egy tolongásban a Zsi­dó Múzeumban, amelynek akkor az igazgatója voltam - kezdi a Fuksról szóló fejezetet -, kezet ráz­tam a csehországi zsidó ereklyék csodálójával. Olasz hölgy volt az il­Ladislav Fuks tizenegy évesen Giuliana Limiti és Ladislav Fuks az esküvői szertartás előtt Ladislav Fuks es az Izraelben elő Max Brod, Franz Kafka egykori barátja lető, aki ott helyben lángra lobbant Ladislav Fuks iránt. Ő pedig úgy képzelte, hogy a közelségnek ez a fajtája változtathat szexuális orien­tációján, és elkezdtek barátkozni. De a hölgy érintetlen maradt. Úgy gondolta, ennek így kel len­nie. Az, hogy Ladislav Fuks nem támadta le őt a regényekből, a bulvársajtóból és a barátnői elbe­széléséből ismert módon, nem tűnt fel neki. Fuks aztán házassági ajánlattal állt elő, amit ő örömmel elfogadott. Olaszországban el is kezdődtek az esküvői előkészüle­tek. Titkárnő volt az olasz parla­mentben, tehát a legkülönbözőbb és legbefolyásosabb személyeket ismerte - ahogy a pápát, úgy az Olasz Kommunista Párt elnökét is. Természetesen őket is meghív­ta az esküvőre. Rómában rendezte be gyönyörű lakását, fehér márványból készült a kandalló. Jártam is nála még az esküvő előtt, amikor Izraelből re­pültem, és azt mondta, ez mind Ladislaóra vár. És akkor én is hinni kezdtem abban, hogy ez lesz majd sikeres megoldása a megoldhatat­lan problémáinak. Csakhogy az esküvőn történt egy kellemetlen dolog. A felszolgá­ló román pincér láttán Ladislav Fuksban ismét feléledt korábbi vá­gya - a vacsora kellős közepén, Fuksszal és a pénzzel együtt, eltűnt a pincér. A hölgy botrányt csapott, és alig bírta abbahagyni. A CSKP vezetősége is reagált erre - a cseh írók a nemzet lelknsmeretének hi­szik magukat, a valóságban azon­ban elfajzottak, amit Ladislav Fuks afférja is bizonyít. Levelet kaptak ugyanis az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságától. Az írószövetség vezetőségének akkor Jiíí Šotola és Ján Otčenášek is a tagjai voltak. Ők tudták, hogy ismerem a hölgyet. Ladislav Fuks egyszerűen halottnak tettette ma­gát. A hölgy írt és telefonált neki. Fuks nem válaszolt, a készülék zsi­nórját pedig kitépte a falból. El­küldték hát Olaszországba, hogy találkozzak a menyasszonnyal. Meghívtam őt egy kávézóba, és fel­készültem, hogy a legjobb tudá­som szerint magyarázzam el neki, mi történt. Igyekeztem elmondani, hogy Fuks jóhiszeműleg döntött az esküvő mellett, mert meg akart változni, szerette őt... A hölgy han­gosan elsírta magát, és mindenki, aki a közelünkben ült, úgy nézett rám, mint egy érzéketlen szerető­re, aki ezzel a kisasszonnyal dur­ván szakít. Ezért érzékenyen megjegyez­tem neki, hogy Ladislav Fuks szü­letése óta a saját neméhez vonzó­dott, és hogy a nők olyan mérték­ben azért mégsem izgatják, hogy gyereke lehessen, vagy hogy gye­reket akarjon tőlük. Abbahagyta a sírást, kezdett figyelni rám, de még mindig nem értett. Megkér­deztem hát tőle, hogy feküdtek-e együtt az ágyban? Mondta, hogy igen. Megérintett? Nem. Te meg­érintetted őt? Igen. Történt vala­mi? Nem. Erre azt feleltem: Ez így is maradna egészen a halálodig, ha olyan férfival élnél, aki nem tud férfi lenni a nő életében. Ezt már felfogta végre, és megígérte, hogy nem fordul sem a pápához, sem az Olasz Kommunista Párt elnökéhez- s így nem jelent veszélyt 300 cseh író számára. Aztán néhány évvel később Amerikában elfogy a pénzünk, és Ivan Passer azt mondja, ha írok neki egy soft porno sztorit, ame­lyet bemutathat a televízió, kapok előlegként 4 ezer dollárt. Csak­hogy én nem szeretem a pornog­ráfiát, nekem’az borzalmas, talán csak arra jó, hogy a fiatalok meg­ismerjék a másik nem fiziognómi- áját. De Passer figyelmeztetett, hogy ez csak soft porno, erotika. És elmeséltem neki Fuks esküvő­jét - és Ivan azt mondta, keveijem bele az olasz filmproducer törté­netét, aki színésznő feleségével mindent megtett, hogy gyerekük lehessen. Kémcsőt adtak neki az orvosnál. De valahogy nem boldo­gult az önkielégítéssel, ezért por­nográf képeket tettek elé, hátha segítenek rajta. Nem segítettek. A végén egy hirtelenszőke nővér gyengéd keze segítette, így telt meg a kémcső. Egyetlen délután során megír­tam a történetet, és kaptam is érte 4 ezer dollárt. Kétszázért élelmet vettem, aztán olyan lelkifurdalás kezdett el gyötörni, hogy a mara­dék pénzt vissza akartam adni. Megérkeztem a szállodába, ahol Passer és Forman laktak, és mon­dom Ivánnak, hogy nekem nem kell ez a pénz, mire ő azt felelte, hogy őrületes szerencsém van, mert nem kell visszaadnom sem­mit, de film sem lesz, mert a kong­resszus épp betiltotta az erotikus filmek sugárzását. A kéziratot az­tán elveszítettem. Nem is bánom.” Emlékirataiban, Az én tükröm című, 1994-ben megjelent kötet­ben, amelybe 2007-ben És ami a tükör mögött volt címmel Jin lüsl ékelt jó néhány fejezetet, a magán­életéről vajmi keveset eláruló Ladislav Fuks a következőképpen emlékezik „szíve választottjára”: „Prágai ittléte után 1964-ben a római Giuliana Limiti meghívott Olaszországba. Kedves, -kezdemé­nyező, áldozatkész lény volt. És persze nagyon művelt. A római egyetemen a pedagógia tanszékve­zető, Luigi Volpicelli professzor asszisztense volt, később ugyanott ő maga is professzorként dolgo­zott. Tudományos munkája J. A. Komenskýhez kötötte, aki hozzám is közel állt... Limiti asszony akko­riban a parlamentben is tevékeny­kedett. Prágába Volpicelli profesz- szorral látogatott el. Ez akkor volt, amikor megtisztelő felkérést kap­tam, hogy nyissam meg egy prágai zsinagóga textilkiállítását.” Jin Tüsl többet elárul a nagy ta­lálkozásról. „Olaszországban Fuks rangos egyetemeken adott elő... kalauza és összekötője Giuliana Limiti volt, aki jó régi republikánus családból származott, az észak-olaszországi Milánóból. A hölgynek - aki még mindig hajadon és ugyannyi idős, mint csehszlovák vendége, akinek a zsinagóga kiállításán mutatták be - volt is mit viszonoznia a dok­tor úrnak. Ó megmutatta neki Prá­gát, a hölgy végigvitte Rómán. Összehasonlíthatatlan volt a kettő, hiszen Róma nemcsak a társadal­mi elismerést jelentette az ígérete­sen kezdő negyvenéves író számá­ra, hanem mindenekelőtt a teljes személyi és alkotói szabadságot, amit addig nem élvezett. Limiti ne­ve évtizedek óta ismert volt a ró­mai szenátusban, és kulcsként szolgált egy kastély tegnap még is­meretlen szobájához. Fuksot Róma teljesen elvarázsolta, és ezt az ide­genvezetőjének köszönhette. így történt, hogy Giuliana Limiti és Ladislav Fuks a lenyűgöző milánói Santa Maria Maggiore bazilikában házasságot kötöttek. A fényképek szerint, amelyeket Ladislav Fuks mutatott, valamint az elmondása szerint nagyszabású esküvő volt. Az újdonsült párnak címzett megszámlálhatatlan jókí­vánságból az őket összeadó püs­pök két táviratot olvasott csak fel. VI. Pál pápa küldte az egyiket, Palmir Togliatti, az Olasz Kommu­nista Párt elnöke a másikat. A vőle­gényt édesanyja vezette oltárhoz. A székesegyház padjai az utolsó helyig megteltek. Ami közvetlenül ezután történt, arról nincs tudomásom. Minden­esetre pár nappal az esküvőt köve­tően Ladislav Fuks elhagyja Ró­mát, és sem az örök városba, sem Olaszországba nem tér vissza töb­bé. Szavai szerint a házasság nem teljesült be. Csak évekkel később, hajói tudom, Limiti asszony kezde­ményezésére bontották fel a pápa segítségével. Polgári válásra azon­ban a csehszlovák törvények sze­rint soha nem került sor. »Amit a Szentatya felbontott, az nincs és nem volt sem az Isten, sem az em­berek előtt« - bizonygatta olyan hosszasan, hogy a végén maga is elhitte. Néhány évvel a halála előtt minden fényképet és iratot, ami a házasságkötését bizonyította, meg­semmisített. Csak a milánói bazili­kában készült felvételsorozatot hagyta meg, amelyeken csupán a vendégek seregét és a székesegy­ház belsejét lehetett látni, de ha a menyasszony is ott volt a képen, akkor körömvágó ollóval gondo­san kinyírta. Következetes volt, mint mindenben.” Utolsó könyve, a Lucy Fehr asz- szony különös házassága befeje­zetlen maradt. De ami meglepő, hatvanötödik születésnapja alkal­mából megengedte, hogy a már kész első fejezet megjelenjen. A könyv ugyanis az ő házasságuk története íett volna, Lucy Fehr ne­vében a két kezdőbetű Ladislav Fuksé, életének legkínosabb, egy­ben leghumorosabb epizódját azonban magával vitte. 1982-ben kezdte el írni a könyvet, de a hát­ralevő tizenkét év sem volt elég ahhoz, hogy vállalja önmagát, és feltárja a személyével kapcsolatos teljes igazságot.

Next

/
Thumbnails
Contents