Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-23 / 18. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 23. www.ujszo.com # Ladislav Fuks Itáliai intermezzo SZABÓ G. LÁSZLÓ Pszichológiát tanult és művészettörténetet, a bölcsésztudományok doktoraként végzett 1949- ben, de mert a rendszer elöljárói rossz kádernek tartották, egy csehországi papírgyárban helyezkedett el. Ott dolgozott 1955-ig, majd a kynžvarti kastély gondnoka lett. Mesélte: amikor a kambodzsai királyt és az őt vendégül látó hazai pártküldöttséget vezette végig a termeken, a delegáció egyik tagja, egy fontos elvtársnő, fütyülve az illik, nem illik-re, megkérdezte tőle, miért nincs gyereke. „Sihanuk elvtársnak, a kambodzsai királynak, látja, négy is van! Ön nem rajong a gyerekekért, Fuks elvtárs?” - fag- gatózott tapintatlanul az elkötelezett hölgyemény. Pedig, ha tudta volna! Ladislav Fuks, a cseh széppróza egyik kiemelkedő alakja, aki bizarr, sőt olykor morbid történeteivel nem tudott és talán nem is akart beilleszkedni abba a sorba, amelyben Bohumil Hrabal, Milan Kundera, Josef Škvorecký vagy Pavel Kohout állt, nagyon is szerette a gyerekeket. Főleg a fiúkat. De már a húszhoz közeledőket. Negyvenéves volt, amikor első regénye, a koncentrációs táborba készülő zsidó hivatalnok története, a Mundstock úr megjelent. Világhírűvé azonban 1967-ben írt kisregénye, A hullaégető tette, amelynek főhőse, Kopfrkingl úr a prágai krematórium igazgatója, aki munkáját mániákus áhítattal tiszteli és végzi, s mint példás német hazafi, példás fasiszta, az „új rend” elszánt híveként a családját is kiirtja. A Boldogtalanok bálja, a Variációk sötét húrokra, az Utazás az ígéretek földjére és a Natalia Mooshabr egerei magyar fordításban is megjelent, A hullaégetőbői Juraj Herz forgatott egész világot bejárt filmet. Arnošt Lustig, a cseh próza jeles alakja ez idáig inkább forgatókönyvei alapján volt ismert (Transzport a paradicsomból, Az éjszaka gyémántjai, Dita Saxová), magyarul is csak egyetlen műve, a Halott madarak vidám éneke jelent meg. Új, a cseh könyvpiacra most készülő írókról című kötetében hazai és külföldön élő kollégáiról mondja el mindazt, amit korábban csak szakmai körökben vagy baráti összejöveteleken adott tovább. „Egyszer egy tolongásban a Zsidó Múzeumban, amelynek akkor az igazgatója voltam - kezdi a Fuksról szóló fejezetet -, kezet ráztam a csehországi zsidó ereklyék csodálójával. Olasz hölgy volt az ilLadislav Fuks tizenegy évesen Giuliana Limiti és Ladislav Fuks az esküvői szertartás előtt Ladislav Fuks es az Izraelben elő Max Brod, Franz Kafka egykori barátja lető, aki ott helyben lángra lobbant Ladislav Fuks iránt. Ő pedig úgy képzelte, hogy a közelségnek ez a fajtája változtathat szexuális orientációján, és elkezdtek barátkozni. De a hölgy érintetlen maradt. Úgy gondolta, ennek így kel lennie. Az, hogy Ladislav Fuks nem támadta le őt a regényekből, a bulvársajtóból és a barátnői elbeszéléséből ismert módon, nem tűnt fel neki. Fuks aztán házassági ajánlattal állt elő, amit ő örömmel elfogadott. Olaszországban el is kezdődtek az esküvői előkészületek. Titkárnő volt az olasz parlamentben, tehát a legkülönbözőbb és legbefolyásosabb személyeket ismerte - ahogy a pápát, úgy az Olasz Kommunista Párt elnökét is. Természetesen őket is meghívta az esküvőre. Rómában rendezte be gyönyörű lakását, fehér márványból készült a kandalló. Jártam is nála még az esküvő előtt, amikor Izraelből repültem, és azt mondta, ez mind Ladislaóra vár. És akkor én is hinni kezdtem abban, hogy ez lesz majd sikeres megoldása a megoldhatatlan problémáinak. Csakhogy az esküvőn történt egy kellemetlen dolog. A felszolgáló román pincér láttán Ladislav Fuksban ismét feléledt korábbi vágya - a vacsora kellős közepén, Fuksszal és a pénzzel együtt, eltűnt a pincér. A hölgy botrányt csapott, és alig bírta abbahagyni. A CSKP vezetősége is reagált erre - a cseh írók a nemzet lelknsmeretének hiszik magukat, a valóságban azonban elfajzottak, amit Ladislav Fuks afférja is bizonyít. Levelet kaptak ugyanis az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságától. Az írószövetség vezetőségének akkor Jiíí Šotola és Ján Otčenášek is a tagjai voltak. Ők tudták, hogy ismerem a hölgyet. Ladislav Fuks egyszerűen halottnak tettette magát. A hölgy írt és telefonált neki. Fuks nem válaszolt, a készülék zsinórját pedig kitépte a falból. Elküldték hát Olaszországba, hogy találkozzak a menyasszonnyal. Meghívtam őt egy kávézóba, és felkészültem, hogy a legjobb tudásom szerint magyarázzam el neki, mi történt. Igyekeztem elmondani, hogy Fuks jóhiszeműleg döntött az esküvő mellett, mert meg akart változni, szerette őt... A hölgy hangosan elsírta magát, és mindenki, aki a közelünkben ült, úgy nézett rám, mint egy érzéketlen szeretőre, aki ezzel a kisasszonnyal durván szakít. Ezért érzékenyen megjegyeztem neki, hogy Ladislav Fuks születése óta a saját neméhez vonzódott, és hogy a nők olyan mértékben azért mégsem izgatják, hogy gyereke lehessen, vagy hogy gyereket akarjon tőlük. Abbahagyta a sírást, kezdett figyelni rám, de még mindig nem értett. Megkérdeztem hát tőle, hogy feküdtek-e együtt az ágyban? Mondta, hogy igen. Megérintett? Nem. Te megérintetted őt? Igen. Történt valami? Nem. Erre azt feleltem: Ez így is maradna egészen a halálodig, ha olyan férfival élnél, aki nem tud férfi lenni a nő életében. Ezt már felfogta végre, és megígérte, hogy nem fordul sem a pápához, sem az Olasz Kommunista Párt elnökéhez- s így nem jelent veszélyt 300 cseh író számára. Aztán néhány évvel később Amerikában elfogy a pénzünk, és Ivan Passer azt mondja, ha írok neki egy soft porno sztorit, amelyet bemutathat a televízió, kapok előlegként 4 ezer dollárt. Csakhogy én nem szeretem a pornográfiát, nekem’az borzalmas, talán csak arra jó, hogy a fiatalok megismerjék a másik nem fiziognómi- áját. De Passer figyelmeztetett, hogy ez csak soft porno, erotika. És elmeséltem neki Fuks esküvőjét - és Ivan azt mondta, keveijem bele az olasz filmproducer történetét, aki színésznő feleségével mindent megtett, hogy gyerekük lehessen. Kémcsőt adtak neki az orvosnál. De valahogy nem boldogult az önkielégítéssel, ezért pornográf képeket tettek elé, hátha segítenek rajta. Nem segítettek. A végén egy hirtelenszőke nővér gyengéd keze segítette, így telt meg a kémcső. Egyetlen délután során megírtam a történetet, és kaptam is érte 4 ezer dollárt. Kétszázért élelmet vettem, aztán olyan lelkifurdalás kezdett el gyötörni, hogy a maradék pénzt vissza akartam adni. Megérkeztem a szállodába, ahol Passer és Forman laktak, és mondom Ivánnak, hogy nekem nem kell ez a pénz, mire ő azt felelte, hogy őrületes szerencsém van, mert nem kell visszaadnom semmit, de film sem lesz, mert a kongresszus épp betiltotta az erotikus filmek sugárzását. A kéziratot aztán elveszítettem. Nem is bánom.” Emlékirataiban, Az én tükröm című, 1994-ben megjelent kötetben, amelybe 2007-ben És ami a tükör mögött volt címmel Jin lüsl ékelt jó néhány fejezetet, a magánéletéről vajmi keveset eláruló Ladislav Fuks a következőképpen emlékezik „szíve választottjára”: „Prágai ittléte után 1964-ben a római Giuliana Limiti meghívott Olaszországba. Kedves, -kezdeményező, áldozatkész lény volt. És persze nagyon művelt. A római egyetemen a pedagógia tanszékvezető, Luigi Volpicelli professzor asszisztense volt, később ugyanott ő maga is professzorként dolgozott. Tudományos munkája J. A. Komenskýhez kötötte, aki hozzám is közel állt... Limiti asszony akkoriban a parlamentben is tevékenykedett. Prágába Volpicelli profesz- szorral látogatott el. Ez akkor volt, amikor megtisztelő felkérést kaptam, hogy nyissam meg egy prágai zsinagóga textilkiállítását.” Jin Tüsl többet elárul a nagy találkozásról. „Olaszországban Fuks rangos egyetemeken adott elő... kalauza és összekötője Giuliana Limiti volt, aki jó régi republikánus családból származott, az észak-olaszországi Milánóból. A hölgynek - aki még mindig hajadon és ugyannyi idős, mint csehszlovák vendége, akinek a zsinagóga kiállításán mutatták be - volt is mit viszonoznia a doktor úrnak. Ó megmutatta neki Prágát, a hölgy végigvitte Rómán. Összehasonlíthatatlan volt a kettő, hiszen Róma nemcsak a társadalmi elismerést jelentette az ígéretesen kezdő negyvenéves író számára, hanem mindenekelőtt a teljes személyi és alkotói szabadságot, amit addig nem élvezett. Limiti neve évtizedek óta ismert volt a római szenátusban, és kulcsként szolgált egy kastély tegnap még ismeretlen szobájához. Fuksot Róma teljesen elvarázsolta, és ezt az idegenvezetőjének köszönhette. így történt, hogy Giuliana Limiti és Ladislav Fuks a lenyűgöző milánói Santa Maria Maggiore bazilikában házasságot kötöttek. A fényképek szerint, amelyeket Ladislav Fuks mutatott, valamint az elmondása szerint nagyszabású esküvő volt. Az újdonsült párnak címzett megszámlálhatatlan jókívánságból az őket összeadó püspök két táviratot olvasott csak fel. VI. Pál pápa küldte az egyiket, Palmir Togliatti, az Olasz Kommunista Párt elnöke a másikat. A vőlegényt édesanyja vezette oltárhoz. A székesegyház padjai az utolsó helyig megteltek. Ami közvetlenül ezután történt, arról nincs tudomásom. Mindenesetre pár nappal az esküvőt követően Ladislav Fuks elhagyja Rómát, és sem az örök városba, sem Olaszországba nem tér vissza többé. Szavai szerint a házasság nem teljesült be. Csak évekkel később, hajói tudom, Limiti asszony kezdeményezésére bontották fel a pápa segítségével. Polgári válásra azonban a csehszlovák törvények szerint soha nem került sor. »Amit a Szentatya felbontott, az nincs és nem volt sem az Isten, sem az emberek előtt« - bizonygatta olyan hosszasan, hogy a végén maga is elhitte. Néhány évvel a halála előtt minden fényképet és iratot, ami a házasságkötését bizonyította, megsemmisített. Csak a milánói bazilikában készült felvételsorozatot hagyta meg, amelyeken csupán a vendégek seregét és a székesegyház belsejét lehetett látni, de ha a menyasszony is ott volt a képen, akkor körömvágó ollóval gondosan kinyírta. Következetes volt, mint mindenben.” Utolsó könyve, a Lucy Fehr asz- szony különös házassága befejezetlen maradt. De ami meglepő, hatvanötödik születésnapja alkalmából megengedte, hogy a már kész első fejezet megjelenjen. A könyv ugyanis az ő házasságuk története íett volna, Lucy Fehr nevében a két kezdőbetű Ladislav Fuksé, életének legkínosabb, egyben leghumorosabb epizódját azonban magával vitte. 1982-ben kezdte el írni a könyvet, de a hátralevő tizenkét év sem volt elég ahhoz, hogy vállalja önmagát, és feltárja a személyével kapcsolatos teljes igazságot.
