Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-19 / 14. szám, kedd
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 19. A külföldi befektetők szó nélkül belenyugszanak a helyi hatóságok diktátumaiba Vajon lesz-e Kínából igazi szuperhatalom? TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikaiak egyre csaló- dottabbak Barack Obama teljesítményével, mind többen érzik úgy, hogy az egy éve beiktatott amerikai elnök nem teljesítette ígéreteit - derült ki a The Washington Post és az ABC News közös felmérésének eredményéből. A megkérdezettek csaknem fele érzi úgy, hogy Obama nem teljesítette kampányígéreteit, és a többség nem vagy alig bízik abban, hogy az ország számára helyes döntéseket hoz. A független szavazók minden korábbinál kisebb aránya, csak 49%-a helyesli Obama tevékenységét. A többség elutasítja lépéseit a gazdaság, valamint az egészségügy terén, és még nagyobb többség nem ért egyet azzal, ahogy a terrorizmus és Afganisztán kérdését kezeli. A közvélemény több mint egyhar- mada érzi úgy, hogy Obama nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket; áprilisban, elnöksége első 100 napja után ez a mutató még csakfele ekkoravolt. Akkor még a válaszolók 63%-a látta úgy, hogy Obama „sok mindent” elért, ez az arány mostanra 47%-ra süllyedt. Mint a felmérésből kiderült, az ellenzéki republikánusok mind kritikusabban ítélik meg Obama működésének egészét, valamint annak bel- és külpolitikai vonatkozásait is. Az ország éles pártos megosztottságát jelzi, hogy míg a republikánus szavazók mindössze 20%-a helyesli Obama tevékenységét, addig a demokratáknál ez az arány 87%. Amerikai elnök megítélésében ekkora pártos szakadék soha nem volt tapasztalható Bili Clinton, George H. W. Bush vagy Ronald Reagan mandátuma idején, a szembenállás csak Obama elődje, George W. Bush második elnöki periódusában éleződött ki hasonló mértékben. Obama tevékenységének megítélése erősen elüt egymástól a fehér, illetve a fekete lakosság körében. Utóbbiaknak, akárcsak áprilisban, még mindig a túlnyomó többsége támogatja az . első afroamerikai elnök működését és úgy látja, sok mindent elért. A fehéreknél Obama támogatottsága csaknem 20%-kal csökkent, mint ahogy azoké is, akik úgy érzik, sokat tett le az asztalra. Az egyik legjelentősebb visszaesést azoknak a fehéreknek az aránya mutatja, akik szerint Obama elhozta a szükséges változást Washingtonba: áprilisban 58% érezte így, ma már csak 41. A több mint ezer felnőtt telefonos szondázásával készült kutatás alapján a The Washington Post megállapította: elmúltak azok a ,jó érzések”, amelyek Obamát a beiktatása utáni hónapokban körbevették. Amikor hivatalba lépett, a közvélemény kétharmada hitt abban, hogy kellő változást visz a washingtoni nagypolitikába, ma a válaszolók fele érzi úgy, hogy ez sikerült neki. A demokraták kétharmada szerint elérte a változásokat, de a republikánusok ugyanekkora hányada és a függetlenek többsége szerint Obama elnöksége nem hozott lényeges változást, (mti) Kína többjei szerint a szuperhatalmi státus küszöbén áll, ám bizonyos hiányosságok nehezíthetik, hogy első számú vezető hatalommá váljon. MTl-ELEAáZÉS A Középső Birodalom még idén a világ második gazdasági hatalmává emelkedik az Egyesült Államok után, megelőzve Japánt, Németországtól pedig átveszi a világ első számú exporthatalmának címét. Hatalmas devizatartaléka révén a súlyosan eladósodott Egyesült Államok legfontosabb hitelezője. Miközben az utolsó szuperhatalom, az Egyesült Államok jelentősége egyre csökken, Kína a nemzetközi színtér egyik legfontosabb szereplőjévé emelkedett: az ázsiai nagyhatalom olyan erős, mint korábban még soha. Első saját fejlesztésű rakétaelhárító rendszerének kipróbálásával a hét elején felvillantotta egyre növekvő katonai erejét is. A kínai vezetők erősödő öntudata azon alapul, hogy a globális gazdaságiválság Kína javára mozdította el a világban a hatalmi erőviszonyokat. Impozáns nyolcszázalékos növekedésével a Kínai Népköztársaság saját, belső problémái ellenére is a világgazdasági fellendülés húzóerejévé vált. Jü Jing-li, a sanghaji nemzetközi tanulmányok intézetének kutatója szerint egyértelmű, hogy Kína feltörekvő hatalom, miközben az Egyesült Államok ereje leszálló ágban van, és egyre kevésbé képes arra, hogy ezt a folyamatot megfordítsa, és visszaszerezze vezető sze- repétavilágban. Barack Obama maga is többször hangsúlyozta, hogy a legfontosabb globális problémákat - az iráni és az észak-koreai atomvitát, a gazdasági világválságot vagy a légkör védelmét - nem lehet Kína együttműködése nélkül megoldani. A kudarcba fulladt koppenhágai klímacsúcs rávilágított arra az ellentmondásra, amely Kína fölemelkedését kíséri: egyfelől a legnagyobb üvegházgáz- kibocsátóként már csak puszta méreteinél fogva is „nehézsúlyúként” lép fel, másfelől viszont nem hajlandó vállalni az ezzel járó különleges felelősséget. Az egész világ most Kínára tekint, a nemzetközi közösség már magával a várakozással is egyfajta nagyhatalmi aurát kölcsönöz a Középső Birodalomnak. A pekingi vezetés mégsem tulajdonít nagyobb jelentőséget a G2-nek is nevezett kínai-amerikai partnerségi együttműködés lehetőségének, amelynek célja a globális kihívások kezelése lenne. Ven Csia-pao miniszterelnök arra hivatkozik, hogy országának a leghatalmasabb fejlődő államként számos belső problémája van, amelyek megoldásra várnak. Jóllehet Kína hamarosan a világ második számú gazdasági hatalma lesz, az egy főre jutó gazdasági teljesítmény tekintetében még az első száz országközé semférbe. Kína erősödik, ám a valódi szuperhatalmi státushoz szakértők szerint még hiányzik egy s más. Az Egyesült Államokkal ellentétben Kína nem képes hadseregét tetszőleges időpontban a világ bármely pontján bevetni, bár atomfegyverrel kétségkívül tud fenyegetni, és saját szomszédait is képes megfélemlíteni. Diplomatái alapvetően a központi hatalom parancsainak végrehajtóiként funkcionálnak; roppant csekély lehetőségük van a tárgyalásra, és nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valamiért vállalják a felelősséget. A legnagyobb fogyatékossága azonban belpolitikai természetű: a kommunista egy- pártrendszert csupán gazdasági sikere és a növekvő jólét tartja fenn, ám alapvetően a bírálók elnyomására támaszkodik. A „Vörös Kína Rt.” gazdasági téren sikeres lehet ugyan, de ideológiailag a végét járja; a politikai rendszernek nincs vonzereje. „A hatalom gyakorlásának olyan eszméken és elképzeléseken kell alapulnia, amelyek mindenki számára vonzóak” - írta Min Hszin-pej professzor a Kína nem szuperhatalom című tanulmányában, amelyet a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó Camegie kutatóközpontnak készített. A kínai vezetők nagyon is tisztában vannak hatalmuk korlátáival. Ebből adódóan óvatosan viselkednek, és visszariadnak nemzetközi kötelezettségek vállalásától. „Kínának mindig lesz helye a nemzetközi porondon, ám abban a tekintetben, hogy képes és hajlandó lesz-e vezető szerepet betölteni, nagy valószínűséggel csalódást fog okozni mindazoknak, akik azt várják tőle, hogy szuperhatalom módjára viselkedjen" - véli a professzor. Kína növekvő politikai súlyával és erősödő önbizalmával összhangban a külföldi befektetők - autógyáraktól gyorsétterem-láncokig - többnyire szó nélkül belenyugszanak a helyi hatóságok diktátumaiba, elfogadva az általuk szabott feltételeket, ellenőrzést, a kínai üzleti partner kijelölését Peking által. Szinte valamennyien hajlandók megfizetni ezt az árat azért, hogy bejussanak egy hatalmas (és növekvő!) piacra. Ezért is keltett feltűnést a hét elején a Google bejelentése, amellyel megfenyegette a kínai hatóságokat: kivonul az országból, ha nem szűnik meg az internet fölötti állami cenzúra, és a hatóságok nem vetnek gátat a web- kalózok áldatlan tevékenységének. A pekingi nyomásnak engedve számos külföldi intemetszolgáltató (köztük a Yahoo és az eBay) már feladta a küzdelmet, és Kínában folytatott üzleti tevékenységének ellenőrzését átengedte egy helyi vállalatnak. Egyelőre a Google az egyetlen globális szolgáltató, amely maga igazgatj a kínai leányvállalatát. A hatalmas piacon (Kínában 340 millió intemethasználót tartanak számon) azonban így is csak második a piacvezető Baidu mögött. Ez utóbbi tavaly 60,9 százalékkal részesedett a letöltésekből származó összes bevételből, míg a Google részesedése 31,8százalékvolt. Az amerikai cég lépése és az, hogy elhatározását a nyilvánosság elé tárta, azért is feltűnő, mert a kínai hatóságok többnyire haragosan reagálnak az őket érő bírálatokra. Kis túlzással: a Középső Birodalomban a rettegés légköre uralkodik. A hivatalos szervek széles körű rendszabályozási jogosítványokkal rendelkeznek, a vállalatok pedig óvakodnak olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek megtorlást vonhatnak maguk után. KOMMENTÁR Felsőoktatás futószalagon GÁL ZSOLT Szlovákia az elmúlt években a futószalagok országává vált. De nemcsak a járművek és képernyők készülnek futószalagon az autóipari, illetve elektrotechnikai beruházásoknak köszönhetően, hanem a főiskolát és egyetemet végzett diákok, doktorok és docensek is. Ez a felsőoktatási, jórészt „zöldmezős beruházások” eredménye, amelynek következtében a mennyiségi szemlélet diadalmaskodott a minőség felett. Az elmúlt hetekben, hónapokban sorra robbantak ki botrányok, sötét árnyékot vetve a hazai felsőoktatás színvonalára. Kiderült, hogy egyes, magukat egyetemnek nevező intézményekben olyan diplomamunkákat lehetett megvédeni, amelyeknek a felét kimásolták valahonnan. Ezen legfeljebb a kívülállók lepődhettek meg, az ágazatban dolgozók tisztában voltak vele, hogy a diákok sok helyen összelopkodják a szemináriumi munkák, szakdolgozatok anyagát és plágiumnak minősülő dolgokat adnak le. Az elmúlt évek innovációja abban állt, hogy most már a tanárok egy része is ezt teszi, szégyent hozva hivatásukra. Pofátlanul lemásolják diákjaik, beosztottaik vagy kollégáik munkáit, vagy azok egy részét, esetleg külföldi munkákat adnak le saját műként, lefordítva és némileg átfazonírozva. A kirobbant botrányok csak a jéghegy csúcsát képezik, de legalább megmutatták, hogy komoly baj van az egész rendszerrel. A fő okokat a finanszírozásban, de a lakosság hozzáállásában is kell keresni. Mivel a felsőoktatási intézmények bevételének nagyobb részét a hallgatók után kapott állami normatíva tette ki, ezért a cél a minél több diák felvétele lett. A számbelileg egyre kisebb korcsoportokból egyre több jelentkezőt akceptáltak, a hallgatók száma pár év alatt több mint megkétszereződött. Mivel a fiatalkorúak korcsoportjait már szinte teljesen kimerítették, az intézmények a már dolgozók távutas képzését bővítették, amiért (nem ritkán törvényt kerülve) még pénzt is kérhettek. Kialakult egy csendes megegyezés egyetemek és diákjaik között (tisztelet a kivételnek!): mi felveszünk benneteket, akkor is, ha nem vagytok olyan tehetségesek - vagy, mondjuk ki, egyenesen buták vagytok - és 5 évig itt is tartunk, majd diplomával együtt elbocsátunk, de abszolúte nem érdekel, mihez kezdetek vele a munkaerőpiacon. A diákok tekintélyes része erre így reagált: ha megkapjátok értem a fejpénzt (ha fizetek, még inkább), akkor már vegyetek fel és tartsatok benn, adjatok diplomát. A tudásomat ne firtassátok, én sem fogom a minőséget, nem az érdekel, hanem a papír. Az ilyen hozzáállásnak meg is lett a következménye, a legtöbb helyre felvételi nélkül be lehet jutni és viszonylag könnyen el lehet végezni az egyetemet. Ha valakinek még bejárni se nagyon akaródzik, az szó szerint megveheti a diplomáját valamelyik magánintézményben. Ezek után nem is kell csodálkozni, hogy menetrend szerint érkeznek a botrányok. A trenden változtatni a tandíj vagy hozzájárulás és a minimális felvételi követelmények bevezetésének valamilyen kombinációja tudna, de erre szinte semmi esély. A tandíjat a lakossági ellenállás söpörné el, a minőségi felvételi követelményeket meg a gyengébb intézmények, hisz a létükről lenne szó. Ezért minden marad a régiben: továbbra is óriási minőségbeli különbségek lesznek az egyes tanszékek, intézetek között, a legtehetségesebb diákok külföldre mennek, a legkevésbé tehetségesek és leglustábbak pedig „megveszik” a diplomájukat. Sorozatban jönnek majd az újabb botrányok, miközben a végzettség tovább veszít értékéből. Minden második embernek diplomája lesz, de a többségük semmire se megy vele. TALLÓZÓ SAAE A Magyar Koalíció Pártja és a Híd párt között várható a leghevesebb konfrontáció a szlovákiai választási kampányban - véli a Sme. A liberális napilap véleménye szerint erre vall Csáky Pálnak, az MKP elnökének felhívása a pártból kilépőkhöz, hogy térjenek vissza. A „lélektani nyomás” emlegetése azt jelzi, hogy mindkét párt esetében ugyanarról a választóról van szó, akit a pártvezetők nehéz választás elé állítanak. Lényegesebb az a megállapítás, mely szerint „az MKP versus Híd nem az eszmékről, a programokról vagy a XXI. századi Szlovákia kisebbségei számára alkotott vízióról, hanem két személyről szól” - céloz a jegyzet szerzője, Peter Schutz a két pártelnökre, Csáky Pálra és Bugár Bélára. Schutz felhívja a figyelmet arra, hogy a konfrontáció és a kizárólagos egymásra figyelés nagy kárt okozhat a magyaroknak, ahogy azt már a megyei választások is megmutatták. A három lehetséges forgatókönyvből a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy a két pártból a választáson csak az egyik jut be a parlamentbe. Azok a forgatókönyvek, melyek szerint mindketten bejutnak, illetve hogy egyik sem, kevésbé való- színűek. Miután ez a helyzet nagyon nehéz, közös lehetne az az érdek, hogy mindkét párt minél hamarabb a programjára összpontosítson. Bár a válástól már majdnem egy év telt el, a programok közti eltérést eddig még nem mutatták meg - zárja jegyzetét a Sme. (m)
