Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-04 / 2. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 4. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Drágult az orosz vodka Az orosz kormány, hogy elejét vegye az immár népbetegségnek számító alkoholizmusnak, januártól minimálárát szabott a vodkának. A legolcsóbb félliteres vodkáért legalább 89 rubelt (2 euró) kell fizetni. A luxusvodkák ára ennek gyakran a tízszerese, azonban a legolcsóbb vodka eddig csak 51 rubel volt. Ebben az időszakban különösen sok fogy a nemzeti italból, mivel az újév és az ortodox karácsony együttes ünneplése tíz napig tart. Már számos szovjet, illetve orosz kormány próbálta megfékezni az oroszok mértéktelen alkoholfogyasztását, amely a férfiaknál a vezető halálok. A friss statisztikai adatok szerint az átlag orosz (beleértve az újszülötteket) évente 18 liter tiszta alkoholt fogyaszt. Egyébként a sör jövedéki adója is a háromszorosára emelkedett. (MTI) Hagyd már ezt a struccpolitikát! (Peter Gossányi felvétele) Az újkori „népvándorlás" küszöbén egy olyan ország, ahol szitokszó a magyar Hol van egy államférfi? Jó dolog tudni, hogy a társadalmat felkészült, bölcs államférfiak vezetik. Akkora közhely, mint az Eiffel-to- rony, de leírhatjuk, a politikust az államférfitól a gondolkodás távlatai különböztetik meg. LOVÁSZ ATTILA Míg a politikus csak és kizárólag ciklusokban képes gondolkodni, az államférfi évtizedekre előre képes döntéseivel, munkájával meghatározni egy-egy társadalom fejlődését. Politikusokból lettek már államférfiak, főleg azután, hogy személyes ambícióik beteljesültek, s nemcsak a „honort”, hanem a „gloryt” is szeretnék látni, mondjuk a történelemkönyvek lapjain. Ilyen volt Churchill, de ilyen volt Baross Gábor, az élők közül Kohl vagy Gorbacsov. Államférfiakat szoktak megválasztani köztársasági elnöknek, hogy aktív pártpolitikai tevékenységüket felülírva távlatokban, felelősségteljesen terelgessék a rájuk bízott nyájat, amely, ugye, minden hatalom forrása. Kis honunk köztársasági elnökének beszédét meghallgatva csak bizonyítékot kaptunk arra nézve, hogy vannak emberek, akik véledenül kerülnek magas posztokra. Gašparovič nem átallott a korrupcióról és a pénz rabszolgaságáról szólani, miközben az amnéziával még nem sújtott emberek pontosan tudják, annak a politikai erőnek a második embere volt, amely a korrupciót finanszírozási modellként, a hazugságot munkamódszerként hagyta ránk. Miként várhatnánk hát, hogy eszébe jusson az ezredforduló óta eltelt tíz év és hogy kis hazánk komoly kihívások elé néz. Nem, nem a válságból való kilábalás, az csak technikai kérdés, és nem a politikusok fogják megoldani, mert ha ők oldják meg, akkor csak a háború marad eszköznek. Sokkal nagyobb kihívások várnak. A német statisztikusok például kimutatták, hogy 2015-re náluk 1,5 millió ember hiányzik majd a munkaerőpiacról. Nehogy azt gondoljuk, hogy Szlovákiában vagy Magyarországon jobb a helyzet. Az aktív keresők száma fogyóban, s ha a demográfiai tendenciák nem változnak (s ugyan miért változnának) rövid időn belül 80-100 ezer embert hiányolhatunk a munkaerőpiacon. Magyarország talán szerencsésebb helyzetben van, hiszen azt a hiányt az esetleg betelepülő (netán behívott!) határon túliakkal úgy tudja pótolni, hogy ugyanolyan nyelvű, ugyanolyan kultúrájú migránsok érkeznek. De Szlovákia nem ússza meg a más bőrszínt, a más vallást, a más kultúrát, s ne tessék azt hinni, hogy nem jönnek majd a jobb életre vágyók. Mert hihetetlen, de fejlett országnak minősülünk. Abban az országban, ahol szitokszó a magyar, ahol a cigányozás a politikai kultúra része, s ahol az ebből való kigyógyulásnak még a reménye sem látszik, egy évtizeden belül százezer „más” ember telepszik meg, s a munkahivatalok egyes régiókban hálásak lesznek, hogy jönnek. Erre nem készültünk föl. Mondhatjuk, „sajnos, itt az új népvándorlás ideje”, de a „sajnos” kifejezést máris jobb elfelejteni. A mai negyvenesek, de lassan a harmincasok nyugdíja és öregkori megélhetése rövidesen nagyban attól függ majd, mennyi aktív munkavállaló érkezik az országba betelepülőként. E távlati gondolkodás, e tendencia megalapozása és elkészítése helyett hazánk első polgára azzal az egyébként komoly problémával foglalkozik egy újévi beszédben, amelyet részben maga okozott, részben politikai barátainak vígan elnéz. Az államférfiak pedig hiánycikknek számí- tanak-sajnos, még soká. JEGYZET Óvatos évkezdés JUHÁSZ KATALIN Talán először kezdtem újévi fogadalom nélkül az évet. Elmondhatatlan könnyebbség ez, lelkem- re béke szállt, nem stresszelek, nincsenek mázsás terhek a vállamon, és ez több mint megnyugtató . Kötelezettségekből úgyis sok van, azokat nem lehet megúszni, talán csak halogatni egy ideig. Ismerőseim viszont szinte kivétel nélkül fogadkoztak, és büszkén be is számoltak vállalásaikról. Ez a tizenvalahány ember nem számít reprezentatív mintának, az eredményekből azonban szerintem leszűrhető egy s más. A lista első blikkre alegegyszerűbb dolgoktól állt össze, amelyek talán mégsem olyan könnyű vállalások. Sokan életmóddal kapcsolatos változtatásokatfogadtakmeg: egészséges táplálkozás, dohányzásról és egyéb káros szenvedélyekről való leszokás, rendszeres sportolás, tökéletes alaknyárra. Jellemző volt azon teendők beiktatása, amelyekre az évsorán ritkán van idő, például a kamra, pince kitakarítása, akönyvtár rendszerezése, a dobozokban szomor- kodó fotók csoportosítása, illetve digitalizálása, a ruhatár felülvizsgálata, azaz a régi göncöktől való megszabadulás. A válság is érezhető : legalább öten említették a spórolást, a körültekintőbb költekezést, ami dicséretes vállalás. Egyik ismerősöm pedig azt fogadta meg, hogy végre összeszedi minden bátorságát, és megláto- gatjafogorvosát. Eddig anyagi okokra hivatkozva halogatta a dolgot, mert a doki egy sima tömésért is egy vagyont kér, ám ez a fajta takarékosság nem kifizetődő, minél később ül be az ember a rettegett székbe, annál nagyobb összeget hagy a rendelőben. Egy, az enyémnél sokkal komolyabb angol felmérés szerint öt új - évi fogadalomból négy kudarcba fullad. Ennekfő oka, hogy azem- berek rossz tanácsokat kapnak az életmódszakértőktől, továbbá túl elhamarkodottan tesznek újévi fogadalmat. A szakértők szerint fontos, hogy az ember már hetekkel szilveszter előtt végiggondolja, mi az, amin változtatni szeretne, és ezt minként kívánja véghezvinni, azaz komolytalan dolog az utolsó pillanatban kitalálni és megfogadni valamit. Aböles britek tanácsokat is adnak, íme néhány gyöngyszem: „Legyünknyitottak, örüljünk a legkisebb aj án- déknak is, egy gyerek mosolyának, a kollégánk kedves gesztusának. Ajó gondolatok olyan vegyi változásokat indítanak el az agyban, amelyekpozitívanhatnaka közérzetre. Lássuk megminden- kibenajót, nemondjunkmásról rosszat. Apozitív hozzáállás visszaszáll ránk. Minden, amit kimondunk, alakít bennünket. Találjuk meg az örömöt a mindennapi feladatokban, hiszen a mában élünk. Afárasztó és unalmas elfoglaltság is megelégedéssel jár, örömöt szerez, habelső nyugalommal és precizitással végezzük.” Ez mindenképp engondolkodta- tó, még akkor is, ha közhelygyűjtemény. Aközhelyek ugyanis úgy alakultak ki, hogy egyre többen és egyre gyakrabban mondogatták őket... KOMMENTÁR Egyétek, amit főztetek! BARAK LÁSZLÓ Heuréka! - kiálthattak föl Szlovákia-szerte bizonyos magyarok január másodikán, amikor a sajtóból arról értesültek, hogy a Magyar Koalíció Pártja politikusai választási programjuk megírását a szlovákiai magyarokra bízzák. Nyilván azokról a naivakról van szó, akik elhiszik, egy általuk kalákában kreált program úgy működik majd, mint annak idején a Dévényi retro Tibi bácsinak vagy éppen a mesebeli aranyhalaknak címzett kívánságok. Vagyis készpénznek veszik, hogy Csáky Pál egy olyan mindenre képes celeb, mint anno a jótékony állampárti tündér, Dévényi Tibi bácsi volt. Avagy, hogy az MKP nem más, mint egy bazi nagy aranyhalastó... Akadhatnak sokan, akik jól tudják, a nemzeti kalákában megejtett programírás, mint olyan egyáltalán nem holmi új keletű „találmány”. A közéleti Ki, mit tud? porondján legutóbb - konkrétan 2006-ban - Orbán Viktor, a populizmus kategóriájában versengő őstehetség adta elő. Ő is arról beszélt választási kampányában, hogy pártja programját több millió ember írta. Aztán utólag, a választási eredmény tükrében kiderült, tényleg sokan voltak ugyan a Fidesz programírói, csakhogy nem elegen... Nem tudhatjuk előre, miként fogadja az MKP vonatkozó ötletét a szlovákiai magyar közönség. Csak annyi bizonyos, nem lesznek több milliónyian az MKP programjának szerzői. Hacsak nem kapja kölcsön az MKP azt a bizonyos Fidesz- programot... Ez esetben viszont finoman szólva logikátlanok Csáky felkínálkozó szerenádjai az Orbán-fóbiás Robert Fico ablaka alatt, amelyek félreérthetetlen célja, hogy az MKP együtt kormányozhasson a Smerrel...! Fordítsuk azonban komolyabbra a szót, gondolkodjunk el azon, ha nem kifejezetten a választók kampányszerű megve- zetésének, átverésének szándéka vezéreli az MKP politikusait, vajon mi lehet az oka, hogy a szlovákiai magyarokra bízzák választási programjuk megírását. A sok lehetőség közül íme néhány: Tegyük föl, az MKP politikusai maguk is elhiszik, hogy holmi köznépi ötletelésből egy teljesíthető program lehet végül. Ez esetben viszont egyértelmű, sokkal inkább egy nyári Mikulások alkotta egyletben a helyük, mintsem egy parlamenti mandátumokra hajtó politikai pártban. Elképzelhető az is, hogy a szóban forgó politikusok rájöttek, -nem akad köztük épkézláb szakember, aki képes lenne egy normális, teljesíthető választási program megírására. A legkézenfekvőbb, egyszersmind a leggusztustalanabb lehetőség az, hogy eszükben sincs teljesíteni semmilyen választási programot. Miért is vesződnének hát ők maguk bármilyen megalkotásával... Bárhogy legyen is, olyan ez a választókra bízott programírási izé, mintha az MKP politikusai a kampányceremóniákon a választóknak általuk osztogatott gulyáshoz maguktól a választóktól koldulnák össze az alapanyagot. Majd az „egyétek, amit főztetek” szlogen jegyében velük főzetnék meg a gulyást. Hogy aztán mindennek tetejébe a Csárdáskirálynőt vagy az István, a király című magyar nemzeti rockoperát is önerőből adják elő önmaguknak... Ha már egy száztagú cigányzenekar kiállítására olyannyira lusták vagy éppen képtelenek, mint kedvenc pártjuk politikusai saját választási programjuk megírására... FIGYELŐ Máris árulják a húsvéti tojást Szinte még ki sem bontották karácsonyi ajándékaikat a britek - de már vehetik is a húsvéti csokitojásokat, legalábbis a Tesco áruházláncnál. A The Daily Telegraph beszámolója szerint a legnagyobb brit szupermarket-hálózat Manchesterben már Szilveszterre kirakta polcaira az ízlésesen csomagolt tojásokat. A cég szóvivője szerint most még csak „korlátozott választék” kapható, a teljes idei csokito- jás-termékskála az ünnep előtti időszakban kerül a boltokba. Az illetékes a „vásárlói igénnyel” magyarázta, hogy már karácsony utóján megjelentek a húsvéti tojások. Az utóbbi években a brit üzletekben is egyre korábban jelennek meg a nagy ünnepekhez kötődő termékek; nem ritka, hogy a karácsonyi csomagolású édességek már október végén feltűnnek a polcokon. Berlusconi, a dalszerző Az olasz sajtó szerint Silvio Berlusconi miniszterelnök, mihelyt felépül a közelmúltban elszenvedett merényletben szerzett sérüléseiből, azonnal munkához lát: szerelmes dalokból álló lemezt vesz fel. December 13-án egy mentálisan beteg férfi a milánói dóm szobrával vágta fejbe a kormányfőt, akinek eltört az orra, berepedt a szája és megsérült két foga. Azóta már felbukkant a nyilvánosság előtt, mégpedig egy milánói bevásárlóközpontban. A műkedvelő énekesként is ismert politikus új lemezén hagyományos nápolyi dalokat ad eiő - főképpen Mariano Apicel- la számait. A La Stampa című napilap értesülései szerint azonban Berlusconi ezúttal nemcsak előadja a dalokat, hanem a dalszövegeket is maga írja. Silvio Berlusconi fiatalon hivatásszerűen énekelt turistahajókon. (MTI)
