Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-16 / 12. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 16. www.ujszo.com Kerekes Vica másodszor forgatott cseh filmben, Milan Cieslar Esőtündérében kapott főszerepet Kisvirág az izlandi pusztaságban RÖVIDEN Kiállítás: Párhuzamos életművek Dunaszerdahely. A Vermes-villában lévő Kortárs Magyar Galéria idén is neves hazai magyar és magyarországi mű­vészek kiállításait kínálja a művészetszerető közönségnek. Ja­nuár 18-án, hétfőn 17 órakor nyitják meg a Párhuzamos élet­művek - Európai művészpárok című kiállítást, melyet Hetey Katalin és Konok Tamás művészpáros alkotásaiból rendeznek. A tárlat február 8-ig tart. (ka) Holnap Golden Globe-díjátadó Los Angeles. Holnap 67. alkalommal adják át az Oscar-díj „előfutárának” is tekintett Arany Glóbusz (Golden Globe) filmdíja­kat, amelyeket a Hollywoodi Külföldi Sajtószövetség (HFPA) ítél oda. A győztesek a hagyományok alapján jó eséllyel reménykedhet­nek a filmvilág legrangosabb kitüntetésében, az Oscar-díjban is. Két éve a forgatókönyvírók sztrájkja miatt csak a díjkiosztó sajtótájé­koztatót tartották meg, így Steven Spielberg tavaly vette át élet­műdíját. Idén az 1995 óta házigazda nélkül futó show-t Ricky Ger­vais brit komikus vezényli le. Egy kitüntetett neve már ismert - a Ce­cilé B. DeMille életműdíjat Martin Scorsese rendező veheti át. (mti) Berecz András hétfőn Pozsonyban mesél Az ízes szavú álomszövő „Megint nyitott szívvel fogadtak.. (Somogyi Tibor felvétele) AJÁNLÓ Pozsony. Aki hallotta már Be­recz Andrást mesélni, lendkere- kes egérként rohan, ha megnesze- li, hogy a nagy mesélő a környé­ken lép fel. Aki még nem hallotta, talán elhúzza a száját a mese­mondó szó hallatán, hogy az meg vajon miféle foglalkozás? „Bizonyos meséket arra tarto­gatok, amire a jégtörő hajó az or­rát. Azokat úgy küldöm előre, hogy aki soha nem hallott mesét, vagy nem akarja érteni, az is fel­fogja, hogy nem egyéb ez, mint tömör beszéd, a magyar nyelvnek tovább már nem sűríthető állapo­ta. A határon túliak általában a dupláját szokták érteni. Mert a történeteim nagy része a vesztes ember kapaszkodásáról szól, az igyekezetről, hogy egyszer a ke­vésbé vesztesek közé tartozhas­son. Az ittenieknek ki van hegyez­ve a fülük az ilyesmire. A mesék többet tudnak, mint én, én csak elmondom őket. Az előttem járók annyi bölcsességet felhalmoztak bennük, hogy nyugodtan el­mondhatom őket akárhol, min­denki megtalálja a magáét” - nyi­latkozta lapunknak néhány éve Berecz András, a történetmondás hagyományainak újjáélesztője, nótafa, népmesegyűjtő, folklór­MT1-HÍR Budapest. Egy év késéssel, de megérkezett Magyarországra is Juraj Jakubisko veterán szlovák filmrendező történelmi szuper­mozija, a Báthory. A Báthory Er­zsébetről szóló alkotást, amelyet január 20-tól vetítenek a magyar mozik, csütörtökön mutatták be a sajtó képviselőinek az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A vetítés utáni sajtóbeszélgeté­sen Deana Jakubisková színésznő, a film producere elmondta, Szlo­vákiában minden idők legsikere­sebb filmje lett a Báthory, míg Csehországban az évtized máso­dik legsikeresebb alkotása címet is kiérdemelte, összesen másfél mil­lióan látták csak a két országban. Juraj Jakubisko elmondta, hogy Várkonyi Gábor történész segítségét felhasználva a filmmel a Báthory Erzsébetről élő mítoszt akarta lerombolni, a 16. századi grófnőről ugyanis még ma, 400 kutató és tréfamester. Vagy ahogy ő nevezi magát: álomszövő. Amit éjszaka álmodik, nappal mesévé hímezi. Úgy peregnek nyelve alatt az ízes szavak, mint nagyanyja keze alatt a rokka. Meséi bölcs, tanító mesék, a kisember csodála­tos győzelmeiről a világ nagyjai és hatalmasai felett. Berecz András jövő hétfőn, ja­nuár 18-án 17 órától a magyar kultúra napja alkalmából lép fel Pozsonyban, a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézetében, (Pali­sády 54.). (juk) (Juhász Katalin felvétele) évvel halála után is megoszlanak a vélemények. A Guinness Rekor­dok Könyve szerint Báthory Er­zsébet nevéhez köthető a történe­lemben az egy nő által elkövetett legtöbb gyilkosság, szám szerint 650. Ezzel szemben a rendező - a legújabb történelmi kutatásokat is figyelembe véve - azt állítja az asszonyról, hogy igazi reneszánsz ember volt, intelligens, művelt, művészetpártoló, okos nő, aki a vagyonára szemet vető nagyurak ármánykodásának áldozata lett. Juraj Jakubisko az MTI kérdésé­re elmondta, meg akarta mutatni a nyugati világnak, hogy Kelet-Kö- zép-Európában is tudnak nagy tör­ténelmi filmet készíteni. „A mi tör­ténelmünk megérdemli, hogy a filmesei földolgozzák” - hangsú­lyozta a rendező, aki több száz sta­tisztát mozgatott, 16 kastélyban forgatott és három operatőrrel - František Brabec cseh, Juraj Ďuriš szlovák és Kende János magyar operatőrrel - dolgozott együtt. Első cseh játékfilmje, a Jan Hrebejkkel forgatott Szé­gyentelen után újabb lehető­séget kapott Prágában Kere­kes Vica. Ezúttal Milan Cies­lar Esőtündér című mese­filmjében állt kamera elé. SZABÓ G. LÁSZLÓ A film februári bemutatójára Budapestről utazik Prágába. Ott él ugyanis fotóművész párjával, Vígh Csabával, s így három vasat tart a tűzben. Az egyiket Pozsony­ban, ahol füleki lévén színészi dip­lomáját szerezte, a másikat Prá­gában, ahol a Hrebejk-film pikáns jelenete egy csapásra ismertté tet­te, a harmadikat pedig Budapes­ten, ahol már szintén túl van né­hány filmszerepen. ,A mesefilm mindentől függet­lenül jött - meséli. - Ennek örül­tem az egészben a legjobban. Hogy megint rám találtak. Milan Cieslartól tudom: sokáig kereste a lányt, Kisvirág megformálóját. Aztán meglátta egy fotómat és ki­választott. Már a meghallgatás is jól sikerült, éreztem, hogy komoly eséllyel pályázom a szerepre. Rá­adásul március 28-án utaztam a válogatásra. A születésnapomon. Minden nagyon jól alakult, a ren­dező elégedett volt, bár az elején, amikor megkérdezte, hány . éves vagyok, és mondtam, hogy hu­szonnyolc, láttam az arcán, hogy egy kicsit megijedt. Eredetileg ugyanis húszéves lányban gon­dolkozott. A felvett képsorok az­tán gyorsan megnyugtatták. For­mált is a karakteren, miután meg­ismert. Belőlem kiindulva változ­tatott a jellemén.” Cieslar, amikor először találko­zott Kerekes Vicával, még nem lát­ta a Hrebejk-filmet. „Én ennek nagyon örültem - szól szemérmesen az érzéki arcú, vörös tündér. - Örültem, mert ha látott volna, miután próbafelvétel­re hívott, lehet, hogy picit megré­mültvolna, hiszen ott egészen más síkon mozgattak. A rendezők többsége ugyanis, ha lát egyfajta szerepben, nem tud elképzelni va­lami egészen másban. Én pedig épp ezért szeretek próbafelvéte­lekre járni... ott legalább lehető­ségem van megmutatni azt is, amit esetleg egyáltalán nem feltételez­nek rólam. A Szégyentelenben lá­tott szerepem után lehet, hogy so­kan nem is tudják elképzelni ró­lam, hogy tágra nyílt szemekkel pislogok a világra, pedig ez is meg­van bennem. Milan Cieslar azon­naljelezte, hogy módosít a karak­teren. A vörös hajamat és a szeplő- imet meghagyta, mű hajfonat szó­ba sem jött. Attól tartott, hogy a szememben majd látni lehet a ko­romból eredő tapasztaltságot, de játék közben aztán felfedezte ben­nem az ártatlanságot is, amit nem úgy kellett előbányásznom ma­gamból. Amiatt pedig egyenesen zavarban volt, hogy a Hrebejk-film után hívott próbafelvételre. Ne­kem kellett megnyugtatnom őt, hogy nincs baj, én ezt így is élve­zem. Igazság szerint nem is szeret­tem volna úgy megöregedni, hogy ne játszottam volna mesefilmben. Gyerekkoromban faltam a köny­veket, imádtam a csehszlovák me­sefilmeket. Fociztam és bunyóz­tam a fiúkkal, részese voltam na­gyon sok csínytevésnek, de volt egy másik énem is. Berendezked­tem a szobában, és különböző helyzetekbe képzeltem bele ma­gam. Egyedül játszottam. A mai napig imádom a meséket. A kará­csony is úgy telt, hogy jó pár mese­filmet megnéztem a tévében.” Az Esőtündérben azt szereti, hogy nem egy palotában élő her­cegkisasszonyt kellett játszania, aki naphosszat duzzog, vagy szo- morkodik, hanem egy hús-vér, fa­lusi szegény lányt, akiben szív és szeretet van, és küzdeni tud, ha kell. „Kisvirág a nagyapja és az édesapja mellett nő fel egy erdő­széli kunyhóban. Nem is annyira naiv, mint inkább tiszta lány. Ő menti meg az embereket a szomj­haláltól. Az öt elem, a Nap, a Föld, a Tűz, a Víz és a Levegő elhatároz­zák, hogy leküldik Esőtündért az emberek közé, nézzék meg, mi­képpen élnek, hogyan viselked­nek. Az Esőtündér pedig csak rosszat tapasztal. Álruhában jár a földön, mint egy koldusasszony. Én vagyok az egyetlen, aki befo­gadja őt, mindenki más elfordul tőle. Az égiek aztán úgy döntenek, hogy megvonják az esőt az embe­rektől. Egyvalaki kérésére változ­hat csak a helyzet, s az az egyva­laki én vagyok. Kisvirág a földbir­tokos fiát szereti, lakodalmat azonban csak akkor csaphatnak, mondják a fiú szülei, ha elhozom az esőt, s akkor egybekelhetünk. De nem gondolják komolyan, hi­szen egyáltalán nem feltételezik rólam, hogy én erre képes vagyok. Az égiek azonban kiállnak mellet­tem, előbb viszont különböző próbatételeknek vetnek alá. A vé­Kisvirág nem egy palotában duzzog gén megjön az eső. Esőtündér megnyitja a csapokat a felhőkön. Szép mese, a stáb minden tagja összetett kézzel hálálkodott, hogy dolgozhatott ebben a filmben. Nekem is azt mondták: mesefilm­ben játszani jutalom. Igazuk volt. Nagyon széles skálán mozoghat­tam. Remény, megtisztulás, felol- dozás van a történetben. Élvez­tem nagyon.” A kosztümét is szerette. „Fehér blúz, bőrmellény, szok­nya, alatta nadrág, a nagypapa ci­pője, szakadt kalap. Nem valami drága, virágmintás ruha! Ez egy egyszerű falusi lány.” Az izlandi forgatás ráadásként jött. Azzal egyáltalán nem szá­molt. „Miután telefonon jelezték, hogy enyém a szerep, másnap jött egy sms. A rendező küldte, hogy Iz- landon is forgatunk, ha nem ha­ragszom. És a végén megkérdezte: beleegyezem-e? Természetesen, feleltem, miközben nem is akar­tam elhinni, hogy egy hétre Iz- landra utazunk, és bejárjuk az egész szigetet. Gejzíreket, vízesé­seket,' mélyről feltörő meleg forrá­sokat láttam egészen közelről.” S mi volt a legnagyobb élmény? - kérdezem Kerekes Vicától. „Olyan nincs - feleli egyértel­műen. - Mostoha táj, kőrengeteg, pusztaság. Első látásra még érde­kes is lehet, később már döbbene­tes. Órákat utaztunk anélkül, hogy embert, zöldet vagy akár csak egyetlen fűszálat láttunk vol­na. Piknikezni csak a kőrengete­(Vígh Csaba felvétele) gén lehetett. Vadon élő bárányok rohantak az autónkhoz, ki sem mertünk szállni belőle. Ijesztőek voltak. Kísértetiesek. Túlzás nél­kül állítom: mintha egy idegen bolygón jártunk volna. Nem vélet­len, hogy amikor az amerikai űrhajósok a Holdra készültek, ott edzettek. Nem vagyok fürdőző tí­pus, de a Kék lagúnát nem hagy­tam ki. Ha már egyszer ott vagyok! A Cseh-Morva Fennsíkon sokkal felszabadultabban éreztem ma­gam. Az igazán szép, szelíd táj, pil­lanatok alatt belopja magát az em­ber szívébe. Izlandot még az óriási vízeséseivel, a semmi közepén elő­törő gejzírjeivel sem tudtam egy életre megszeretni. A birkákat sem fogom elfelejteni soha. Mintha a tájat őrizték volna. Mindenképpen sajátos hangulatot adtak a lát­ványhoz. De olyan nem evilágit! Kicsit olyan hátborzongatót, rém­filmbe illőt.” Szerepformálásával kapcsola­tosan a következőket mondja: „Nagyon emberinek kellett lennem, és voltak helyzetek, ame­lyekben nagyon gyorsan kellett lelkiállapotot váltanom. Az egyik pillanatban még a bárányaimat kerestem, terelgettem, a másik­ban már tiszta szívből kellett zo­kognom, de úgy, hogy a könnyem végigfolyjon az arcomon. Vagy amikor a szomjúságtól már alig vonszolom magam... az is egy ki­élezett helyzet volt. S történt mindez 13 fokban, ami Izlandon a nyarat jelenti. A stáb tagjai nagy­kabátban, mi kivetkőzve, nem­egyszer csuromvizesen. És nem volt lakókocsi, ahonnan kiléphet­tünk volna a pusztaságba. Meg­történt, hogy kilométereket gya­logoltunk maszkban, kék festék­kel befújva, vagy egy hatalmas vízesés alá kellett bebújnunk, mert ott forgattunk.” A stábról kellemes emlékei van­nak. Érdekes volt számukra, hogy szlovákul beszélő magyar színész­nővel dolgoznak. „Megint el kellett magyaráz­nom, hogy ez hogyan is van tulaj­donképpen, de már megszoktam. A Hrebejk-forgatáson is el kellett mesélnem. A lényeg az, hogy itt is nyitott szívvel fogadtak, és végig jól éreztem magam. Nagyon meg­szerettük egymást. Kíváncsian vá­rom a prágai bemutatót. Csaba jön velem. Ő is dolgozott a filmben. Fotósként. A film plakátján is az ő munkája látható.” Juraj Jakubisko filmjét január 20-tól vetítik Báthory Magyarországon

Next

/
Thumbnails
Contents