Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-16 / 12. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 16. www.ujszo.com Kerekes Vica másodszor forgatott cseh filmben, Milan Cieslar Esőtündérében kapott főszerepet Kisvirág az izlandi pusztaságban RÖVIDEN Kiállítás: Párhuzamos életművek Dunaszerdahely. A Vermes-villában lévő Kortárs Magyar Galéria idén is neves hazai magyar és magyarországi művészek kiállításait kínálja a művészetszerető közönségnek. Január 18-án, hétfőn 17 órakor nyitják meg a Párhuzamos életművek - Európai művészpárok című kiállítást, melyet Hetey Katalin és Konok Tamás művészpáros alkotásaiból rendeznek. A tárlat február 8-ig tart. (ka) Holnap Golden Globe-díjátadó Los Angeles. Holnap 67. alkalommal adják át az Oscar-díj „előfutárának” is tekintett Arany Glóbusz (Golden Globe) filmdíjakat, amelyeket a Hollywoodi Külföldi Sajtószövetség (HFPA) ítél oda. A győztesek a hagyományok alapján jó eséllyel reménykedhetnek a filmvilág legrangosabb kitüntetésében, az Oscar-díjban is. Két éve a forgatókönyvírók sztrájkja miatt csak a díjkiosztó sajtótájékoztatót tartották meg, így Steven Spielberg tavaly vette át életműdíját. Idén az 1995 óta házigazda nélkül futó show-t Ricky Gervais brit komikus vezényli le. Egy kitüntetett neve már ismert - a Cecilé B. DeMille életműdíjat Martin Scorsese rendező veheti át. (mti) Berecz András hétfőn Pozsonyban mesél Az ízes szavú álomszövő „Megint nyitott szívvel fogadtak.. (Somogyi Tibor felvétele) AJÁNLÓ Pozsony. Aki hallotta már Berecz Andrást mesélni, lendkere- kes egérként rohan, ha megnesze- li, hogy a nagy mesélő a környéken lép fel. Aki még nem hallotta, talán elhúzza a száját a mesemondó szó hallatán, hogy az meg vajon miféle foglalkozás? „Bizonyos meséket arra tartogatok, amire a jégtörő hajó az orrát. Azokat úgy küldöm előre, hogy aki soha nem hallott mesét, vagy nem akarja érteni, az is felfogja, hogy nem egyéb ez, mint tömör beszéd, a magyar nyelvnek tovább már nem sűríthető állapota. A határon túliak általában a dupláját szokták érteni. Mert a történeteim nagy része a vesztes ember kapaszkodásáról szól, az igyekezetről, hogy egyszer a kevésbé vesztesek közé tartozhasson. Az ittenieknek ki van hegyezve a fülük az ilyesmire. A mesék többet tudnak, mint én, én csak elmondom őket. Az előttem járók annyi bölcsességet felhalmoztak bennük, hogy nyugodtan elmondhatom őket akárhol, mindenki megtalálja a magáét” - nyilatkozta lapunknak néhány éve Berecz András, a történetmondás hagyományainak újjáélesztője, nótafa, népmesegyűjtő, folklórMT1-HÍR Budapest. Egy év késéssel, de megérkezett Magyarországra is Juraj Jakubisko veterán szlovák filmrendező történelmi szupermozija, a Báthory. A Báthory Erzsébetről szóló alkotást, amelyet január 20-tól vetítenek a magyar mozik, csütörtökön mutatták be a sajtó képviselőinek az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A vetítés utáni sajtóbeszélgetésen Deana Jakubisková színésznő, a film producere elmondta, Szlovákiában minden idők legsikeresebb filmje lett a Báthory, míg Csehországban az évtized második legsikeresebb alkotása címet is kiérdemelte, összesen másfél millióan látták csak a két országban. Juraj Jakubisko elmondta, hogy Várkonyi Gábor történész segítségét felhasználva a filmmel a Báthory Erzsébetről élő mítoszt akarta lerombolni, a 16. századi grófnőről ugyanis még ma, 400 kutató és tréfamester. Vagy ahogy ő nevezi magát: álomszövő. Amit éjszaka álmodik, nappal mesévé hímezi. Úgy peregnek nyelve alatt az ízes szavak, mint nagyanyja keze alatt a rokka. Meséi bölcs, tanító mesék, a kisember csodálatos győzelmeiről a világ nagyjai és hatalmasai felett. Berecz András jövő hétfőn, január 18-án 17 órától a magyar kultúra napja alkalmából lép fel Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében, (Palisády 54.). (juk) (Juhász Katalin felvétele) évvel halála után is megoszlanak a vélemények. A Guinness Rekordok Könyve szerint Báthory Erzsébet nevéhez köthető a történelemben az egy nő által elkövetett legtöbb gyilkosság, szám szerint 650. Ezzel szemben a rendező - a legújabb történelmi kutatásokat is figyelembe véve - azt állítja az asszonyról, hogy igazi reneszánsz ember volt, intelligens, művelt, művészetpártoló, okos nő, aki a vagyonára szemet vető nagyurak ármánykodásának áldozata lett. Juraj Jakubisko az MTI kérdésére elmondta, meg akarta mutatni a nyugati világnak, hogy Kelet-Kö- zép-Európában is tudnak nagy történelmi filmet készíteni. „A mi történelmünk megérdemli, hogy a filmesei földolgozzák” - hangsúlyozta a rendező, aki több száz statisztát mozgatott, 16 kastélyban forgatott és három operatőrrel - František Brabec cseh, Juraj Ďuriš szlovák és Kende János magyar operatőrrel - dolgozott együtt. Első cseh játékfilmje, a Jan Hrebejkkel forgatott Szégyentelen után újabb lehetőséget kapott Prágában Kerekes Vica. Ezúttal Milan Cieslar Esőtündér című mesefilmjében állt kamera elé. SZABÓ G. LÁSZLÓ A film februári bemutatójára Budapestről utazik Prágába. Ott él ugyanis fotóművész párjával, Vígh Csabával, s így három vasat tart a tűzben. Az egyiket Pozsonyban, ahol füleki lévén színészi diplomáját szerezte, a másikat Prágában, ahol a Hrebejk-film pikáns jelenete egy csapásra ismertté tette, a harmadikat pedig Budapesten, ahol már szintén túl van néhány filmszerepen. ,A mesefilm mindentől függetlenül jött - meséli. - Ennek örültem az egészben a legjobban. Hogy megint rám találtak. Milan Cieslartól tudom: sokáig kereste a lányt, Kisvirág megformálóját. Aztán meglátta egy fotómat és kiválasztott. Már a meghallgatás is jól sikerült, éreztem, hogy komoly eséllyel pályázom a szerepre. Ráadásul március 28-án utaztam a válogatásra. A születésnapomon. Minden nagyon jól alakult, a rendező elégedett volt, bár az elején, amikor megkérdezte, hány . éves vagyok, és mondtam, hogy huszonnyolc, láttam az arcán, hogy egy kicsit megijedt. Eredetileg ugyanis húszéves lányban gondolkozott. A felvett képsorok aztán gyorsan megnyugtatták. Formált is a karakteren, miután megismert. Belőlem kiindulva változtatott a jellemén.” Cieslar, amikor először találkozott Kerekes Vicával, még nem látta a Hrebejk-filmet. „Én ennek nagyon örültem - szól szemérmesen az érzéki arcú, vörös tündér. - Örültem, mert ha látott volna, miután próbafelvételre hívott, lehet, hogy picit megrémültvolna, hiszen ott egészen más síkon mozgattak. A rendezők többsége ugyanis, ha lát egyfajta szerepben, nem tud elképzelni valami egészen másban. Én pedig épp ezért szeretek próbafelvételekre járni... ott legalább lehetőségem van megmutatni azt is, amit esetleg egyáltalán nem feltételeznek rólam. A Szégyentelenben látott szerepem után lehet, hogy sokan nem is tudják elképzelni rólam, hogy tágra nyílt szemekkel pislogok a világra, pedig ez is megvan bennem. Milan Cieslar azonnaljelezte, hogy módosít a karakteren. A vörös hajamat és a szeplő- imet meghagyta, mű hajfonat szóba sem jött. Attól tartott, hogy a szememben majd látni lehet a koromból eredő tapasztaltságot, de játék közben aztán felfedezte bennem az ártatlanságot is, amit nem úgy kellett előbányásznom magamból. Amiatt pedig egyenesen zavarban volt, hogy a Hrebejk-film után hívott próbafelvételre. Nekem kellett megnyugtatnom őt, hogy nincs baj, én ezt így is élvezem. Igazság szerint nem is szerettem volna úgy megöregedni, hogy ne játszottam volna mesefilmben. Gyerekkoromban faltam a könyveket, imádtam a csehszlovák mesefilmeket. Fociztam és bunyóztam a fiúkkal, részese voltam nagyon sok csínytevésnek, de volt egy másik énem is. Berendezkedtem a szobában, és különböző helyzetekbe képzeltem bele magam. Egyedül játszottam. A mai napig imádom a meséket. A karácsony is úgy telt, hogy jó pár mesefilmet megnéztem a tévében.” Az Esőtündérben azt szereti, hogy nem egy palotában élő hercegkisasszonyt kellett játszania, aki naphosszat duzzog, vagy szo- morkodik, hanem egy hús-vér, falusi szegény lányt, akiben szív és szeretet van, és küzdeni tud, ha kell. „Kisvirág a nagyapja és az édesapja mellett nő fel egy erdőszéli kunyhóban. Nem is annyira naiv, mint inkább tiszta lány. Ő menti meg az embereket a szomjhaláltól. Az öt elem, a Nap, a Föld, a Tűz, a Víz és a Levegő elhatározzák, hogy leküldik Esőtündért az emberek közé, nézzék meg, miképpen élnek, hogyan viselkednek. Az Esőtündér pedig csak rosszat tapasztal. Álruhában jár a földön, mint egy koldusasszony. Én vagyok az egyetlen, aki befogadja őt, mindenki más elfordul tőle. Az égiek aztán úgy döntenek, hogy megvonják az esőt az emberektől. Egyvalaki kérésére változhat csak a helyzet, s az az egyvalaki én vagyok. Kisvirág a földbirtokos fiát szereti, lakodalmat azonban csak akkor csaphatnak, mondják a fiú szülei, ha elhozom az esőt, s akkor egybekelhetünk. De nem gondolják komolyan, hiszen egyáltalán nem feltételezik rólam, hogy én erre képes vagyok. Az égiek azonban kiállnak mellettem, előbb viszont különböző próbatételeknek vetnek alá. A véKisvirág nem egy palotában duzzog gén megjön az eső. Esőtündér megnyitja a csapokat a felhőkön. Szép mese, a stáb minden tagja összetett kézzel hálálkodott, hogy dolgozhatott ebben a filmben. Nekem is azt mondták: mesefilmben játszani jutalom. Igazuk volt. Nagyon széles skálán mozoghattam. Remény, megtisztulás, felol- dozás van a történetben. Élveztem nagyon.” A kosztümét is szerette. „Fehér blúz, bőrmellény, szoknya, alatta nadrág, a nagypapa cipője, szakadt kalap. Nem valami drága, virágmintás ruha! Ez egy egyszerű falusi lány.” Az izlandi forgatás ráadásként jött. Azzal egyáltalán nem számolt. „Miután telefonon jelezték, hogy enyém a szerep, másnap jött egy sms. A rendező küldte, hogy Iz- landon is forgatunk, ha nem haragszom. És a végén megkérdezte: beleegyezem-e? Természetesen, feleltem, miközben nem is akartam elhinni, hogy egy hétre Iz- landra utazunk, és bejárjuk az egész szigetet. Gejzíreket, vízeséseket,' mélyről feltörő meleg forrásokat láttam egészen közelről.” S mi volt a legnagyobb élmény? - kérdezem Kerekes Vicától. „Olyan nincs - feleli egyértelműen. - Mostoha táj, kőrengeteg, pusztaság. Első látásra még érdekes is lehet, később már döbbenetes. Órákat utaztunk anélkül, hogy embert, zöldet vagy akár csak egyetlen fűszálat láttunk volna. Piknikezni csak a kőrengete(Vígh Csaba felvétele) gén lehetett. Vadon élő bárányok rohantak az autónkhoz, ki sem mertünk szállni belőle. Ijesztőek voltak. Kísértetiesek. Túlzás nélkül állítom: mintha egy idegen bolygón jártunk volna. Nem véletlen, hogy amikor az amerikai űrhajósok a Holdra készültek, ott edzettek. Nem vagyok fürdőző típus, de a Kék lagúnát nem hagytam ki. Ha már egyszer ott vagyok! A Cseh-Morva Fennsíkon sokkal felszabadultabban éreztem magam. Az igazán szép, szelíd táj, pillanatok alatt belopja magát az ember szívébe. Izlandot még az óriási vízeséseivel, a semmi közepén előtörő gejzírjeivel sem tudtam egy életre megszeretni. A birkákat sem fogom elfelejteni soha. Mintha a tájat őrizték volna. Mindenképpen sajátos hangulatot adtak a látványhoz. De olyan nem evilágit! Kicsit olyan hátborzongatót, rémfilmbe illőt.” Szerepformálásával kapcsolatosan a következőket mondja: „Nagyon emberinek kellett lennem, és voltak helyzetek, amelyekben nagyon gyorsan kellett lelkiállapotot váltanom. Az egyik pillanatban még a bárányaimat kerestem, terelgettem, a másikban már tiszta szívből kellett zokognom, de úgy, hogy a könnyem végigfolyjon az arcomon. Vagy amikor a szomjúságtól már alig vonszolom magam... az is egy kiélezett helyzet volt. S történt mindez 13 fokban, ami Izlandon a nyarat jelenti. A stáb tagjai nagykabátban, mi kivetkőzve, nemegyszer csuromvizesen. És nem volt lakókocsi, ahonnan kiléphettünk volna a pusztaságba. Megtörtént, hogy kilométereket gyalogoltunk maszkban, kék festékkel befújva, vagy egy hatalmas vízesés alá kellett bebújnunk, mert ott forgattunk.” A stábról kellemes emlékei vannak. Érdekes volt számukra, hogy szlovákul beszélő magyar színésznővel dolgoznak. „Megint el kellett magyaráznom, hogy ez hogyan is van tulajdonképpen, de már megszoktam. A Hrebejk-forgatáson is el kellett mesélnem. A lényeg az, hogy itt is nyitott szívvel fogadtak, és végig jól éreztem magam. Nagyon megszerettük egymást. Kíváncsian várom a prágai bemutatót. Csaba jön velem. Ő is dolgozott a filmben. Fotósként. A film plakátján is az ő munkája látható.” Juraj Jakubisko filmjét január 20-tól vetítik Báthory Magyarországon
