Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-03 / 279. szám, csütörtök
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 3. www.ujszo.com RÖVIDEN Koncerttel ünnepel a tanítókórus Komárom. Nagyszabású hangversennyel ünnepli fennállásának negyvenötödik évfordulóját a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa (CSMTKÉ) december 5-én, szombaton 19 órától a Duna Menti Múzeum dísztermében. Az országos hatósugarú énekkar (tagjai között Dél-Szlovákia szinte valamennyi régiójának képviselői megtalálhatók Pozsonytól Nagykaposig) jubileumi koncertjén olyan művek is elhangzanak, amelyeket kifejezetten a kórus felkérésére, számára írtak magyarországi zeneszerzők. (e) Fából faragott csoda Füleken Fülek. Két kiállítás is nyílik ma 15 órától a Városi Honismereti Múzeumban, közös témájuk és ihletőjük a fa. A Fából faragott csoda című tárlat a dél-szlovákiai népi fafaragók alkotásaiból nyújt ízelítőt - az anyag válogatás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gyűjteményéből, A fa lelke című kiállítás pedig a füleki Kovács Zoltán és Kovács Róbert faragványait mutatja be. (m) Könyvbemutató a Budapestben Dunaszerdahely. Ma 18 órakor lesz a Budapest Kávéházban Feliinger Károly Hajléktalan búzavirág című kötetének bemutatója. A Lilium Aurum Kiadó gondozásában megjelent könyvében a szerző a mátyusföldi meséket, mondákat, babonákat, kópéságokat szedi csokorba. A kötetet Danter Izabella néprajzkutató és Kulcsár Ferenc mutatja be. (ú) Elkészült a V4-ek internetes irodalmi antológiája Klasszikusok és kortársak MTl-JELENTÉS Budapest. Országonként mintegy ötven szerzővel, több mint ezer szöveggel elindult a www.visegradliterature.net oldal, amely a visegrádi országok irodalmának legjavát teszi közzé magyar, szlovák, cseh, lengyel, angol és németnyelven. „Hiánypótló vállalkozás”-mond- ta a www.visegradliterature.net-ről Karádi Éva, a Magyar Lettre felelős szerkesztője, a projekt nemzetközi koordinátora, aid szerint a webol- dallal nemcsak egymás nyelvét, kultúráját ismerhetjük meg, de általa a magyar irodalom nyelvi elzártsága is csökkenhet. „Európa különlegessége, hogy ennyi nyelv él egymás mellett. Valamiért mégis mindig az angolt használjuk. Most megismerhetjük szomszédjaink nyelvét, ráadásul a projekt izgalmas szellemi játéknak is felfogható” - tette hozzá Karádi Éva. A www.visegradliterature.net site-on ugyanis a látogató kedvére böngészhet mintegy kétszáz klasszikus és kortárs szerző szövegei között, a különféle fordításokat pedig akár össze is hasonlíthatja. Az oldal a szövegek mellett tartalmazza a szerzők életrajzát is, valamint angol és német nyelven egyes művek recepciójátis. Karádi Éva felidézte, hogy a projekt a Typotex Kiadó Bábel mátrix nevű, soknyelvű portálából (www.babelmatrix.org) bontakozott ki, amelyen angol, cseh, holland, lengyel, német, orosz és portugál nyelven olvashatjuk a magyar irodalomjeles alkotásait. Minek örülne A LEGJOBBAN? .SOSEGELt'L»'~»u fcöROb“Asztali lámpa i^Ves előfizet és ioo eur< ío Kötetes Egészség könyvé egyéves előfizetés ts értékben könywásárlási UTAL' + LEKÁREŇ SAMARIA + Ez a lap jár Önnek! anm Támogató: Séta a budapesti Ludwig Múzeum Amerigo Tot - párhuzamos konstrukciók című kiállításán Egy híres hüvelykujj legendái „Azt hiszem, a művészet egyik utolsó mohikánja vagyok” - írta magáról Tóth Imre, vagy ahogyjob- ban ismerjük, Amerigo Tot. Bár manapság a Jobban ismerjük” megállapítás is sántít egy kicsit, hiszen az egykor ünnepelt Amerigo Tot szobrászművészt mára csaknem elfeledte a közönség. TALLÓSl BÉLA Ám arra, hogy újra felfedezzük magunknak „a művészet egyik utolsó mohikánját”, elég felkeresni a budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum január 3-áig látható kiállítását, amely „az egykor ünnepelt, mára már csaknem elfeledett művész életéből és pályafutásából villant fel epizódokat.” Olyanokat is, amelyek ma is meglepetésszerűen, a «csodálkozás erejével hatnak. Nem véletlenül került a katalógus címlapjára is az a fotó, amelyen az elegáns, fekete kalapot viselő úriembert egy ugyancsak elegáns, kemény tekintetű fiatalember karolja át. Egy picike, de nagyon értékes polaroid kép ez, bemé- lyesztve a kiállítóterem falába. Rajta a fiatal A1 Pacino karolja, s pihenteti kezét Amerigo Tot vállán - a felvétel 1974-ben, a Keresztapa II. forgatásán készült. S hogy hogyan került a forgatásra a magyar származású művész? Miként a Ludwig Múzeum kiállítása tanúságot tesz róla, Amerigo Tot „számos játékfilmben vett részt mellékszereplőként. Hosszabb- rövidebb jelenetekben olyan színésznagyságok mellett tűnt fel, mint Michael Caine (Pulp, 1972), Ugo Tognazzi (La Califfa, 1970), Max von Sydow (Cuore di cane, 1976)”, majd Michael Corleona testőre (Al Pacino), partnere a Keresztapában... s lehetne folytatni egészen a meghatottságig. Az elérzékenyülés nem is indokolatlan, hiszen ahogy maga vallott filmes-tévés aktivitásáról: „Bőgtem a képernyőn”. Természetesen Amerigo Tot a képzőművészetben sem volt kis kaliber. Erre utalhat akár önvallomása is, melyben - bizonyára ironikusan - úgy nyilatkozott egy másik művésszel kapcsolatban, hogy: „Megirigyelte a hüvelykujjamat”. S hogy ne áruljunk zsákbamacskát, eláruljuk, kire célzott ezzel a megjegyzéssel: a kijelentés magára a nagy Picassó- ra vonatkozik. Tóth Imre 1909-ben született Fehérvárcsurgón. 1931-ben már a dessaui Bauhausban, 1933-ban pedig Drezdában tanul. Még ugyanebben az évben a nácik letartóztatják, majd Zwickauba internálják, ahonnan sikerül megszöknie. Itáliába menekül, s gyalog érkezik meg Rómába, ahol a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként kezd szobrászattal foglalkozni. 1968-ban a világháború óta először látogat haza, feltételezhetően azzal az útlevéllel, amely a kiállításon is látható, s amelyen a „Magyar Népköztársaság Követsége, Róma” pecsét szerepel, és „6148”-as számmal állítottak ki Tóth Imre névre. Ám ekkor - hazalátogatása idején - már tűi volt számos állami és magánmegbízáson, s kiállított a XXVI. Velencei Biennále olasz pavilonjában is. Egy évvel hazalátogatását követően már a Műcsarnokban állít ki, majd tíz évre rá állandó kiállítása nyílik Pécsett. Készült vele és róla soksok újságcikk, köztük egy híres beszélgetés A kavics születése címmel, amely Gách Marianne újságírói műhelyében született. Aki nem olvasta ezt az interjút, vagy aki még nem olvashatta, az most megteheti, mivel az újság hasábjai fellelhetők a Ludwig Múzeum kiállításán. Mint ahogy arról is értesülhet ugyanitt, a lapszemléző panel előtt, hogyan fogadta a magyar sajtó, mondjuk egy 1984. december 15-ei szombati újság nekrológja azt a tényt, hogy december 13-án elhunyt Amerigo Tot. A két dátum közti létet mutatja be a kiállítás. Amely, miként Bencsik Barnabás írja a katalógus előszavában, „nem emléket állít, hanem új értelmezési szempontokat kínál fel, és aktuálisan érvényesnek tartott jelentéseket konstruál Amerigo Tot alakja köré. A kiállítás tehát nem homage, hanem egy konstrukciós kísérlet, amely górcső alá veszi a szobrászi teljesítmény mellett a művészt övező - és részben a saját maga által generált - legendákat, megidézi a korszak reprezentatív kiállításainak atmoszféráját és az akkori kultúrpolitika működésének mechanizmusait, összefonódását a pártálam külpolitikai törekvéseivel. Ugyanakkor olyan kortárs alkotók reflexióit is bemutatja, akik Amerigo Tot életművének és alakjának számukra most izgalmas és érvényes értelmezést adják.” Arra is rávilágít a kiállítás, hogy mi történt az utóbbi dátum, vagyis 1984. december 13. óta az életművel. „Tot műveinek nagyobb része a mostani kiállítás előtt múzeumok raktárában vagy pincék, udvarok mélyén állt, a róla készült dokumentumok, álló- és mozgóképek pedig archívumokban vagy rég elfeledett dobozokban” - olvasható a katalógusban Mélyi József tanulmányában. A jelen kiállítás ilyenformán azért is izgalmas, mivel a tárlat tárgya „nemcsak egy személyiség, de maga az emlékezet és a felejtés”. Ettől izgalmas a Ludwig Múzeumnak az a megidéző tere, amelyet a dokumentumok, fotók, műalkotások között bejárhatunk. Attól, hogy egy olyan korral képes szembesíteni (természetesen az idősebb nemzedékre érvényes ez), amelyet megéltünk, s amely így „feltámasztva” felülnézetből, távolságtartással, a rárakódott idő távlatából újraélhető és átértékelhető. Ilyenformán érzelmi kötődést is teremt a kiállítás. Még számunkra, szlovákiai magyarok számára is. Azzal a fotóval, amelyet 1984. március 16-án az MTI fotósa, Földi Imre örökített meg Amerigo Tot és Tóthpál Gyula találkozásáról. A korabeli képaláírás így örökítette meg a pillanatot: ,Amerigo Tot magyar származású szobrászművész és Tóthpál Julius csehszlovák fotóművész a World Press fotókiállításon, a kőbányai vásárvárosban”. A Ludwig Múzeum Amerigo Tot - párhuzamos konstrukciók című kiállítása találkozás a régi formákkal (tárgyi és szellemi értelemben is), az elmúlt idővel, a feledéssel és ez emlékezettel. Tóthpál Gyula és Amerigo Tot az 1984-es MTI-fotón (Somogyi Tibor felvételei)